Temesi Endre Miklós

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december.

Adj világosságot, adj meleget, adventi gyertya

Advent, adventus domini, az Úr eljövetele, megérkezés mely karácsony ünnepét megelőző négy hét. Előkészítő idő, bűnbánati idő Jézus születésének ünneplésére, hogy tiszta szívvel fogadjuk be őt. Az egyházi évnek téli, karácsonyi ünnepköre.
A római liturgiában VII. Gergely pápa 1073–1085 állapította meg, hogy négy ádventi vasárnap legyen. Az advent mint liturgikus idő, elmondja – ez az első eljövetel, az Úrjézus történeti eljövetele, tehát a – megtestesülés történetét az angyali üzenettől az Úr születéséig. Képzőművészetünkben pl. a kassai főoltár angyali üdvözlet képén – XV. század – liliomszál és gyöngyvirágok jelképezik a szeplőtelen fogantatást. A szűzesség virága a fehér liliomszál volt. A keresztény kultúrkörben a karácsony ünnepkör advent első napjával kezdődik és vízkeresztig január 6-ig tart, Gáspár, Menyhért, Boldizsár napjáig. Az adventi koszorúról 1839-ben már tudunk. Johann Wichem német evangélikus lelkész készítette el. Négy fehér gyertya a vasárnapokat, a hétköznapokat piros gyertyák jelentik. A gyertyákat kocsikerékre tette, fenyőágakkal körülvéve, díszítve. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, melyet Isten adott Jézusban várakozóknak. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, és öröm. Az öröm Jézus születése.

A katolikus egyházban a ádvent első vasárnapja bűnbánat, vezeklés [bűnbánati idő], imádságra serkent. Liturgikus színe a lila, (viola), mely a szent fegyelmet, összeszedettséget jelképezi. Második vasárnapja a remény ünnepe, hogy az eljövendő Krisztus lesz a mi Megváltónk. „Rázd fel Urunk szívünket, hogy előkészítsük Egyszülötted útját és így eljövetele által tisztult lélekkel szolgálhassunk neked” (Pál rómaiahoz ír leveléből 15, 4-13) Az advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja, örömmel akarja enyhíteni a bűnbánat szigorúságát. Az Úr kegyelmi eljövetele, Jézus eljövetelének közelségét ünneplik, és e nap liturgikus színe a rózsaszín, pl. rózsaszínben misézhet a pap. A negyedik vasárnap a bizonyosság napja, hogy Krisztus eljön, itt él közöttünk.. Az ádvent: mint bűnbánati idő, az Úr eljövetelére való várakozás, a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje.

Elterjedt szokás volt az adventi hétköznapokon a hajnali rorátéra, hajnali misére menni, Szűz Mária tiszteletére zengtek a templomok hideg homályában, hogy ebben az örömteli várakozásban majd megszületik a Megváltó. „Salve, Regina, Mater misericórdiae, vita, dulcédo, et spes nostra salve. Ad te clamámus éxules, fílii Evae. Ad te suspirámus geméntes et flentes in hac lacrymárum valle. Eia ergo ad vocáta nostra, illos tuos misericórdes óculos ad nos convérte. Et Jesum, benedíétum fructum ventris tui, nobis post hoc exsílium osténde. O clemes, O pia, O dulcis Virgo Maria.” „Üdvözlégy Királyné, Anyja az irgalmasságnak, élet, édesség és reményünk üdvözlégy. Hozzád kiálltunk számkivetett fiai Évának. Hozzád sóhajtunk nyögve és sírva a könnyeknek e völgyében. Rajta tehát mi szószólónk azokat a te irgalmas szemeidet fordítsd felénk, és Jézust áldott gyümölcsét méhednek nekünk e számkivetés után mutasd meg, Ó kegyes, ó jóságos, ó édes Szűz Mária”. {Antiphona B. MARIAE VIRGINIS Salve Regina

