B.B.Nala versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2021. Nyolcadik évad/3. szám

B. B. Nala: Szemirámisz dala a szellő

Szerelmem végtelenség titka, vágyamról dalol Szemirámisz,
Nevedet napsugarakba írta, függőkerteken bontva jázmint.
Álom csipkéje, hajnali köd, úgy lebben fel, akár a fátyol,
Szirmokba rejteném a gyönyört, dalolva a végtelen vágyról.
Álmom a hajnal virradata, oly bűvölő a gyönyörök perce,
Áthatja lelkem, akár a Nap, fel-felröppen az arany lepke.
Szerelem függőkertjein át, szirmokat hullat Szemirámisz,
Hiszen a vágyam nyíló virág, halvány selymével a szél játszik.
Szerelmes tánc a hajnali ködben, felébreszti az éji álmot,
Amikor az ébredező csend elsuttogja, hogy terád várok.
Álom csipkéje, hajnali köd, fellebben a szél játékán át,
Meséje éj és nappal között, ébresztette a lepke táncát.
Szemirámisz dala a szellő, kelő napsugár hangszerében,
Mely felhangzik a végtelenből, titkát szirmokba rejteném el.
A váltakozó évszakokat örök nyárrá változtatod át,
Nem látni mást a végtelenben, csak a lepkeszárnyak útját.
Te vagy, kit imádok titokban, álmom szerelem függőkertje,
Merengő lelkem áthatottad, akár a Nap sugara a reggelt.
Rejtett vágyam végtelensége a váltakozó évszakoknak,
Szél játéka a csönd ébredése, a jázminok neked illatoznak.
Egyetlen Szerelmem, mit tehetnék, olyan vágyam, akár a mézcsepp,
Az álmok virágzó függőkertje vágy dalával kelti az édent.

sorkoz

B. B. Nala: Érintsd meg a Napkorong virágát

Imádatom Napkorong virága,
Bársonyos, nyíló tűzliliom.
Téged leslek időnként megállva,
Véget nem érő vándorutamon.

Egy szó, melyet a Sors szirmokba rejtett,
Az érzés, mely örökre tiéd.
A nyíló tűzliliomok megremegnek,
Ha felváltja a nappal az éjt.

Egy dal, mely a Sors vándorútjain szól,
Felkelti az örök babonát.
Szenvedélyem tüzes sugarat szór,
Mint aranyszárny a Napkorongon át.

Te vagy titka a tűzliliomnak,
Mely a hajnal szelében remeg.
Amikor álmok dalai szólnak,
Nincs más vágyam, csak egyetlenegy.

Érintsd meg a Napkorong virágát,
Amikor eljön a virradat.
Szétszóródó, tüzes sugarán át,
Egy perc csodáját rejtette a Nap.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2021. Nyolcadik évad/2. szám

B. B. Nala: Aranybetűk a szerelem henna-szívében

Imádatom csillag-lánc, mit a szél sem szakít szét,
Érintsd meg ujjaiddal az álmok henna-szívét.
Mit a sors halk gyönyörben tenyerembe rajzolt,
Amióta megláttalak, minden perc rólad szól.
Hiszen terád gondolok nappalon és este,
Az éji eső csillagokat hullat tenyerembe.
Vágyaimat nem tudja más, csak az éj-tündérek,
Te vagy a halk szelekben felcsendülő ének.
A vágyak csillag-láncát a szél el nem szakítja,
Imádatomat a Sors tenyerembe írta.
Aranybetűk a szerelem henna-szívében,
A halkan táncoló szél utadon kísérjen.
Vágyamat megvallanám száz sodródó szirommal,
A mesék teraszán száz tündér dalol majd.
Nem szűnő szenvedélyem csillagokba írnám,
Szerelem esőcseppjeit hullatta az éj rám.
Sodródó szirom, melyet a szél ragad magával,
Mesék teraszán hangzik fel az éjben száz dal.
Mely elmeséli, hogy a vágyam múlhatatlan,
Álmok virága sodródik a szélben halkan.
Te jelented a sorsom végtelen meséjét,
Imádatom csillaglánc, mit a szél sem szakít szét.

sorkoz

B. B. Nala: Álmok végtelenjében csillag-vándor vagyok

Éji szelek játéka, tűzvörös liliom,
Egyetlen Szerelmem, dal vagy álmaimon.
A Hold neked tündököl álom gyöngyházaként,
Rád gondolok, ha a szerelem lángja kél.
Neked áldozom én a tűnő perceket,
Vallomásaim halkan táncoló szelek.
Felébresztik az alvó tűzliliomokat,
Mesém holdsugárban tündöklő alkonyat.
Szívem rejtett vágya, hogy átöleljelek,
Változtasd csillaggá az éji könnyeket.
A Hold neked tündököl álom gyöngyházaként,
Vágyam ezüstfonál, mit a szél el nem szakít.
Csipkét sző az égen, áttetsző éji ködöt,
Sorsom zarándokként a mesékbe szökött.
Mit mondhatnék, hiszen te vagy örök csodám,
Szerelmem ezüstkönny a vágy tűzliliomán.
Úgy varázsolsz el, mint holdfény az alkonyatot,
Álmok végtelenjében csillag-vándor vagyok.
A Hold neked tündököl álom gyöngyházaként,
Tűzvörös szirmokkal, mint a szél, úgy játszanék.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2021. Nyolcadik évad/1. szám

B.B.Nala: Vallomásom felkelti a hajnal muzsikája

Te vagy nekem az a szó, mely dal ébreszt évszakonként,
A madarak felröppennek, ám a muzsika szól még.

Szívemnek halk merengés kelti vallomását,
Nem szűnő szenvedélyem tűzliliomba zárták.
Olyan vagy nekem Szívem, mint Nap tüze a nyárnak,
Vallomásom felkelti a hajnal muzsikája.
Dalba foglalva álmom száz varázsigével,
Égő szívem hajnalon át a mesékbe ér el.
Dal hangzik a csendülő húrok ütemén át,
Sugaradban meglelem a szerelem hídját.

Tűnő a perc gyönyöre, ám a muzsika szól még,
Imádatom kibontja a vágy tűzliliomként.

Akár a perzselő Nap, olyan szenvedélyem,
Lázas ütemeken át a gyönyört újraélem.
Dallá vált, mit nem mondhattam el neked szavakkal,
Álmaimat tükrözve a sodródó patakba.
A táncoló szelek a tűzliliomhoz érnek,
Aranyködön át az arcodra lopva nézek.
Mit tehetnék, hisz soha nem szűnik a vágyam,
Vallomásom felkelti a hajnal muzsikája.

