M. Fehérvári Judit versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 20148. Ötödik évad 4. szám.

Miatyánk - 2018.

Dr. Kriskó Miklósnak

"Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét."

                                                                    (Zsoltárok 25:10 - Szent István Társulati Biblia)

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
ha ott vagy még, vagy messzire
bujdostál annyira bűnössé
vált a világ, s az emberség
hiánya Téged sem oldoz fel
attól, hogy megfeszítessél,
tudod, kőszikláid süketek és
némák, s elfeledték, mi az a
kinyilatkoztatás, s, ha fellebben
a függöny, akkor mégis
"színről színre", akik Téged várnak,
vágóhídra vezényelnek, hogy
légy áldozati állat, pajzánkodj
sínekkel, ennyi jutott Neked
Jahve kegyelméből, de hol
késik ismét "Mennyei Atyád",
miért hagy magadra ebben
az ördögi korban, hol harács,
adó, dögevők fikáznak,
testvér testvére torkát metszi,
s az ima nem érdekli, hogyan is
akarna a kertbe visszajutni,
és jócsőszként kapott bolygóját
művelni, szeretni, dicsőséged
visszatükrözni, hirdetni, megélni a

"Szenteltessék meg a Te neved!"
féltenivalóját, mit ember és ember
mind önmagában hordoz, mint rendeltetést,
s nem öncélú álmot, mert a bűnbeesésre
is a megváltás gesztusa a Tőled jövő válasz, és

Jöjjön el a Te országod!,
mit vannak még, akik várnak,
ők az igaz kevesek, s e Földön
nem jut már nekik sem tested,
sem véred, templomba sem járnak,
mert napi tizenkét órában lótnak,
futnak a betevőért, jutalmuk mégis az
éhbér, mert ez kell hazug Ninivének,
de ott is megfordult a kocka, zsákruhában
böjtölt, aki tudta, hogy a világ bűneinek
részese ő is, mert "vétkesek közt cinkos,
aki néma", mégis Uram,

Legyen meg a Te akaratod!
És nem tudom, milyen, mert
fel van adva a lecke, nem ismerjük
ma már, hogy milyen Isten vagy Te,
haragos ószövetségi, ki gyűlölt minden
bálványt, vagy XXI. századi, ki
halálos ágyunknál áll, s várja, hogy
kimondjuk a nevét, s húsvétváró
pászkákról és Feltámadásról mesél,
ezért ismételjük halk zsolozsmaként
újra és újra, ha lelkünkhöz érsz:
Legyen meg a Te akaratod!,
mert "Nem én kiáltok, a föld dübörög",
túlságosan sok fájdalmától Te is
eltávolodtál, belső életedbe nem hívsz
vissza már, mérlegelni sorsunk
önmagunkra hagytál, talán megfáradtál,
többé nem találsz ránk, pusztulásra ítélsz,
akár Szodomát, s megtalálod vajon, Lótot,
hű fiát, hogy érezd, Tiéd a dicsőség,

Mint a mennyben, úgy a földön is!

Pedig tudod, nagy itt az éhség
néha csak álmodjuk, hogy van még
mit ennünk, ilyenkor tanításod magva
semmit sem ér, csóróként kéregetni
mégsem fogunk, akkor sem, ha bűzös
csatornalyuk az otthonunk... Vagy mégis...
Kirakott szemeteskukákat szagolunk,
s már nem facsarodik el az orrunk,
és nem üvöltjük le a Miatyánkot,
míg kezünk a civilizáció mocskához ér,
a dallam percről percre bennünk él:

A mi mindennapi kenyerünket
add meg nékünk ma!

Persze, mi is segítenénk ebben,
ha munkánk volna mindig,
s nem zsebből fizetne a patkány,
kit szülei addig-addig nyomtak,
míg beállt vállalkozónak,
s naponta próbanapot tart,
így gyűlik a dézsma, osztja,
adja a semmit mindig vigyorogva.
Ezért kérlek, Uram, ne feledkezz rólunk,

És bocsásd meg a mi vétkeinket!
Igaz, mi nem tudunk irgalmazni neked
halottainkért, elrontott életünkért,
mindazért, mit elvettél tőlünk,
s azokért, kiket nincs már megölelnünk,
pedig, amíg éltek Hozzád könyörögtünk,
hogy hagyd meg őket nekünk, s nem hallottuk
hangod: Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
talán, vele is táncoltunk, kétségekből
kétségekbe estünk, gyűlöltünk, perbe estünk
Veled, mi, a modernkori Ráchelek,
ajkainkat egyszer talán a jövőben elhagyja
a fohász: áraszd ki kegyelmed ránk,
s lehet, megbocsátasz nékünk,

Mint mi is megbocsátunk azoknak
akik ellenünk vétkeztek!

