Gál Mária

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám

MÉGIS SZÉP

Hűvös az éj, hallgat a csend,
behunyt szemű házak felett,
sötét fátylak lengedeznek,
átölelnek gondolatok,
azt kérdezem önmagamtól,
milyen is volt az életem,
csalódott, vagy elégedett,
útravalót adott szívem?

Út, amelyen végig mentem,
olyan volt, mint virágos kert,
vagy olyan, mint zúgó folyó,
tajtékozva elrohanó,
sima úton haladt sorsom,
kemény sziklák állták utam,
melyeket csak könny lágyított?

Az ifjúság tarka álma,
a léleknek nemes vágya,
örömteli pillanatok,
akkor tudtam, boldog vagyok,
legszebb emlék, mi létezhet,
amit ember nem feledhet,
amíg élek velem lesznek,
erőt adnak életemnek.

Séta közben átöleltél,
fogtad kezem, úgy vezettél,
álmainkról a szivárvány,
képet festett az ég alján,
táncot jártak a fellegek,
pille szárnyon szálltak percek,
nem számoltuk az éveket,
mert szerettük az életet.

Emlékszem a zöld erdőkre,
a megbúvó tekergőkre,
térdig érő volt a harmat,
csókot hintett permet ajka,
az ébredő Természetre,
játszadozó, friss szellőre,
ásítozó virágkelyhe,
kelőnapot köszöntötte.

Langyos eső mosta arcunk,
ragyogtak ránk a csillagok,
mikor tenger partját jártuk,
elvarázsolt, úgy csodáltuk,
lenyugvó Nap fénykorongja,
tengert, eget összefonta,
üzenetét tűzzel írta.

Az idő lassan elhaladt,
minden mi volt, múlt marad,
sírig tartó nagy szerelem,
hamuvá lett, eltemettem,
barátságok - még maradtak,
szívem, lelkem vigasztalja,
de feledés táncol rajta.

Édesanyám bölcs tanácsa
fülemben cseng, ő jól tudta,
"minden szép szó vasajtót nyit,
a hit, remény, mindig segít,
szeress, akkor boldog lehetsz,
lásd meg a jót, és a szépet,
add másnak is, kicsit szíved".


sorkoz

MÚLÓ IDŐ

Szemed tengerében,
álmok elmerülnek,
idő múlásával,
szép emlékek lesznek.

Lenge szellő játszik
szíved pengő húrján,
messze szálló dallam
egyszer ránk talál,
hogy átélhessük újra,
múltnak mámorát.

Mi maradt eltűnt időből,
mi kedves, éltető:
meleg tekinteted,
lágyan ölelő,
mosolyod fényei,
lelket melengető,
kezed érintése,
simogató erő.

Gyatra, lomha évek,
mit a Sors kevert,
várat építettünk,
lettek papírhegyek,
mit kósza szél felkap,
aztán földre ejt,
porlepett álmaink,
megvénült évek,
sodródnak árván,
tarka emlékképek.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/2. szám

CSEND

Csend szava, múltat idéz,
szép dallama, szívemig ér,
oly rég nyugszik lelkem húrján,
mint drágagyöngy, ringatózó hullám sírján.

Keresem a csoda útját,
melynek vége a mennyország,
fények árja végig kísér, új életem kezdetén,
ott vár rám a boldogság, szeretet és megnyugvás.

Néma lett a nagyvilág,
hallom a csend édes dalát,
lágyan ringat múltba vissza, elém tárja
újra-újra, volt életem vágyait, ifjúságom álmait.

Elvarázsolt dallamok,
lebegek, már nem is vagyok
fénytengernek országában, csodát látva,
végig járom múltam útját, emlékeim szép világát.


sorkoz

SZÉPEN

Szépen érkeztél,
csendben, mosolyogva,
kezem már nem emlékszik
kezed melegére,
de szívem megtelt szeretettel,
szépen búcsúztál,
szomorún, bánatban,
kezem még érzi forró tenyered,
lelkemre árnyékot hint az emlékezet.


sorkoz
lap tetejére