Vezendi László versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/1. szám.

Black Ice: Szárnyalás

Illattár lélegezhető rejtekén,
teremtő, zöld erőn át a fény.
Ébredő erdőn öleli a hajnalt,
neszei, lüktető látomási rajt.

Nőjél fel legyél a legnagyobb,
létezése, hajtja fává a magot.
Természet írta élő esély a cél,
idővel, karokban millió levél.

Napkoronán keresi a glóriát,
magasra, nyújtózkodóan ág.
Ő leszállt talán angyal lehet,
tartja, fatörzse a kegyhelyet.

Széttárja szárnyát a csúcson,
délcegen, jelen jövője múlton.
Letör egy ágat s messze száll,
visszatér, remény jönne már.

Felrepült habfelhőn úszva át,
mi más, alatta a rohanó világ.
Füves rétjeink felett itt köröz,
hazaérkezet, el nem költözött.

Ágaskodó gondolat járhat ott,
leérkezés, mégis fent vagyok.
Ágacska érzi egyesült részek,
együtt, épülő a családi fészek.

Költőhelyre jön új nemzedék,
költő, igaz erő a kikelő életért.
Tápláló ösztön génekben éber,
életforrás, mindent ez vezérel.

Röppenő időben fióka ugrana,
kirepülve, tovább kell szállnia.
Ismeretlen légvarázs mélység,
szabadság, ölelő kékség az ég.

Fészekági mag a szél felkapott,
elszálló, még messze fújhatott.
Repülés tovább szálló életjelek,
szeretet, itt földet érjen veled.

Égen körözve talán oly látható,
távolság, mi mégis átkarolható.
Egyre messzebb elment túlélni,
zuhanó, ma gyökeret kell verni.


sorkoz

Black Ice: Megpecsételve

Pecsét van a szívemen,
aki adta nincs velem.
Kincsemen a szeretet,
nincstelen nem lehetek.

Pecsét van a sorsomon,
így a végét nem tudom.
Boldog időm hatalom,
veled is megoszthatom.

Pecsét van a lelkemen,
szeretetre szentelem.
Mennyekig felemelem,
a párja legyen életem.

Pecsét van az ajkamon,
csókkal tovább adhatom.
Felcsillan egy hajnalon,
ha eljő az én angyalom.


sorkoz

Black Ice: Fény derült
Ady Endre emlékére

Ember akarok maradni,
az embertelenségben.
Magyar krónikás kereszt,
a keresztrejtvényben.

Hazám keresztútjain,
soha el nem tévelyedve.
Magamból adva akár Ady,
papírra lelket vetve.

Egy Istent ismerek,
mert mindenkit nem lehet.
Intés az őrzőkhöz,
a fájdalmas lelki sebhelyek.

Elhanyagolt véres szívünk,
költői sóhaja jelem.
Klasszikus líra olvasva,
mentora tanít nekem.

Akkor sincsen vége semminek,
ez itt a titok...
Őrizem a szemed,
amit a tintavér felnyitott.


sorkoz

Black Ice: Szívcsakra csokra

Egy nő mosolya, szeme ragyogása,
minden egyes férfi életének álma.
Istennőre vágyva, örökké a társra,
érdemes születni ilyen szép világra.
Mindig szeretve, ajándék nőnapra,
virág a virágnak tiszta szívből adva!

Első nő az anya, hite van családban,
nevelve az életre végtelenül bátran.
Ezért édesanyám, köszönet és hála,
tőled tanultam mi a létezésnek ára.
Mindig szeretve, ajándék nőnapra,
virág a virágnak tiszta szívből adva!

Egyetlen mátka, lelkünknek a párja,
szerelemmel a magányt kettévágja.
Érted küzdve élni, soha sincs hiába,
csodás igaz nőnek suttogom imába.
Mindig szeretve, ajándék nőnapra,
virág a virágnak tiszta szívből adva!

Legtisztább jövő, embernek leánya,
halandó szülőnek halhatatlansága.
Nő lesz a kincs, lelkem egy darabja,
felnövő lányom életemnek Napja.
Mindig szeretve, ajándék nőnapra,
virág a virágnak tiszta szívből adva!


