Vasi Ferenc Zoltán versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám.

A CSÓKOK SZOMJÁRÓL

Ajkaidról fakasszad
az éneklés forrását;
újítsd velem gyökerét a Fának
s röppents rügyeket ágaira.
Óhajtás tart fenn -
(Nap zeng fülemben):
Madár-hiteddel hirdesd hát kegyelmem;
Szent Ferenc csukjad be a Bibliádat.
Eltékozoltam rengeteg szerelmet,
segítsd meg sorsom illatos imáddal...

Messze a kezem még a virágtól?
Fut, fut az álom, kergeti szél...
Messzire szálldos még a madár most,
örömöt trillázni ám visszatér.
Itt van, s már ébred, ha Téged remélhet,
járjad át titkos zegzugait,

ismerlek régről,
TE is tudsz RÓLAM,
Gyógyulás kertje,
rejts forrásodba...


sorkoz

LÁNGOLÓ HÁZ

Fejemre gyújtod a házat; -
kulcs vagyok,Te pedig zárja.

A tested - keleti szőnyeg; -
elébed borulok lágyan.

Érintlek virágmezőnek; -
bokádig hajadig szépen.

Melled is micsoda ékszer! -
hódolok lelkedért hétszer.

Mesébe illendő kendő; -
szétnyíló fekete erdő.

Pirosló álmok orcája; -
ajkam ízlelt vacsorája.

Meglopnám nevedet százszor; -
visszavész liliom-zápor.

Esernyő nélkül elázol; -
hold-visszfény vagyok - árnyolt.

Tenger-éj, lángtaraj tető; -
szivárvány-erő: Delej-nő.

sorkoz


lap tetejére