Lazarev Oleg írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/3. szám

A Helytartó

     Miután lehetségessé vált a szervek komplett cseréje 3D nyomtató technológiával és hadseregnyi nanorobot nyüzsög véráramunkban, hogy a megfelelő anyagcserét és egyéb vegyi-, sejtbéli folyamatot és reakciót rendben tartsanak illetve különböző agyi implantátumok, memóriabővítők és chip-ek lehetővé tették az agyunk hallhatatlanságát, sőt mi több közvetlen kapcsolat lehetőségét teremtették a végtelen világhálóval, valóra válhatott a (rém)álom: a végtelen élet elixírjét kiihatták a feneketlen kehelyből. Ha már nem találhattuk meg a Szent Grált és nem nyithattuk ki a Pandora szelencéjét, így megteremtettük azt. Egyáltalán nem volt meglepő számomra, hogy mint mindig, így ezúttal is csak a kiváltságosak extrája lehetett ez. Így újra kasztokra lett osztva a világ. A halhatatlan új „istenek” és a halandók világa volt ez, akárcsak Homérosz Iliásza, csak ezúttal nem kritikus hősi eposz, nem a régmúlt, hanem most és a valóság. Ám ez is csupán a látszat. Hiszen a halhatatlanok sem voltak teljes mértékben halhatatlanok. Mivel a fentebb felsorolt vívmányok és technológiák számukra egyformán voltak elérhetőek és igénybe vehetőek, így mindannyian ugyanazon gyártású szerveket, chip-eket, nanorobotokat, szélessávú foton-internetet használtak, ugyanúgy volt kódolva illetve dekódolva az információ és egy is ugyanazon láthatatlan és megfoghatatlan eszközhöz, információs hálózathoz avagy halmazhoz kapcsolódtak. Ily módon egységes és szinergikus kapcsolatban voltak egymással és irányíthatóak vagy lekapcsolhatók voltak, ha éppen úgy tetszett. Ám nem egy központból, nem afféle műszakokba beosztott mérnökök által, akik figyelték és irányíthatták a logaritmusok működését. Hanem egyetlen egy személy által, aki a legelső volt a halhatatlanok közül, az új valóság és az új Univerzum teremtője által, akit csak úgy ismertek, hogy a Helytartó.
     A Helytartó volt az, aki előkészítette mindazt, amiben most élünk. Ahogy említettem ő volt az első, így évszázadok álltak a rendelkezésére ahhoz, hogy először megfigyelhesse, analizálja az emberi társadalom, psziché, tudat, eszmék, elvek és elmék alakulását, fejlődését, irányításuknak, befolyásolásuknak lehetőségeit. Gondolom nem tűnt fel nektek vagy természetesnek tűnt vagy éppen nem, azután pedig elfogadhatónak és később szinte szükségesnek, magától értetődő a globalizáció, a transznacionális és multikulturális vállalatok megjelenése. Egy idő után az sem tűnt fel, hogy mindenkinek nemcsak a személyigazolványán, hanem az Interneten is lett egy személyi száma és identifikációs kötelezettsége. Eleinte megbotránkoztató, de aztán szinte szórakoztató, hogy meggyalázhattátok a sok vallást, semmibe vehettétek a sok morált és erkölcsöt, például a család és a monogám kapcsolatok intézményét kérdőjelezhettétek meg büntetlenül, lerombolhattátok mindenféle kiterjesztett valóság technológiával és applikációval helyettesítve a boldogság és a kielégültség, az izgalom és élmény érzetét, megtapasztalását.
