Stern Ilona versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám.

Még élni akarok!

Harcoltam mikor fogantam.
Mikor e világra hoztak.
Harcoltam, hogy élhessek.
Harcolok, mert szenvedek!

Még látni akarom a szépet.
Érezni a napnak simító mellegét.
Még hallani a szél dalát,
Ahogy nékem muzsikál.

Még élni akarok, s nem kell a halál!
Fiatal vagyok én még hozzá.
Látni szeretném, ahogy jobb lesz a világ.
Százszor, ezerszer mondani Édesanyám!

Még élni akarok nagyon soká.
Adj vért! Mentsd meg egy hallandó életét!
Adj esélyt! Az életre nekem.
Még élni akarok, de félek.

Légy te ki segítesz!
Isten előtt teszed.
S a vér mit adsz nekem.
Jutalmat talál a mennyben.

S kívánok néked boldog életet!
Köszönöm, hogy élhetek.
Köszönöm a boldog percet,
Hogy kimondhatom, anya szeretlek!

Büszke rád a Vörös Kereszt
Hisz a nap hőseként élheted életed
Mert ha baj van, ott teremsz
S véreddel újra életet adsz valakinek.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/1. szám.

Húsvétra készülve

Ide ért az év nagy ünnepe,
Böjt elő havába lépve.
Miben a hamvadó szerda előzi meg.
Ez a negyvennapos böjtidő kezdete.

Lelki ismereted tisztítása,
Belső világ takarítása.
Mennyi bűn, mennyi vétek,
lakik az emberek lelki ismeretében.

Hisz bűnünkért már meg szenvedett,
Kereszthalált halt felette.
Lábánál anyja sírdogált,
Ott kesergett Máriánk.

Harmadnapra feltámadott,
Jézus neve így lett áldott
az ember mikor vétkezett.
Elárultja mind Júdás a mestert.

Most a világ újra tükörkép a múltnak,
Fertőzőt a világ minden útja.
Fohászkodva kérleled vegye el a bűnöket,
De nem teszel érte, hogy jobb legyen.

Hisz észre se veszed mikor vétkezel,
Hitetlenül állsz, s éled életed.
Majd akkor jut Urad eszedbe,
Mikor a baj ott van életedben.

sorkoz

Tavasz anyó

Trillázva hívja a cinke
Hangját mutatja a hidegnek.
Vígan énekel a bokor ágán
Hívja anyókát melegnek láttán.

Színes ruhában érkezet,
Újruhát húz mindenre.
Megteríti asztalát,
Oda várja rokonát.

Varázsvessző suhintás,
Bimbóhasadás,
Új élet új ruhák,
Kinyílik a hóvirág.

Szeretette erős akarat,
Elolvassza az utolsó havat.
Madár kórus énekel,
Virágok nyílnak itt a kikelet...

Első koncert csörtető zajával
Boldogság telik tavasz anyó varázslatával.
Színes világ minden fele
Új étetett hoz mindenkinek.

sorkoz

Természet és a tüzes szerelem

A nyár tűzkarikája forral mindent
S estére fátyolt húz a csillagos éjbe.
Leveti papucsát az esti szél.
Mezítelen testtel simulni készül épp.

S a táj mi kitárja tüzes báját,
Forró verejtékkel várja párját.
Romantikus találkozása tücsök dalán
Ahogy meg érkezik a randevúra várt barát.

Simulva hűti tüzes vágyát.
Majd belehatol a sötét árnyán.
S a felhő mi verejtékét veri.
Könnyével áztassa a természet testet.

Kitombolva magát a szél
Tépázót korona szerte szét
Lassan vissza veszi papucsát
Elsuhanva tekint rá

itt hagyva emlékének nyomát.
Mi megtépázta a természet tüzes vágyát.
S levette lábáról a tájt
Cikázó villám suhint rá

sorkoz

Két megtört szív szenvedése

Egy nap vége lett mindenek,
Eldobta az éltettet.
Mert elhagyta kedvese.
S érezte őnélküle élni nem lehet.

Hisz át sírt ezer éjszakát,
Könnyek között emlékezet rá.
S észtre vette milyen magányos néki a világ.
Mióta elhagyta öt a szerelmes nyár.

Hirtelen fogta magát, kiment a konyhába,
Egy üveg után nyúlt bánatába, és szürke fátyol nézet rá.
Összeeset s nem érezte, hogy lesz e tovább.
Csak valami cső csúszót, s ilyet szem nézet rá.

