G.Orosz Piroska versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/2. szám.

Ihász Kovács Éva emlékére

A Költőt itt már ne keresd:
eltávozott rég,
egében zengi rég
hallhatatlan énekét.
Mérhetetlen kincs
vagyon mit itt hagyott,
hangjában az
isteni erő lakozott.
Két kézzel szórta
osztotta vagyonát,
amit gyűjtögetett
egy egész életen át.
Gazdagsága felér
Dareiosz kincsével,
Én magam beérném
egyetlen könyvével:
Ki tudja mely erő
sarkallta írásra,
ki tudja miért nyílt
ajka versmondásra?
Aprócska termete,
lelke gazdagsága,
felzengett a hangja
az idők hallatára.
Költő volt hatalmas
ezt mindenki tudja,
benne rejlett a világ
összes gondolata.
Ellobbant a mécses
kialudt a lángja,
de itt maradt a tüze
mely lelkünket táplálja!

2016.04.02


sorkoz

Kedvesem

Gyümölcsök gyümölcse
szilvafám virága,
összeköt az élet
szél fúj a hajába.
Kelyhéből születik
a teremtett szilva,
levél közzé rejtve
ám látszik a mosolya.
Mosolyát küldi
szanaszét a tájra,
illata, zamata
olvadó a szájba'.
Kedves gyümölcsfámnak
most van virágzása,
illegeti magát,
hófehér ruhában.
Sűrű csipkéiből
bibéje kilátszik,
napsugár fényében
színaranynak látszik.
Drága szilvafácska!
ha illatod szagolom,
megszépül az élet
s minden gondolatom.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/2. szám, november-december

Kedvesem

Ha előttem a szerelem kapuját kitárod,
elébed rakom a tiszta boldogságot.
Én végigcsókolom hófehér nyakadat,
s mikor a hangod a boldogságtól elakad,
akkor már tudni fogom, az enyém vagy!
Vágytól fűtött keblemre ölelnélek,
mint hegedűn a húrt, érintenélek.
Eljátszanám rajtad a szívem dalát,
mely zengene halkan az érzéseken át.
S akkor beleremegne az egész világ,
repítve lelkünk a boldogságon át.

2014.11. 02.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október

Vénülő szemmel

Gyönge ágat hajt a friss tavaszi szél,
ez maga az álom, édes kikelet.
Örülhet az ember, ha lát sok ilyet,
édes szerelemről, csókokról beszél.

Vénülő szemmel nézem a tavaszt,
szerelmet nem hoz már szívembe soha,
gyakran szagoltam illatát valaha,
lehulló virágom szerelmet hervaszt.

Didergő életem őszi ködben jár,
lassú hervadása csendben hazavár.
Szellő, ha lebben lehull a levél,

vágyaimnak szárnyán hosszú útra tér.
Őszülő fejemet megüti a dér,
álomba merülök, mint a hosszú tél.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július.

Emlékeim

Elfuthat az idő
csendesen felettem,
s a néma holdvilág
lengi be emlékem.

Sírom felett, lehet,
már nem lesz felírat,
csupán néhány emlék,
mi utánam marad.

Fehér lapra írtam,
minden emlékemet,
örömöt, bánatot,
a gyökereimet.

Örököseimnek,
boldog születését,
életem párjának,
végső elvesztését.

Küzdöttem az élet
vad viharaival,
tépett lett a lelkem,
gondolataival.

Egyszer aztán még is
felvillant a fény,
világítótorony
leges, leg csücskén.

Bánat helyett jöttek
boldog,szép napok,
üde boldogságban
töltött hónapok.

Megőrzik-e sorok,
lelkemnek vágyait,
szellemi életem
hófehér szárnyait.

Mikor még szárnyaltak,
a kósza gondolatok,
helyettük beszélnek,
majd a néma sorok.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1 szám, április-május

Éjfeketén játszott

Őszülő fejemnek,
gyér kalásza lenge.
Elhordta az idő
vad, viharos szele.

Éjfeketén játszott
lobogó, szép fürtje.
Itt-ott látszik csak már
valami belőle.

Szikkad már az ember,
akár csak a szalma...
Kegyetlenül őrli
életének malma.

Kíséri fényemet
hosszúra nyúlt árnyék.
Olyan, mintha már csak
magam után járnék.


sorkoz

Ördögi

Ördögi játszma,
mi agyamban fut,
körbe-körbe halad,
nincs belőle kiút.
Sejtem membránjai
el nem engedik,
nehéz az élet, mi
bennem gyökerezik.
Táplálja, felfalja
idegem egészen,
nem találom magam,
magam, egészemben:
aprócska töredéke
csak a fénysugárnak,
mikor az agyamon
végig cikáznak.
Vérem hullámzása,
mint a dagadó ár
lüktet ereimben,
valami újra vár!
Segélykiáltása
belülről fakad,
akár a hajó, ki a
vízen elakad...


sorkoz

lap tetejére