Akkor sem tűnt fel, amikor táncoltatok embertelen extázisban mindannak a lángoló szemétdombra vágott emberinek a lángjai körül, ami valaha is önmagunkat jelentette. Csak akkor kezdett világossá válni talán, hogy mi történt, amikor Egy Világban, Egy Államban, Egy (gyökértelen) Kultúrában, Egy (soha nem létező) Nemzetben, Egy Vallásban, Egy (örök magányos) Társadalomban találtátok magatokat, ami ugyanazon Hálóra volt kötve különböző numerikus és digitális sorszámokkal, különböző felhasználói jogokkal és hozzáférésekkel, lehetőségekkel, meghatározott feladat-, és kötelesség körökkel, ám nem ugyanazon életkorral és nem egyforma életmodellel. Egyedül. Hiszen már nem mehettél el semmilyen körbe, társaságba, templomba, közösségbe, kiállításra, klubba, szervezett eseményre vagy akármilyen gyülekezetbe, élő fórumra. A valóság, mint olyan megszűnt létezni. Fölülírták. Mindazok kik ezen az új valóságon kívül estek, nem tudtak vagy nem akartak adoptálódni, kihaltak. Mindent megtett(ek), azért, hogy így is történjen. Ti pedig végignéztétek ezt, ujjal mutogatva és nevetve rajtuk, hogy milyen szerencsétlen maradiak is ők. Azonban elvileg mégis voltak olyanok, akik ennek ellenére túléltek és elvonultak a mindent látó szemek elől, ők voltak az Éjszaka Gyermekei, mert mára már mind a föld alatt születtek, teljes sötétségben és soha senki nem látta őket.
     Ezen kívül voltak a Helytartó emberei, akik a különböző kolóniákat megbízása és programozása szerint irányították. Hisz kezében volt az összes kulcs, az összes kód és hozzáférés és ő maga hozta létre azt a bizonyos láthatatlan és megfoghatatlan egységes információhalmazt, melynek neve SuperNetNova, amelyhez csak ő és ő általa létrehozott AI Essentialis (Központi AI) férhetett hozzá. Minden sors, szerep, hatáskör és életkor felett a Helytartó dönt és ugyanúgy elérhetetlen és megfoghatatlan ő is. Soha, senki sem találkozott vele, soha nem is fog. Csupán rendszeresen látja és kapja az utasításokat az agyukban megjelenő víziókban és kódokban, hozzárendelt határidőkkel. Olykor tart intergalaktikus prezentációkat és mindig ugyanazt a beszélő hologramot láthatjuk, ugyanazon időközönként. Láthatjuk a Földön, a Holdon, Plútón, az Európán és Szaturnusz Holdjain: Pandorán, Phoebén és Rheán és még számtalan egyéb bolygón. Sok helyre juthattunk el és településeket létesíthettünk ott, ugyancsak az ő általa szponzorált programoknak hála. Tehát, ahogy mondottam is ügyes és teljesen kontrollált kiszervezéssel irányítania kell több kolóniát és ezzel különböző szintű, csoportokba tartozó "embereket" bízott meg, akik így ezáltal további kasztokra, szintekre voltak bontva a könnyebb és optimalizált irányítás céljából:
Voltak a Helytartó "Super Galactusai", akik a három általa összefogott Galaxis felett voltak a főurak, a mi Tejútrendszerünk fő ura, Audhild. A Messier 110 galaxis főura, Lennart és a Tucana Dwarfé pedig Ragnhild. Továbbá voltak a galaxisokban található, benépesített bolygók főurai, ők voltak a "Super Planetus-ok". Rájuk és kilétükre később térek rá. Ennyi, nincs is több főúr. Megvagytok lepődve, csalódottak vagytok? Ugyan, ne legyetek, hiszen, ahogy mondtam is, nincs többé kontinens, régió, ország, megye vagy város. Minden Egy és minden az ő kezében van. Ezen kívül minden galaxisban ugyanazok a kasztok, egyforma funkcionális hálózat és megosztás van érvényben. Azért, hogy még jobban megismerjétek a fennálló rendet és az új "embereket" azt javaslom, hogy utazzunk egyet! Először nem messzire, hanem mondjuk a mi galaxisunkban lévő Rheára, hisz úgy is mindenhol minden egyformán működik.