S már csak ara emlékezet, hogy orvosa ott áll.
S kérdést kérdésre halmozva vár.
De a lányhangja csak zokogó suttogás,
Vége inkább meg halok, mert nincs nélküle többé nyár.

Majd jő egy új dolog orvoshoz küldi át.
Ki meg nyugtatja lelkét és újra élni kíván.
Elment s leült majd így szól.
Doktor úr a maga szíve sose fáj?

Úgy meg gyógyítanám és sírva fakadt a lány.
Elhiszem asszonyom nézet rá,
Ha őszintén szeret, az sose fáj.
Csalódások gyötrik szívét vagy titkos szerelem talán!

Gondolok, az éjszakákra mit álmodok vele.
Mind zuhatag alól kiugrált madár,
Elázik álmában oly nagy a vágy.
Most ez után mit mondhatnák?

Tanácsoljam, hogy vegyen fel támadó állást!
Vagy fogja és ölelje át!
Hiába mondom, ön szenved, mert érzéki lány.
Hiányzik, szívnek a szerettet a romantikák.

Hiányzik asszonyom szívéből egy igaz társ.
Naphosszat keresi az igazit, vagy csak vár?
De ö mondót vagy tett valamit az érzelmek útján?
Igen doktor úr jól látja át elvette szívem azon az éjszakán.

Kedvesen rám nézet mind a szellő úgy susogót,
De az óta is fáj, feledném, de nem tudom,
De ö, de ő, az életem egy vágy,
Tudom asszonyom vágta az orvos rá.

Látom, mennyire szenved és fáj.
Mert ö valakit most ölel és vár.
Tudom mondta könnyező szemmel az asszonyság,
Felállt a pszichológusnál és indult ki fele.

Mikor az orvos felugrót, s az asszony után lépet,
Két karjával hevesen ölelte át,
Gyógy szóval vigasztalta lelke baját.
Asszonyom súgta halkan bevallom nekem is fáj.

Volt nekem is egy szép szökés barna lány,
Kit én szeretem és fáj, és hajt a vágy.
De ő elhajtott mind szellő az ágat,
Így át érzem asszonyom, mennyire kegyetlenül fáj.

Ellengettem, bocsánatkérően tekintet rám,
Az asszony visszalépet, és könnyes szemel így kiált!
Mondja miért-miért ily kegyetlen a valóság?
Miért kel szenvedni, ha az érzések tiszták.


sorkoz

Az érzés mi boldoggá teszi a lelket

Az első érzés mind a tűz perzselt,
Az ujjam az izgatottságtól remeg
S a szív csak hevesen dobban
Egy szebb érzés fog hatalmába.

Most előttem hever a tested,
Előttem a boldog lelked.
Mire ráfektetem érzésemet
Miről meg érzed szerelmemet.

Átveszem tested rezdülését
Ujjammal játszom veled
S mikor véredet pecsételted
E fehér lepel tudom, hogy jó volt velem

A lepel mi beszél nekem,
S én boldogan leszek a hitvesed.
A papír mi a lepel a toll a szerelemem
S én rabod vagyok örökre

Nézed a tinta verte pecsétedet
És én mind hitvesed kísérlek
Ha néha csüggedek is és kudarcot érzek
Az én szívem akkor is hűséggel szeret

sorkoz

Az utolsó menet

Jő a parancs a behívó levél,
Szól a dob sír az asszonynép.
Vagonok állnak szálnak a bakák,
Nem is gondolják az utolsó menet vár.

Hegyek- völgyek szél dalával,
Mesze kerülnek a szülőhazától.
Jeges ország ahova értek,
Hideg birodalom golyók énekével.

Állják a sarat derék katonák,
Süvít a golyó, valakit eltalál..
Dühítő lármát ver a szél,
Havat kavar Szibéria közepén.

Fehér takarón, a vér virága nyílik.
Több tucat elesett katonának útja lett a sírig.
Jő a tábori levél, rajta a név kesereg
Anyák,feleségek szíve a bánatosan remeg.

Mennyi árva özvegy marad itthon,
Törmelék katona tért haza a sírból.
Megtörtek sérültek,s még is örültek
Hisz történelmet írnak s mesélnek.


sorkoz

lap tetejére