Varjú Zoltán

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/3. szám.

Andante - gondolatok az Élet nagy dolgairól 1-8. lecke

Az Élet nagy dolgai:

1. lecke: Gondolatok az üzletről és az üzletemberről:

Az Üzlet az egy olyan könnyen definiálható, ugyanakkor rendkívül nehezen megérthető "valami" (fogalom), amely tulajdonságait tekintve egy dolgot nem tűr és visel el: a gátlást és a gátlásokat. Mivel abban az esetben nagy valószínűséggel a kevésbé elégedett, vagy urambocsá a vesztes oldalon találhatod magad. Szummázva az előzőekből eredően a sikeres Üzletember = Gátlástalan (halkan jegyzem meg, a sikertelen is.) Légy bátran munkavállaló és alvállalkozó, és bizalommal tekints a jövőre? Vagy légy Üzletember? A döntés a kezedben van, hogy melyik úton indulj el...

2. lecke: A barátságról és barát-ellenségről néhány gondolat:

Az igaz barát az, Aki megmutatja: ki is lehetnél a benned rejlő minden jósággal együtt. Az ellenséged pedig rávilágít, hogy ha elvész belőled minden jó, Ki is vagy erényeid nélkül, igazán.

3. lecke: a. Életutakról... az Útról, amit Neked kell bejárnod. b. Miért lesz üres valaki, esetleg másokkal gonosz... néhány gondolat:

a. Annak idején kérdezték tőlem, már vagy 10 éve, és azóta többször is, hogy mi volt az, ami miatt kiléptem az árnyékomból és elindultam valami felé, nekem esetleg az sikerült, míg másoknak (sokaknak) az meg nem. Mondjam meg, mi a recept! Meg azt is mondjam meg, hogy X meg Y hogy lehet ilyen gonosz, és miért teszi? A válaszom ma is az, mint akkor:
Én nem tudom a saját Életemet adaptálni senkire, mert ugyanazt nem lehetne még egyszer megélnie senkinek. "Csak" Élet van. Az meg mindenkinek olyan, amilyen a sajátja, ha rögös Úton is, de azt mindenki maga kell bejárja. Ha megtalálod belül a ”békédet”, talán az Életed is jó irányba terel, még ha nem is tervezted előre, de Hit is kell, hogy higgyed, képes vagy Te magad irányítani a "sorsodat", na meg persze Célok, mert azok nélkül, igazán nehéz lenne követni az Utat. Nekem a családom volt az útjelzőm, és Őértük vertem le a cövekeket... mindenkinek más.

b. Arra, hogy miért válik valaki közönyössé és mások iránt gonosszá, csak egy dolog lehet, ami az ennyire lelkileg tönkrement embereket hajtja... a bosszú. Azt akarja megbosszulni másokon, hogy megszületett, és minden nap újra kell élnie a megszületésének és az abból fakadó létnek a sötét bosszúját, mivel mérhetetlen mélységű űr tátong a lelkében, ezért nem tud elegendő fájdalmat okozni, csalni és lopni, hogy betöltse azt a hihetetlen nagy ürességet...

4. lecke: Gondolatok a Magyarságtudatról… (Családom eszmei öröksége):

Magyarnak születni nem csupán holmi születési előjog, vagy Öntelt nemzeti felsőbbség tudat... hanem élethosszig tartó kötelesség a Nemzetünk iránt! Ezáltal ki Magyarnak születsz, ne csak beszélj róla, hanem élj is úgy, hogy arra érdemes legyél...
"Magyarnak születni, élethosszig tartó kötelesség a nemzetünk iránt!"

5. lecke: Gondolatok az... igazság(ok) ról...:

Amikor hosszas tűnődés és elemzés után sorra kizártuk mindazt, ami a kutatott tárgyban szerintünk elképzelhetetlen… akkor bármennyire is megdöbbentőnek és kizártnak is gondolnánk, de alapjaiban véve ami megmarad, az maga az igazság.

6. lecke: Gondolatok arról, hogy a kézenfekvő dolgokat kár túl bonyolítani...:

Egy barátommal történt beszélgetésünkkor egy nyilvánvalóan egyszerű megoldásra a felelet: "A meleg vizet, azt nem kell feltalálni... az van." Erről az jutott eszembe, hogy a legrövidebb út az egyenes, legalábbis az általunk észlelhető dimenzióban...

7. lecke: Gondolatok az örökkévalóságról... és annak paradoxon létezéséről:

Ha elfogadjuk a Hit tanításait és azt mondjuk, Isten öröktől fogva létezik és örökké létezni is fog, illetve Ő mindenható, így minden időkben mindig befolyással bírhat mindenre... akkor az idő fogalma, ami a múlt, a jelen, a jövő meghatározására szolgál, az csupán nézőpont kérdése lesz. Illetve egyszerre létezik, ha bármilyen hatalom képes felettük uralkodni és ugye, befolyással bírnia felette... ha viszont egyszerre létezik... akkor mi, Isten teremtményei... mindennap megélhetjük az örökkévalóságunkat... csupán egy probléma marad... közben szép lassan mégiscsak megéljük saját halandóságunkat... na hát ez az igazi paradoxon... amire a Vallások többsége csak valami olyat tud válaszul adni, hogy majd az Életünket követő halálunk utáni lét, ami magyarázatul szolgál mindenre... de ki kell ábrándítsak mindenkit, hogy a kiindulási pontra jutunk csak vissza, ahol van a múlt, a jelen és a jövő, amiről megint csak együttesen beszélünk... miközben szép lassan már mi magunk sem létezünk... legalábbis ahogy mi magunk megéltük Önnön személyünket... Tanulság? Az nincs... ne is várjátok, ha valaki ezekre választ tudna adni, az olyan lenne, mintha elmondaná létezésünk értelmét... mindenesetre Én beszélgetek egy teológus barátommal majd a témáról... hátha elővillan a zsebéből a Bölcsek köve...

