Juhász Pál versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

ORDÍTOM FOHÁSZOM

Fél téglákat dobálok sorsom falához,
Ordítom fohászom a süket halálhoz.
Jöjjön már, örök álmom ringassa el,
Értem egy gyertyaláng fénye vezekel.
Anyám egy nyújtózkodó felhőn pihen,
Emléke lassan megállítja a szívem.
Bánat-kövek zúzaléka zárja el ereimet,
Megbénítva felé nyúló kezeimet.
Esőcseppek mossák testem tisztára,
Életem felültetik a szavak mocskára.
Hajléktalan könyvek sarkába bújnak,
Anyám könyörgése sértése a múltnak.
Csillag-hangyák szikráznak szemében,
Megfürdöm a menny kékítő vízében.
Aranyfák szelei szárazra törlik testem,
Többé nem kell szeretetre éheznem.

Parádsasvár, 2014. május 11.

sorkoz

A BÁNAT KEGYETLEN SÚLYA
(Nagy L. Évához)

Fájdalom-köveid a forró lávába csobbannak,
Kihűlt álmaid a felejthetetlen múltba matatnak.
Mekkora hegyek bánat-szikláira emlékek nőttek,
Zuhogó patakként mossák az áradó könnyek.
Nem tört el gerinced a bánat kegyetlen súlyától,
Nem szakadt meg a szíved a veszteség kínjától.
Isten az élet mázsás köveit két válladra tette,
Felkészítve lelked az önzetlen szeretetre.
Emberek sorsának történetét írod a papírra,
Te ösztönösen érzed ez dráma, nem szatíra.
Lelkek-fohászai szállnak köszönetként feléd,
Életed legszentebb Angyalai járulnak eléd.

Parádsasvár, 2014. március 26.

sorkoz

lap tetejére