Béres Sarolta versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Menni csak

kutakodó lábnyomok lépéseim nyomában
érzékelem a sóhajokat ha követnek
zaklatott csöndbe belevesznek
kiülnek a sziklák csúcsaira
onnan néznek farkasszemet a múlttal

írom a jelent szólamai bennem
szavak szilárdan állnak mint fenyők sziklák ölében
éppen csak nem szusszan a csend
ahogy megölelem a nyugalmat
és eggyé gyúrom a békével

minek a Fénnyel zavarni a fénytelenséget
a Fény helye a Fény maga
szálló gondolatok körében
mégis megvilágosodó rést üt
a Fény és tűnik a sötétség hava

mondd mennyi új próba vezet el oda
hol már megnyugszik a bizonyítás
elvérzik az önmegvalósítás
kardjába dől a csak azért is
és a nagy kegyelmi állapot felmosolyog

szálló füstjei a fénytelenségnek
beszórják a tájat és nincs mód
a Fényt nem megosztani
menni kell a Fény útjain haladva
nem nézni magadba menni csak

Dombóvár, 2014. július 4. 17:48
Lotte-dalainak egyike

sorkoz

Nem tollvonás

betakart a csend
halk szárnyakon jött
vékony pihecsíkot
húzott el szemem előtt
akkor megértettem
hogy rohanok
újabb bebugyolált
világsürgetés zavart meg
és tovalőtte bennem
a pillanatot
de ez nem kell
mert tudom
a jelen érvényes
csupán
jöttem...
ez számít
ez ami kell
ez az élet
belül
maradj veszteg
ne siess
ne irányítsd a folyamatot
élj higgy nyugalom
találgatások között
én csak várok
mert Ő mondta
mert Ő ígérte
nem érti senki
vagy kevesen
s nem érdekel
ha nem érti
más
igaz ez
nem tollvonás

Dombóvár, 2014. július 4. 16:38
Lotte-dalainak egyike

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

Életem

Kis üvegpohárban kristályvíz,
mi tovafolyik a szomjazók éltetésére.
Csókom
illatos nektár.
Foglya maradok magam is.
Emlékeim:
áradó esőben,
egy szál rózsán
a könnyek.
Jelenem
Te vagy Kedves.
Illatom Tiéd.
Jövőm
hosszú út.
A túlélők könnye arcomon,
és a késedelem bánata szemeimben.
És Te, akiért éltem.

Dombóvár, 2000. május 5.

sorkoz

Manapság

Elengedett, mint lágy esőt a zordon felhő,
Vetésekbe érve siratom őt, otthonomat,
Otthontalanságom göröngyei között
Megkönnyebbülnek az aszott vidékek,
Áradóvá válnak a bágyadt folyók,
Visszamosolyognak a hervadt rózsafélék,
Növesztik ékeiket a sudár platánok.
Mégis.
Verejtéke jégvirága rokonom,
Halk üzeneteit szikár éjeken
A fák, a hegyek, a dombok, tengerek
Görnyedve hozzák
Hol Nap nem süt, nincs szabadság!
Nekünk várni kell.
Ha éget...
Ha éled a fény...

Dombóvár, 2001. március 3.

sorkoz
lap tetejére