Sipos Mari írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/4. szám.

Az én Itáliám – ról

      Nem is volt meglepő, amikor „Az én Itáliám, Io in Italia ho” című kötet megjelenéséről értesültem, hisz a könyv szerzője az elmúlt öt évben igen szoros kultúrális kapcsolatot ápolt velem és az általam vezetett Ősfehérvár Alkotóközösséggel. Ennek a közösségnek nem csak alapító tagja, de krónikása is egyben Csató József újságíró, író, aki naprakész még most is - gondolom szakmájából adódóan - az évtizedek óta tartó tudósítások, a hírközlések világában. Akinek az elmúlt néhány évben fél tucatnál is több könyve jelent meg, szám szerint nyolc. Foglalkozási ártalom, megszokás, a hasznos szabadidő eltöltése, vagy az évtizedes gazdag és tapasztalt életút, netán az ŐsfAlban való programok légköre ösztönözte az írásra?
      Mi ketten nagyon is jól tudjuk az okát, mert ismerjük egymást, hisz ötven éves barátság köt össze bennünket. A hatvanas évek végén fiatalon is a kultúra, a művészet, az irodalom kovácsolt bennünket össze, mint most. De akkor még nem is sejtettük, hogy az általam vezetett irodalmi-kulturális programok kapcsán 2020-ban szintén a kultúra, az irodalom, a költészet, vagy az írás hatalma, a szóban forgó könyv megjelenése inspirál valakit arra, hogy felkérjen ennek a cikknek az írására.
      Szeretem a kihívásokat, szeretem megmérettetni magam, mert sikerre születtem, sikerre születtünk mindannyian! Igyekszem megfelelni az elvárasoknak, eleget tenni két jóbarát, két profi író, szerkesztő felkérésének, dr. Györgypál Katalin ötlete alapján, Csató Józsi barátom tolmácsolása által. Megtisztelő a felkérés, persze, hogy teljesítem a kérést, hisz lázban égek attól a perctől kezdve, amikor a szerző tolmácsolta a Kláris Irodalmi Folyóirat főszerkesztő asszonyának ötletét.
      Az információ cseréje, közlése mindennapos a kettőnk kapcsolatában. Így aztán az elsők között voltam, aki tudomást szerezhettem a legújabb könyv szerkesztéséről, majd elsők között voltam, aki megkapta a Tiszteletpéldányt, természetesen dedikálva. De elsőként mutathattam be Budapesten a Zila Kávézóban Csató József új könyvét egy zenés, kiállítással egybekötött irodalmi napon az ŐsfAlköz színeiben, a Krúdy Kör meghívására. Talán nem a legszerencsésebb időben látott napvilágot a kötet, hisz hónapokra lebénult, megrekedt az országok közötti utazás, - ami csak szándék maradt a korona vírus miatt sok utazni vágyó embernek, családoknak, a könyv írójának is. Így aztán, nem csak a napsütötte, örömteli utazás korábbi élményeiről, de Itália könnyeiről, az emberáldozatokat követelő vírusról is szól a kötet egy fejezete. A könyv tartalmának túlnyomó része azonban az utazni vágyóknak nyújt útmutatást, élménybeszámolókkal kiegészítve azoknak, akik már jártak olasz földön és azoknak is, akik első alkalommal tervezik a jövőben az olaszországi utazást. A könyv írója több alkalommal is elutazhatott Olaszországba, akit megragadott az ottani táj szépsége, az atmoszférája és az ott élő emberek életvidámsága, vendégszeretete.
