Tóth-Hekkel Arany

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

ANNA SZERELMI ÉLETE
I. rész: Jégbe zárt szerelem

Farsangi bálon pillantották meg egymást, szem a szemben elmerült, beleveszve elterült, soha el nem múló szerelembe vetült. Hatvanhat télutóján lángrózsa feslett a fiatal pár arcán, szívükben lángcsóva, vibrált a szerelmi láz. Közel két év után el is jegyezték egymást. Tél volt, kopogós, eresz alatt jégcsapok, kéz a kilincsre fagyott, az ablaküvegre jégvirágos csipkefüggönyt horgolt. Az esti szürkületben a benti csendet a vaskályhában izzó fahasábok szikráinak pattogása és az ajtó kopogása törte meg. Anna a kályha mellett melegedett. - Valaki kopogott - szólt a nagyi, és máris indult ajtót nyitni a késői látogatónak.

Hétköznap lévén a lányt nagyon meglepte vőlegénye váratlan látogatása, aki jó ideje már egy távoli városban dolgozott, ott is élt. Csak kéthetente járt haza, akkor tudtak találkozni. Úgy tervezték, esküvő után ott fognak családi fészket rakni. A mindig vidám fiú kétségbeesetten borult menyasszonya vállára. Hosszas várakozás után elmondta sürgős jöttének mivoltját. Vallomást tett Annának arról, hogy megismerkedett egy lánnyal, akivel közeli kapcsolatba került. A lány teherbe esett, hallani sem akar róla, hogy elvetesse magzatát.

Annak ellenére, hogy tudta, neki menyasszonya van, akit nagyon szeret és vele akarja leélni az életét. A lány viszont kijelentette, bármi áron is, de megszüli gyermekét. Ráadásul a két lány neve is azonos volt. Vilmos megbocsátásért könyörgött, de hiába mondta: „Nekem te vagy, csakis te... az én Annám!” A lányt, mintha letaglózták volna, villámcsapásként érte e fájó vallomás. Csalódottan nézett a szánalmas fiú arcába. Hideglelőn remegett ajka, kicsordult könnyei megdermedtek arcán. Mélység és magasság közt libikókázott. Nézte gyűlölve-szeretve, sajgó szívvel, megsebzett lélekkel a hűtlen csalót! S hirtelen, egyik pillanatról a másikra jégbe zárta szerelmüket, eloldozta szentnek vélt szerelmük kötelét. Kínok közt préselte ki magából az útravalót:

- Menj el, örökre!

Közel két évig izzott e parázs, mi hátrahagyott benne egy fájdalmas mézgát... szerelemfáján megkövült öröklétű mirhát. Magába roskadt, de szívós akarata felemelte, a korai munka, a sport megedzette. Már tizenhat éves korától dolgozott, munka mellett esti gimnáziumban tanult. Mindig nagyon fegyelmezett, céltudatos életet élt. Egyszerre volt boldog és szomorú, tízéves korától több volt életében a ború, mint a derű, ami mérgezte lelkét. Magába fojtva hordozta a sok keserűséget. Szabadidejében kosarazott és népi táncolt, ahol jó baráti társaság vette körül. Azt, hogy miért szakított vőlegényével senkinek, még a családjának sem mondta el. Velem is csak hosszú idő múltán osztotta meg bánatát, amikor egy hasonló történetben a sors fintora szinte megismételte önmagát.

(Folytatás II. rész: Gőzmozdony füstje c.)



ANNA SZERELMI ÉLETE
II. rész: Gőzmozdony füstje...

A jégbe zárt szerelem fájdalmas mézgákkal kövezte Anna lelkét. Nehéz időszakot élt át, amíg elaltatta szerelme iránti vágyát. Kemény akaratereje, a sport, a közösségi élet lassan-lassan homályba fedte a gyötrelmes időszakot. Sok fiú legyeskedett körülötte, szinte harcba szálltak kegyeiért, de ő igyekezett barátságosan elhárítani őket.

Táncos összejöveteleken, bálokon kézről-kézre járt a táncoslábú lány. Sorakoztak a srácok, szolidak, vagányok, esetlenek, rámenősek, szép szeműek. De a lány szívének jégpáncélja nem tört meg, nem engedett a kísértésnek. Anna nagyon szeretett moziba járni, szinte minden filmet megnézett barátnői társaságában. Az egyik mozizás után odavágódott melléjük egy magas, jóképű katonafiú. Illedelmesen köszöntötte őket, és bemutatkozott. Levente a közeli laktanyában töltötte két éves katonaidejét. Gyakran jött többedmagával a falusi rendezvényekre, látásból már ismerték egymást. Anna először fittyet hányt a fiúra, nem sejtve, hogy őt szemelte ki magának. A három lány útja egy darabig együtt haladt, majd három irányba folytatódott. Nagy meglepetésre a fiú nem tágított mellőle, megkérdezte, hazakísérheti-e.

