Vasi Ferenc Zoltán versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/3. szám.

OSZTÁLYRÉSZEM: OSTYAFELMUTATÁS

(Asztalodon üvegróka - Egyedül alkotócsoport, Magyar Napló, 2oo1.)

Hét házban heten ébredünk,
nyolcadikunk sírba merült.
Hét költő hány verse ér hazát:
harangot, felkelést, népharagot, békét.
Egyetemes csend szitál ég alatt
szilaj esők ménese vágtat
a történelem korszakain át.
A vegyülő vagy kiérdemesült magány
kezet ráz, beszél, vagy zárványba zár.

A felköhögött reggel szolidál
hét felkötött katonával,
kik hont védtek, s majd a többi
gubbant kádári börtönökben.
Engem is megcsapott a Halál,
előbb az élők, majd a szülői ház
ment rá, tébolyba-borba veszett utak
után 28 négyzetméterre zsúfolok
össze mindent, mi maradt dúlt hitemből,
s míg felkél, halad, nyugszik a Nap,
senkiről nem tudok semmi biztosat,
él-e, holt-e, költöget? Ötletével
megváltja még reményben világát,
vagy mindőjüket forgatja a szél,
eszik-iszik, ürít, úri pasziánszozik
Budapesten vagy országszerte.

Légvonalban nincs találkozás, telefonszámhiány!
Sajgó csontok az Egyedül alkotói,
egzisztenciákban külön-külön...
Hét plusz egyet játszott az isten,
ismeretlen ismeretségek voltunk,
enyvvel cérnával kötetbe kötve,
ki nyitja ki a könyvet, vagy
kire zárul rá a fedél.
Utcanevek, városok, parcellák...
mártírkatonák! Anyaföldünk mélye
sokasodik tovább, de
útra indul új s újabb nemzedék,
a sors kereke perdül, az Ige teremt.

A Liszt Ferenc repülőtérről
indul a járat, s átzúg a Hold
utca és a 3o1-es felett.
Már nem indul lábam tisztelettevésre,
koszorúba fonom össze ujjaim,
és szól hol a Kossuth,
hol a Mária Rádió.
Ámen. Ahogy lehet. Életigen. Isten!

2o12. IX. 11.


sorkoz

MEGTÉRÉS-KORBAN

A kiszellőztetett templomokban
lovat áldoznak
merthogy a Nap
ragyoghat
megcsillan a késhegyen
mikor belecsusszan a szügybe
mert ő odadöfte

A kiszellőztetett templomokban
halmokban áll a gyónás
A takarítónő és kutyája
- szájukban marék parázzsal
a városban szertehordják

A kiszellőztetett templomokban
nem férnek el a szentek
ők völgyekben énekelnek
s egy üszkös krizantém
az oltáron
egyszer csak általuk
kivirágzott

A kiszellőztetett templomokban
nászra kelhetsz a félelemmel
csatazaj légnyomás hallik az erekben
levelet írsz Istennek
de kirablod a perselyt
csakhogy a reményt
ne portósan add fel

A kiszellőztetett templomokban
festett ablak a malaszt
zsendicében úsznak a Halak
nem a keresztelőmedencében
pedig ott állok
és hallgatlak
övemig réztallérban

A kiszellőztetett templomokban
rádióadás a mise
hangolod az antennákat
de a legtöbb készülék
süket

A kiszellőztetett templomokban
békerendben élnek a holtak
s ahogy egymással kezet fognak
hóba hűdik az ősz

A kiszellőztetett templomokban
kegy terem
s nem szénnel fűtenek
fénnyel
s a Fény nyel
hívőt és áldozót
A templomok felépültek immár
s dolgozik tornyaikon
az Alpinista Brigád


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám.

A CSÓKOK SZOMJÁRÓL

Ajkaidról fakasszad
az éneklés forrását;
újítsd velem gyökerét a Fának
s röppents rügyeket ágaira.
Óhajtás tart fenn -
(Nap zeng fülemben):
Madár-hiteddel hirdesd hát kegyelmem;
Szent Ferenc csukjad be a Bibliádat.
Eltékozoltam rengeteg szerelmet,
segítsd meg sorsom illatos imáddal...

Messze a kezem még a virágtól?
Fut, fut az álom, kergeti szél...
Messzire szálldos még a madár most,
örömöt trillázni ám visszatér.
Itt van, s már ébred, ha Téged remélhet,
járjad át titkos zegzugait,

ismerlek régről,
TE is tudsz RÓLAM,
Gyógyulás kertje,
rejts forrásodba...


sorkoz

LÁNGOLÓ HÁZ

Fejemre gyújtod a házat; -
kulcs vagyok,Te pedig zárja.

A tested - keleti szőnyeg; -
elébed borulok lágyan.

Érintlek virágmezőnek; -
bokádig hajadig szépen.

Melled is micsoda ékszer! -
hódolok lelkedért hétszer.

Mesébe illendő kendő; -
szétnyíló fekete erdő.

Pirosló álmok orcája; -
ajkam ízlelt vacsorája.

Meglopnám nevedet százszor; -
visszavész liliom-zápor.

Esernyő nélkül elázol; -
hold-visszfény vagyok - árnyolt.

Tenger-éj, lángtaraj tető; -
szivárvány-erő: Delej-nő.

sorkoz


lap tetejére