Sima István versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/4. szám.

KARÁCSONY

Amikor jégvirágot fest megint a tél,
Mikor a fenyvesekben hideg szél zenél,
Mikor egy hópihe meleg bőrödhöz ér,
Akkor van Karácsony.

Mikor a temetőkben a csend már túl fehér,
Mikor a jégcsapból egy csepp víz földet ér,
Mikor a lelkedhez néma hang beszél,
Akkor van Karácsony.

Mikor az Égi Csillag legendát mesél,
Mikor a szeretet is végre hazatér,
Mikor a Te kezed az én kezemhez ér
Akkor van Karácsony!

sorkoz

TÉL

A hóba fulladt néma völgyek békén alszanak,
Jeges sziklák között fut a gyors vizű patak,
A fenyőfák a tél terhétől fölé hajlanak.

Éhes varjak motoznak csak fönn az esztenán,
Lakói mind hazamentek egy őszi délután,
Ürességtől ásít most a gazdátlan karám.

A kis faluban a füstölgő kémények alatt
Melegednek az emberek, s nézik álmatag,
Ahogy a megbolygatott zsarátnok ismét lángra kap.

A harangszó a templomba hívja a híveket,
Az oltáron egy gyertya lángja sárgán didereg.
Mégis melegség önti el a szíveket...

sorkoz

Karácsonyra várva

Visszatérő régi álmom
Egy igazi, szép Karácsony
Fehér csend honol a tájon
Szeretet száll angyalszárnyon
S békét teremt a Világon

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/3. szám.

Augusztus 20

Ki hitte volna akkor, több mint ezer éve,
Mikor korona került az ifjú Vajk fejére,
Hogy századok múltán is élni fog még népe?!

Hazánk tüske volt más népek szemében
Hódítók támadták gyepűit keményen
S, lám - e birodalmak letűntek már régen

Ma szent királyunk napját ünnepli az ország
Lobogózzunk hát fel minden házat, portát
S vállaljuk fel büszkén magyarságunk voltát!


sorkoz

A HON HATÁRA

Láss tovább!
Nem csupán a térképen vonallal körbezárt terület e nép hazája
Ahol még magyar szavak jönnek az emberek ajkára,
Ott van a Hon határa!

Ahol a megszületett kisded les anyja szavára,
Ahol anyatejjel szívja e nyelvet magába,
Ott kezdődik és addig tart a Magyar Hon határa!


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/2. szám.

A BÁNAT KELYHE

Megkértelek, töltsd ki a bort
Pezsdüljön a vérem,
S igyál velem jó barátom,
Igyál, hogyha kérem!

Fogyott a bor, áradt a szó,
Megtörtük a csendet
Sok dalt dalolt vérző szívünk,
De sírva azt az egyet

Énekeltük nagy bánatát
Bús magyar hazánknak,
Láttuk vérét kicsordulni
Ártatlanságának

Merengtünk és álmodoztunk
Könny szökött szemünkbe,
Így köszöntött be az éjfél
Keserű derűnkbe

Június volt - negyedike,
A gyász nagy csöndje szólt,
S az a kehely, melyből ittunk
A bánat kelyhe volt


sorkoz

TRIANON HAGYATÉKA

Az ország Trianonban széjjelosztatott
Testére idegenek formáltak jogot
Sanyargatták, s dúlták új honfoglalók

Túlzott a büntetés, amit e nép kapott,
Túlzott a szenvedés, amiben része volt
És Európa eltűrt ily gyalázatot!

A nemzet dermedten, mint tetszhalott,
Hogy puszta létét mentse, némán hallgatott
Bár lelke ezerszer is megaláztatott

De ma, hogy az ősi szív a hűlt erekbe vért pumpál, s dobog
A csonka törzs, s a bénult végtagok
Érzik megint, ők összetartozók.

sorkoz

ITT MARADSZ VELEM

Illusztráció - B Tóth Éva - Édesanyám emlékére című festménye

Látod?! - virágok nyílnak a sírodon, Anyám!
S e virágok közül, mintha hangod hallanám
Amint dicsérsz, vagy feddsz - de mindegy is talán
A lényeg, hogy még ma is vigyázol reám

Bár nem simíthat többé szerető kezed
Légy büszke, mert emberré nevelted gyermeked!
Tőled tanultam meg szólni magyarul
Hisz az ember beszélni is az anyjától tanul