Egyetlenegy perc gyönyör dalt ébreszt évszakonként,
Neked nyílt örök vágyam tűzliliomként.

sorkoz

B.B.Nala: Fellebben az éj színezüst palástja

Úgy élem át a percet, mint álmok tündértáncát,
Dalt keltesz a holdvilágos éjszakán át.
Szívvirágba zárta a sors szenvedélyem,
Rólad dalolnék, vágyak csillagesőjében.
El-elhalkuló szó, álom és varázslat,
Fellebben az éj színezüst palástja.
Dallal egyesítve a holdsugár meséit,
Szenvedélyem tűz, mit a szél máglyaként szít.
Álmok csillagait éj láncára fűzve,
Imádatom bűvös tánca lett a tűznek.
Te jelented nekem a végtelen álmot,
Vágyaimról mesélnek a szívvirágok.
Száz-száz szerelmes szót oly halkan suttognak;
Lelkembe az álmok tűzsugarát loptad.
Ujjaiddal érintsd az álmok csillagláncát,
Sugaraddal eleven tűzzé változtattál át.
Titokzatos szó a szívemben máglyát kelt,
Egy perc gyönyörében andalítottál el.
Dallal egyesítve a Sors varázsigéit,
Mit a végtelen láncról az éj csillagként hint.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/4. szám

B.B.Nala: Holdfény álmú láng

Amikor naplemente tükröz száz csodát,
Mandala forog a körhintákon át.

Dallal egyesítve szívdobbanásomat,
Vágyam felkelti a nyári alkonyat.
Álmok szelében aranyszárnyak keringenek,
Halk szavakon át megvallanám neked.
Égő szívemben az álmot őrzöm én,
Mely szitakötő-tánc a Nap forró tüzén.

Elvarázsolja a nyár alkonyát,
Álmot tükrözve a körhintákon át.

Egyetlenegy perc, mit szívem újraél,
Álmot egyesít a tűzláng és a szél.
Meséi az éjek és a nappalok,
Sorsom a tiéd, mást nem adhatok.
Vágyam hevében egy perc varázsol el,
Megvallanám én lázas esküvel;

Örök szenvedélyem holdfény álmú láng,
Veled forognék a körhintákon át.

sorkoz

B.B.Nala: Örök szerelem vízesése

Lágy szirmokat hullatnak a patakba az ágak,
Álmot ébreszt a völgyben a hajnal muzsikája.

Amikor vágy dala hatja át a messzeséget,
Szerelmem virágzó fa, mit Nap sugara ébreszt.
Elhalkuló szavak közt számolom a szirmot,
Sziklák közt az örök vízesés zápora csillog.
Amikor a völgybe a vágy madarai szállnak,
Dal ébreszti szívemben a gyönyört és a lázat.
Álmok csodaforrása a völgyek patakja,
Szerelem-madár dalával egyesül a hangja.
Én folyton a szívemben hallom csendülését,
Lázas pillantásaimmal a lelkedhez érnék.

Lágy szirmokat hullatnak a patakba az ágak,
Áthatja a Nap tüze az aranypagodákat.

Hisz amikor aranyszínű csipkét sző az Égnek,
A szerelem völgyében felhangzik az ének.
Száz és száz szót egyesít, mit el nem mondhattam,
A te arcod tükrözi a vágy forráspatakja.
Egyetlen perc gyönyöre jelent nekem álmot,
Örök szerelem vízesése hullatja a záport.
Álmok dala hangzik a völgyben reggelenként,
Váltakozó ütemeken át a Nap neked kél.
Örök szenvedélyem titka lángoló hevének,
Halkan táncoló szélben ébreszted mesémet.

Lágy szirmokat hullatnak a patakba az ágak,
Halk gyönyörben, hiszen te jelented csodámat.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/2. szám

B.B.Nala: Vágyódó szívem betelik csodával

Gyöngyházfényű éj suttogó álma,
Csillag-esőt hullat a sivatag homokjába.

Örök vágyak dala hatja át a csendet,
Megvallanám, hogy lelkem tűzként kísértetted.
Hiszen a láng szívemben lobbant,
Az én mesém talizmán a tűzforró homokban.
Mit a Sors csillagként sivatagba ejtett,
Terólad mesélnek az órák és a percek.
Örök szerelem csendülő dalával,
Feléd haladok a vágy sivatagában.
Hiszen a vágyam csönd ébredése,
Fellobbanó lángok végtelen meséje.

Gyöngyházfényű éj suttogó álma,
Vágyódó szívem betelik csodával.

Dallá téve, mi elmondhatatlan,
Aranyhúron száll az éj meséje halkan.
Hiszen te vagy titka a csodatalizmánnak,
Csillagok esőjében százszor megcsodállak.
Rád gondolok; a dal újraéled,
Egyetlen perc titka a szerelem tüzének.
Olthatatlan a sivatag szomja,
Szenvedélyem tündér dalolja.
Halk szavakon túl fellobban lángként,
Táncoló homokszem, a szélnek játék.

Gyöngyházfényű éj suttogó álma,
Henna-szívet rajzol a tündér homlokára.

sorkoz

B.B.Nala: Álom ködje, aranyhúr, boltíves hidak

Olyan az én szenvedélyem, mint jázminbokor,
Amikor a nyári szél lágy szirmot sodor.
Végtelen mesém oly szerelmes vallomás,
Napsugarakat tükröz a hárfahúron át.
Varázsigém oly lázasan csendítve fel,
Egyetlenegy álmot a ködcsipkébe rejt.
Gyönyörködve nézlek, mint az aranyhidakat,
Az elvarázsolt boltívet áthatja a Nap.
Szirmot hullat a patakba a jázminbokor,
Örök imádód lettem, ki rólad dalol.
Érted léptem Szerelmem az aranyhídra én,
Te vagy csodám, mit a nyár hajnala ígér.
Álom ködje, aranyhúr, boltíves hidak,
Csak én érthetem, hogy számomra a perc mit ad.
Olyan gyönyört érzek, mit nem hittem sosem,
Táncoló szirmok útján száll az énekem.
Végtelenbe szálló halk, szerelmes vallomás,
Egyetlenegy pillanat a szívbe rejt csodát.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/1. szám

B.B.Nala: Rózsákból szőtt hinta a hajnalom

A halkan táncoló szél a szirmokat hinti szét,
Szerelmem rózsafája örökre legyen tiéd.
Hajnalok gyönyörében a dal messzeségbe száll,
Terólad mesélnek a lágy szirmok a hegy oldalán.
Szél simogatja az álmok virágszőnyegét,
A szerelem szirmait a völgyben terítve szét.
Rózsákból szőtt hinta a hajnalom,
Te vagy nekem a napfény, mit a Sors szívembe lop.
Amikor az olvadó hó megcsillan a hegytetőn,
Amikor hajnalon virágot bont a rózsatő.
Szívem rejtett vágya, hogy szemedbe mondhassam én,
Illatot szór a hajnal rózsákból szőtt hintaként.
Hogy mondjam el Szerelmem, hogy te vagy az én csodám,
Az örök vágyak dala felhangzik a hegy oldalán.
Napsugárrá váló húr az elvarázsolt hangszeren,
Álmok ködcsipkéjén át szüntelen arcod lesem.
A halkan táncoló szél a szirmokat hinti szét,
A szív hangszerén szálló dal száz és száz csodát ígért.
Amikor az olvadó hó megcsillan a hegytetőn,
Napsugárrá váló húron át dalt ébreszt a csönd.

