Fazekas Imre Pál versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

ADVENT VETÜLT FALUNKRA

alkonyi advent vetült falunkra
a télelő alvó reménye hullott
jobb sorsra váró hithű lakosokra

csend égő gyertyája avat ma lángot
új csillag szívét utcákra falakra
Megváltót várva: az égi világot

Fenyők illata járja át terünket
a Kis Jézus szeretetével boldog
igazság világítja meg lelkünket

ő egyesít majd szép emberi gondot
és megtisztítja bűntől életünket
hit hitelével adva földi hangot

a második eljövetel csodája
égivirág-fény hull e világra

sorkoz

ÍGÉRET - ADVENTI GYERTYÁK

zord szeleken rajtolt s jött a december
rárontottak a maradék kis fényre
sötét időt küldött ide a tenger
koromfelhőket rajzolva az égre

házak közt sikongó lélektorokból
rohannak át a láthatatlan árnyak
félelmet keltve zúgva dübörögve
jegesen táncolnak a pokoltársak
zörgetik a kihalt erdőt recsegve
a reményt űzve tavaszálmainkból

feldúlt tetőkön ugrálva cikáznak
névjegyet hagyva fagyos útjaikon
minden résbe ablakba bedudálnak
vészjóslóan pusztító szárnyaikon

*

havas emberi léptek torzsalkodnak
választ várnak a csillag-csoda mélyek
a történelmi múltból tolakodnak
hitetlen sötétlő nappalok éjek

magát a bűn képtelen eltörölni
a lélek áldozata teremt új fényt
új úton igaz szívvel kell haladni
küzdelemmel találni meg a reményt

mind aki él – azt Istenanya szülte
Ádámok és Évák járnak a térben
bőrét és sorsát egybeteremtette
minden népek szép testében lelkében

az önzés megromlott vermébe esik
mindaz – aki másnak rosszat cselekszik

**

és eljön a derengő áldott hajnal
ártatlan néma csendben kel fel a nap
nevet az ég ránk borzas fátyolhajjal
már a csikorgó jég mosolya fogad
most az Úr gyertyája jár erre ég fent
nesztelenül száll a vastag hideg szél

örömre vár az ige-híves Advent
e felfénylő megbékélt emberi tél

bársonyos fényre kíváncsi galambok
terített fehér szőnyegen lépkednek
a várakozó szűz Szentföldi hangok
háromkirályok nyomába erednek

ők tudják: - a szeretet jön e Földre
és majd itt marad velünk – mindörökre

***

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

ÉDESANYÁMHOZ

még szememen van
szemed susogása
rajongásod osztatlan
lágy simogatása

még kérdezel még felelek
és minden mozdulat
melyet érted tehetek
én vagyok és csak te vagy –

küzdelmes életed igazság szépség
béke – veled volt és oly szép – végtelen –
örökletes bizakodó reménység:
köszönöm – egész életem –

kérdeztelek – te válaszoltál –
féltettél – és vigyáztál rám -

most is látom szép búcsúzó szemed
szinte hallom: - ó én virágom
biztonságban vagyok veled
én édes kislányom -

hamar elvitt a messzi végtelenség
éveidet a betegség lezárta –
nekem maradt a csend - a végtelenség -
imádott Anyám! – nem éltél hiába!

hozzád száll mindig minden szép gondolat
jóságod betölti őrzi utamat –

már hiába zörget hívó idegem
már nincs vezeték szó és szív között
csak a lelked osztozik terheimen
s fájó emléked – napjaim fölött –

sorkoz

lap tetejére