Tőled tudom azt is, mi a rossz, s mi jó
S, hogy szeretettel bármi megbocsátható
Neked köszönhetem azt, hogy létezem
S, míg élek a szívemben itt maradsz velem...

sorkoz

TAVASZI SZERELEM

Tavasz lehelete borzongatja
A fák fagyos ágait
A tél szorítása lassan felenged
S az ébredő rügyekkel ébred szerelmed

Hajnali harmattal ittasul bőröd
Vékony blúzodon melled átfeszül
Szaladsz a szélben mosolygós kedvvel
Virágok között virágzó testtel

Az éltető napfény feloldja benned
Szemérmed végső gátjait
Asszonyi vágyaid vágyamba rejted
S a dermesztő telet végleg felejted...

sorkoz

MINTHA

Mintha az utolsó éjszakánk jönne el,
Úgy fonj át karoddal, úgy ölelj!
Úgy szoríts magadhoz, úgy szeress,
Ölelésedből ne eressz!

Mintha az utolsó versem írnám ma meg,
Kezemben lásd, a toll is megremeg!
S bár minden sorában a neved szerepel,
Az utolsó szavam is Te leszel!

sorkoz

NÉHÁNY SZÓ JÓZSEF ATTILÁHOZ

Látod-e Attila? - Itt mi sem változott
Úgy tűnik az ember mégiscsak átkozott.
Ismered jól Te is - önös érdek hajtja
Ha kezed nyújtod neki - a karod akarja!

Mióta elmentél, eltelt már annyi évtized,
És kevesen őrzik csak versben vallott hited.
S nemcsak dinnyehéj úszott le azóta a Dunán,
De véres habok mosták partjait Pestbudán.

Hányszor perzselte tűz az imádott hon földjét?
Hányszor árultak itt - testvért, hazát önként?!
Én tollammal harcolok, a szavak erejével
Hogy sebeink beforrjanak az új idők hegével...

És hirdetem, mit hittel hittél - bekövetkezik
A népek közös dolgaikat végre rendezik
Ám ehhez egymást kéne végre emberszámba venni,
S múlt korok sérelmeit, mélyre eltemetni!

sorkoz

ADY

Táltosoknak átkos, bohém sarja
Te hétszilvafás koldus kisnemes
Hóbort szállt meg és hajtott a véred,
Hogy poéta légy - hírhedt, hírneves

Várt Rád Várad, s a hírlapíró élet,
Az osztrák sassal vívott szócsaták,
Vártak szüzek, szajhák,s várt füstös kocsmák mélye,
Hol tántorgó lelkekkel ittad a halált!

Majd várt Pest, s már volt, ki neved tudta
Várt kávéházi ítészek hada,
S várt betegség, a korhely élet jussa
És várt Léda - gyönyöreid gyötrő angyala

Hétszer csalt Párizsba Lédád szerelme,
S te föl-földobott kőként hulltál vissza Pestre,
Hol sorsod, magyarságod átkozva, szeretve,
Magad feszítetted krisztusi keresztre

Dúlt lélekkel hajnalokig ittál, s vitázva ős Kajánnal
Folyt a szó és folyt a bor - az olcsó, a fanyar,
Ám hiába faggattad, nem kaptál tőle választ,
Hogy mit ér az ember, hogy mit ér, ha magyar?

sorkoz

(Hogy mi is ilyen erősek, ilyen életigenlők legyünk!)

KÖVEK KÖZÉ ZÁRT VIRÁG

Az elhullott mag, mit a szél elsodort
Mégiscsak megkapaszkodott
A kövek közt, s beteljesítve vágyát
Kinevelte üde, szép virágát

Ne bántsd Őt és ne szakítsd le!
Példa Ő - az Élet kincse
Példa, hogy vessen is bárhová a sors,
Tán foggal és körömmel küzdve - ha akarsz, élni fogsz!

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/1. szám.

Holnap
(a koronavírus járvány margójára)

Ma tiltott a csók, tiltott az ölelés
Tiltott az őszinte, baráti kézfogás
A fejére állt minden szokás
Ma tiltott a találkozás

A világ népe karanténba költözött
Az ember szorongva védi szeretteit, s magát
Így él most, kételyek és remények között
Betartva minden előírt szabályt

De holnap, mert hiszi, hogy lesz majd holnapunk
Mikor visszatér az elveszettnek hitt világ
Holnapra talán mind megváltozunk
És szíveinket szeretet járja át?!