sorkoz

B.B.Nala: Az Esthajnalcsillag ébredése

Te vagy az én gyönyöröm, nem éltet engem más,
Nem szűnő szenvedélyem fénylő csillag-lámpás.
Mely szüntelen érted ég, soha el nem alszik,
A halkan táncoló szelek szirmokat szórnak szét.
Te ébreszted a szélben a tearózsa álmát,
Úgy adom neked szívemet, mint a csillag-lámpást.
Melynek tüze éjen át olthatatlanul ég,
Szív alakú lángjával bűvöli a holdfényt.
Dallá válik a szélben, mit el nem mondhattam,
Vágyaimról suttognak a rózsaszirmok halkan.
Elmerengő szívemben dallá vált az álom,
A szenvedély ezüstöt olvaszt éjszakákon.
Lennék szív alakú láng, hogy lelkedhez érjek,
Olyan vagy nekem, mint csillag-lámpás az éjnek.
Vágyam tüze fellobban a szél halk sóhaján át,
Felébresztve dalomat, a tearózsa álmát.
A halkan táncoló szelek szirmokat szórnak szét,
Illatként árasztja el vágyam a holdas éjt.
Te vagy titka Szerelmem, csillag-lámpásomnak,
Neved suttogom, ha a láng ezüstöt olvaszt.
Elvarázsolt éjen át szív alakban égve,
Örök vágyam az Esthajnalcsillag ébredése.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/1. szám

B.B.Nala: Szív hangszere csendül

Hold tükre csillan a szerelem taván,
Nem szűnő vágyamat ezerszer megvallanám.
Tündérrózsa-tánc a fénylő hullámokon,
Merengő gyönyörben szüntelen álmodom.
Szív hangszere csendül a dalt ébresztve fel,
Mit szerelem-tündér dalol az éjben el.
Soha, de soha nem múló vágyamat,
Nem látni mást, csak a szerelem-tavat.
Álmom a tündérrózsa táncával egyesül,
Rabul ejti lelkem egyetlen perc gyönyör.

Holdsugár csillan a szív lázas hangszerén,
Megvallanám vágyam az éjben ezerszer én.
Tiéd sorsom s minden szerelmes vallomás,
Az órák telnek, ám szól a dal tovább.
Mit tehetnék, hisz az én dalom végtelen,
A tündérrózsa álmát te adtad nekem.
Hold tükrén megrezzen, tánca véget nem ér,
Éjeken csendül száz szó a szív hangszerén.
Halvány szirmokba zárt lázas sóhajok,
Vágy tava tükrözi a Hajnalcsillagot.

sorkoz

B.B.Nala: Varázsgömb rejti el a végtelent

Örök szerelem csillagával játszom,
Vágyaimról dalol a szél forró éjszakákon.
Varázsgömb titka az örök szenvedély,
Tiéd, mit a szívembe elrejtettem én.
Lennék lobbanó tűz, mely harcol a széllel,
Vágyam éj palástjába rejtett csillagékszer.
Életembe úgy jöttél, mint egy álom,
Aranyat olvaszt a láng, forró éjszakákon.
Hogyan mondjam el, hogy szívem tiéd,
Benned élem át a vágy örök tüzét.
Varázsgömb titka, egyetlen perc gyönyör,
Álmokat ébreszt, túl az éji ködön.
Egyetlen Szerelmem, rólad álmodom,
Vágyaimról dalol a szél árulkodón.
Amikor fellebben az ezüstös palást,
Szerelem dala szól, nem hallani mást.
Hold fényével egyesül az éji zápor,
Álmok gyönyörében dalom tehozzád szól.
Varázsgömb rejti el a végtelent,
Éji tűz titka, mit át nem élhetek.
Csillagot hullat az ezüstös palást,
Olyan a lelkem, mint eleven parázs.
Hisz a tűnő percek csillagékszerek,
Sugarad a lelkem érintette meg.
Álmok gyönyörében csak sóhajtozom,
Merengésem holdfény az éji záporon.
Varázsgömb rejti el a végtelent,
Sorsom gyönyöre, ha arcod nézhetem.
Amikor fellebben az ezüstös palást,
Álomként ébreszti szerelmem dalát.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám

B.B.Nala: Függőkertek meséje a csodakút titka

Szenvedélyem örök tűz, mely sugarat áraszt,
Amikor a függőkert szirmot hullat, százat.
Érted merengek Szívem, a hajnalokon túl,
Álmok dalát csendíti a megcsillanó húr.
Úgy tükrözve vágyamat, akár a Nap fényét,
Elmerengő lelkemet sugaraddal érintsd.
Függőkertek meséje, a csodakút titka,
Vágyam hevét a felszökő víz sem csillapítja.
Te vagy az én életem, hisz várnék örökké rád,
Titkom mesék világa az álmok függönyén át.
Aranyköd csipkéin át leslek én titokban,
Elhalkuló szavakon át szívem érted dobban.
Szenvedélyem örök tűz, sugarakat áraszt,
Álmom végtelen dala a szerelem-madárnak.
Úgy keltetted vágyam, mint a csodakút meséit,
Egyetlenegy pillanat varázsa megérint.
Napsugárként hatottál át lelkemhez érve,
Rózsaszirmok hullanak az álmok függönyébe.

sorkoz

B.B.Nala: Mint a csillag-játék

Vágyak húrján dallá vált halk gyönyörködésem,
Imádatom szív-mandala a Hold ezüstjében.

Olyan az én mesém, mint tündérrózsa titka,
Szerelmes szenvedélyem száz csillag játéka.
Te jelented égő szívem lázas dobbanását,
Végtelen dalomat az éj-tündérek játsszák.
Úgy hatottál lelkemre, mint lágyan csengő dallam,
Mit tehetnék, hisz a szenvedélyem múlhatatlan.

Hiszen sugaraiddal bűvölsz engem régen,
Imádatom szív-mandala a Hold ezüstjében.

Egyetlen perc gyönyörére ezer évig várnék,
Úgy bűvölsz el Szerelmem, mint a csillag-játék.
Az örök vágy tavában az alvó tündérrózsát,
Hold sugara csillan az aranyhúrokon át.
Úgy hatották lelkemre, mint lágyan csengő dallam,
Egy végtelennek tűnő lázas pillanatban.