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/3. szám.

Black Ice: Zakatolás

Állomás is más.
Mi felszálltunk.
Álom igaz társ.
Sínen vagyunk.

Kint szél füttyül.
Kapaszkodunk.
Lélek mélyen ül.
Együtt vagyunk.

Szaladnak a fák.
Tova lökjük ezt.
Ránk múlt dudál.
Andráskereszt.

Jelen lüktetése.
Vészfék húzva.
Szállni veled le.
Örökké tudva.

Megtért jegyes.
Belém tolat ma.
Személy teher.
Pályám udvara.


sorkoz

Black Ice: Papirusz varázs

Hála egyensúlyozva ma, folyó élet.
Angyalkönny ahol, térdeplő a lélek.
Rálehelt hit párája, víztükrén jelen.
Most kellő remény, fényes lényeden.
Adom hajnalt áldva, szebb békével.
Tanító értékkel, hős őseink érték el.
Csudás tollal mondás, érintő szóban.
Elmélyült kincs, tára mindenhatóan.
Pompás szikra őrző, varázs könyvek.
Pergamenre igaz, áldás oly könnyed.


sorkoz

Black Ice: Ő felvértezett

Lelkemben küzdelem, minden érzelem,
sebezhetővé tett a múlt, csatazaj jelen.

Pajzsom ereje hit, támad a más is érte,
hiszek benned, feltámadás előtti béke.

Kardom vágja útját, éles igazság penge,
ne hazudj többet, ma lelki seb vérezne.

Remény mellvértem, dobbanóm értem,
belső templom zúg, a harang remélem.

Legyőzött félelem hörög, néha kétkedem,
lesújtok újra rá, bujkál így nehéz nekem.

Gerinc és zsiger az íj, megfeszül szeretet,
suhan szerelmi vessző, metszi a szíveket.

Sodronyingem időm, elkopva a cél telitett,
megállok benne én, együtt eltöltve kérek.

Páncélkesztyű bizalom, találtam itt veled,
üdvözöld kézfogással, ma vértestvéredet.

Palástom fantáziám, takarva se leplezem,
szeretve óvlak alatta, átölelve kedvesem.

Sisakrostély szenvedély, felnyílt szemem,
maradj minden éjjelen, még legyél velem.

Lándzsa a bölcsesség, minden tudás fent,
kopjám, ha már kopjafám, ajándék lehet.

Isten megteremtette, oly felfénylő életet,
érezve áld ember, Ő a porban felvértezett.


sorkoz

Black Ice: Ólba mondás

Múlt, mint egy tojás,
ódon rajta ülni, más.
Rég kikelt, és elrepült,
hagyva itt a teljes űrt.

Jelen itt daliás kakas,
kukk kori ám, magas.
Tyúk ki kell, nem került,
róka vitte az elme zűrt.

Jövő csibe keltető imázs,
vágóbaromfi jaj, ne lásd.
Kell tető, amire tojó derül,
tyúkanyó ki költ sokat kerül.


sorkoz

Black Ice: Legyél elégedett!

Legyél forrása az örömnek,
szomjazó szívek élő oázisa.
Boldogság nektár cseppje,
szeretet itatta fény mágusa!

Legyél égitestté az új űrnek,
ragyogni kívánj ma le rám.
Felnézők simogatást tűrnek,
reménynek hullócsillagán!

Legyél létszikrája elmének,
bent maradandó sorsfonat.
Tudat bogozza ki a fészket,
eszét vesztő helyi csókokat!

Legyél önmagnyi értéknek,
üdvök között küzdő virtusa.
Híven fennmaradt porszem,
sárrá gyúrt angyal vándora!


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám.

Black Ice: Keresetlen könyvtár

Kóróink kiszáradva kerítésnél,
kikérve koldusnak, kell kenyér.
Künn körbe keringő keselyűk,
kétségeink köröznek, keserűn.

Keresztnél kiálló katona kutat,
kietlenségében keresve, kúttat.
Királykobrák kúsznak kecsesen,
kanyargós kazamatáink, kőzetén.

