Ihász-Kovács Éva versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám

Intelem

Zeneszerző: Domokos Kázmér - NP.Sebastian
Verset írta: Ihász-Kovács Éva
Énekli: Török-Szabó Ottilia
Hangszerelte: NP.Sebastian



Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.



sorkoz



Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október

Az „Óda”- tükrében
- remixes-változatban -
Tisztelet József Attilának

Hol a csillámló sziklafal
s a diadal hogy az ifjú nyár
visszaköltözött a most—megszületők szívébe
Egyébként csend és béke
eszébe se jusson senkinek
ez a rohanó huszonegyedik század
Nem nézek utánad
„Nézem a hegyek sörényét”
de csak a napnyi fényév és a szomszéd háztető
üressége /s mért lenne béke/
mért akarják mindenáron a pacifisták
Írok egy listát a lehullott
levelekről
az úton-menőkről
a szélről mely gyér hajad meglebbenti
„az úton most senki- senki”
mert ünnepen nem megy a sok munkagép
Patakot is szeretnék de nincs közel
Se erdő sem víz se semmi
jó volna elszenderedni
és álmodni “tündér nevetésről”
a szemeidről melyeknek mélyén
megolvadt arany lapul
s csak nézlek—nézlek Téged szótlanul
Aki a mindenség vagy
Lehet—e gazdagabb bárki nálam
ki e korban várlak a nászi ágyban
és vízesések áramába fúlva
érezem pattan a szív és zeng a vulva
Zengeni adatott meg a vérnek
az ereknek s a tüdő—levélnek
S csillagnak hogy világítson nékem
s a napnak ragyogjon nékünk fenn az égen
Szeretlek mint atyját a gyermek
/bár nem hittem róla hogy oly hamar elmegy/
s magzathagyó szemét ha álmaimba látom
fenn érezem magam az Araráton
De Te már itt vagy és szívemnek szánva
“őriz a föld kettőnket meg—megszánva”
Elmémbe mint aranyba a savak
Már két éve hogy “belemartalak”
ösztöneim még ma is fiatalok
érezem tested mint halkan lobog
oxidáció ez még — “Istennek hála „
s a redukció eztán jön — nem is várva
“S a pillanatok oly gyorsan elvonulnak”
de Te megálltál mellettem
keblemben apró lángos dalok
amiért vagy és én vagyok
mint bor a serlegben
Hogyan jött ami történt nem tudom
szívemben újra nyár van
a szerelem virága arcomon lebeg a hervadásban
És verseket ír bennem a mozdulat
egy könyvre könny pereg le máris
“pillantásom metsz és és alakit”
s a lelked égő gyöngykaláris
És gépesített már minden csoda
szerelmed mégis elröpít oda
ahol sok drága gyümölcs megterem
túl a léten és túl az éteren
valami hajt hogy hassak oda
látva szemléljük ami tán csoda
hogy e korban is rajongva nézlek
bár elválasztanak az álmok éjek
‘És csillagképedben meglátom magam „
és te viszontlátsz — érzed boldogan
A” kegyetlenség és jóság” két tűz között
a menny a földre ideköltözött
s felöltözött a jóság köpenyébe
egy angyal és tündököl a vétke
Hát ne félj fogd meg lecsüngő kezem
s olvadjunk el a vérző verseken
mit elménk szül és az érzelem
szemem ha zárod csókkal este
feküdjünk újabb ámulatba esve
Jó volna öntudatlanul
Rontásba esve szótlanul
Hozott vonat repülőgép levél
Szerelmedtől az ember újra él
Költészet légy míg ragyog Áthon
Minden vétkedet megbocsátom
Bűntelen vagy ha nem is vétkes
Közel az emberiség szívéhez
Ágyban írok verset míg csókod
Jelenti – maradjak boldog
Lelkembe él a szeretet
Amely elhozott – íme – tégedet
Mennék a nagyvilágba utánad
„ahol én fekszem – az az ágyad”