Mit tegyek, hisz dallá vált halk gyönyörködésem,
Álom-csipke szövődik a Nap függönyében.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/1. szám

B.B.Nala: Vallomásom áthatja a sivatagot

Vágy sivatagában játszó hangszerek,
Csillaggá változtatják a homokszemet.
Homokszem, mit éjen át felkavar a szél,
A Sorsomat örökre neked adtam én.
Szenvedélyem szélként söpör a sivatagon,
A lelkemet örök tűzzé változtatod.
Telihold fényében az álmok húrja cseng,
Szívem a szenvedély lángja érintette meg.
Rád gondolok, ha homokszemekkel táncol a szél,
El-elmerengő szívem egy dalt újraél.
Mint holdfényben játszó láng, olyan e varázs,
Halk szavakkal egyesül a szívdobbanás.
Terólad mesélnek az éji hangszerek,
Sorsom, hogy a szívemet e tűz kísértse meg.
Úgy kelted bennem a dalt, mint a babonát,
Szél hordozza a sivatag arany porát.
Álmok húrja csendül, mely elandalít,
Felébresztve égő szívem dalait.
Vallomásom áthatja a sivatagot,
Sugaradban arannyá változik a Hold.
Akár a csendülő húr, a szívem úgy remeg,
Felkavarsz, mint éji szél a homokszemet.

sorkoz

B.B.Nala: Hajnali szél hordozza a barackvirágot

Olyan az én szenvedélyem, akár a barackfa,
A lágy szirmot a hajnali szél magával ragadta.
Virágként nyílt szívemben álom és ígéret,
Lázas pillantásaimmal a lelkedhez érek.
Áthatottad szívemet bűvölő gyönyörként,
Szív formájú amulettben arcod tükrözöm én.
Hisz teérted a Napot lehoznám az Égről,
Rád gondolok szüntelen, lázasan és féltőn.
Érintsd meg szív formájú csoda-amulettem,
Mely az álmok gyönyörében olvad el tüzedben.
Úgy nézek az arcodra, mint virág a Napra,
A lágy szirmot a hajnali szél magával ragadta.
Halk szavakban egyesülnek percek és az órák,
Szerelem dala hangzik az arany hárfákon át
Mely álomként egyesíti az éjt és a hajnalt,
Szüntelenül várlak, ám a percek elillannak.
Érintsd meg a vágyak szív formájú amulettjét,
Te vagy nekem a napsugár, mely a lelkemhez ért.
Hisz egy perc gyönyöre jelent nekem minden álmot,
Hajnali szél hordozza a barackvirágot.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/4. szám

B. B. Nala: Ezüst fátyolba szövődő csillagok

Megérintenélek esőként hullva rád,
Olyan az én mesém, akár a holdvilág.

Ezüst fátylat sző merengő éjeken,
Táncoló szirmok közt halkan száll énekem.
Nem szűnő vágyak szerelmes hangszerén,
Álom-esőként bőröd érinteném.

Te jelented nekem a halk szívdobbanást,
Elhalkuló szavak közt nézek lopva rád.

Ezüst fátyolba szőve a perceket,
Elmondani vágyam, szavakkal nem lehet.
Ezüst fátyolba rejtem a szirmokat,
Egyetlen Szerelmem, suttogd el álmodat.

Hiszen minden vágyam az éjt dalolni át,
Örök szenvedélyem, akár a holdvilág.

Ezüst fátyolba szövődő csillagok,
Száz szirom táncol, hordozva illatot.
Átváltoztatod az esőcseppeket,
Egyetlen pillanat nekem csodát jelent.

Megérintenélek esőként hullva rád,
Dalként ébresztve egyetlen perc varázst.

sorkoz

B. B. Nala: Aranyszívet rajzol a perc a végtelenbe

Titokzatos aranyszív a selymes lámpaernyőn,
Szerelmesen várom, míg a perc csodája eljön.
Hiszen örök vágyam nem foglalható szavakba,
A fahéjvirág illatát a szél felkavarja.
Nem szűnő szenvedélyem halk, szerelmes sóhaj,
A szerelem démona vágyamról dalol majd.
Egyesítve a perceket, s szívem éji álmát,
Úgy adom neked sorsomat, mint fahéj virágát.
Hold fényében tündököl a selymes lámpaernyő,
Tiéd álmom, melyet száz csillag éjeken sző.
Elvarázsolt perceken át aranyszívet rajzol,
Örök vágyak éjében dalom csak neked szól.
Lámpaernyő alatt állva újra elmesélem;
Neked tündököl a Hold az éj lágy selymében.
Szerelmes álmok között sző csillagot, százat,
Hogyan valljam meg, hogy a szívemnek csodát adsz.
Aranyszívet rajzol a perc a végtelenbe,
Elvarázsolt éjen át nézlek elmerengve.
Felcsendül a dal, amikor a gyönyört újraélem,
Vágyam csillag a szerelem lámpaernyőjében.
Tiéd a Hold, mit az éji láng színez aranyra,
A fahéjvirág illatát a szél felkavarja.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/2. szám

B. B. Nala: Nap-talizmánt őriz tenyerem

Hogyan valljam meg a vágyam, az én dalom az örök szerelem,
Telihold fénylő sugarában Nap-talizmánt őriz tenyerem.
Rád gondolok, amikor egyesül a nappal és az éj,
Dallá válik a szélben, az elfojtott szó szívem rejtekén.
Örök imádód vagyok, ki álmaiban magához ölel,
Vágyakozó szívemnek a varázslat órája jön el.
Eldalolnám Szerelmem, hogy Sorsom fénylő talizmánja vagy,
Örök szerelem hajnalán oly tüzes flamencót jár a Nap.
Megvallanám vágyamat, hisz dalom az örök szerelem,
Az én dalom, hogy várjalak; te vagy számomra a tűz elem.
Szívem hangszere csendítette álmok közt a dalba írt mesét,
Örök szerelem hajnala a vágy vérvörös szirmát bontja szét.
Szerelmesen ölelnélek, száz és száz elvarázsolt percen át,
Titka a dal végtelenjének, hogy a szívemet perzselje vágy.
Csöndes jóslat minden álom, mit a varázslat felhőkbe ír,
Úgy halad a tűnő perc vágyak útján, mint ekhósszekér.
Te vagy végtelen dalom, hisz folyton a csodát keresem,
Ébredező hajnalon, Nap-talizmánt őriz tenyerem.

