Sepsi Sándor

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/4. szám

ÉGJÜNK EL!

Úgy ölelsz engem,
mint anya öleli féltőn gyermekét.
Úgy szeretsz,
ebbe a lelkem is beleremeg,
s érzem szíved minden szeretetét.

Úgy csókolsz engem,
oly tüzesen, ebben a tűzben égek el.
Úgy imádsz,
ahogyan még senki,
vágyva forrón, őrült szenvedéllyel.

Égjünk el együtt ebben a tűzben,
ha nem tudjuk a lángokat féken tartani.
Szeress ma, holnap, és mindörökké.
Karjaid között vágyom elhamvadni!


sorkoz

CSODA VAGY

Szíved puha selymén ringatózom,
miközben átölelem egész lényedet,
lelked szivárványtengerében megmártózom,
s élvezem az általad nyújtott fényeket.

Itt ragyogsz a szívemben legbelül,
fényesebben, mint égen a nap,
ettől az árnyék, s a sötétség elkerül,
hisz az életem napsugara vagy.

Megőrzöm ezt a tőled kapott csodát,
hogy amíg élek boldog legyek,
versben írom meg szívem szavát,
a mindenem vagy. Szeretlek.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/3. szám

NE ENGEDJ EL!

Most édes ízű ajkaidra vágyakozom
a fájó, néma csöndben,
a hangodba kapaszkodnék újra.
S azt kívánnám, ez a vágy,
bárcsak soha el ne múlna.

Most szótlan ajkaidról letörölném
a némaság fájó sebeit,
most, hogy a mámort elűzted.
Könnyeimmel áztatnám el,
őrülten izzó, kínzó vad tüzed.

Most karjaidba burkolóznék,
átölelnélek csöndben, némán,
közrefognálak szeretetemmel.
S a vágy, szoros karmai között
azt kérném, soha ne engedj el.

Most a csöndedbe olvadnék,
eggyé válnék veled,
és sírva kacagnék rád.
Ám bárhogy is fájna ez nekem,
te ezt úgy sem hallanád.


sorkoz

SZERETEM...

Szeretem bársonyos arcodat,
nevetésedet, az érzéki hangodat.
A könnyeidet is szeretem,
amikor letörölhetem.

Szeretem huncut mosolyodat,
a szívedben rejlő szeretethangokat.
A lelkedet is szeretem,
amikor adsz belőle nekem.

Szeretem az egész lényedet,
a vággyal teli énedet.
A testedet is szeretem,
amikor magamhoz ölelhetem.

Szeretem csillogó szemeidet,
benne, az éltető fényeket.
Az életet is szeretem,
most, hogy vagy nekem!


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/1. szám

EGYSZER MINDEN VÉGET ÉR!

Mit ér a jóság,
ha cserébe gonoszságot kapunk?
Sokszor fáj az igazság.
De a hibákból tanulni nem tudunk.

Mit ér a becsület,
ha mások büszkén átvernek?
A szép szavak, a tisztesség,
már rég a fiókban hevernek.

Mit ér a szerelem,
ha úgy is elmúlik egyszer?
Sokszor csak gyötrelem,
s megöl, mint egy pusztító vegyszer.

Mit ér a földi lét,
ha oly gyorsan elmúlik az élet?
Világodból lesz sötét,
minden jó így ér véget.

Végig kísér minket könny és vér,
de ez elmúlik,
ha az utunk véget ér.

Sajnos így van ez.
Semmi nem tart örökké!
S ez mindig is így lesz.


sorkoz

A NEGYVENEDIK ÉV FELÉ

A testemben zsibbadó erek,
nemsokára negyven éves leszek.
Gyorsan telnek az évek,
s elfogynak a kézzel fogható érvek.

Nem vagyok már az a lázadó fiatal,
aki mindent, és azonnal akar.
Már ráérek, nem sietek sehová,
az álmaimat változtatom valósággá.

Sok minden kavarog az agyamban,
gondolataim változnak minden pillanatban.
Oly sok mindent szeretnék még megtenni,
de legfőképp, szeretni, szeretni, szeretni.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/4. szám

A RÉG VÁRT TALÁLKOZÁS

Jön felém apró léptekkel,
szívében tele szerelemmel,
és mosollyal az arcán.

Az ész megáll,
a szív kalapál,
s vágyakozva néz.
Csillog a szeme,
boldog a gyönge lelke,
s felém nyúl egy kéz.

Rám nevet, s átkarol boldogan,
az idő megáll, s nem rohan,
felettünk szivárvány.


sorkoz

EZ EGY BŰNÖS VILÁG!

Szomorú látni, a síró arcokat,
s az éhező gyermekeket,
ebben a vad, és önző világban,
ahol oly sok a rettenet.
Miért van gyűlölet a szívekben,
miért a sok háború?
Úgy érzem hamarosan
derűre jön a ború.
Miért kell rettegésben élnünk?
A holnap már bizonytalan.
Így is van sok magyar,
aki nem boldog, mert hontalan.
Mikor jön el egy új világ,
ahol békében és szeretetben élhetünk?
Ahol a kérdéseinkre választ kapunk,
és nem kell kérdeznünk.
Mennyi könny kell még,
s mennyi vérnek kell folynia?
Szeretném ha ennek már vége lenne,
annyira, de annyira.

