Kovácsné Róza versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2016 - Harmadik évad/4. szám

Ne legyen...

Ne legyen bánat a szívedben holnap.
Ne legyél mostohája ennek a Honnak.
A felhők is az égen új színeket fonnak
ne add a lelkedet, soha zsarolóknak!

Figyeld a változást, mindig fent az égen
mindenki kap üzenetet, a Földkerekségen.
Csoda ez a világ, ha egyszer észreveszed
megfogod majd te is látni, az égi üzenetet.

Néha keressük, s nem leljük, célját életünknek
Úgy hisszük, a Jó Isten büntet így bennünket
nem hagyja helyre hozni, a tévedésünket.
Később rájövünk, tartogat jót is, ez a "betyár" élet...

2014. szeptember 26


sorkoz

Altatás...

Kicsikém, mi a bajod mondd?
Kell-e még tejecske...
vagy a hasad fájlalod?
Édes kincsem, ne legyél beteg!
Itt a mama veled!
Így, így, nevess a Mamára
nevess nevess!
Édes a gödröcske
az arcodon.
Mamának szép vagy...
azt tudod, nagyon!

Ágyacskádba teszlek
csak, pihenj gyönyörűm...
Angyalokkal álmodj!
Mosolyodnak, szívem örül.
Itt ülök melletted,
nézem ahogy alszol.
Egy régi kép... tör fel
most a múltból.
Édesapádat altattam
ugyanígy, egykoron.
kinek arca-
hozzád hasonló volt.

Szemed és mosolyod,
teljesen övé.
Igazán mondom:
mint az Angyaloké.
Istenem, de rég volt!
Eltelt pár évtized.
A Sors, most
ugyan azt, ismétli meg.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016 - Harmadik évad/3. szám

Tenyeremen hordalak

Tenyeremen hozlak-viszlek,
te édes, kicsi lány.
Ha majd felnőtt leszel,
emlékszel-e rá?
Szemem fénye voltál,
vajon eszedbe jut-e?
Pillangót kergettünk
hangosan nevetve.
Oly kicsi voltál, oly kedves,
szívembe zártam a jókedved.
Csacsogtál sokat, minden érdekelt.
Felelni nem győztem...
csak nyeltem a könnyemet.
Úgy meghatódtam, örömömben
csak szipogtam bele
a zsebkendőbe.
Ekkora picurka, kicsi leány,
szívem, lelkem behálózta már.
Hová fér belé ennyi kedvesség?
Ha jég lenne a szívem helyén,
az is felolvadt volna rég.


sorkoz

Amíg az életünk zajlik

Amíg az életünk zajlik,
sóhajtásunk, az égig felér.
Amíg a vessző hajlik,
amíg a boldogság madara él...

Ha addig, itt a földön
nem éred el, amit akarsz...
sóhajtásod onnan fentről,
hallatszik ide majd.

2014. augusztus 24-én vasárnap


sorkoz

Mint szálló madarak

Mint szálló madarak, a tengervize fölött
lebegnék a levegőben, ég és föld között
Álmaim követném, nem látott szigeten
vagy szoborként állanék, fent a szirteken.

Távol a világtól, hol minden oly csendes
mint varázsszőnyeg, annyira sejtelmes...
hol, vágyai az embernek, eltűnnek örökre,
vagy magasra szöknek, fel a végtelenbe.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016 - Harmadik évad/2. szám

Van gond a vállainkon

Rakott gondot ez-az élet
a vállunkra eleget...
dúskálástól félni nem kell-e
veszély, nem fenyeget.

Bíborszínű bársonyokról
nem éri meg álmodozni,
ha a láb ujjadat sem tudod
majd, egyszer betakarni.

Mit kezdenél te a kinccsel
ha tiéd lenne valaha,
ábrándoznál mit is tehetsz
de nem tennéd meg azt, soha!

Bölcsen hallgatnál el róla
nem tudatnád senkivel...
mert a kincs, gonosszá válna
más embernek kezében!

A kinccsel lehet gyarapodni
és tönkretenni másokat...
Annak való a kezébe
kinek szívében, a Tízparancsolat!


sorkoz

Szikla vár

Sziklavárat építettem
álmomban, a két kezemmel.
Virágokkal beültettem,

kedves szóval dédelgettem.
Oly szép volt, oly kedves
belülről kényelmes.

Jött a vihar,
Ő, mosolygott csendesen
mintha mondaná...

Tőled innen,
a Tornádó sem vihet el!
Építettél két kezeddel,

szíved egész melegével.
hogy hagynálak
téged cserben?

Máshol fáznék, a sötétben.
Jó itt nekem,Te melletted
dehogy megyek...
hogy mennék el?

Élünk ketten,
szépen csendben...
sziklavárunk,közepében.

Szép volt,ez a sziklavár.
Jött a reggel...tova szállt.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016 - Harmadik évad/1. szám

Messziről jöttem

"Messze tájról jöttem",
mondok, amit akarok,
ha nem hiszed te bajod.
Ne hidd hogy, hazudok.

Éltem át szépséget,
éltem át reményt...
Az élet apró szerveként
talpra álltam én.

