Monok Zsuzsanna "Kikelet" versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

A szellő varázsa

Pajkos őszi szellő, játssz, játssz csak énvelem!
Minden apró rezdülésed roppant élvezem.
Azt, amikor dús hajamból boglyát képezel,
azt is, mikor szunyókálsz, és épp csak létezel.

Szeretem az érintését, mikor simogat;
s nagy élmény, ha Szellő úrfi táncba hívogat.
Intek neki: nem mehetek, ott a sok levél;
s levél-lányok mindegyike táncpartnert remél.

Lágyan bólint, éppen hogy csak a kezemhez ér;
kézcsókjától a szívemben feldúsul egy ér...
Nézem, amint a levelet fürgén forgatja;
s régi bálok emlékét eszembe juttatja.

Itt megállok. A „szellőmet” felváltja a szél;
s fák alatti összes levél gyorsan táncra kél.
Piros, barna, narancs színben össztáncot járnak,
míg fákon a halvány sárgák sorsukra várnak...

Dédelgetik addig is az apró rügyeket,
s egymás között azt suttogják: lesz még Kikelet!
Eltűnődöm. Szemhéjamon szétterül a fény,
és szívembe lopódzik egy apró, szép remény...


sorkoz

FÜLVERS
Az emberi életről

Hatalmas ajándék
az emberi élet,
kincsként kell védeni
e törékeny létet!

Naponta gondozni,
jó gazdának lenni,
hogy épségben teljen,
mindent meg kell tenni!

Ám, ha bármily kórság
léket ütne rajta,
minden ember legyen,
kemény, küzdő fajta!

Erős akarattal,
mélyülve a hitben
bízni kell, hogy segít
tudomány és Isten!

2014. 04. 18.


sorkoz


lap tetejére