Szathmáry Olga Ottilia versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/3. szám.

Ébredés

Nyárutó kora reggelen,
fürdőszobám ablakán,
beköszönt egy orgonaág.
Azonmód eső után vizesen.

Szellőcske levéllel integetett,
a cseppek puhán koppantak.
Harangszóval angyal suhant,
kedves bája simogatta lelkem.

Madarak zendítettek vidám dalra.
Verebek vitája lármázta fel a tájat.
Cinegék, rigók kórusa harsant fel,
zenekarának égi karnagy intett be.

Bárányfelhők bodorodnak boldogan.
Mennybolt kékségében játszadoztak.
Sárgult levelek peregnek fűzfa ágairól.
Bodza kasernyőin megértek lila bogyók.

Szeszélyesen forró nyarunkat szépen,
ősz asszonysága elorozta észrevétlen.
Napnak sugára melegen kisütött a tájra.
Fényben fürdik rózsabokor piros virága.

Bordón bimbók nyújtózkodnak fölfelé.
Ifjú lányok fejlődnek eképp szép nővé.
Szemem, lelkem gyönyörűség vidámítja.
Isten általi ékesség a természet csodája.

Budakeszi, 2016. augusztus 23

sorkoz

Ballada a "Lápi virágszál"-ról

A lány csak nézte, nézte:
miként tépik ketté szívét.
Marcangolják szét testét.
Hallgatagon, némát tűrte.

Már nem ordított fájdalmában,
tehetetlen, vak dühében szorította
össze fogát, keze ökölbe rándult.
Tudathasadásában nem mozdult.

Talán nem is vele történik, nem Ő?
A lány rózsacsokrot látott, vérvöröst.
A fiú szájából varangyos békákként
ugráltak szavak ki: álomból ébredés.

Élet mocsarában sétáltak ketten még.
Zsombékon a lápi virágszál, a szép.
Nagy hetykén bajuszát a fiú pödörgette
és simulékonyabb virágok után nézett.

Lápi virágoknak illatos bódulatában,
már a két kéz simulva össze sem ért.
Csak a szomorú szemek villanása élt,
s az örökkévaló szerelem csalódása.

A lelkekben vihar előtti csönd honol.
Míg kanóc ég, gyertya fénye világol.
Néha szikra, piciny láng lobban fel.
Aztán az éji égen csillagok fénylenek.

Budakeszi, 2016. július 31

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Kutyaláncos csillagok

(Ladányi Mihály születésének 80. évfordulójára)
Mihály! Jelen korunkról tudatom:
nem lesz! Nem pusztítja el földünket, s önmagát.
Kedves Mihály! Remélem találkozunk majd odaát.

Mihály! Jelen korunkról tudatom:
nincsenek a „csillagok kutyaláncon”.
Elvbéli hozzád hasonló gondolkodók,
kutyaláncon önként lógnak csillagokról.
Érezted, átélted-nézted a szocializmus
ránk testált időszakát, most kapitalizmus.

Elvek szépek voltak, éheztél borzasztóan.
Rózsaszín lavórjában fürdöttek sokan.
Embert arat mély szegénységnek nyomora.
Mit tehetünk, megmondják nagyhatalmak.
Pártok „parlamenti- humora” felháborító.
Nyugat piacát garantálja az Európai Unió.

Koldusok országa lett újra Magyarország.
Vagyonunkat „privatizáció” néven szétlopták.
„Elveket” a világ urai, nagytőkések gyártják.
Időnként ellenszegül a mostani Kormány.
Számukra is létezik „közérdek” karám-korlát.
Remény: földünk nem lesz külföldiek tulajdonává.

Villák árnyékában sokak még most sem értik,
„kik lopják el” sorsuk, életük s szelíd álmaik.
Költő, ha annak tartanak, dalolj Te IGAZAT!
Kevés lett a „vasárnapi áhítat” tízparancsolat.
Ígérem, fogadom! Tovább adom Földanyánk
minden napjaink során súgott igaz szavát...

„Csavargó dala”, dalod - elnémult árok partján,
már nem hallgatod „tanulod tücskök ősi dalát”
a kamatmentes szabadságról szóló méla ideát.
Földbe minden nap temetnek igazmondó prófétát.
Sínek „vaskerekek” paripáit nem szén és fűtő fűti.
„Kik lopják el életét” azt már a mozdonyvezető érti.

Költők! Kábítószeres módosult tudat, magány sors
verseitek sora mind, ki akarattal szebb jövőt jósol!
Ám ez a szerelmetes jövő hiszem, eljön nemsoká!
Szeretet éke kell szívekbe, így az emberiség átokká
nem lesz! Nem pusztítja el földünket, s önmagát.
Kedves Mihály! Remélem, találkozunk majd odaát.

Budakeszi, 2014.07.10.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

Avasi boglyák
(Kovács Emil Lajos festménye ihlette
Budakeszin elhallgatott kiállítása után)

Avasi lankán démoni dallamot zsong a szél.
Erdély felől felhőt terelgetve vidám dalra kél.
Fák hallgatják: szívek szavát suttogja az erdő.
Dombra, tájra szerelem színeit festi őszidő.

Fiú és leány gyönyörűséggel hempereg le róla.
Ősi rítustánc testükben, gurulnak boldogságosan.
Szálfák útjukból kitérnek, szelíden mosolyognak.
Testük lendületét állítja meg két szénaboglya.

Kacagó gerlepár egymásra találva ölelkeznek.
Avasi domboldalon társak lettek mindörökre.
Felhők mögül letekint, s rájuk kacsint a napsugár.
Arany fényében tündökölnek az Avasi boglyák.

Kovács Emil Lajos örökidőkre megörökítette:
utódainknak az Avasi tájat maradandóvá tette.
Sárga, zöld és piros színekből keverte ki a tájat.
Emberi lelkének élettánca a festő ecsetvonása.

Fény és árnyék áthalad emberi életeken.
Lényem egybeolvadt a szénaboglyákkal.
Kazlak rúdjába kapaszkodom meg, Isten által.
Reménytelenségemben megtartó erőm: hitem.

Budakeszi, 2013. november 8.

sorkoz

ÓCEÁN VALÓSÁGÁLOM
(Vassné Katona Hajnalka festménye ihlette)

Karodba vágyom, hol a végtelen óceán ölel.
Hullámai a partra habokként sodródnak.
Eggyé válik testünk a végtelen vízzel.
Ott kezdődött életünk: köszönjük a MINDENHATÓNAK!

Testem párhuzamosan fekszik a hullámok hátán,
Földobja magasra, majd a mélybe lendül.
Újra fölkap a víz sörényére lazán.
Karod érzem, kiemel, ám testünk elmerül.

Játszunk a habokkal, ők meg mivélünk!
Sós vízzel lett teli szám, az úszó mozdulatot elvétettem.
Sodródom, kapkodom a tempót, egymástól messzi kerültünk.
Fölöttem sirályok vijjognak, ők vannak velem.

Az óceán hullámai elveszni nem hagytak.
Partra sodortak a selymes homokfövenyre.
Erőm vesztetten fekve a habok paplanként betakartak.
Kedvesem rám talált, szerelmesen fonódtunk össze.

Óceán álmom: újra a parton kéz a kézben séta.
Mennyei boldogság lenne, még itt a földi életben.
TE már HOLD! Testem izzó, érintésem vulkán láva.
Fény-lényed éjszakánként újra látom békémben!

Budakeszi, 2012.05.21.


sorkoz

lap tetejére