És szabad lesz a csók, szabad az ölelés
Természetes lesz újra a baráti kézfogás
Helyre áll minden fejére állt szokás
Ám lelkünkben - remélem - ott lesz majd változás!

sorkoz

A Magyar lélek
Judit Józsa - a Magyar lélek című szoborkompozíciójához

Az emberi gyarlóság, a sóvár önös érdek
Hányszor ásta sírját már ennek a népnek?!
Széthúzás, irigység - ősi magyar átok
Mely mételyez lelket, mérgez barátságot

De, mégis,amikor bajt, vagy veszélyt észlel
Szembefordul a viharral,szembeszáll a széllel
Mert nem fogad el urat, nem tűr meg rabságot
Nem ismer más hitet, csak a szabadságot

S, miként a Főnix, mely holtából éled
Úgy szárnyal a magasba fel a Magyar lélek
És megtisztultan, lerázva magáról minden hitványságot
Megtartó erővel védi az országot

sorkoz

Isten büntetése?

Mi légyen most ez a kór,
Tán Isten büntetése?
Ez Isten válasza
Az istentelenségre?!

A hedonista világ
A rend ellen fordult
Álszent eszméitől
Az emberboly felbolydult

Ősi törvényeit
Sorra megtagadta
Ősi értékeit
Sorra veszni hagyta

Család, erkölcs, nemiség
Volt e rendnek tükre
De agymosás és elmebaj
Kerültek helyükre

A pillanat öröme,
Az élvhajhász élet
És a mindent tagadás
Mind öngyilkos merénylet!

Bizony, lehet ez a kór
Isten büntetése
Ez lehet válasza
Az istentelenségre

sorkoz


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/1. szám.

Vigyázz magyar, védd magad!

Pléhkrisztusok könnyeznek a magyar falvak szélén
Féltve azt a földet, mit a maguk vérén
Őseink műveltek és őriztek meg nekünk,
Hogy szeretett hazánkban mi majd, otthon legyünk

Ki magyarnak születik sohase feledje,
Hányszor feszítették e népet már keresztre
Magyar csontot őriz temetőink kertje,
E hantokat gyalázni senki, sose merje!

Most kóbor népek hada szállja meg Európát,
Új hitek rombolják templomai tornyát,
S a pénz kufár istene is jól végzi dolgát,
Véres bankóival ledönt törvényt, dogmát

Vigyázz magyar, védd magad! - mert elbukik az, ki pusztán csak álmodik,
A megvett lelkek mélyén Káin ólálkodik,
Reményeid és jövendőd, húzzák majd karóba
És testvéred árul el, amúgy Júdás módra

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.

Őrizd és vidd Te is a lángot, hogy megmenthessük e tébolyult világot!

Útkeresők

Azt mondtad, elmész messzire
Nem tarthat vissza senki se
Keresni indulsz álmaid,
Elérni titkolt vágyaid

Eltűnt a Nap hátad mögött
Sötét ruhába öltözött
Nem menj tovább, míg nem jövök
Eltévedsz útvesztők között

Sötétben lesben áll a baj
Sötétben túl kemény a fal
Sötétben ellobban a láng
Sötétben nem nyílik virág
Sötétben nem látsz jeleket
Sötétben nem jön felelet
Sötétben megfagy a mosoly
Sötétben csak botladozol

Egyedül vagy, egy szál magad
Várj meg, hisz egy úton megyünk
Túl gyönge vagy egy szál magad
De együtt erősek leszünk
És eljön majd más is velünk!

Gyertyaláng

Gyertyaláng, gyertyaláng táncol a szélben
Ég és a sötétség haldoklik a fényben

Ég, ha köd ül a világon
Ég, ha szomorú az álom
Ég, ha fekete a vászon
Ég, hogy minden ember lásson

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/3. szám.

ŐSZ

Alacsonyabban jár már a Nap,
A reggeli hideg csípi bőrömet,
Sárgába fakul a zöldellő liget,
S a hulló levelek halk nesze követ.

Rozsdásodnak az erdők lombjai,
Őszi díszeikben pompáznak a fák,
A mezőkön, a száraz fű között
Felüti fejét még pár kései virág.

A házunk előtt álló gesztenye
Búcsút int a távolodó nyárnak,
S burokban őrzött összes gyermekét,
Átadja egy jövendő világnak.

Illusztráció - Almási Zsuzsanna akvarellje


sorkoz


lap tetejére