Szikszai Ilona - Ilka versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2021. Nyolcadik évfolyam/1. szám

Bíborlángok

Lanyhán gördült elém csúfondáros hiányod,
S álmomban elém jött kertek alól halálod.
Az idő végtelen fonalán reményem elszökött,
Hiába húzok már hozzád csillag üstököt.
Szerelmünk vad hálójában vergődünk,
Arcátlan vágyunk csapdája végzetünk.
Lángoló pillantásod talpig rabságba vert,
Eszméletlen ölelésed világtalanná tett.
Amikor először átölelt nyírfa karod,
Sebzett madár lettem, testem aláhagyott.
--------------------------------------------------------------
Végül végérvényesen végső valósággá váltál,
Szellemvilágból szent szerelemmel szívemhez szóltál.
--------------------------------------------------------------
Hisz frigyünk az örökkévalóságból ered,
Hitvány egónk e földön, óh, nem értheti meg.
Harcot vívok éjszakák felcsattanó karmaival,
Hogy lényed tűnjön el hasadó nap pírjaival!
Ne jöjj, érzelmeimet hagyd szunnyadni testemben,
Éles szablyáddal ne vágj nyíló sebet lelkemben.
Hömpölygő hiábavalóság nélküled sorsom,
Fitymálkodó nappalok letaglózzák arcom.
Égből nyíló bíborlángok korbácsolnak, vernek,
Fénynyalábok égető húrjain rámcsúszik a végzet.

sorkoz

Átölelhetsz engem

Virágszirmok illatos hűs nedűje
Mossa le arcodról a ráncokat,
Ezüst patak zubogó, tiszta csilláma
Enyhítse kíntól gyötört fájdalmad.
Gondűző, aranyló nap hozzon víg kedélyt,
Megfáradt szívednek legyen enyhülés.
De lám! Mégis!
Szemeidben őrzöd fiatalságod gyöngyházát,
Boldog, szerelmes időknek elillant varázsát...
Zengő rózsakert várjon átölelve Anyám,
Jóságos Arkangyalok lépteid fénnyel óvják.
Vezessenek haza Szellemvilágodba,
Ahol véget ér életed kegyetlen ostora.
Légy örökkön-örökké mindenhol áldott Szentem,
S midőn életem bevégeztetett, átölelhetsz engem!

sorkoz

lap tetejére