Miért is ne, gondolta Anna, és megköszönve elindultak a hosszú erdei úton. Levente vidám, jó humorú srác volt, imponált a lánynak. Jó megjelenése, vonzó tekintete megérintette a lelkét. Annáék házához érve, búcsúzáskor kérte a lányt, hogy legközelebb kettesben menjenek moziba. Anna hajlott Levente kérésére, és megbeszélték, vasárnap találkoznak a mozi előtt. Az Egy esős vasárnap c. filmet nézték meg. Alighogy elkezdődött a filmvetítés, kéz a kézbe tévedt. A félhomályban összenéztek, szem a szembe révedt, Ámor nyila Anna jégbezárt szívébe tévedt, bizsergető melegség tódult ereibe. Moziból kijövet kéz a kézben, hazafelé menet eső kereredett. Lángrózsás arcukat hűsítve egyre jobban megeredt. Nyári, lenge ruhájukban pillanatok alatt bőrig áztak. Egy kapualjban találtak menedéket. Fáztak... csuromvizesen egymáshoz simultak. Szívük hevesen kalapált, akár a zuhogó esőár. Lelkük lángcsóvái csókba forrva tekeredtek ajkaikra. Szerelmi lázban fürdött a csókos csókok csókja. Miközben elvonult a vihar, a rabul ejtő bűvöletből felocsúdva, egymást átkarolva indultak tovább. Szívviráguk lángolt, szerelemfa karjaiban ringatózott a lelkük.

A következő randevút megbeszélve, nehezen váltak el egymástól. E másfél évig tartó románc Annában egyre több félelmet keltett. Levente alföldi falujában mezőgazdász volt, leszerelés után készült hazamenni. Arról viszont sohasem ejtett szót, hogy utána hogyan képzeli el kettőjük kapcsolatát. A lánynak előző csalódása folytán balsejtelmei támadtak. Érezte, hogy a távolság szét fogja szakítani szerelmi köteléküket. Mit sem sejtve arról, hogy Leventét otthon egy gyermekkori szerelme várta.

Egyre jobban kezdett lehangolttá válni. Lelkileg kezdte magát erősíteni, e szerelmet mielőbb álomba ringatni. Jó erkölcsű lány lévén hűen őrizte tisztaságát, még a vőlegényével sem volt testi kapcsolata.

Mindkét szerelméhez való kötődésben a mély lelki vonzalom dominált. A soha véget nem érő csókos csókok csókja éltette, liliomszűz hófehérségét.

Amikor elérkezett a búcsúzás napja, megbeszélték, hogy levelezni fognak. Anna kikísérte Leventét a vonathoz, s olyan érzés gyötörte, akkor látja utoljára. Sajgó szívvel, hosszasan búcsúztak... elindult a fekete vonat, integettek egymásnak, miközben a gőzmozdony füstje elrabolta, magával sodorta szerelmüket. Pár nap elteltével megérkezett Levente első levele, melyben a lány hiányáról, az iránta érzett szerelméről vallott. A közös jövőjükről nem esett szó. Anna halogatta a levélírást. Hetek teltek el, semmi hírt nem adott magáról.

Egy hétköznap reggelén Levente váratlanul megjelent Anna munkahelyén. Az irodaház folyosóján boldogan fonódtak egymás karjába. A lány szabadságot kért, és az egész napot együtt töltötték. Ősz volt, a Nap hétágra szórta aranyló sugarait. Bebarangolták a város minden zegzugát. Leültek Anna kedvenc parkjának diákkori padján a késő délutáni vonatindulásig. Levente ekkor mesélt otthoni barátnőjéről, akivel azóta szakított, mert közben a lány egy másik fiúval esett szerelembe.

Anna látta a fiú arcára ült bánatot, szemeinek ragyogása megfakult, a mindig vidám, jókedvű srác megtört. Tán vigaszt várt a lánytól, akinek ajkára fagyott a szó. A távolság, a bizonytalan érzelmek e szerelmet belőle már akkorra kiűzték, elhamvadt a láng! Leventével örökre elrobogott a fekete vonat, s kormos füstje messzire szállt, Anna lelke idővel megnyugvásra talált.

(Folytatás III. rész: Hóvirágos ismerkedés)




lap tetejére