      Jómagam is abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a családommal együtt nyaranta élvezhettük a téli csizmát formáló olasz föld mediterrán nyújtotta kényelmét az összes szépségével, Velence gazdag látványosságaival, csupa-csupa szép emlékével. Elmerülve Csató Józsi barátom nyolcadik kötetének olvasásában, amely a varázslatos, az imádni való Olaszországi utazásokról, történetekről szól, újra átélhettem szinte extázis hangulatban, izgatottan a már-már feledésbe merülő olaszországi emlékeket, amelyeket a szerző papírra karcolva tárt elénk az olvasó elé és újra hatalmába kerített az a vágy, hogy lássam Itália szépségeit, a felhőtlen napot, az azúrkék tengert az aranyló homokkal. Önfeledt szabadság érzést nyújtott a könyv olvasása, természetfeletti élményt, kikapcsolódást nyújtott, mintha újra - meg újra megmártóztam volna a habok között, a mézédes roppanós nagyszemű szagos szőlő illatával, az Istenek italaként is említett vörösboros nedűk mámorában. A szerző nem csak évtizedes írói tapasztalatait, rutinos szerkesztői munkája során szerzett tudását, idegennyelvű ismereteit, de a saját utazásai során szerzett élményeit is elénktárja olvasni szerető, utazni vágyó emberek elé! Egyfajta kínálatot nyújt, nosztalgiázni enged azoknak, akik már átéltek hasonló élményeket az utazásaik során!
      Az én Itáliám című kötetben megismerkedhetünk a latin, az olasz nyelv keletkezésével, használatával, a világörökség részeként ismert városokkal, - Velence, Nápoly, Sorrento, Milánó, hogy csak néhányat említsek, - megtudhatjuk, hogy a római birodalom szíve évszázadokon keresztül Itália volt. Olvasás közben élvezhetjük a napsütötte Toscanáról és más olasz városról írt utazással kapcsolatos élményeket, a borvidék és a gasztronómia ízvilágát. Gazdag programokat, úti és élménybeszámolókat ismerhetünk meg Csató Józsi barátom nyolcadik kötetéből. De olvashatunk Márai Sándor Itáliai érzéseiről is, vagy a Római újságíróval kötött barátságáról. Felcsillant a szemem, amikor a Római Sas Lovagrend történetéről olvastam, a Birodalom munkájáról napjainkban, valamint a lovag avatási ceremóniáról, amely ceremónián jónéhány Ősfehérvár Alkotóközösség tagot, többek között a könyv szerzőjét is lovaggá avatták évtizedes munkája elismeréseképpen.
      A szerzőt ismerve, életútját követve, könyveit olvasva tudom, hogy azt a tudást, ami évtizedek óta meghatározza az életét, a munkásságát, írói pályáját, azt a mérhetetlen információt, nem csak a vele született tehetsége, vagy a napsütötte Toscana, Velence, Róma látványa, történelme, vagy a jó borok kóstolásának bizsergő érzése adta, hanem a siófoki Perczel Mór Gimnáziumba szerzett tanulás, a tudás elsajátítása is. Csató József Balatonszárszón született, főiskolai tanulmányait Szombathelyen a Berzsenyi Dániel tanárképzőn, népművelő-könyvtár szakon végezte. 1971-ben diplomázott, majd a filozófia szakot is elvégezte. Újságíró-szerkesztő képesítést 1975-ben szerzett a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél. Dolgozott napi, heti, havilapok főszerkesztője, szerkesztője, menedzser igazgatójaként, újságírói munkatársként, rovatvezetőként évtizedeken át. Székesfehérvár Megyei Jogú Város közgyűlése Kultúrális Főtanácsosi címet adományozott részére munkája elismeréséül. A könyv írásához természetesen hozzá segítette az orosz nyelv tanulása mellett a latin, és persze az olasz nyelv elsajátítása is.
      Kedvenc országává vált Olaszország, ahol kék az ég és a tenger is. Talán a könyv borítója is szimbolizálja színeiben, egy csodálatos mediterrán táj szépségével azt a vonzódást, amelyet Olaszország tájai, éghajlata, történelme, a múzeumok, a nevezetességek nyújtanak az utazó számára. Akár a múltban, vagy majd a jövőben utazunk örök élmény, emlék marad az én Itáliám.
      Köszönöm az élményt, nekem öröm volt a tapasztalt, sok országot bejárt, élményekkel gazdag tudósítás, a bölcsességgel, tehetséggel, a mérhetetlen tudassál megáldott író tollából olvasni, lovagtársam Csató József újságíró nyolcadik megjelent kötetét megismerni, melynek tartalma nem egy képzeletbeli utazás volt!

sorkozsorkoz





Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/2. szám.