Emlékezzünk mikor ott álltunk az első meggyújtott gyertyánál ádvent első vasárnapján. Egyetlen kis láng Krisztus jelképe, aki nem tud a sötétségben élni, aki nem tud nem világítani, és ez a kis fény, talán lelkünkbe is világit. Ez az egyetlen láng már bevilágít a sötétségbe. Ő a világ világossága. Sötétbe csak az ember tudja, és képes beburkolni önmagát. A majdani betlehemi gyermek nem a sötétbe burkolódzó, sötétbe temetkező embereket vár a jászolhoz. Ezt a kis pislákoló lángot, fényt, sok veszély is fenyegeti. A sötétségnek nagy az ereje, sok a szövetségese. Lehetséges volna olyan sötétség amely legyőzné ezt az egyetlen, örök isteni világosságot? Az első gyertya reményt önt belénk, talán erőt is adott, talán tudunk is világítani. Újságunk a pécsi Zengő-Fény mottója is: Gyújtsunk gyertyát és ne beszéljünk a sötétségről” mert a gyertyaszál Krisztusból táplálkozik, hogy légy fényesség az emberi sötétségben, menj és világíts. Szent Bernát (*1090~91. †1153. aug. 20) mondja a nagy ciszterci egyháztanító: ”Tantum lucere vanum; / tantum ardere parum; / ardere et lucere perfectum: Csak égni kevés, / csak világítani hiú dolog / égni és világítani, ez a tökéletesség. A második gyertya világánál már tudjuk, hogy ez a krisztusi jelkép már az enyém is. Egy gyertyaláng, mely bármi kicsi is melengeti lelkünket, környezetünket.

Mert hideg a világ. Nemcsak azért mert már tél közeleg, mert elfagynak a virágok, mert fáznak a szegények. Igazi hideget csak az ember képes maga körül teremteni. Olyan hideget, amelyben nemcsak az ujjak gémberednek meg, hanem vacog a lélek is. Az adventi történet együtt látja a külső hideget, mikor „az ember, az embernek farkasa” ezt a lélekben pusztító fagyot. Mária Józseffel Betlehem utcáit, sikátorait járva az elutasítás fagyos gőgjével találkozik. A gyermeket a jászol alom ágyán csak Mária szeretete, József, az ökör, a szamár lehelete melegíti.

A második gyertyaként meleget kell sugároznunk, hogy ne fagyjon meg közöttünk, körülöttünk az isteni szeretet. De hány és hány családban fagyott meg a szeretet, hiába a sok szépség, vagyon, a bőség, a vásárló centrumokban lélektelen rohanás, a vásárlás láza szeretetteinknek. A fogyasztói társadalom szócsövei nyomják el, fújják el a gyertya lángját, fényét, melegét. „Mit ér az árú, ha szívedben nem lesz karácsony”

Mikor már a három gyertya növekvő fénye világít, érezzük a melegét. Világítanak, melegítenek, elfogyasztják önmagukat. Ezek a gyertyák mégis növekedést jelentenek, mert Jézus növekedésére gondolunk, és tiszta lélekkel, szeretettel várjuk eljöttét.

A várakozás és vágyakozás az advent. A negyedik gyertya meggyújtásával a koszorún már teljessé lesz a fény, beteljesül a remény. Ezt a teljességet jelképezi a kör alakban font koszorú, benne a kezdet találkozik a véggel, centruma pedig az Isteni szeretet. Mária a várakozó beteljesedés, a vágyakozó teljesség, mikor legmelegebb kapcsolatban lesz az istálló sötétjében az égi csillagok fényében, mikor az emberek-fagyos világában majd világra hozza gyermekét. Ő nem terhes, ő nem babát vár, hanem gyermekét, a kisded Jézust. Erre gondoljuk a gyertya fényeinél, mikor majd meggyújtjuk az utolsó gyertyát, és várjuk a Szent Karácsonyt, Jézus születését.

Boldog adventi ünnepeket.

2014. november 20.



lap tetejére