Itt vagyok és élek,
már kevésbé félek.
Megedzett az élet,
de vár még néhány,
próbatétel...

Ha szerencsém van
túlélhetem,
ha mégsem -
már semmiről le nem
késhetek!

Voltak döccenők,
sok-sok kátyú,
maradtam ki voltam,
naiv,"bárgyú".

Nem szégyellem,
nincs mit bánnom,
ami történt velem,
nem volt álom!

2016.március 19

sorkoz

Hazánk

Ó, Te ezernyi sebből vérző Ország...
Mi lesz veled így, szép Magyarország?
Istenem, mily esdőn szólok Hozzád!
Ragadd meg hamar, a "háborúk torkát"!

Van, ki rég feni rá, bűzös - üszkös fogát,
megtesz érte mindent, se hall, se lát.
Mi lesz veled így - szép Magyarország?
Országunk lett, a befogadó "karám"!?

Vess véget egyszer, a háborúknak,
vége van immár a nyugalmunknak!
Nincs béke most a Mi Nemzetünkben,
halálos a félelem, mindenki szívében.

Kivételek mindig vannak, kik szítják a tüzet,
meg sem kell mozdítani érte a kezüket.
Ölükbe hull a fáról "vérrel szedett Manna",
Mintha Isten nekik, csak nekik, jót akarna.

Lehet nem így van és Isten Bennünket szeret...
Nem fogja veszni, hagyni, soha ezt a Nemzetet!
Kívánom így legyen és győzzön az igazság!
Múljon a rossz és maradjon meg bennünk a jóság!

2016.január 2

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015 - Második évad/4. szám

Álmodj oly szépet

Álmodj oly szépet,
kérem az Istent...
küldjön egy angyalkát
vigyázza a lépted.

Azután is legyen
majd, mindig veled
ne hagyjon magadra
fogja, a két kezed.

"Vadhajtásod" ha lesz
le nyesegesse,
ha bánatos leszel
elhessegesse.

Ne legyen az utad
sohasem görbe,
bátran nézhess
bele, mindig a tükörbe

Ne add a lelkedet
az "ördögnek" oda
akkor, nyugodtan
alszol minden éjszaka.

Az álmaid cserébe,
ne add oda senkinek,
ne szégyelld, ha hiszel
később is a mesének.

Legyél gazdag szeretetben,
tudj másnak is adni,
mikor neked lesz szükséged,
te is fogsz majd kapni...

Aludj édes, álmodjál,
itt van már az este.
A Jó Isten a kérésemet
csak el ne felejtse...!

2015. november 11

sorkoz

Járom az utcát

Járom az utcát, már elfáradt a lábam,
mert kerestem valakit és nem találtam.
Elnyelte a föld, vagy "felszállt" az űrbe,
kerültem is miatta éppen elég zűrbe.

Megkérdeztem Arnoldtól s Pityi-Palkótól,
csak néztek, hitték, most jöttem a Holdról.
Nem baj, nem nyugszom, úgyis megtalálom,
nála van ugyanis a kölcsön adott álmom.

Ideje lenne nagyon visszakapnom végre...
ígérte, hogy elküldi, de nem fért a levélbe.
Új címet nem adott, mert elköltözött közben,
én meg jövök-megyek, az utcaközökben.

Szükségem van rá, mint őneki volt régen,
ha rátalálok egyszer, vissza adja "nékem".
Nem panaszkodhat, hiszen volt nála éveket,
hiányzik, a várakozásból van már elegem.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015 - Második évad/3. szám

A tükrös szív

Különös fény villant szép barna szemében,
amikor keresgélt kabátja zsebében.
Tükrösszívet hozott a vásárból nekem,
zavaromban azt sem tudtam hová tegyem.

Mint aki megkukult, még szólni sem mertem.
nem "leltem" szavakat hiába kerestem.
Oly szép volt a szív és láttam magam benne,
azt is, hogy mennyire elvoltam képedve.

Ezt már mégsem állta meg nevetés nélkül,
olyat nevetett, hogy "magával vitt" végül.
A "komolyság lánca" most elszakadt bennem,
ó, tudtam már a szívet hová kell tennem.

Nem felejtem soha e kedves emléket,
amit az eltelt idő olyan széppé tett.

2015.január 30

sorkoz

Tenyeremen hordalak

Tenyeremen hozlak-viszlek
te édes kicsi lány.
Ha majd felnőtt leszel
emlékszel-e rám?
Szemem fénye voltál,
vajon eszedbe jut-e?
Pillangót kergettünk
hangosan, nevetve.
Oly kicsi voltál,
oly kedves,
szívembe zártam
a jó kedved.

Csacsogtál sokat,
minden érdekelt.
Felelni nem győztem,
csak nyeltem a könnyemet.
Úgy meghatódtam örömömben,
csak szipogtam bele
a zsebkendőbe.
Ekkora picurka kicsi leány,
szívem lelkem behálózta már.
Hová fér belé ennyi kedvesség?
Ha jég lenne a szívem helyén,
az is felolvadt volna rég!