Sokan vannak, kik nem is keresnek,
másokat meg nem érdekli, ha nyakunk
köré pántlikát tekernek, belénk fojtva
szót, leheletünk sóját; új Golgotát
járunk, s közel a Mennyország,
nem a Tied, csakis a miénk,
a Tőled elbirtoklott, vagy lehetne másként,
ha új Krisztus arcoddal mégis megbékélnénk,
s, mint gyülekezet kérnék:

És ne vígy minket kísértetbe!
Így is bűnben járunk, tudom, megbocsátod
vétkünk, Noé is igaz volt nemzedéke sem
lőn reménytelen, mert ő őrizte hitét,
múltjának hibáit szövetség koronázta,
szivárványból volt az kovácsolva,
az embert is metamorfózisra híva,
közelséged ma sincsen távolabb, mint tegnap,

De szabadíts meg minket a gonosztól.
Hogy együtt szállhassunk szembe
sorsunk jobbá tételéért, gőgös hadakat
szoríthassunk határainkon túlra,
szabad országban élhessünk, s mind-
mind reménykedhessünk egy igaz életben,
mindennapi kenyérben, munkában, s hitben,
összekulcsolt kezeinkkel Téged dicsérhessünk.

Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mind örökké. Ámen.

Debrecen, 2018-08-03.

sorkoz

Holt vidék

"Jeges ágak között zörgő időt vajudik az erdő."

                                                  (József Attila)

Roppan az éj, némák az emberek,
lelkükben vaksötét szendereg,
zárt ajtók mögött is félnek,
s immár semmit sem remélnek,
van, ki tudja, hogy csak egy bábu
a politika táblájáról és nyomorult, mert kiszorult
egy hazából, s mint leütött királynő menekül,
csak lelkében érzi magyarnak önmagát legbelül,
gyermekei már egy más időben élnek,
"Krisztusuccse" ismerik az édes anyanyelvet,
mert más föld neveltjei ők, a sohasem szenvedők.
Nem tudják, mi az az éhbér, sem a sorsverte nyomor,
Adidas ruháikban, ha néha hazajönnek,
s az itt élőkkel, ha szóba elegyednek,
flegmán odavetik, hogy angolok, németek vagy írek,
de a leckepénzt nagyapjuk fizeti meg,
mert itthonról külhonra is kell a dézsma,
nem elég magyarsága robotja,
az öreg vállait már füstadó is nyomja,
és nem tanult ugyan soha retorikát, de tudja,
hogy úgyis átveri mindegyik párt, ezért
a piába vagy a depresszióba menekül,
ez a magyar módi, dugiban vagy társaságban
vedelni, a korrupciót észre sem venni,
TV-t sem kell nézni, újságot, mint a
kivert kutyát a kinti budiba illik tenni,
jó az valamire, mert nem telik már
másra, tűzifának meg ott a könyvtár,
hisz nincs értéke a könyvnek,
az antikvárius darabját negyven forintért venné meg,
holott "A magyar Ugarontól" a "Holt vidéken" át
hatalmas a lista, és a régi szamizdatokat is kisajátította
már a párt, s a Magyarország song Nagymagyar családról regél,
hun és szkíta majdnem mindegyik hőzöngő emailcím,
pedig a köztársaság rég kihunyt, de jogállamban él
a nép egyszerű gyermeke, ha választ, s nem
ismer mást, csak egyféle választ...
Ugyan, ki érti ezt?

***

"Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek",
s új nemzedék járja a mai által felperzselt utat,
lehet, újra tudni fogja, ki volt Babits, Bartók, Batthyány,
s lőn majdan halleluja, vivát negyedik Köztársaság:
"Vitam et sangvinem" Európa térkép,
itt egy erőshitű, szittyavérű nép él.

Debrecen, 2018-08-01.

sorkoz

lap tetejére