Új hang

      Néhány éve ismertem meg egy irodalmi kulturális rendezvényen azt az író, költőtársamat, akinek 2017. októberében én lehettem a beszélgető partnere az "Új hang" című könyvének bemutatóján. Az informatikus tollforgató könyvének megjelenését az internet segítségével tárta nagyérdemű közönsége elé. Kihasználva azt a tudást, azt a tapasztalatot, ami lehetőséget biztosított a verses, novellás kötet kiadásához. Talán egyértelmű volt a döntés és a legkézenfekvőbb. A könyv az Amazon Printing kiadásában jelent meg, a versszertő, olvasni vágyó közönség számára.
      A könyv finom, bársonyosan selymes tapintású, ízléses borítóval, mely borítónak a színe figyelemfelkeltő! De ugyanakkor a két szín játéka egybeolvad a visszafogott világos barnától, a halvány tónuson át egészen a sötétebb barnáig. A hátlapján megjelenik egy erdőrészlet, a napsütötte fény és árnyék játékával, ahol integetnek a fák, azok a fák amelyből a nagyérdemű olvasó számára a papír, a könyv készül.
      Kíváncsivá tett, amikor a kezembe vettem a könyvet. Nem is a tartalma, hanem a jó ízlésre valló finom tapintása nyűgözött le első alkalommal. Hosszú percekig csak néztem, ujjaimban finom bizsergést éreztem, ami különlegessé tette számomra az Új hang című könyvet.
      Nem nyitottam ki, még gyönyörködni akartam a versek, a novellák selymes takarójában, mert nagy becsben tartom az élő erdő fáiból készült könyveket. Számomra nem csak a könyv volt új az Új hang-ot adó címével, hanem az érzés is új volt bennem, a semmihez nem fogható öröm bűvöletében.
      Forgattam egy kis ideig a kezemben, megnéztem az előlapot, a hátlapot, de még nem rontottam neki a szavak olvasásának. Lassan élveztem ki azt a pillanatot, amit a könyv borítója nyújtott számomra. Belelapoztam, majd újra a borítót simogattam, aztán a hátlapon lévő világos betűkkel összetalálkozott a tekintetem, majd kacérkodni kezdtem, mint egy titkot akartam felfedezni, óvatosan nehogy megsérüljön az öröm, ami bennem van.
      Az egyszerűsége tette naggyá és tudtam, hogy sokszor az egyszerű dolgokban rejlik a nagyszerű élmény. Nem csalódtam! Nevezhetném irodalmi orgazmusnak is azt a tartalmat, amit a könyv lapjaiban a sorok között rejtett el az olvasó számára a könyv írója.
      Egy kincset tartottam a kezemben, mert nem csak a könyv volt számomra meglepetés, hanem a könyv írója is! Nagyon meglepett, amikor felhívott telefonon és egy titokzatos találkozót kért. Izgalommal, de magabiztosan mentem a helyszínre a királyok városában lévő belváros szívébe, a Vörösmarty Könyvtár Olvasóterme elé.
      Amikor megpillantottam az ötvenes férfit, - aki kerékpárral az oldalán érkezett, - a kezében az Új hang című könyvel, amit nekem hozott, elolvadtam a büszkeségtől. Megöleltük egymást, a kerékpár addig szemlesütve állt magában. A levegő érezhetően izzott körülöttünk, a szívünket ugyan az a melegség érzése járta át. A szemünkben, mint a csillagok fénye ragyogott valami, ami egyértelműen mindkettőnk örömét sugározta szavak és mondatok nélkül.
      Egy gondolat futott bennem végig és láttam, ahogy a könyv írója a környezetkímélő kerékpárra pattant, végigszáguldott a városon, leparkolt a könyvtár előtt, ahol évek óta tartjuk az Ősfehérvár Alkotóközösség író- olvasó találkozóit, a kulturális rendezvényeit.
      Ott álltunk a műemlék jellegű épületek előtt, ahova évtizedekkel azelőtt iskolába jártam. Ott ahol magamba szívtam az irodalomórák örömteli emlékeit, ahol a nagytudású irodalomtörténész, középiskolai tanár dr. Mohácsi Károly megtanította a magyar és a világirodalmat. Ott aranyozta be a napot - Vörösmarty Mihály és József Attila nevét viselő épületek között a téren - T. Tamás Ferenc, Új hang című első verses-novellás kötetével, amikor megajándékozott.
