Ádám Orsolya Mária (írói álneve: VÍDIA) versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2022. Kilencedik évad/1. szám.

Esőcseppek

Hajamra perdülő esőcseppecske vagy,
hajad zuhanó őszibarack - haraplak.
Ajkad rámfeszülő peckellő cipellő -
táncot jár szívem alatt.
s ön a csóktól messzemenő.

sorkoz

Ragyogás

Miriád csillag ragyog
Mikor Veled vagyok.

sorkoz

Vonzol

Megigéztél,
édes döbbenet
érinti szívemet.
Nem puszta szépséged
mi zsongítja lelkemet,
eszed, méltóságod, mosolyod, tekinteted
cirógat szelíden.
Éhségem utánad édesbús kínokkal gyötör.
Látlak, hallak, érzem illatod,
beszívom mosolyod.
S bár reménytelen,
büszke, daliás nőiséged pezsdíti szívemet.

sorkoz

Kellesz

Csörgedező patak
hullámzó melled,
ahogy lélegzeted
lélegzetem veszi el.
Nem hiszed el,
de minden mi vagy
nagyon kell.

sorkoz

Akarlak

Harmat karod
nagyot akarok,
- akarlak!
Szelíd vad szavam.
Lényed méze
lélegzetet szakaszt.
A lét ölelése vagy,
pusztán tenmagad.
Részegít illatod,
vágyat ültetsz
míg veled vagyok
téged magamnak kereslek,
túl kevés hozzád a szó,

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.

Tisztelt Délibáb Szerkesztősége!
Ádám Orsolya Mária vagyok, és szeretném néhány versemet megjelentetni az Önök folyóiratánál.
Rövid bemutatkozásom: Ádám Orsolya Mária vagyok, feminista butch. Szárligetről származom, a középiskolát Tatán végeztem, majd diplomát szereztem az ELTE magyar szakán. Jelenleg a Fernuniversitat in Hagen hallgatója vagyok, amihez a némettudásomat fejlesztem. Érdekel szinte minden művészeti ág, vallások, és mostanában a gender-studies is vonz. Szúfinak tekintem magam.

Tisztelettel: Ádám Orsolya Mária

Csillagos vágyálom

A csillagok tejfehér csendje csak,
mi fényt s látást csal álmodó,
tágra zárt szememre.
Rólad szól álmom, látomásom,
rád s húsodra vágyom.

sorkoz

Édesség

Fény-képpé lett hangod,
s te szívemre varrod,
kit-űz(eked)ő lett, vagy
s én vadad vagyok.

sorkoz

Vallomás

Illatod, mosolyod,
mint isten lehellete
csókod, mint a mézédes nyári este
jácint illata zeng rólad dalokat,
szeretlek kedves,
mind zsendülő fű az esős napokat.

sorkoz

Garbo

Mint a sivatagi napfelkelte,
mint a homok végtelen csendje
érzem, de nem értem csendedet.

Szerelmem nem érint meg
de értem Petrarcát, s tudom, mi volt Dantének Beatrice.
Holdam vagy, és napom
éjízű, titokzatos asszonyom

Magamat hitemmel elvarázsolom
magamnak szerelmed álmodom
magammal, és álmommal maradok,
édes kínnal marcangolok
játszok Garbót, és áldozatot.

sorkoz

Szerelmes tánc

Eltáncolnám Neked a Holdat, a Napot,
felragyogtatnék szívedben minden csillagot.
Szelíden ölelnélek,
mint a csillagpettyes este
fényt csókolnék gyönyörű szemedbe.

sorkoz

lap tetejére