Kobold király kastélyában kincsei,
kóborlók kívánságának kegyeltjei.
Koponyán korona, kezében kupa,
keresetlen kódexek s kihalt kúria.

Kiterjesztő kell kiváltságlevélben,
kivilágítatlan könyvtár kegyhelyén.
Kelyhét kibontja kór karanténjain,
kibetűzhetetlen káprázat, kortyain.

Kerekasztalnál kultúrát képviselő,
kincséért keresztülverekedő költő.
Kiűzöttek kéziratain kulisszatitkok,
kézjegy közti kultúrforradalmatok.


sorkoz

Black Ice: Figyelsz te rám

Csillagfényes csodás úton,
sötétségben, rivaldafény!
Felém ragyog izzó angyal,
örökszikra, szeretlek én!

Világi hitbe világíts fáklya,
lám belvilág, gyertyaláng!
Látni foszforeszkáló imát,
szárnyak, simogató illatát!

Isteni fény glóriád a lelkem,
lehelet, bioplazmám aurám!
Égető árnyékcsók tünemény,
fénylesz ma, magadból rám!


sorkoz

Black Ice: Életem virága

Rózsák illatfelhője alatt,
tövised átölelni szabad.
Csepp véradó szív mise,
habfelhő fehér köntöse.

Aggott fa árnyai korona,
örökzöld szerelemi ima.
Szellő cirógatás levélbe,
ajkaink csomagolt étke.

Szirom elhull hasztalan,
most letépő bizonytalan.
Istennőé a lelkem szeme,
jövőm belátva csak vele.

Nap ragyogva fent halad,
csodás virágom hallgatag.
Szeretlek mennyei terem,
ott bocsáss meg életem.


sorkoz

Black Ice: Dolmányba rejtve

Szomorúfűz árnyékában várlak,
lelkem csendben ül.
Szótlan szám verandáján fájnak,
csókok, ha csendesül.

Páncélom levetted, jöjj kérlek,
fényt keresni bennem.
Tükröződő káprázatban félek,
élve áldozó szerelem.

Habfelhőkre feltekintve látlak,
mosolyod a napsütés.
Csak egy dobbanásnyi mának,
szívemre mért ütés.

Emlékezetben szorító kezed,
lassan lelkemre hull.
Csillag ragyog, vezet szemed,
ismét én vagyok alul.

Lobogó lassan takar, bántalak,
hazámban mátkám.
Bocsáss meg, magamba zárlak,
halál étkének átkán.

Vérző jelen pázsitján kereslek,
reményt álmodom.
Utoljára mondhatom szeretlek,
fentebb én folytatom.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/1. szám.

Black Ice: Amor Cella

Vágott virág adva, simogatva lelked,
megnyugvás ölelve, nagyon szeretlek.
Ma együtt, magot adj neki, ültessétek,
virágát óvjátok, közös világon, új élet.

Csokoládé nyújtva, keserűn vagy édes,
síró ember gyönyöre, mégse erre éhes.
Mindennap édesítés, az igaz, mennyei,
szeretve édesem, rálelni, örökké ízlelni.

Ajándék neki, ó nem te vagy balgaság,
becsüld meg becsüs, érték s társas ág.
Napkoronától több, a szerelem záloga,
visszakapva vala, ha él, benne nyoma.


sorkoz

Black Ice: Felfénylő

Fehér köntösben felserkenő köd,
könnyű fátyol jöjj, ölelj át végre.
Átláthatatlan lelkek test mögött,
időnk így rohan, halkan az égbe.

Távol hullócsillagnak kitöltő űrt,
szívvel itt telít, a színtelen béke.
Puha szárnyakból varázsolt kűrt,
első lélegzetvétel, szférák zenéje.

Messze mégis egymást érintő hit,
belső létezése vár, útdíj a fénybe.
Tovasiető kegyelt reményét vidd,
megtekintsetek kincsek, ha vége.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám.

Black Ice: Kedves

Kimondatni írva, költőnemzet!
Egyetlen iktatás a tinta, lásd.
Dobbanás lüktetőbe, van bent?
Virág s írom, lelkedben mi járt.
Ez vagy most nekem, itt velem.
Sorokba így rakni mi szívnek...