      A könyv írója az ELTE TTK-n végzett matematika-fizika-informatika szakon középiskolai tanárként. A mai napig tanítja mindhárom szakot, mellette weblapokat tart karba, rendszergazda, mesterpedagógus és közoktatási szakértő. Az alkotó vágya az írás örömművészet, mert megfelelési kényszer nélkül örömből, kedvtelésből születnek versei, novellái a hasznos szabadidő eltöltésére.
      Az író számtalan díj, elismerő oklevél boldog tulajdonosa. A Cserhát Művész Kör-től Art-Ezüst Díjat, Aranytoll Díjat, Nívó Díjat kapott, több tucat írása jelent meg a Délibáb Magazinban, a Kláris folyóirat hasábjain, a Kis Lant irodalmi folyóiratban. A Garbo Kiadó, az Albanegra Kiadó, az Országos Mécs László Irodalmi Társulat antológia köteteiben. Németh Nyiba Sándor előadásában, zenei aláfestéssel öt verse jelent meg CD lemezen.
      21 éve dolgozik a Székesfehérvári Szakképzési Centrum Jáky József Szakgimnáziumában. A téma adott volt számára, ott hevert az osztályteremben, a katedrán, vagy a szürke hétköznapokban, a saját életének történéseiben, emlékeiben. Az írással T. Tamás Ferenc a papírlapokat karcolva bearanyozta az olvasó számára is a napot, amikor úgy döntött, hogy a fiókban összegyűlt verseit, írásait megszellőzteti, nyilvánosságra hozza. Betekintést ad abba az intim lelki szférába, amit eddig csak magának tartogatott.
      A könyvbe belelapozva mosolyogtam, mert néhány írásnak a címe, a tartalma már ismerős volt. Elhangzottak a író előadásában irodalmi napokon, író olvasó találkozók alkalmával, vagy az általam vezetett Ősfehérvár Alkotóközösség ünnepi programjain. Az El Condor Pasa, A parka csókja, Nézd a győztest, vagy Ez az utam, József Attilához írt versei, írásai.
      A művészet, az irodalom mindig az embernek, az emberről szól, az emberközpontú valóságról. A művészet az író számára is egy lényegfeltáró tevékenység, hogy mi a lényeg és a lényegtelen azt mindig a művész, az ember, az író dönti el. Mint ahogy azt eldöntötte az Új hang című könyv írója egyéniségével, érzelmeivel, érzéseivel, vagy épp a világnézetével.
      Öröm volt megismerni egy új embert, egy új tehetséget, egy új hangot, aki a lelki gazdagságon túl olyan érzéseket, olyan izgalmakat oszt meg velünk első megjelent verses-novellás kötetében, ami különlegessé, szebbé teszi a világunkat, s benne a saját életünket.
      Hiszem és vallom, hogy írni, olvasni jó! Vegyük hát kezünkbe T. Tamás Ferenc író, költőtársunk Új hang című könyvét, csodáljuk meg finom selymes borítóját, majd vegyük észre, hogy egy új ember, egy új hang, az új könyvének olvasása által elrepít bennünket egy más dimenzióba az igaz, vagy fél igaz történetek izgalmas, varázslatos tárházába.




Bemutatkozó

sipos


      Szüleim nagy örömére harmadik gyermekként láttam meg a napvilágot egy Fejér Megyei kis faluban Lovasberényben. Gyermekkorom óta kedvelem művészetet, az irodalmat, a verseket és mindent, ami szívet-lelket melengető. Iskolai rendezvényeken, szavalóversenyeken számos elismerő oklevelet, könyvjutalmat kaptam. Tagja voltam irodalmi színjátszó csoportnak Lasky Gyula tanár vezetésével, néptánc csoportnak Botos Józsi vezetésével. Jártam lövész és modellező szakkörre.