sorkoz

B. B. Nala: Kitárul a szerelem csipkés legyezője

Imádatom tündérdalként hatja át a völgyet,
Tiéd az álom, melyet csipkés legyező rejt.
Titka a felkelő Nap tüzes sugarának,
Szerelmes vallomásaim szív-virágú ágak.
Az én csodám, ha az arcodban gyönyörködöm én,
Szenvedélyem kitárul csipkés legyezőként.
Örök vágyam tündérdalként hatja át a hajnalt,
Megérintve a Napot szerelmes szárnyakkal.
A vágyak madarával a szélben útra kélek,
Te vagy a virágzó völgyben felcsendülő ének.
Álmok csipkés legyezője rejti a csodámat,
Megremegnek a szélben a szív-virágú ágak.
Egy perc gyönyöre jelent nekem minden álmot,
Örök szerelem hajnalán, az aranyhídon állok.
Hogy soha nem szűnő vágyam megvalljam ezerszer,
Halk gyönyörben, amikor a szél útján a Nap felkel.
Te vagy titka a szerelem tündérdalának,
S az álom, mit az éjek szívvirágba zártak.
Megérinti lelkem a vágy hajnali szellője,
Kitárul a szerelem csipkés legyezője.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám

B. B. Nala: Nap-talizmánt őriz tenyerem

Hogyan valljam meg a vágyam, az én dalom az örök szerelem,
Telihold fénylő sugarában Nap-talizmánt őriz tenyerem.
Rád gondolok, amikor egyesül a nappal és az éj,
Dallá válik a szélben, az elfojtott szó szívem rejtekén.
Örök imádód vagyok, ki álmaiban magához ölel,
Vágyakozó szívemnek a varázslat órája jön el.
Eldalolnám Szerelmem, hogy Sorsom fénylő talizmánja vagy,
Örök szerelem hajnalán oly tüzes flamencót jár a Nap.
Megvallanám vágyamat, hisz dalom az örök szerelem,
Az én dalom, hogy várjalak; te vagy számomra a tűz elem.
Szívem hangszere csendítette álmok közt a dalba írt mesét,
Örök szerelem hajnala a vágy vérvörös szirmát bontja szét.
Szerelmesen ölelnélek, száz és száz elvarázsolt percen át,
Titka a dal végtelenjének, hogy a szívemet perzselje vágy.
Csöndes jóslat minden álom, mit a varázslat felhőkbe ír,
Úgy halad a tűnő perc vágyak útján, mint ekhósszekér.
Te vagy végtelen dalom, hisz folyton a csodát keresem,
Ébredező hajnalon, Nap-talizmánt őriz tenyerem.

Örök szerelem völgyében a madár a vágy forrására lel,
Virágzó akácfa ágán szüntelenül rólad énekel.
Lelkemben vágy dala szól, amióta téged megláttalak,
Vonuló felhőkön át szív-mandalát hordoz a Nap
Nem szűnő vágyamról mesél az illatozó akácvirág,
Dallá vált a szenvedély a virágzó völgy útjain át.
Egy szót suttog a lilaakác, amikor a szirma megremeg,
Megérintem a szívmandalát, hisz ébren is álmodom veled.
Örök szerelem völgyében szirmokat hordoz a nyári szél,
Te vagy nekem a gyönyör, hisz az útjaimon vágy kísér.
A lilaakác ágai a csodaforrásba hajlanak,
Vonuló felhők között szívmandalát hordoz a Nap.
Madár dala hatja át a szerelem virágzó völgyeit,
Amikor a szél az útra halványlila szőnyeget terít.
Egy szót suttog a lilaakác, amikor a szirma megremeg,
Átélve a szél sóhaját, a dal áthatja a végtelent.
Mit mondhatnék Szerelmem, hisz neked mesél a dalosmadár,
Ölellek képzeletben, amióta a Nap hordoz szívmandalát.

sorkoz

B.B. Nala: Száz és száz nimfa dalolja énekem

Tűzlánggal egyesülnek az álmok és a halk szavak,
Sorsom, hogy talizmánként a szívemen hordozzalak.
Mit tehetnék, hiszen oly halkan kél a láng,
Ám dallá válik az éji meséken át.
Elvarázsolsz, mint csillag az éjek Egét,
Felébresztve száz és száz nimfa énekét.
Szenvedélyem csoda-talizmánként hordozom,
Vágyam csillag-eső a jázminbokrokon.
A Hold ezüstösen fénylik a talizmánon át,
Simogatnálak, mint szél a szirmok bársonyát.
Hiszen a szálldosó illat te vagy nekem,
Száz és száz nimfa dalolja énekem.
Szenvedélyem csoda-talizmánként hordozom,
Vágy éjében neved csendül a húrokon.
Elvarázsolsz, mint csillag az éjek Egét,
Te vagy nekem a dal, mely a lelkemhez ért.
Rólad mesél a harmatkönnyes jázminbokor,
A csillagfátyol lágy selyemként rám borul.
Rólad mesélnek az elhalkuló szavak,
Sorsom, hogy talizmánként a szívemen hordozzalak.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/2. szám

B.B. Nala: Szárny a Napkorongon át

Te jelented nekem a virágzó nyár titkait,
Kelő Nap sugarából az álom sző baldachint.
Aranyhúron csendül a vágy, dallá téve sóhajom,
Te vagy az én gyönyöröm, mely virágként nyílt hajnalon.
Úgy ittalak magamba, mint tearózsák illatát,
Neked adom Sorsomat, mint titokzatos mandalát
Mely álomként egyesít száz és száz aranyszívet,
Szerelmes vágyam dala a Sors varázsigéinek.
A virágzó tearózsa száz szirmot a völgybe szór,
Nem szűnő szenvedélyem úgy csendül fel, mint a húr.
Dallá téve elmerengő szívem lázas sóhaját,
Egyetlen perc gyönyöre, mit számomra a Sors megáld.
Érintsd meg a lelkemet, mint vágy szele a baldachint,
Tiéd álmaim völgye, hol száz tearózsa nyílt.
Mint vágyak elixírcseppjét, úgy ittam az illatát,
Kincskereső lettem én, ki álom-csillagot talált.
Amikor a tearózsa kibontja a szirmait,
Egyetlenegy a vágyam, hogy láthassalak megint.
Álmok mandalaszívében Nap tükrözi arcodat,
Vágy szele kavarja fel a táncoló szirmokat.
A gyönyör perce úgy röppen, mint szárny a Napkorongon át,
Dallá teszi a hajnal a szívembe rejtett csodát.

sorkoz

B.B. Nala: Sugaraidban vulkán vagyok

Éji álmok gyönyörében egyetlenegy perc varázsol el,
Tiéd az éj mandalája, mit szerelem tűzszárnya ölel.
Vágyak szele ébreszti Hold fényében a varázslatot,
Oly gyönyörű arcod lesni, sugaraidban vulkán vagyok.
Éji láng, mely fellobban a csillagokkal átszőtt Ég alatt,
Vágyam, hogy szüntelen daloljak, ha az álom bont tűzszárnyakat.
Ezerszer eldalolnám soha nem szűnő szerelmemet,
Áthatod lelkem, mint a vulkán a csillagokkal átszőtt Eget.
Álmom tükröződő holdfény az elvarázsolt éji mandalán,
Amikor úgy száll az ének, mint a csillagok felé szárny.
Az én Sorsom szenvedély, mely a szívemnek gyönyört adott,
Halkan suttogó a szél, fel-fellobbanó vulkán vagyok.
Hisz vágyam, hogy elmondhassam a titkot, mit a Sors szívembe rejt,
Álmok szárnya érinti a csillogó, arany boltíveket.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/1. szám.

