Gál Mihály

Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/3. szám

Zene a csillagok közt

Vöröslő alkonyatban csillag fénye pislant.
Tücsök a hegedűn húrokat pattintgat.
Koncertnek ez csendes, az estet nem verte fel,
A lány kit várt csendesen lépdel eléje.

Hegedűjén a húr eligazítva.
Várja az alkony varázsa, csendes szólam.
Nézi az eget, szeme vöröslő fényt látja
Érzi a lelke, a csendet szedi harmóniába.

A tücsök ránéz, kezdhetjük, biztat.
Lendül a vonó, hallja még a nap.
Este öleli fényét, annak vége van.
Elcsendesül, megnyugszik az élet, a zaj.

Halkan szólal a hegedű húrja.
Szépen fogja a leányka ujja.
Kontráz a tücsök, alakul a szólam.
A rokonság háttérből támogatja.

Ég alja vörösből lilába fordul.
Utána száll a dal a dombon túl.
Elhal a fény, a dal csendesen.
Intésre minden hang megdermed!

A csend nyugodt, meghitt, térszerű lett!
A lány kezében a hegedű immár lassan leng.
Tücsök is pisztre fogta dalát!
Nem akarja, hogy megtörjön a varázs!

2018. augusztus 19.


sorkoz
lap tetejére