      Álltalános iskolai tanulmányaimat befejezve jelentkeztem és felvételt nyertem Székesfehérváron a Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Szakközép Iskola emeltszintű élelmiszer eladói tagozatára. Hogy a szakma legjobbja legyek a szakmunkás évek után tanultam még négy évet, hogy meglegyen a Belkereskedelmi Szakmai Érettségi vizsgám. Ezt követően felsőfokú tanulmányokat folytattam Áruforgalmi és Idegenforgalmi Szakon. Hogy több lábon álljak Vendéglátó Üzletvezetésből is sikeres vizsgát tettem. Azonban a legnagyobb, a legrangosabb kitüntetést, végzettséget az Élet iskolájától kaptam.
      Megbecsült dolgozója voltam évtizedeken át a Korona Kereskedelmi Vállalatnak, majd a sors úgy hozta, hogy a pult másik oldalán Kormánytisztviselő-ként a "köz" érdekeit, az emberek érdekeit szolgáltam. Életem legnagyobb részében az emberek szolgálatában álltam, most is ezt teszem, de most teljesen másképpen.
      2012-ben nyertem el végleges szabadságom és az életem teljesen megváltozott. Végre azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna, művészettel, irodalommal, versírással foglalkozni. 2013 óta írok verseket. Az igazi megmérettetés a XXI. Kor Társ Ki Mit Tud vetélkedő programján kezdődött, amikor jelentkeztem saját vers írásával, annak elmondásával. A Szakmai Zsűri Kimagasló teljesítményért járó Oklevéllel jutalmazott "A folyó" című versem írásáért, melyet nagyra becsült középiskolai tanárom dr. Mohácsy Károly irodalomtudós, irodalomtörténész emlékére írtam. A sikeres szereplésről egy budapesti rádió szerkesztő riportere interjút készített velem, mely interjú másnap adásba került. Ezt követően a zsűri döntése alapján bejutottam a Vörösmarty Színházba rendezett ünnepi Gála műsorába, ahol Székesfehérvár polgármestere dr. Cser-Palkovics András Különdíjjal jutalmazott.
      Tudatosan keresem a művészemberek társaságát. Kapcsolatban vagyok több művészkörrel, a Budapesten működő Krúdy körrel, a Győri művész barátokkal, a Kecskeméti Montázsmagazinnal. Tagja vagyok a legnagyobb létszámot befogadó Cserhát Művész Körnek, ahol pályázati munkáimra 2014-ben Art díjat, 2015-ben Nagy László Emlékdíjat, 2016-ban Lírai díjat kaptam.
      2017-ben három kategóriában indultam a Harmónia című pályázaton. Verseimet, írásaimat Aranytoll díjjal, József Attila emlékére készült grafit portré rajzomat, versemet József Attila Emlékdíjjal jutalmazták.
Festményeimmel első alkalommal neveztem a Cserhát őszi pályázatán, ahol Art Arany díjat adományozott a művészkör elnöke. Néhány alkotásomat 2018. tavaszán szakmai zsűri értékelte és kiállításra alkalmasnak találta. Az Időtlenség című Cserhát pályázaton Képzőművészeti díjat, Társadalmi és Közösségi Munkámért elismerő oklevelet adományozott a kör elnöke. Kinevezett Fejér Megye Kultúrális Referensének, valamint a Cserhát Művész Kör vezetősége, elnöksége mellett működő Kulturális Bizottság tagjává választott.
      Szeptemberben Budapesten a Danubius Hotel Gellért különtermében a kultúrában végzett tevékenységem okán, a Római Sas Birodalma és Rend vezetője, Janus Maximus Imperium Maius et Pontifex Maximus az ünnepi ceremónián lovaggá avatott és előléptetett Quaestorrá, beosztott a Szenátus Kulturális Hivatalához.
      Első önálló kiállításom ünnepi megnyitója alkalmából a Vörösmarty Könyvtár patinás olvasótermében képzőművészeti, költői, szervezői munkásságomért Az Év Embere címet adományozta lovag Bornemisza Attila.
      A NAVNYOSZ Országos Szövetsége által meghirdetett "Irodalmi pályázat 2018" címmel Prózai kategóriában Jürgina jeligével kiemelkedő eredményt értem el.