B.B.Nala: A csillag-vándorok útrakelnek

Vágyam dalba írt szava az örök szerelemnek,
A csillag-vándorok az éjben útrakelnek.
Imádatom Hold fénye az Ég bársonyán át,
Dallá teszi a szívem csöndes, éji álmát.
Rád gondolok, amikor a szavak elhalkulnak,
Érted követem útját a csillag-vándoroknak.
Álmok végtelenjében csak téged kereslek,
Vágyam dalba írt szava az örök szerelemnek.
Érints meg, mint éji szél a vadrózsa ágát,
Elmerengő szívem a holdfényben talál rád.
Rólad mesélnék álmokon át, merengő gyönyörben,
Végtelen az én dalom, ám a perc elröppen.
Elsuttogom vágyamat halkuló szavak közt,
Az én szerelmem örök láng, szívem téged tükröz.
Rád gondolok, amikor a szavak elhalkulnak,
A vadrózsaágak a völgy-útra hajolnak.
Hisz amikor a csillag-vándorok útrakelnek,
Imádatom halk szava lesz a bűvöletnek.
Vágyam áthatja az idő múlhatatlanságát,
Éji álmok gyönyörében szerelmem dallá vált.
A csillag-vándorok újra s újra visszatérnek,
A szerelem völgy-útján a vadrózsák mesélnek.

sorkoz

B.B.Nala: Megcsillan a holdfény az aranyhidakon

Csillagokkal egyesülnek a halkuló szavak,
Szenvedélyem nem látja más, csak a holdsugarak.
Fahéjvirág meséje csöndes sóhajom,
Megcsillan a holdfény az aranyhidakon.
Melyen csöndes éjben a vágy zarándoka jár,
Ki sodródó szirmok közt egy perc csodára vár.
Fahéjvirág titka a nem szűnő szenvedély,
Lázas szívem felsóhajt a tűnő percekért.
Dallal egyesül a vágy égő ajkamon,
Szerelmem, én neked csak az álmot adhatom.
Mely csillaggá válik az éj vándorútjain,
Megcsillan a holdfény a vágy aranyhídjain.
Hol merengő gyönyörben az éj zarándoka jár,
Éjek suttogó szelében fahéj illata száll.
Dallal egyesíti lázas sóhajomat,
Nem látni mást a holdfényben, csak a lágy szirmokat.
A fahéjvirág szirmával halkan táncol a szél,
A vágy csöndes éje forró, akár a vér.
Az aranyhidakon a vágy zarándoka jár,
Egyetlenegy perc gyönyört fahéjvirágba zár.
Csillagokkal egyesülnek a halkuló szavak,
A zarándok álmát tükrözi a patak.
Megcsillan a holdfény az aranyhidakon,
Nem éltet engem semmi más, csak egy perc jutalom.
Nincs nekem más vágyam, csak, hogy újra lássalak,
Dalra kelti az örök vágy égő ajkamat.
Aranyhidakon járva csak kereslek én,
Égő szívem felsóhajt a tűnő percekért.
Álmodó csillagok közt mesél a holdsugár,
Elsuttogja, mit a Sors fahéjvirágba zár.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám.

Daloljatok szerelmemről flamenco-gitárok

Halk gyönyörök éjjelén csillagot számolnék,
A rózsák már alszanak, ám a dal tovább szól még.
A szívbe rejtett szavak a lángokba merülnek,
Csillagokból szőtte az éj hálóját a ködnek.
Az alvó rózsa szirma olyan, mint a bársony,
Végtelen mesém szól a flamenco-gitáron.
Melynek aranyszín húrját az éj csendítette,
A szerelem harmatkönnyét lágy sziromba rejtve.
A tűnő perc az éji ködön pereg lágy sziromként,
Égre kelt a telihold, ám a dal tovább szól még.
Hiszen csillagokba szökni látom én a lángot,
Daloljatok szerelmemről flamenco-gitárok.
Aranyszínű húrokon vágyam csendítsétek,
A szenvedély számomra áldás, ám szüntelen éget.
Az én vágyam örök tűz, mit eső sem olthat,
Imádatom végtelenje lett a flamencónak.
Száz és száz szó hangzik a szerelem dalán át,
Számomra a tiltott perc jelent könnyet, s áldást.
Felsóhajt a szél, amikor a rózsák ébredeznek,
Nem szűnő szenvedély adott gyönyört életemnek.

sorkoz

Nap kél a tó felett

Tündérrózsa, melyet az álmok kibontanak,
A csöndes varázsigét fülembe súgja majd.
Hisz dallá vált bennem, mit át nem élhetek,
Hajnal gyönyörében Nap kél a tó felett.
Szitakötő-szárnyak titka, halk szenvedély,
A te nevedet hallom, ha Nap korongja kél.
Te jelented az én végtelen álmomat,
Szerelem taván a vágy szirmot bontogat.
Bársonyos szirmok a szerelem taván,
A hajnal meséje olyan, akár a tánc.
Elvarázsolt csillag az aranyszárnyakon,
Lelkemet átjárja a gyönyör hajnalon.
A vágy tündérrózsái könnycseppet rejtenek,
Szerelem hajnalán Nap kél a tó felett.
Napsugarak húrján dalt kelt a szenvedély,
Álmok dala hangzik, ha nappalra vált az éj.
Álmot ébreszt bennem a gyönyör hajnala,
Arcodat tükrözi a szerelem tava.
Áthatottad lelkem csendülő dallamát,
Nevedet suttogom, ha az éj nappalra vált.
Bársonyos szirmok, melyet az álmok kibontalak,
Elmerengő szívem csendülő húrja vagy.
A vágy tündérrózsái könnycseppet ejtenek,
Szerelem hajnalán Nap kél a tó felett.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/2. szám.