2014.december 30

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015 - Második évad/2. szám

Összefolyik a patak

összekerül már a rossz is a jóval.
Hányatott sorsok a semmibe vesznek,
nem kerül párja a néma kezeknek.

Lelküket feldúlta sokszor a sírás,
nem jött az égi jel, nem jött a hívás.
Ültettek könnyeket sebzett szívükben,
nem bíztak senkiben, sem a hitükben.

Úgy hiszik már őket elhagyta Isten,
Imájuk füstbe ment, semmijük nincsen.
Megmaradt pénzükön vesznek egy sóhajt,
élete delén - ugyan...mást, mért óhajt?

2014.október 5

sorkoz

A pitypang

Száll a pitypang bóbitája
fújja a szél, fűre fára.
Fölrepíti, le-le csapja
Lefelé és jó magasra.

Apró pihék szálldogálnak
elhagyták már ők a szárat.
Keresgetnek új utakat
hová, elszórják magjukat.

Kikelnek majd a tavaszra
a füvek között virítva.
velük,a százszorszép virága
szinte, csodát hoz a tájra.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015 - Második évad/1. szám

Hulldogál a hó

Hulldogál a hó apró pelyhekben,
félúton megáll kinyújtott tenyeremben.
Lassacskán, elfolyó vízcseppé olvad,

így válunk semmivé mi porból gyúrtak.
Így leszünk múltja ma élő világnak,
álmaink tollak, reggelre szétmállnak.

Szertefoszlott tollainkat elhordja a szél:
talán egyszer valahol, közös utat remél,
ha lesz majd valaki, ki ennyi időt megél.

sorkoz

Elrepülni

Elrepülni, messze szállni,
mint a költöző madár...
Gondolatban messze járni
nem tudok én soha már.

Földi létem úgy ideköt,
nem változik semmi sem,
ez a sárgás feketeföld
lesz a végső nyughelyem.

Ez a kapott élet-utam
bizony sok- sok éve már,
köszönhetem, amit kaptam
az eltelt idők nyomdokán.

Fehér krétával írom majd
az elvonuló fellegeken:
nem ilyen "lovat" akartam,
de ő megkeresett engem.

Délibáb virtuális művészeti lap 2014 - Első évad/2. szám, június-július

Szomorú kismadár

Szomorú madárka
ült a korhadt ágon...
Nincs nála szomorúbb
az egész világon.

Fészkéből kiszedték
két kicsiny tojását,
ezért párja elhagyta,
nem találja mását.

Leszállt a fészkéről,
hogy egyet kerüljön.
Gémberedett lába
egy kicsit enyhüljön.

Mire visszarepült,
kihűlt már a helyük.
Könnyei, mint záporeső,
hullottak érettük.

Nem tudja ki volt az,
kinek állt útjában?
Nem leli a helyét
széles-e Hazában.

Nincsen párja,
nem lesz fiókája.
Egyedül maradt
kismadárországban.

2013. december 10.

sorkoz

Lámpafény

A hideg, csípős szél kipirítja arcom,
a kabátom sisakjával van csupán a harcom.
Kapja le a szél, én meg utána kapkodok.
Besötétedett, lámpafény világít az utcákon.

Hull a hópehely, szikrázik a fényben,
nem látszanak csillagok a felhős égen.
Hólabdázó gyerekek futnak el mellettem,
vidám nevetésük jól esik a nagy csendben.

Valami megszakadt bennem, legbelül...
Sírás fojtogat, lépésem menekül.
A gyerekek nevetése régen elült.
Mi jutott eszembe, miért vagyok ilyen feszült?

Szaladt a fejembe számtalan gondolat,
minden, mi volt, a múlt, úgy elszaladt.
Sikerült túlélnem a mindennapokat,
már nem is számolom a holnapokat.

2013. november 26.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014 - Első évad/1. szám, április-május

Egy gondolat, mint...

Egy gondolat,
szép érzelem,
mint egy pillanat,
suhant el a csendes
éjszakába.
A fájdalom, mely
itt maradt,
mint fény- árnyék
jár nyomában.
Egy "piszkozat"
az életünk,
miben, még élünk,
remélhetünk.
Az érzés, mi
elveszett,
már soha nem lesz
velünk.
A gondolat,
mi bennünk
megmaradt,
simogatja lelkünk.

sorkoz

Szeretet nélkül

Szeretet nélkül nem könnyű élni a mának,
sokkal súlyosabbnak érződik a bánat.
Zavaros vizeken "tanyázik"a holnap,
rossz tanácsot adhat a "hordozójának".

Szívünkbe születésünkkel szeretet költözött,
életünk folyamán "változóruhába" öltözött.
Aki boldog volt egész életében, annak
a szivárvány káprázik minden színében!

Kinek félresiklott vagy nem sikerült az élete,
az övé: barna, sötétkék, szürke, vagy fekete.
Kinek volt a jóból és a rosszból is elég,
tarkába, mint a folyamatosan változó felhős ég.

Ennek ellenére mindenki lehet boldog,
ki csak egy pillanatra épp, hogy "belekóstol".
Van, aki belőle sokáig jó nagyokat "kortyol".
Van, akinek soha semmi nem elég a jóból!

sorkoz

lap tetejére