Hajamra perdülő esőcseppecske vagy,
hajad zuhanó őszibarack - haraplak.
Ajkad rámfeszülő peckellő cipellő -
táncot jár szívem alatt.
s ön a csóktól messzemenő.
Miriád csillag ragyog
Mikor Veled vagyok.
Megigéztél,
édes döbbenet
érinti szívemet.
Nem puszta szépséged
mi zsongítja lelkemet,
eszed, méltóságod, mosolyod, tekinteted
cirógat szelíden.
Éhségem utánad édesbús kínokkal gyötör.
Látlak, hallak, érzem illatod,
beszívom mosolyod.
S bár reménytelen,
büszke, daliás nőiséged pezsdíti szívemet.
Csörgedező patak
hullámzó melled,
ahogy lélegzeted
lélegzetem veszi el.
Nem hiszed el,
de minden mi vagy
nagyon kell.
Harmat karod
nagyot akarok,
- akarlak!
Szelíd vad szavam.
Lényed méze
lélegzetet szakaszt.
A lét ölelése vagy,
pusztán tenmagad.
Részegít illatod,
vágyat ültetsz
míg veled vagyok
téged magamnak kereslek,
túl kevés hozzád a szó,
Tisztelt Délibáb Szerkesztősége!
Ádám Orsolya Mária vagyok, és szeretném néhány versemet megjelentetni az Önök folyóiratánál.
Rövid bemutatkozásom: Ádám Orsolya Mária vagyok, feminista butch.
Szárligetről származom, a középiskolát Tatán végeztem,
majd diplomát szereztem az ELTE magyar szakán.
Jelenleg a Fernuniversitat in Hagen hallgatója vagyok,
amihez a némettudásomat fejlesztem.
Érdekel szinte minden művészeti ág, vallások, és mostanában a gender-studies is vonz.
Szúfinak tekintem magam.
Tisztelettel: Ádám Orsolya Mária
A csillagok tejfehér csendje csak,
mi fényt s látást csal álmodó,
tágra zárt szememre.
Rólad szól álmom, látomásom,
rád s húsodra vágyom.
Fény-képpé lett hangod,
s te szívemre varrod,
kit-űz(eked)ő lett, vagy
s én vadad vagyok.
Illatod, mosolyod,
mint isten lehellete
csókod, mint a mézédes nyári este
jácint illata zeng rólad dalokat,
szeretlek kedves,
mind zsendülő fű az esős napokat.
Mint a sivatagi napfelkelte,
mint a homok végtelen csendje
érzem, de nem értem csendedet.
Szerelmem nem érint meg
de értem Petrarcát, s tudom, mi volt Dantének Beatrice.
Holdam vagy, és napom
éjízű, titokzatos asszonyom
Magamat hitemmel elvarázsolom
magamnak szerelmed álmodom
magammal, és álmommal maradok,
édes kínnal marcangolok
játszok Garbót, és áldozatot.
Eltáncolnám Neked a Holdat, a Napot,
felragyogtatnék szívedben minden csillagot.
Szelíden ölelnélek,
mint a csillagpettyes este
fényt csókolnék gyönyörű szemedbe.