Arany talizmánt hordoz az Ég

Vágyak szelében forog a szélmalom,
Hogy mondjam el, hogy te vagy a felkelő Napom?
Te vagy álmom, amikor a szél suttog nekem,
A szenvedély illattá vált ébredésemen.
Vágyam örök, mint a Föld, mely a Nap nyomába jár,
Halkuló szavak közt merengő szívem csodára vár.
Csöndes a vallomás, mit szerelmes gyönyörben suttog a szív,
Felhők vonulnak, ám arany talizmánt hordoz az Ég.
Szélmalom forgása az én vágyam a kelő hajnalon,
Szenvedélyem aranyszárnnyá vált a tüzes sugarakon.
Hiszen oly halk gyönyörben szítod a véremet,
Édes illat csalogat álmodozó méheket.
Vágyódón tárják ki aranyszínű szárnyukat,
Hogy gyönyörködve érintsék a tearózsa-szirmokat.
Szenvedélyem dallá vált a hajnalok bűvöletén,
Vágy szelében szálldosom örök szerelem méheként.
Halkuló szavak közt merengő szívem csodára vár,
Sugaradban Szerelmem soha nem múlik a nyár.
Csöndes álmokon át Sorsom adom neked,
Egyetlen perc gyönyöre kelő Nap a Föld felett.
Rád gondolok, amikor dalként szállnak az imák,
Percek váltakoznak a malom forgásain át.
Terólad mesélnek a hajnali szelek,
Minden vágyam, hogy Sorsod talizmánja legyek.
Hiszen neked én csak álmom adhatom,
Imádatom oly örök, mint a szélmalom.
Szenvedélyem áthat, mint napsugár az Eget,
Kereslek, mint a méh a virágzó völgyeket.
Mely a perc bűvöletében tearózsára száll,
Felhők vonulnak, ám a Föld a Nap nyomába jár.

sorkoz

Elvarázsolt csillag a tündércsipkében

Beszökik a Nap a tündércsipkés ablakon át,
Úgy éltetsz, mint a dal az aranyhárfa húrját.
Te vagy nekem az a szó, mely felcsendül százszor,
Vágyam a rózsák meséje, hisz Napként sugárzol.
Rejtett csodát tükrözöl az álom-szentélyen,
Vágyam elvarázsolt csillag a tündércsipkében.
Éji imám egyesül a lázas pillanattal,
Amikor illatozó rózsát bont a nyári hajnal.
Elhalkuló szavakon át gyönyörködve nézlek,
Úgy kelted bennem a dalt, akár a meséket.
Te vagy nekem az a szó, mely szívemen áthat,
Álmom tündércsipkéje a Nap-szentély falának.
A rózsaszirom játéka a suttogó szeleknek,
Szívem rejtett álmai a csöndbe tűnő percek.
Aranylángokat keltesz a szívem tükrében,
Vágyam elvarázsolt csillag a tündércsipkében.
Rád gondolok Szívem, a hajnali órákon át,
Úgy éltetsz, akár a dal az aranyhárfa húrját.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám.

Amikor dalom száll

Az én szerelmem tiltott, ám megvallanám én,
Illatával méhet csalogat a nyíló jázmin.
Mint a szálldosó illat, olyan merengésem,
Napsugarakat egyesít az aranyszárny a szélben.
Mit mesél a halvány szirom a hajnalokon túl?
Szerelem könnycseppje hullik a jázminbokorról.
Illata az aranyszárnyú méhet csalogatja,
Életemnek gyönyörét a létezésed adja.
Olyan szenvedélyem, mint a jázminbokor álma,
Napsugarak közt röppen a méh aranyszárnya.
Hisz amikor elloptam egy sugarat tőled,
Vágy hajnalán csillaggá változtak a könnyek.
Szenvedélyemet a Sors napsugarakba írta,
Aranyszárnyú méh szállt a nyíló jázminra.
Illatot hordoz a szél, amikor dalom száll,
Egyetlen perc többet mond ezeregyszáz szónál.
Imádatom akár a jázminbokor álma,
Illatozó szirmok közt rejtőzik csodája.

sorkoz

Lágy szirmokra hullatja csillagát az éj

Fahéjvirág meséi, halkuló szavak,
Rólad mesél a sziklák közt sodródó patak.
Vágyam dallá válik az éj múló percein,
Az álmos telihold körül aranyszárny kering.
Harmatkönnyes éjeken csak rád gondolok,
A tűnő perc lágy szirom, mit a szél elsodort.
Mit mesél a Hold fénye a sziklákon át?
Te jelented nekem az egyetlen csodát.
Csillaggá válik az álom a harmatcseppeken,
Megvallanám százszor, hogy dal vagy nekem.
Álmokat ébresztenek a halkuló szavak,
Egyetlen vágyam, hogy újra láthassalak.
Túl a csöndes perceken, s a tűnő éj dalán,
Elvarázsolt csillagok közt arany lesz a szárny.
Hisz az álmos telihold terólad mesél,
Lágy szirmokra hullatja csillagát az éj.
Ám szirmait becsukja a fahéjvirág,
Feléd szállnék az álmok csöndes szikláin át.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december.

Lehoznám az Égről a Napot neked

A vágyak ösvénye oly illatozó,
Álmok gyönyörében elhalkul a szó.
Vérvörös szirmok bontják szenvedélyemet,
Illatuk áthatja az ösvényeket.
Vágy szelében szálldos az aranyszárnyú méh,
Nem hallani mást, csak a végtelen mesét.
Az örök szerelem olyan, mint a láz,
Felkelti a szélben a hajnalok dalát.
Szívem álmodozón csak téged keres,
Lehoznám az Égről a Napot neked.
Amit érzek, a szemedbe mondanám,
Hisz téged tükröz a szív a mandalán.
Álmodó lelkem tiltott ösvényre ért,
Egy illatot követve szálldos, mint a méh.
Nevedet suttogja a szél elhalkulón,
Merengő gyönyörben rólad álmodom.

sorkoz

Szívemben csendül a szerelem húrja

Te vagy a szívemben felcsendülő dallam,
Szirmok sodródnak az éji patakban.
Te vagy a csillag, mely elbűvöl százszor,
Vallomásom az álmok húrján szól.
Lágy szirmok tánca az én szerelmem,
Melyet szél sodor halk bűvöletben.
Szívemben csendül a szerelem húrja,
Vallomásom éji szél sodorja.
Hold tükröződik a vágy patakjában,
A dal tovább szól a gyönyör hajnalában.
Hogy mondjam el, hogy bűvölsz régen?
Varázsige hangzik a csönd esküjében.
Te vagy titka a felcsendülő dalnak,
Az álmok csillagát nekem te adtad.
Lágy szirmok sodródnak a patak tükrén,
Álmok szárnyán a Napot megkerülném.
Te jelented nekem az álmok csillagán át,
Hajnalokon túl a lágy szirmok táncát.
Az életem vagy, hisz bűvölsz engem régen,
Napsugárrá válik a húr szívem hangszerében.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október.