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

A HONLEÁNY DALA

Nézd a hazát már
hol a szépség
hol vannak a márciusi ífjak
a jó szó a tett
mikor lesz kivirágzó
Nézd a zászlót
szomorúan lobog a szélben
mily észrevétlen gyűrődések
kétségeinkből fakadnak
mert vaknak kellene lennünk ahhoz
hogy semmit sem lássunk
Leásunk lélek-mélybe olykor
s a haszonlelés függvényei közt
öntelt szíveket találunk
és magunkbazárjuk a szót is
micsoda egoizmus
és himnuszt énekelve bár hitetlen
fővel érezzük az egyesült ország
soha-napját
Kiárusítják hazánkat
s elönt az árvíz
már nem támadnak új Wesselényik
inkább a tv-t nézik minthogy
előkészüljenek a haza védelmére
A béke nevét már ki sem bontják
Pandora szelencéinkből kifogy a remény
értelmetlen zűrzavaros korban élűnk
páran maradtunk tisztán
Te meg én
s még néhány hazafi akik
honorárium nélkül is szolgálják a népet
s mire felébred az ország
felébred a magyar szó
szétfoszlik a zászló
s kifosztják magtárainkat
a nékünk alamizsnát osztók
és köntösünkre sorsot vetének
Ezért ez ének
Gondoljátok meg magyar Vérek
kedves Mieink
hogy a Kain - Ábel harc
minket is
sorra kivégez
eltűnünk elmúlunk keserveinken
s nem emel értünk senki pohár
Májusban írom e szentenciát
jelenlét az orgonavirágzás
üdítő korszakában
ebben a megveszekedett korban
amikor senki nem orvosol
Téged szép hazám
apró szigetem
Magyarország
Akinek sorsát bánom
s csak álom hozhatja el
a megdicsőült korszakot
Így üzen a költő
TESTVÉREK MAGYAROK

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

A szemfényvesztés sablonja

Szemében atropin csepp, darabka ég,
s egy annál kisebb, írisze, csodát jelenthet?
Tágult pupillák, atropin csepp.
- Szeretsz? - Szeretlek!
Álmok, vétkek,
percek hajtottak fejet, térdet,
hiszekeggyé lett, pogány-ujjak
tértek meg, hinni kulcsolódtak...
Öngyújtó nyár gyúlt: égtek kazlak,
gyűrközött szél, nyárfák ropogtak,
évszakok vénáin tűz ütött ki, az eddig legszebb
gyöngyszem-ég utáni, ideghúrokon dal,
a hold kiöntött, pupilla tágult, éj, parányi
minden, mint hogyha kezdet jönne: várni!
De semmi abból, amit ígértek
egy megelőző korszak daliái,
(hiába volt akármi)
volt szanitéc, volt walesi herceg,
de a megváltást nem tudta kitalálni,
imitálta csak ezzel a képzelt ragyogással.
Hiába volt madárdal!
Pedig erdei gyantakönnyek
ellepték szívét, rápörögtek,
pedig az ég is visszalátszott
szeme taván - darabka átok -
pedig a vonót igazítva
ujja hegyéből szöktek dalba
madárszólónál szebb dallamok.
Tenyeremben az év - sok szöggel
inkább szívemet szegezem fel-
inkább, mint reá hallgatok.
Évszakokra évszak jött el.
Nyár és fényhatás kiveszőben.
Hazudjak tovább magamnak?
A prédikátor egyre hallgat.
Nem kérdezi szól még a zsoltár?
Én sem kérdezem, hogy szeme partján
bágyadt sugárban kik nyaralnak?
Nem kérdem azt sem, hogy szívének
fagyos Grönlandján kik telelnek?
Semmit, semmit nem kérdezek meg.
Már annyit sem, hogy ó-vonóján
még meddig-meddig zeng a kín?
Az összetételt ismerem jól:
szemében két csepp atropin...

sorkoz


lap tetejére