Gyöngyösi Szabó Katalin versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Anyám

Még látom elkínzott arcodat,
fáradt, égő szemedet,
meggyötört testedet -
- pedig messze vagy már.
Olyan messze vagy, ahol
már nem fáj semmi sem.
Nem ér utol már a szem -
csak a gondolat él
bennem, ahogy emlékezem.

Már csak nekem fáj
kínod, égő szemed,
megváltó halálod,
eltemetett tested.
Édesanyám!
Nagyon szerettelek...

sorkoz

Rád gondolok

Rád gondolok, ha leszáll az este.
Rád gondolok, ha felkel a Nap.
Minden órában Te jutsz eszembe
s reménykedem, hogy még láthatlak.

Járom az utcákat keresve - kutatva
arcod, szemedet.
Már több, mint harminc éve,
hogy foghattam kezedet.

Évek jöttek - mentek,
gyermekek születtek,
édes együttlétek
emlékekké lettek.

Ha adnál egy kis jelet,
ha mondanád nevemet,
rohannék egyből,
bár tudom, hogy nem lehet...

Mégis megpróbálnám újra csak Veled,
hiszen eszem, szívem
minden porcikám
csak Téged szeret!

sorkoz

lap tetejére