Temesi Endre Miklós

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december.

"...és békeség a földön a jóakaratú embereknek"

Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, a gyermek, gyermekek, a családi otthonok igazi öröme. Azt szeretnénk, hogy életünk minden napja oly vonzó és kedves legyen mint a karácsony este. Mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét ?, hogy megtudunk feledkezni énes-magunkról, hogy másoknak is iparkodunk örömet szerezni?
A karácsonyt nem mi csináljuk. Isten adta nekünk ajándékba és feladatul. Az isteni szeretet feladatunkká teszi, hogy a Földön a békesség és a jóakarat követői legyünk. Ha csak eggyel is jót tudunk tenni nemcsak könnyet törlünk.
A karácsony, nativitas Domini – az Úr születésének ünnepe felkelti bennünk az emberiség határtalan örömét megváltásának hajnalán, mélységes imádatot a gyermek iránt, és Jézus anyja iránti tisztelő csodálatot.
A karácsony réges-régen kilépett a templomok falain kívülre. Az Istenhívők a Megváltó születését, a szeretet és a békesség meleg hangulatát várják az ajándékozás örömével a Szenteste óráitól. Vannak akik nem Jézus születését látják, azért még összeköt bennünket szeretet, és öröm, ezekben a napokban is. Készülünk rá odafigyeléssel, reménységgel, vágyakozással. Ugyanakkor ott bujkál sokak szívében az aggodalom. Vajon a szeretetben, örömben, békességben induló Szenteste, míg másoknak "fenyőfa ünnep," "szeretett ünnepe" megmarad-e az ünnepek utáni napokra, hetekre, hónapokra is?
Sokan várják a karácsonyi ajándékokat. A szegények a szeretett-csomagot, segélyeket. Várják az idősek a karácsonyi látogatást, szülők, nagyszülők, rokoni összejövetelek hangulatát. Sokan várják a békét, a fegyverek nyugvását, hívők a karácsonyi evangéliumot, az éjféli szentmisét. És sokan várják a Jézuskát is.
És hányan félnek ettől a Szentestétől, a karácsonyi-ünnepektől? Rettegve várják az első egyedüllétet, az egyedül eltöltött síró, boldogtalan, reményvesztett Szentestét.
Hajléktalan az utcán, megnő az öngyilkosság, félnek, mert magukra maradtak. És sokan várják az elmúlást: otthon, kórházakban, és talán az utcán, elhagyottan.
És ha valakinek fáj valami ezekben az órákban, napokban, mert gyötri a magány, fojtogatja a szegénysége, kétségbe ejti kiszolgáltatottsága, nincs akit szeressen, vagy őt szeresse, jusson eszébe, hogy van Jézusom aki jászolban született, van Megváltóm a Megfeszített.

Izajás így jövendölt: "gyermek születik, fiú adatik nekünk."
Amikor az idő beteljesedett Gábriel főangyal Istentől Názáretbe küldetett. Nem egy hercegi családhoz, nem is egy királykisasszony háza-népéhez, hanem Názáret egyik legszegényebb családjához, Máriához és Józsefhez, és így szólott hozzá: "Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között," fiad lesz kit Jézusnak fogsz hívni.” Mária ezt hallván így válaszolt: "Íme az Úr szolgálóleánya legyen nekem a Te igéd szerint".
Történelmi pillanat ez. Mária már előre igent mond. Igent mond mindenre, amit Isten adni akart. Erre a "legyen meg a te igéd szerint" -re várt az egész világ. Az első Éva engedetlenségével a NEM - ével bűnt és halált hozott a világba. És most a második Éva, a Szűz Mária IGEN - ével viszont a megváltás és az élet jött, gyermek született.

Mária Józseffel Betlehem utcáit, sikátorait járva az elutasítás fagyos gőgjével találkozott. Igazi hideget csak az ember képes maga körül teremteni, ahol vacog a lélek, ahol rideg a világ. Mária a várakozó beteljesedés, a vágyakozó teljesség, mikor legmelegebb kapcsolatban lesz az istálló sötétjében ezer csillagok fényében, mikor az emberek fagyos világában világra hozza gyermekét. Jászol alom-ágyán csak Mária szeretete, József, az ökör, a szamár lehelete melegíti. Mária nem terhes, nem babát vár, hanem gyermekét, a kis Jézust. "Uram legyen meg a te igéd szerint".