Köszönd meg, ilyen rész vagy élet!
Egy leányálom kép, a szép talány.
Dorombolj kacagj, megnevettetsz?
Világ így bírom, de legyen mi jár.
Egyetlenem vagy, örökké velem.
Sorsnak mosolya mindig legyen...

Karácsonyt minden kétes napra még!
Egyél nektárt, lelki kaptárt kaptál.
Dolgozz szeretettel, most átölelsz?
Vidám cukor cirkusz, mi vattagyár.
Elcsukló csend a hang, éledj velem.
Simuló ajakra a szójászol legyen...


sorkoz

Black Ice: Kamasz Kamo

Jégpihék repkedjetek égkikötőben,
hulljatok alá, kecses hószilánkok.
Szánkóval vár a csöpp gyereksereg,
hóhányó rakna még lapáttal rátok.

Érted rí a sí, tudd sokan lécelnétek,
ima csarnoki hoki, íme jégkorong.
Rázd fel magad, kedves hófergeteg,
kanyargós jégkatlanban, vár a bob.

Jégvitorlázó látomások hemzsegnek,
tél birodalmi lépegető a korcsolyázó.
Ígérem kesztyűs kézzel bánok veled,
kesztyűbe dudálni tanító ős, hógolyó.

Szitálj ránk palást, pilénkélj fehért,
hóember mosoly szénszemű látnok.
Hullj pelyhes, velem melegedve fel,
iglumban te farkasordító sem fázol.

Zsíros deszka van, hódeszka lenne,
hol van aki, hetet havat összehord.
Angyalt akaró rajzolónak itt ess le,
nulla fok alatti elvárandó némi hó.


sorkoz

Black Ice: Hírvivő hívó

Mit mondhattam akkor vajon,
lélekként mikor testet kaptam?
Istent fel ne ébreszd válasszal,
suttog a lét mélyen magamban.
Angyalok kürtjének a dallama,
végítélet helyet ím élő garmada.
Hívószavára várva botladozva,
létezve tanul ki lesz por a porra.

Mit mondhattam ott én felsírva,
első lélegzetvétellel mi út a sírba?
Rácsodálkozásom világra elégia,
imára kulcsot kézzel megérti ma.
Pokoli kitérő bűnös nagyvilágba,
egy nagy nulla hét érkezik utána.
Előhívószer kell álom negatívra,
életfotósnak passzív a szpasziba.

Mit mondhatnék akkor odahaza,
ha válaszaim kérdések halmaza?
Szomjazz merítő a tudásforrásra,
időtlen dilemma gálya paródiája.
Minden cél nincs veszve s hiába,
életoltára emelt okkal itt jó bába.
Hírvivő hívó minden jövő létmag,
egy félsz létezik te vagy egymagad.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/4. szám.

Black Ice: Varázsfény

Eljött a szenteste csendes békéje,
Isten fiának földi ébredése.
Szeretet fénye, csillag ragyogása,
angyalok éneke az áldott messiásra.
Egymáshoz simulva hullnak hópelyhek hogy meglásd,
ártatlan köpenyként ők így szeretik egymást.
Világosság virrad hófehér lélekben,
mennyország üdvözlégy, üdvösség szívekben.
Szeráfok hangjától a szférák egyensúlya,
lángoló szeretet, a létezésük útja.
Erősíti hited , hisz átölel az Isten,
küldötte Angelus veled van most itt bent.
Minden egyes gyertya egy Kerub villanása,
tudás és bölcsesség, minden nap imában.
A legnagyobb ajándékot nem fogod meg kézzel,
a lelkeddel látsz igazán, a szíveddel meg érzel.
A szeretet ereje az út a boldogságba,
oszd szét kérlek te is szerte a világba.
Minden egyes cseppje csodája a földnek,
élet himnuszának és földöntúli létnek.
Szavak szövőszékét hajtja előre és mondja,
békevillanásként, varázsfény a mindennapokra.
Adjatok esélyt az igaz szeretetnek,
kellemes karácsonyt én így kívánok nektek.


sorkoz


lap tetejére