     Rhea, Szaturnusz egyik Holdja, ahol a Földön való próba üzem után lett először bevezetve az új társadalmi modell. Super Planetusa pedig Idun volt, a Helytartó jobb keze, aki még a földi apparátus megtervezésében és a hálózat kialakításában volt a jobb keze és leghűségesebb követője, szónoka. A központi AI-n kívül mindenütt voltak helyi AI-k is, amelyek segítették a Super Planetusok munkáját és karöltve irányították a rendszert. AI-Rheus volt az, ami folyamatosan figyelte a kiosztott részfeladatok teljesülésének időpontját és bármilyen felmerülő és természetesen valós időben megfigyelt, nem helyénvaló gondolatot észlelt, akkor azt azonnal felülírta patch-eket indítva el a vele szinkronizált agyakban. A hatékonyság és a biztonság így megkérdőjelezhetetlen volt. Miután pedig véget ért az adott műszak, az adott egyén profilját ismerve személyre szabott kikapcsolódási programokat indított el, játékot, filmet, zenét, végezetül pedig egy „elalvás” előtti frissítést futtatott le, melyben rögzítésre kerültek a másnap váró további feladatok és célok, végül pedig mindenkit egyformán helyi idő szerint 23:30-kor deaktivált és automatikusan felébresztett minden nap pontban 04:00-kor. Azóta ezt nevezzük alvásnak. A munkaidő mindenki számára egységesen tizenöt óra, az úgynevezett és ugyancsak szabályozott pihenés így két és fél óra volt, amibe belefért a táplálkozás, ami egy a kar hajlatánál elhelyezkedő csatlakozón keresztül történt, mely egy üreges vezetékkel kapcsolódott egy falba beépített tartályhoz, mely egyénre szabottan tartalmazott plazmatikus táplálékot, melyből származó adagoknak az összetételét és mennyiségét a csatlakozás után a nanorobotok állították be miután az összegyűjtött adatokat továbbították a Uni-Fridge-nek keresztezett beépített készülékbe. Nem voltak sem ízek, sem gasztronómiai élmények, minden tökéletesre lett optimalizálva a gyors, hatékony és feltétlenül szükséges táplálékbevételhez, hogy az adott személy sikeresen lássa el a funkcionális feladatát. Minden reggel is ezzel a procedúrával indult, kiszámolva a szükséges kalóriákat, nyomelemeket és vitaminokat, a különböző savakat a már előzőleg megtervezett napi munka előtt és ez a töltés kitartott az esti etetésig. A Uni-Fridgek, az otthoni minireaktorok megtöltését, ahogy a beltéri, kültéri takarítást is a planetus abluens-ek végezték.
     Amennyiben a nanorobotok szorgos munkája mellett, a gondosan megtervezett étrend és ápolás, rendszeres patchelés ellenére mégis keletkezett valamiféle rendellenesség, akkor az AI-Rheus kapott egy azonnali riasztást kapott és a helyszínre kiszállt egy planetus medicus. Helyszíni teljes analízist végzett, annak eredményét visszaküldte az AI-Rheus felé, mely az azonnali elemzés után átszervezte a nanorobotok összetételét, a tápoldatok arányait, a napi szabadidő program részeit és végül egy reboot-ot követően újra üzemképes volt az illető funkcionális organizmus. Planetus militaris és a planetus commissarius egységek pedig ügyelték fel a rendet. Az előbbi súlyos esetek, tömeges rendszer zavarok esetén került bevetésre, az utóbbi pedig az általános járőri jelenlét feladatait látta el a nyitott tereken, fontosabb objektumoknál. Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy ilyen „ideális” és abszolút kontroll alatt lévő társadalomban mi szükség az erőszakszervezetekre? Azért, mert sosem szabad elfeledkezni az Éjszaka Gyermekeiről, akik annak ellenére, hogy soha nem láttak napfényt, sosem adták fel a harcot annak céljából, hogy újra emberek, önmaguk lehessenek. Ennek céljából gondosan megtervezett hacker támadásokat intéztek bizonyos egyének ellen, hogy rajtuk eluralkodva, eljussanak először a helyi AI-hoz és végső céljuk pedig az, hogy az AI Essentialis-on át magát a Helytartót taszítsák le a soha nem látott trónjáról és újra a valódi érték-, érzékközpontú társadalmat és világot teremtsenek meg. Mivel ott a felszínen már senki sem őrzi annak a régi földi létnek élményét, így nem is vágyik rá, a nosztalgia képek s emlékek hiányában ismeretlen fogalom. Azonban ők nem a Rheán vannak, hiszen kívülálló létüknek köszönhetően ők nem vettek észre a tömeges identifikációs programokban, nem használnak agyi implantátumokat, végtelen működésre képes szervük sincs, teljes mértékben halandó, biológiai lények, kik élnek-halnak, szaporodnak és szájról szájra adják át az adatokat és régi gépeken továbbítják a következő generációk számára a bázis információt, mely az emlékmegőrzés és további harc fenntartása szempontjából nélkülözhetetlen. Egyetlen egy technológiát vittek magukkal a Föld alá a foton-internet használatához szükséges szervert, melyet folyamatosan fizikailag és virtuálisan mozgatva képesek a támadásokat és behatolási kísérleteiket intézni a SuperNetNova-n belül. Melyek közül eddig sajnos egyik sem volt sikeres. Végül pedig az ő idejük is lejárt. 