Riba Ildikó versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Jelek

némaság szavad
ujjad nyomán
jeled szalad
pillangó szárnnyal
levegőbe rajzolod
színes álmodat
rajta tavasz fakad

csend füledben elterül
madár dala kottából
fel nem csendül
mégis elképzeled
trilláját mielőtt
álomba szenderülsz
sötétség menekül

napfény hajad
szellőben lebben
szemed kékjében
felhő fodra libben

kezedben bimbót
bontó százszorszép
suttogja helyetted
életed csodaszép

sorkoz

Ha csak úgy

ha csak úgy átölelnél
szavak nélkül becézgetnél
csendes boldogság
bújna meg szívemben
csillagfény kísérne
meredélyen menedékbe
szél szelelne szertelen
velem versenyezne szüntelen

féktelen felhő gondtalan
vágtató vajúdó életritmusában
hűs esőben égre kúszó
ívet rajzoló szivárványmámor
magával ragadna
párában pompázó
színeivel betakarna
ha csak úgy átölelnél


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1 szám, április-május

Hagyjatok

Mit tehetnék én, a halálra
ítélt, kinek könyörögjek?
Halni hagyjatok, hisz
eldöntöttem, élni nem akarok.

Nincs semmim, sem
vagyonom, sem jó szóm.
Összeomlott lelkem rég,
betakart a sötét ölelés.

Mit akarsz még? Felejtsd
a szörnyű titkot, rettegek
gyermekem, tartanálak
óvó karjaim között, mint rég.

Fognád félelemtől nyirkos
kezem, hideg ráz, reszketek,
arcomon lassú könny pereg,
holnap a föld is betemet.

sorkoz

Köszönöm, jól

csend van némaság
utca zaja szűrődik
ablakon át
nem szól hisz nincs
senki sem
hiába kérdezlek
árnyad nem felel
köszönöm jól vagyok
mondom
pedig telefon sem szól
minek nekem
te sem kérdezel
így felejtesz el
múló idő
szótlan prédája lettem
csukott ajtó zárjában
kulcsom kétszer
fordítom
sajgó sóhajom
köszönöm jól vagyok
cseveghetnénk csak úgy
megkérdezhetnéd hogy vagyok
beszélhetnék az időről
hogy kék az ég süt a nap
fák csivitelnek
de nem hallod máshol vagy
köszönöm jól vagyok


sorkoz

lap tetejére