Halkan kísért a láng

Álmok gyönyörében suttogom a neved
Sorsom a szerelem csillagfüggönye lett
Mely alkonyon szövődik, ám fellebbenti az éj
Száz csillagon át a csönd álmokat ígér
Szívembe zárta a Sors a varázslatot
Vágy hangszerén csendítve a lázas dallamot
Aranyhúr meséje, mit nem élhetek át
Álmok gyönyörében fel-feléled a láng
Hogyan mondjam el, hogy a szívem a tiéd
Eleven tűzként égek én az ajkaidért
Lopva nézem arcod csillagfüggönyön át
Álmok gyönyörében halkan kísért a láng
Száz csillag hálózza be az éjt s az alkonyatot
S a lázas érintést, mit Sorsom megtagadott
Merengő gyönyörben suttogom a neved
Mit az aranyhúrok fel-felcsendítenek
Neked adom én az éjt s a hajnalokat
Te vagy nekem Szívem, a tűzsugarú Nap

sorkoz

Hennával rajzolt szív szerelem-csillaga

Örök imádatom, mit neked adhatok
S az álmok hennaszívében a szerelemcsillagot
Túl a csöndes álmon s a perc bűvöletén
Nem ölelhetlek át, ám sugarad enyém
Hennával rajzolt szív szerelemcsillaga
Áruld el, miért végtelen a csönd sivataga
A vágy szele táncot jár fellobbanó tüzén
Merengő lelkemben arcod tükrözöm én
Dal kél a szívemben, ha tüzet szít a vágy
Olyan a sivatag, akár az éjszakák
Hiszen az éj csöndje lázas és végtelen
Egybeforr a tűzben a vágy és a rejtelem
Hennával rajzolt szív szerelemcsillaga
Végtelen álmokat ébreszt a csönd szava
Olyan vagy nekem, mint a hajnali szél
Meg nem szűnő vágyak halk sóhaja kísér
Érintsd meg Szerelmem vágyam sivatagát
Merengő szívemet a gyönyör járja át
Terólad mesél az éj és a nappalok
Örök imádatom, mit neked adhatok
Vágyam sivataga lázas és végtelen
Elfojtott a tűz, ám éget elevenen
Hiszen a szépséged úgy bűvöl, mint a láng
Neked adom a hennaszív szerelemcsillagát

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Aranykönny a pálmalevélen

Hogyan mondjam el Szerelmem, hogy örökké várlak,
Az elfojtott szenvedélyek tűzsugárrá válnak,
A vágy dallá változtatja lázas szenvedélyem,
Megcsillan az aranykönny a pálmalevélen.
Egyetlen perc gyönyöre tűnő, mint a harmat,
Ám sugaraddal szívemet tűzzé változtattad,
Aranykönnyek varázsa hajnalokon ébreszt,
Az örök vágy nyílvesszőként áthatja a szívet.
Hogyan mondjam el, Szerelmem, hogy örökké várlak,
Szenvedélyem titka a Nap tüzes sugarának,
Örök vágyam titka az elhalkuló szónak,
Szívem örökre tiéd, mit a perc tűzzé változtat.
Megcsillan az aranykönny a pálmalevélen,
Szerelmem, a Sorsomat csak neked ígérem,
Harmatcseppként csöndbe tűnnek a hajnali órák,
Örök vágyam tűz, melyet a perc változtatott át.

sorkoz

Csillagok meséje a halk szerenád

Rád gondolok elvarázsolt perceken át,
Csillagok közt felszökik a halk szerenád.
Átölelnélek szerelem szárnyaival,
Áthatottál szenvedély vulkánjaival.
Érezd, Szívem, hogy szerelem szárnya ölel,
Amikor a gyönyörök órája jön el.
Virrasztok, hisz sugaradban lángol az éj,
Szerenád szól, ha csillagok zápora kél.
Átölelnélek szerelem szárnyaival,
Halkuló tűzlángok között kél a vihar,
Rólad mesél az éjben a halk szerenád,
Egyetlenegy perc, melyet a Sorsom megáld.
Amikor tűz sugarában lángol az éj,
Illatozó, lágy szirmokat hordoz a szél,
Szívem izzó vulkánját a vágy hevíti,
A szerelem szirmát a szél repíti,
Hisz csillagok meséje a halk szerenád,
Sugaradban lelkem titkos kincsre talált.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

A gyönyör hajnalán

A te nevedet suttogom a gyönyör hajnalán
Álmodó esőcseppként a gránátalmafán,
Melyet álomként hatott át az éji fény,
A vágy démona talizmánt hordoz a szívén,
Kit a gyönyör áthatott csöndes éjszakán,
Tündércsipkét rajzolva az álom ködfalán.
Vallomásom halk gyönyör, hisz csak suttoghatom,
Hogy teérted ébredek minden hajnalon.
Átélem álmaimban a tiltott szenvedélyt,
Csöndes hajnal elvarázsolt esőcseppjeként.
Te vagy az én életem, a felkelő Napom,
A tündércsipke arannyá vált a ködfalon,
Hisz a vágyak rabságából nincs szabadulás,
Nyíló rózsák díszítik a gyönyör kapuját.
Kapu, mit más nem nyit meg, csak a varázsigém,
A vágy démona talizmánt hordoz a szívén,
Mely az arcodat tükrözi, ha felkél a Nap,
Terólad álmodom a gránátalmafák alatt.

sorkoz

Vágyak forráskútja tükrözi az álmot

Elfojtott vágyak elixírcseppje,
Kitárja szárnyai bársonyát a lepke.
Minden vágya, hogy mesékbe szálljon;
Nyíló rózsa a szív, csodakút az álom.
Gyönyör kísérti, szálldos a csendbe,
Álmok útjain át elmerengve,
Szüntelen mereng hosszú úton át,
Vágya virágzó völgy, hol nyílnak a rózsák.
Elfojtott vágyak elixírcseppje,
Rád gondolva folyton dal kél a szívembe,
Kék lepke száll a szivárványon át,
Megérintve az Ég bársonyát.
Túl a felhőkön, s a szivárványon
Arany virágpor csillag a kék szárnyon,
Kísérti lelkét a csöndes naplemente,
Rózsaszirmokra száll a kék szárnyú lepke.
A gyönyör perceit átálmodja,
Vágyódva merül el a bársonyba,
A gyönyört kereste hosszú úton át,
Szikla fakasztja a vágy forráskútját.
Túl az álmokon arcodat nézem,
Áldott merengésben megdobban a szívem,
Olyan vagyok, akár a kék szárnyú lepke,
Ki napsugarakon át szállt a hegyekbe,
Hol szikla fakasztja a vágy forráskútját,
Mely álom-elixírként öntözi a rózsát.
Én egyetlen percet szüntelenül áldok,
Vágyak forráskútja tükrözi az álmot,
Tükröz egy álmot, a naplementét,
Úgy ittalak, mint rózsák a vágy elixírcseppjét.

sorkoz

lap tetejére