Ez egy aljas, bűnös, vad világ,
ahol megöl minket a bizonytalanság.
Ahol a szép szavak semmit nem érnek,
ahol az emberek emberektől félnek.
Nem tudjuk előre, hogy hol robban bomba,
s mikor lőnek le.
Mikor leszünk mi is,
végleg térdre kényszerítve!


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám

SZÉP MAGYAR HAZÁM

Szép magyar hazám
hová lett a régi dicsőséged?
Megkopott már régi fényed.
Bárcsak újra jó híredet hallanám!

Őseink emlékéből élünk,
de ugyan az a vér csorog ereinkben,
ők már hősként élnek a szívünkben,
s rájuk igazán büszkék lehetünk.

Szép magyar hazám
elátkozott és meggyötört vagy,
jön rád a hó, jön rád a fagy,
s jön majd egy új kor, egy szép nap hajnalán.

S magyar zászlónk majd ismét,
megújulva és büszkén lobog,
akkor lesz a népünk boldog,
s mi térdre borulva áldjuk a magyarok Istenét!


sorkoz

NE ÁLLJ MEG A CÉLIG!

Bármerre vigyen is az utad,
te csak menj, meg ne állj.
Ne tántorítson el soha semmi,
a rossz utak helyett,új utakra találj.

Bármi legyen is az álmod,
fel ne add, a végsőkig küzdj a célodért.
Tiszteld azt, mind ezt véghez vitte,
aki már az út végére ért.

Bárhová is sodorjon az élet,
a mennyország, vagy a pokol felé.
Egy lehetőséged van, hogy az életedet
jobbá tedd, és szebbé.

Bármerre vigyen is az utad,
te büszkén menj, meg se állj.
S ha elérted a célodat
álmodj újra, és új célokra találj!


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/2. szám

VÁLTOZÓ ÉVSZAKOK

Az ablakon kopogtat a februári fagy,
a hideg nemsoká alább hagy,
és közeledik végre a tavasz.
S a március meghozza majd a meleget,
a napsütést, a jó időt, és egyebet,
hogy legyen nekünk vigasz.

Aztán eljön újra a nyár,
s minden ami ezzel jár,
olyankor vidámabb a kedvünk.
De sajnos ez is véget ér,
ha eljön ismét az ősz és a tél,
és újra magányos lesz a lelkünk.

Így telik el egy év,
így szaladnak el a hónapok,
miközben változnak az évszakok.
Így múlik el az élet,
gyorsan és hirtelen,
és így suhanunk át mi is, az életen.


sorkoz

NÉHA ELFOGYNAK A SZAVAK

Néha van úgy, hogy nem jönnek a szavak
hiába is szeretném.
Kergetek vad, őrült vágyakat,
és nincs eredmény.

Sokszor van úgy, hogy nem jönnek a rímek.
Ilyenkor mit is tehetnék?
Rengeteg gondolat tolong agyamban,
és írni szeretnék.

Többször van úgy, hogy a szívem diktálja a sorokat,
s a tollam magától ír.
Mert ő tudja csak, hogy mit érzek,
így a lelkem mindent kibír.

Néha van úgy, hogy elfogynak a szavak,
és leírni sem tudom,
így a gondolatok bennem maradnak.

S ezek idővel csak gyűlnek és gyűlnek,
bent mélyen a lelkemben,
míg végül kikívánkoznak, és papírra kerülnek.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám

VIRTUÁLIS VILÁG

Ez egy virtuális világ.
Benne komputerbe szőtt álmok,
virtuális, kitalált világok,
kegyes és kegyetlen hazugságok.

Ez egy új világ.
Ahol az ismerősök ismeretlenek,
ahol bármikor megtévesztenek,
s a kételyek, el nem eresztenek.

Ez az internet világa.
Ahol akár anonim is lehetsz,
mindegy kivel vagy,és kit szeretsz,
s hogy valakit tévútra vezetsz.

Itt, ahol feltörik a honlapodat,
ellopják az adataidat,
és visszaélnek vele,

ahol vírussal fertőzik az internetedet,
felhasználják a fényképeidet,
s nem tehetsz ellene.


sorkoz

A SORS KEZE

A sors keze megérintett,
s most tárt karokkal integet.
Vigyorog rám, hízeleg nekem,
és szebb jövővel hiteget.
Azt ígéri, minden szép lesz,
szép lesz és jó.
De ebben én már nem hiszek,
felesleges minden szó.

A sors keze sokszor elvesz,
de néha azért ad is.
Bár a látszat néha csal,
mert nem minden igazi, csak hamis.
A sors keze megérintett,
most nem először.
Van amikor úgy segít,
hogy az utamból mindent elsöpör.

A sors keze tovább lökött,
egy új, ismeretlen világ felé.
Ahol a saját sikerem az enyém,
és nem mindenkié.
Új célok elé állított,
hogy ne legyen unalmas az életem.
S hogy boldog lehessek,
ha valamit már elértem.


sorkoz

lap tetejére