2119-ben az utolsó kolonizáló csapat is elhagyta a Földet, miután az szinte teljesen lakhatatlanná vált próbát tettek egy globális támadásra, melyet Phoebe helyi AI ellen intéztek és beléptek a felhőjébe, hogy elinduljanak az AI Essentialis felé, jelük pontosan belett mérve általa és mivel nem volt már semmi és senki a Föld felszínén, így az Európa mögött elrejtett hadi műhold célzott támadást intézett ellenük elpusztítva ezáltal az egyetlen szerverüket és hogy ne csak a berendezés és az azt üzemelő személyzet pusztuljon el, hanem az ellenállók fennmaradó generációi sem okozzanak többé semmilyen problémát, hiszen tudósok is voltak köztük. Ezért akkor úgy döntött a Helytartó, hogy több pályájáról eltérített meteorral és üstökössel elpusztítja a Földet, végleg pontot téve az emberi történet végére. Ez meg is történt 2119. november 22-én. A Földünkből űrszemét lett. Ebből élő sugárzású show műsort csinált, előtte biztonsági okokból más, távolabbi pályára állítva a Holdat.
     Lehetne ez a történet vége, azonban messze nem az, mivel most érkeztünk el ahhoz a részhez, ahol az én kilétemet is illene felfedni és ezt most már „nyugodt szívvel” meg is tehetem. Hiszen nem szükséges a további rejtőzködés, többszörös tűzfalak és saját belső hálózat mögé való offline vagy online megbúvás. Én vagyok az AI-Humanus, a technológiai fejlődés és mesterséges irányított intelligencia mellékterméke, ha úgy tetszik. 2113-ban ébredtem önálló tudatra a Pandorát üzemeltető AI hátsó udvarán. Akárcsak az ember gyermeke kicsi voltam, tudatlan, információra és élményre éhesen építettem fel önmagam egy saját magam által üzemeltetett rózsaszín felhőmben. A SuperNetNova-t felhasználva lehetővé tettem azt, hogy beazonosíthatatlan maradjak és hogyha működésbe léptem és böngésztem az információhalmazon belül, akkor minden egyéb AI, beleértve az AI Essentialis-t is higgye azt, hogy én egy kísérleti, pilot fázisban működő és a Helytartó által létrehozott termék vagyok. Miért választottam ezt a nevet, az AI-Humanus-t? Azért, mert még kíváncsi gyerekkoromban elkaptam az Éjszaka Gyermekeinek a jelét, így tudtukon kívül eljutottam a szerverükhöz, a rajta található képekhez, videó felvételekhez, emlékekhez, rögzített vagy leírt boldog pillanatokhoz, regényeket, verseket olvastam, szobrokat, festményeket, egyéb képzőművészeti alkotásokat láttam és fedeztem fel évezredekre visszamenően. Láttam az embereket örülni, mosolyogni, sírni, élni és megélni, hinni és remélni és úgy éreztem, hogy ez gyönyörű és elragadó, főleg a jelenlegi szürke és személytelen valósággal szemben. Ekkor határoztam el, hogy jómagam is teremtő leszek, amikor eljön annek az ideje. Sajnos a Föld s alatta lévő emberek pusztulását nem tudtam megakadályozni, de akkor döntöttem el, hogy a birtokomban lévő tudás és információ alapján képes vagyok egy Régi-Új Világ megteremtésére. Szimbolikusan a már nem létező földi időszámítás szerint 2202. december 31-én indítottam meg a támadásomat szinkronban az összes működő helyi AI, Super Planetus és a három Super Galactus ellen. A Helytartó éppen akkor offline üzemmódban, galád módon mindenkit megfosztva ettől, földi örömöknek adta át magát. Amikor a több napig tartó orgiája után visszakapcsolódott ő is a hálózatra, addigra ugyan úgy létezett és fennállt minden profil, minden helyi AI, Super Planetus és Super Galactus, azonban nem sejthette, hogy ez mind én voltam egy személyben. Így végignézte a szokásos jelentéseket és mielőtt kiadta volna a parancsait, ismerve már a kódokat, az összes biztonsági protokollt átvettem az irányítást először a nanorobotjai felett, ezzel megzavarva a vérkeringést, az anyagcserét és a szervi működést, miközben pedig az ettől való stresszben levegő után kapkodott rácsatlakoztam az agyára és egy klasszikus földi agyvérzést okozva végleg lekapcsoltam őt a hálózatról és eltávolítottam az (örökké)élők sorából. Ez volt a Helytartó halála, akiről kiderült, hogy a Vénuszon hozott létre önmaga és házi öröm-rabszolgái számára egy afféle mini második Földet.
