Sipos Mari írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/3. szám

Pöttyös Panna

Rajzóra volt. A negyedik osztályos gyerekek szitát rajzoltak a hófehér papírlapra. Mery, aki egyébként kiválóan rajzolt, most többször is nekifogott a szita elkészítésének. Valahogy nem akart kerekedni az alkotás. A folyamatos radírozgatás után, még a ceruza is többször kiesett a lány kezéből. A sötétbarna, olajozott padlón hangos, figyelemfelkeltő jelet adott, melyre az osztálytársak szeme Meryre szegeződtek. Szégyellte magát.

Aurél tanár úr hátra tett kézzel sétált a padok között, és megállt Mery padjánál. Ismerte a lány képességeit, ránézett a félig kész rajzra, szemöldökét felhúzta a homloka közepéig, és csodálkozva nézte az elfuserált szitát. Mi a baj, - kérdezte meleg bársony hangján?

Válasz nem jött, de látta, hogy valami nincs rendben. Kijelölt két osztálytársat, akik összepakolták Mery táskáját és hazakísérték. Édesanyja éppen ebédet főzött a konyhában, amikor meglátta a gyerekeket. Csodálkozva kérdezte, - hát ti mit kerestek itt?

Mery rosszul érezte magát, időnként furcsa rángások jelezték karján, a vállán, hogy valami baj van. Az osztálytársak mesélték el a rajzóra történéseit. Az aggódó édesanya ágyba fektette beteg gyermekét, majd elrohant a helyi orvosért, hogy jöjjön el, nézze meg mi történt Meryvel. Az orvos szerint a gyerekeknek ebben a korban iskola undoruk van, szeretnek szimulálni, rájátszani a dolgokra. Hagyni kell, majd holnapra kiheveri magát, - tolmácsolta otthon az orvos szavait a kétségek közt gyötrődő édesanya.

Mery éppen ebédelt, amikor a villa többször is kiesett a kezéből. Az ételt kikotorta a tányérból. Valami nem úgy működött, mint korábban. Vártak, figyelték a furcsa eddig még nem látott viselkedést, az egyre inkább rángatózó karokat, a nyegle testtartást. Mivel az állapot óráról órára rosszabbodott, az édesanya ismét a pár házzal odébb tartózkodó orvosért ment, aki most azzal a tanáccsal látta el az aggódó édesanyát, hogy öntse nyakon egy vödör vízzel gyermekét, attól majd észhez tér! Az anya kérését, - hogy hívjon mentőt beteg gyermekéhez kórházba szállítás végett, - elutasította a bölcs doktor.

Késő délutánra Mery állapota nagyon súlyos volt, már lábra sem tudott állni. Az édesanya, Juliska nővérével együtt, - vállalva az utazás nehézségeit - buszra szálltak és a székesfehérvári rendelőintézetbe vonszolták a rángatózó, akkor már lábra állni sem tudó gyereket. A rendelő intézet ajtajából kiszólt az orvos - elnézést kérve a várakozó betegektől, - hogy soron kívül megvizsgálhassa Meryt és azonnal kórházba utalhassa. Rövid vizsgálat után már a kórházi rácsos ágyon lekötözve, a félelemtől rettegve várhatták a gyógyulást. Hetek teltek el, míg a gyógyulás jelei mutatkoztak. A naponta beadott Penicillin injekciók, és mellé a tabletták közben okoztak egy kis gondot a legyengült szervezetben. Egy reggelre Mery teste apró piros kis pöttyökkel volt tele, gyógyszermérgezést kapott. Merth főorvos Pöttyös Pannának nevezte el gyógyszerektől túladagolt kis betegét.

A gyógyulást Kapcsos és Berkes doktornők segítették szaktudásukkal, kedvességükkel. Mielőtt Meryt gyógyultan otthonába bocsátották volna, a főorvos magához kérette a bölcs tanácsokat osztogató házi orvost, egy kis szakmai elbeszélgetésre és egy bocsánatkérésre. Hogy többet ilyen elhibázott döntése ne hozzon! Súlyos hibát követett el a háziorvos, amikor nem vizsgálta meg "korea" nevű betegségben szenvedő, vitustáncot járó szívizom gyulladásos gyermeket, akinek a jobb felében ízületi gyulladás is kialakult. Mentőt sem hívott az aggódó édesanya kérésére.

Méryt, egy hónap kórházi kezelés után otthonába bocsátották, ahol gondos anyai ápolás mellett szépen gyógyult. 18 éves koráig gyógyszert kellett szednie naponta, és folyamatos orvosi ellenőrzésre járni. Az iskolai testnevelés alól felmentést kapott, hisz a gyógyulási idő alatt sokat kellett pihennie és csak az udvaron sétálhatott naponta fél órát. De Mery nyughatatlan gyermek lévén, - mivel nagy volt a mozgásigénye pótolta a testnevelésórákat. Titokban, néptáncot tanult a kultúrházban, heti egy-két alkalommal. Imádott táncolni, még a hazafelé utat is tánclépésekkel szaporázta. Versenyeken, ünnepi majálisokon, és egyéb rendezvényeken ropta a talpalávalót. Felnőtt korára teljesen kigyógyult a betegségből, és csodálatos rajzokat készít. Bár szitát, azóta sem rajzolt.

Székesfehérvár, 2015.



lap tetejére