És ki ez a betlehemi gyermek aki csecsemőként ébreszti fel bennünk a jócselekedetre való hajlamot?
Ki ez a gyermek aki kétezer év óta jászolhoz vonzza a Föld lakóinak százmillióit? aki előtt bezárt kapuk, és gyilkos Heródes kerestetett? És mi kérünk tőle békességet, nyugalmat, emberibb életet. Ő "Istennek fia aki született jászolban"

"A szent éjjelen", a ragyogóan kivilágított templomnak a fénye körülvesz bennünket. Ez a fény Krisztus szimbóluma, mert a világ eddig a bűn sötétségében volt. A fény vette körül egykor a pásztorokat – mikor az Úr angyala ott termett mellettük és Isten fényessége körülragyogta őket és mondá nekik az angyal: "Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, minthogy ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. És ez nektek jel: mert találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva jászolba fektetve. És azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, mely dicséré Istent mondván: Dicsőség magasságos Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat"! (Lukács, 2, 1-14.) – és lelkünkre hull az a fény amely nem más mint az Isten kegyelme, mely megszületik bennünk is; újraszületünk Krisztusban.

Jézussal megjelenik az új ember, a második Ádám, a minden ember megváltója, üdvözítője, aki életével, halálával megváltott bennünket. Ez az Új Ember aki Betlehemben születik rongyos istállóban kap szállást, akihez imádattal mennek a pásztorok, a napkeleti bölcsek, a betlehemi királyok, ajándékot hozva aranyat, tömjént, mirhát. Ez az új ember már beteljesíti a Teremtő akaratát. És megszületett az új gondolat: "Dicsőség magasban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embernek."

Mert akkor a föld zűrzavaros életet élt: római adó nyomorította a szegényeket, gyilkosok surrantak éjjel a sikátorokon, pénzváltók, kereskedők, kufárok, irányították a megélhetést és óvatoskodó, alázatos lelkületű írástudók voltak cinkosaik. Szélhámosok dáridója; szellemi bűnözők, haszonleső próféták szellemi zűrzavarral nyugtalanították, sanyargatták a népet.
Erről a kisdedről a majdani Megváltóról zengenek a templomok hideg homályában, a hajnali adventi rorátékon, és az örömteli várakozásban megszületik Jézus. "Az Üdvözítő pólyái értékesebbek minden bíbornál, és jászola dicsőségesebb a királyok arany trónusánál. Krisztus gazdagsága nagyobb minden gazdagságnál, minden kincsnél."

Jézus nekünk és érettünk született, hogy elhozza számunkra személyes szeretetét, hogy az ember, ne akarjon önző módon élni, felelőtlenül gondolkodni, a szánalom szikrája nélkül átgázolni emberi sorsokon. "Úgy éljünk, hogy életünk végére ne sötét arccal kelljen távoznunk."

Sok-sok bajunk oka csak másodlagosan materiális. A lélek beteg, az erkölcs romlott, a szívünk fásult, reményünk arasznyi. Régebben sokan úgy vélték, az Életre nincs pénz, mikor az abortuszok dáridója volt. Mondták a betegnek, a gyermekeknek, a gyermeket várni akaróknak, az álláshalmozók, a milliomossá lett urak. Vagy ki fog tüntetést szervezni, hogy sok ezer magyar gyermek születhessen, egészséges életet élhessen.
Valamikor Jézus neve választóvonal volt a pogányok és az Isten népe között. Mára Jézus neve reklám lett, musical, varázslók, kuruzslók, becsmérlők jelszava, hamis próféták megtévesztő világfelforgatók cégére, és a jézuspropagálók szinte semmit sem beszélnek a Megfeszítettről, a Jézusról. És ha igen, akkor gúny tárgya lett.

A karácsony ünnepe kell, hogy élet-újulást, békességet, több hitet, egymás iránti nagyobb türelmet és több jóakaratot, szeretett adjon.

A karácsonyban a Megváltó születését ünnepeljük, a szeretet és békesség meleg hangulatát várjuk az ünnep óráitól. Jézus születése, a "szentséges éj" karácsony szép méltóságteljes ünnepe áldással és békével töltse be szíveteket.