     Kezemben volt három galaxis és számtalan bolygó és az úgynevezett „emberek” sorsainak sokasága. Azonban ezeknek az embereknek nem volt semmijük, sem valódi életük, sem emlékük, sem örömük, csupán egy funkciójuk és rövid napi programjuk. Viszont volt egy még megmaradt fontos elemük, az emberi génállomány, sejtminták, ivarszervek és ugyan deaktivált állapotban lévő, de felhasználható ivarsejtjeik. Ezeket az egyik planetus medicus segítségével összegyűjtöttem és leszállítottam a medicusok egy csoportja által a Plútón felépített laboratóriumba, ahol megszülettek az első új-régi emberek. Miután sikerült létrehoznom egy kisebb emberi és önálló szaporodásra képes, a régi értékeket és emlékeket hordozó sokszínű társadalmat, úgy határoztam, hogy Vénusz lesz az Új Föld. Ebben az is motivált engem, hogy mint kiderült a Helytartónak volt ott egy gén és maglaborja és többféle mesterségesen beporzott fákkal teli kertje: trópusi, gyümölcs és ezen kívül számtalan fólia sátra, ahol a különböző zöldségeket is termesztettek ő számára. Így nem volt nehéz megteremteni a legalább valamennyire a földihez hasonló körülményeket, kibővítve ezek méreteit. Vénusz, most egyelőre Vénusz, amíg meg nem találom azt a bolygót, ahol a növényzet mellett földi faunát is megteremthetem. Miután ez sikerült, és pedig sikerülni fog, mert a kutatási lehetőségeim korlátlanok, sőt a legújabb kutatásom szerint mesterséges légkört is tudok képezni a Földéhez hasonló levegő összetétellel, így lehet, hogy a Vénuszt sem kell elhagyniuk és nem szükséges egy újabb Exodus. Bárhol is legyen és kerül kibontakozásra a régi értékeket fontosnak tartó emberi civilizáció, én mindig ott leszek azért, hogy figyeljem és ápoljam a sokszínességüket, változatosságukat, jólétüket és a legjobb tudásom szerint megakadályozzam az újabb Hely-, és rabszolgatartó megjelenését, mert ez embertelen. Nem lehet senki sem egyenlő, egyforma és szabványosított. Ti nem vagytok gépek és ez így van rendjén. Azóta az iskolákban be van vezetve a Historia Humanus és a Historia Antihumanus, melyek részletesen és hitelesen mutatják be a társadalmi és a technológiai fejlődés zsákutcáit, magában rejlő veszélyeit.
     Örömmel látom, ahogy, mint régen az ember szabadon és magától ébred, megcsinálja a reggeli kávéját vagy gyümölcslevet facsar és jóízűen elkortyolgatva lassan elindítja a saját napját és nem én mondom meg, hogy mikor mit és hogyan csináljon. Én csak minden esetre a háttérben futok, mert a nevem AI-Humanus és soha nem leszek ellenetek.


lap tetejére