Írásaim, alkotásaim a világhálón, Sipos Mari verses közösségi oldalán, az Ősfehérvár Alkotóközösség oldalán, a Cserhát Művész Kör, a Montázsmagazin honlapján olvashatóak. 2014-ben megjelent az "Emlék vagy" című versem a Vers- Esszenciák, a "Hazafelé" című versem a Léleklámpások című antológia kötetekben. De jelentek meg verseim a Délibáb és a Montázsmagazin antológia köteteiben is. Több alkalommal jelentek meg írásaim, verseim szülőfalum, Berényi Újság című hasábjain, a Délibáb Magazin, valamint a Mi Lapunk cégem nyugdíjas magazinjában.
      Nagy sikert arattak, aratnak önálló irodalmi estjeim, ahol személyesen is bemutathatom verseimet, verseimen keresztül az életemet, az érzéseimet, a gondolataimat. 2016. karácsonyán megjelent első verses könyvem A szeretet ajándéka címmel. A könyv saját tervezésű, melynek tartalma a szeretetről, a családról, az összetartozásról, a meghitt karácsonyok ünnepi hangulatáról szól.
      Közkívánatra megalapítottam 2016-ban az Ősfehérvár Alkotóközösséget, mely közösség tagjai többségében autodidakta módon sajátították el az öröm művészet valamelyik tetszetős ágát. A több mint ötven fős művészközösségnek tagjai irodalmárok, képzőművészek, fotósok kreatív alkotók gazdagítják tehetségükkel a közösséget. Több mint négy éve annak, hogy a Vörösmarty Könyvtár Olvasótermében havi rendszerességgel szervezem az irodalmi napokat festmény, fotó és egyéb kiállításokat. 2018-ban a Vörösmarty könyvtár jóvoltából elnyertem egy kultúrális pályázatot, mely pályázati programot egy éven át havi rendszerességgel szerveztem az Ősfehérvár Alkotóközösség tagjainak, mondhatom nagy sikerrel. 2018. novemberében bemutathattam nagyérdemű közönségemnek a Vörösmarty Könyvtár Olvasótermében első önálló olajjal festett alkotásaimat Életképek címmel.
      Szívesen mondok verseket festménykiállítások ünnepi megnyitóján, jótékonysági napokon, faültetési programokon, idősek otthonában egyéb rendezvényeken, a Tarsoly Egyesület, vagy a Krajczáros Alapítvany felhívására.
Célom, hogy maradandót alkossak nyomot hagyva az utókor számára, hogy gyermekeim, unokáim is büszkék lehessenek rám. A hasznos szabadidő eltöltése mellett a kultúra ápolása, fenntartása, a jeles napokról való megemlékezés, a közösség építő programok szervezése. Későn érő típusnak tartom magam, de azt gondolom soha nem késő elkezdeni valamit, ami kedves nekem és örömet okoz másoknak. A hobby művészet számomra örömművészet, mert megfelelési kényszer nélkül örömből születnek alkotásaim.
      Közel ötven éve élek szeretett családom körében a királyok városában Székesfehérváron. Két felnőtt korú gyermekem életében is nagy szerepet játszik a művészet. Jetti lányom szabadidejében kreatív alkotóművészettel foglalkozik, többszörösen díjazott Aranykoszorús Kézműves Mester. Csaba fiam virtuóz gitárjátékos, de három fiú és két lány unokám is kedvelei a művészetet. Énekversenyek díjazottjai, kiváló vers és mesemondók, rajzaikkal számtalan elismerő díjat oklevelet kaptak. Boglárka unokám az Isten pénze című musical darab gyermekfőszereplője Martha szerepében. Ők viszik tovább az irodalom, a kultúra, a művészet lángját.
      Az alkotóművészet, az irodalom, a festészet mindig az embernek, az emberről szól. Az emberközpontú valóságról. A művészet egy lényegfeltáró tevékenység, hogy mi a lényeg és a lényegtelen azt mindig a művész, az író, a festő, az ember dönti el. Az egyénisége, az érzelmei, az érzései vagy épp a világnézete. Az életem nyitott könyv. Örülök annak, hogy írásaimat, megoszthatom az olvasóval, alkotásaimat a művészet kedvelő barátokkal.





lap tetejére