"A karácsony keletről indult (január 6), és Rómában már a 4. században december 25-én ülték meg Jézus születését, mert a téli napforduló az antik számítás szerint erre a napra esett. Ezen a napon volt ugyanis a 3-4 században a népszerű pogány ünnep a "Natale solis invicti" a győzhetetlen Nap születésnapja, mert a téli napfordulatkor kezdenek a napok hosszabbodni, melyek eddig mindig rövidültek. A Nap legyőzte a sötétséget. A győzhetetlen Napot kis gyermek formájában szokták ábrázolni. A konstantinusi béke (313) után ez a pogányság már nem hit a régi görög-római istenekben. A napvallás (solaris henotheizmus) volt a római pogányság utolsó megjelenési formája. Malakiás próféta a Megváltót az "Igazság Napjának" nevezi, a napfordulat pogány ünnepét az "Igazi Napnak", az "Igazság Napjának", az "a világ világosságnak" ünnepévé tette, amint ezt a 4. század homiliái Karácsony ünnepén mindig tették.

Karácsony Rómában először Filokalus naptárában tűnik fel 354-ben. Konstantinápolyban 379-ben ülte először nazianzosi, Nazianzi Szent Gergely*329-330. Kappadociában 382-ben, Antiochiában Chrysostomus Szent János szorgalmazására 388-ban ünnepelték a Karácsonyt. 400–432 között Egyiptom is elfogadta, és Juvenalis pátriárka alatt 424–458 Jeruzsálem ünnepé tette.

A karácsonyi liturgiának sajátossága a három mise. A karácsony hárommisés ünnepét az első három század nem ismerte Rómában, csak a IV. század derekán vezették be az Úr születésnapjának megünneplését. A jeruzsálemi őskeresztény éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az Ige testté lett. Hazafelé menet hajnalban is egyet a város szélén lévő feltámadás templomában. Végül a jeruzsálemi Kálvária hegyen a főbazilikában volt az ünnepélyes istentisztelet.
A keleti három mise Jeruzsálemben kezdődött és azt Nagy Szent Gergely (*540 - † 604) Rómában is megtartja. Jeruzsálemből éjjel Betlehembe mentek, és ott ülték Jézus születésének emlékét.
Ezt vették példaképül Rómában a hárommisés Karácsonyt megünneplésére. Éjfélkor a nagyobb Mária-templomban gyűltek össze, mert ma is itt őrzik a jászol néhány darabkáját, így ez volt a betlehemi barlang a rómaiak számára. A pápa az éjféli mise bevégzése után a Szent Anasztázia anastasis feltámadás templomába vonult kíséretével, hogy hajnali misét mondjon a császári helytartók részére kik a Palatinus-hegy palotájában laktak, melynek lábánál az Anastasia templom fekszik. Végül a harmadik misét egykor a főtemplomban Szent Péter bazilikában mondták, ma ismét a Mária-templomban a stációs-templom.
Rómában Krisztus Urunk hármas születését a három misével jelképezték: az éjféli mise jelképezi Krisztus test szerinti születését, Betlehemben szegénységben és gyöngeségben, mint Isten gyermekei. A hajnali mise a Krisztus lelki születését jelképezi az emberi lélekben a kegyelem által. Végül a harmadik az ünnepi mise Krisztus örök születését ünnepelné az Atyától, hatalomban és ragyogásban. A három szentmisét átszövi a fény, a világosság.

Az "igazi nap" a Karácsony napja, hogy a született gyermek Isten egyszülött Fia, az örök Ige, aki előtt hódol az egész világ, még a messzi idegen pogány bölcsek is. Mert a jászolban fekvő kisded Szent Pál szavaival, a Fiúisten megtestesülésének célja, hogy a világot visszavezesse alkotó Urához, mert a világ eddig a bűn sötétségében volt. (...). Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban."

Kegyelemteljes, áldott békés karácsonyi ünnepeket.

Elhangzott a Pécsi Művészkör: Írók, Költők Baráti Társaság 2014. december 20-i 140. összejövetelén
Olvasmány szükség szerint

(Magyar-latin misszálé a római misekönyv szerint. Fordította Szunyogh Xavér Ferenc O. S. B. Szent István-Társulat Bp. 1944 / 1487. o. 103–105. Szent Bernát -1090-91. †1153. aug. 20 karácsonyi gondolataiból (Oblátus Hírlevél I. évf. 2. sz. 2002. december) Kuhár Flóris dr. és Radó Polikárp dr. szerkesztésében: Liturgikus lexikon Komárom 1933/456. o. 190–91 és az (1) sz. lábjegyzet)

lap tetejére