8. lecke: Elmélkedő gondolatok, amikor a nehézségek ellen tenni kell:

Sokan élhetitek meg, élhetjük meg az év bizonyos szakaszainak a kapcsán a következőket... Sajnos már (rossz) hagyománnyá kezd válni, hogy az esetek többségében, Nekem mondjuk a november és a február közötti periódus rendkívül nehéz és galád megpróbáltatásokat szokott hozni (kinek persze melyik időszak)... amire csak az égiek, vagy talán még Ők se tudják a válaszokat, hogy miért... Talán túl közeli pályán kering a Föld a Naphoz, és imáink nem hallgattatnak meg... vagy egyszerűen ilyenkor érthetjük meg igazán, hogy mit is jelent a Himnuszunk imába illő következő sorainak valódi tartalma: "Balsors akit régen tép... hozz reá víg esztendőt!" Tanulság csak annyi, hogy mindenki a saját életének sikerkovácsa, vagy elrontója. Ha valaki úgy érzi, változtatni akar, akkor fordítson Sorsának Kerekén, és felvállalva döntésének súlyát merjen lépni és ne halogassa el, főként ne várja, hogy majd helyette megoldják a problémáit... elárulom, hogy az esetek többségében senki se akarja a másik problémáját megoldani, és főképpen nem cipelni a keresztjét... Tehát ne várd a csodát... ne söpörd a szőnyeg alá és ne hord át máshová, mert idővel minden vissza és rád szakad.



Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/1. szám.

Én vagyok: Ego!

Az elménk börtönének rabjai a személyiségünk lenyomatának porhüvelye Homo Sapiens, másnéven EMBER. Annak születtem és voltak olyan pillanatok, mikor foggal körömmel kellett küzdenem, hogy megmaradhassak mindannak, amire a lelkem mélyén találtam rá és amit, egyedül Isten láthat, ha épp ráér és figyel reám, hisz Ő teremtett a saját képmására, amiről kimondhatjuk, hogy koránt sem tökéletes.. CSAK EMBER! A szó, amire mindannyian áhítozunk, hogy vágyaink és reményeink szerint, mérjenek, ítéljenek és úgy fogadjanak el és azért, amilyenek valójában, Önmagunk vagyunk. A bennünk élő és létező jósággal a rengeteg hibánkkal, amelyek összességeként, minden leheletnyi és zsigeri véráramban, áramló vércseppünkben, magunkra ismerhetünk. Milyen Utat is szántak az Égiek? Nem tudhatom... Az utolsó pillanatig, ezt nem tudhatom, akkorra már, mérlegen lesz a valóság s leperegnek, azok a megélt pillanatok, melyek majd a leélt Élet súlyát nyomják a latba. Akkor már tudni fogom és láthatom, minden elmulasztott tettem és a ki nem mondott szavam, amelyek vétkeink és vétkeim tömegét alkotják, amitől EMBER vagyok.... mert ÉN vagyok: Ego.
Milyen Utat szántak nekem és ahhoz képest a valóságban melyik Útra léptem? Azt, hogy az Égiek, milyen Utat szántak, majd ha már nem leszek köztetek, akkor meg fogom tudni, viszont Éltemben a választ, Tőlem sajnos nem hallhatjátok sosem. ...melyik Útra léptem, azt most, megosztom veletek: Én / Ego - Ezt az Utat választottam:
Ezt az utat választottam és nem azért mert könnyűnek találtam, hogy mérsékeljem haragom és indulatom, hogy ne a szélekről kiabáljak, miközben nem látom, hogy középen mi zajlik...Mérsékelt jobboldalinak bélyegeznek! Alulról, felülről egyaránt, mint ahogy a szélekről, balról illetve jobbról is ezt teszik, mert aki nincs velünk az ugye ellenünk.. De kérdem Én, ha Isten van velem, Ki lehet ellenem? De ez is túl egyszerű lenne így, sarkosítva, mert ez lenne persze az egyszerű és talán a kényelmes is...Győzzön hát az Ego, kiáltsunk fel mindannyian és törjünk lándzsát!...
De kérdem Én, Ki ellen és Mi mellett, vagy Kiért és Mi ellen? Még, ha csak verbálisan is török ellened, vagy Te teszed ellenem, hogy is nyújthatunk utána egymásnak kezet? Ide születtünk, ugyan nem kértük senkitől, de ha már Itt vagyunk, nem tagadhatjuk meg Önmagunk és Önmagad…ha hátat fordítasz annak, akihez és ahová tartozol, úgy leszel igazán Hontalan. Én nem gondolok rád a ként, hogy kinek fia, lánya vagy, nem gondolom rólad hogy kevesebb lennél és Nálad több vagyok. Te is kérdezd meg magad, ha nem teszed, tisztelik majd akaratod az Égiek, de lesz idő mikor már hiába kérdezed... Ezt az Utat választottam, mert szeretném hinni, nem az számít honnan jöttél és Kinek fia, lánya vagy. Ember légy és ha EMBER vagy..: Ne tagadd meg Önmagad!
Nos akkor, ... ki is vagyok Én?




lap tetejére