S. Dudás Mária versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám.

Reméljünk életünk alkonyán

Napok, hetek múlnak, rohannak tova,
Mesés tavaszunkból lesz téli hideg,
Melyben lelkünk fájón, fázva didereg,
Mert boldogságunkat nem leljük soha.
Csodás ifjúságunk, remények hona,
Vidám kacagásunk régen messze tűnt,
Többször könnyes bánat maradt csak nekünk,
Arcunkon árnyat szőtt éltünk alkonya.
De jöhet még napfény, millió csoda,
Csupa jót remélve, ne sírjunk soha,
Boldogságunk egyszer biztos ránk talál.
Sötét felhők mögül, mindig süt még nap,
Könnyes alkonyunk tán, új erőre kap,
Eljön mit a szívünk oly rég várva vár.


sorkoz

Álmodozom

A nap alámerül vöröslő tengerbe
Fénye halódóan olvad erőtlenbe,
Csobogó pataknak párát lehel szája,
Aláhull hamuszín estnek szürkés bája.
Sok millió lámpás felvillan az égen,
Surranón előtűn vágyam a sötétben.

Huncut szellő szárnyán álomba repülök,
Horizonton úszván fájón szenderülök.
Koszos utca kövön, maszatos, csepp gyerek,
Kutyával oszt meg, kis szikkadt kenyeret,
Fél szemével lesi holdsugár mosolyát,
Fázón betakarja sűrűn, lyukas kabát.

Mily érző szív dobban, meggyötört testében,
Féltőn átölelem, e hűvös estében,
Rőt, bozontos haját, puszival simítom,
Virágok ölében álomba ringatom.
Pázsiton párnája harmat könnytől csillan,
Szomorúságom épp valósággá villan.

Tündéri álmától mosoly ül szájára,
Békében, szebb jövőt álmodik álmába.
Szomorún megbúvok az éj köntösébe,
Óhajom imává fohászul az égbe,
Senki e földtekén éhen, sose fázzon,
Béke, és boldogság, legyen a világon.


sorkoz

Ébredő élet...

Amikor a virágillat
Feledteti a telet,
Hajnalpírban szellő hátán.
Érkezik a kikelet.
Virágszirmon méhek dongva
Szorgoskodnak eleget,
Piciny testük egyre sárgább,
Míg több nektárt szedeget.

Amikor a gólya, fecske,
Messzi útról hazatér,
Patak partján kikacsintgat
Álmából a pipitér.
Pille röppen nárcisz szirmán,
Bízva vár szebb holnapot,
Párja mellett tovalibben
Így üdvözli a napot.

Üdén zöld fű árnyékában,
Pici tücsök már zenél,
Sok ifjú szív tavasz táján
Szép szerelmeket remél.
Újra éled minden élet
Ki magányos társra vár,
A tavaszban majd sok embert
Boldogsága megtalál.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/3. szám.

Hajnali ébredés

Hajnalpírban
kora reggel
álmosan int
már a Hold,
horizonton
felhők hátán
megpihenni
elosont.

Víg napsugár
aranyfénnyel
száz határra
kitekint,
langymelegét
simogatón
szertehinti
idekint.

Minden virág
illatozón
harmatárban
oly csodás,
madárdallal
fűszerezve
varázslatos
látomás.


sorkoz

Életünk alkonyán...

Ha olykor érzed élted mily mostoha,
Örömöd nem leled, sok mély bánat sújt,
Tán boldog sem leszel, eztán már soha,
Ne add fel, hisz sorsod ezer csodát nyújt.

Élted országútján jöhet csepp remény,
Szerelmet ott lelsz, hol nem is gondolod,
Örömtől fény csillan szíved rejtekén,
Szivárványszínben tündököl holnapod.

Szerelmed gyönyörén boldogan kacagsz,
Virágillatban, hol kék-madár dalol,
Pillangót kergető gyermekként szaladsz,
S andalító románc rád lel valahol.

Örülj, élvezd, hisz vár még rád sok csoda,
Csak úgy lesz boldog életed alkonya.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/1. szám.

Reggeli ébredés

Mikor a fülledt éjszaka sötétje,
Huncut szellő szárnyán távolba illan,
Homályból elő-tűn az égbolt kékje,
Tejút ködéből csillagfény sem csillan.

Mikor már az álmaimból ébredek,
Behunyt szemmel kicsit nálad maradok,
Mámorosan, karjaid közt révedek,
Szerelmünknek gyönyörétől hamvadok.

Napsugara, fedi álom arcodat,
Minden reggel mosolyok közt ébredek,
Szinte hallom simogató hangodat,
Rózsaillatban ölelem lényedet.

Tán boldog lesz, így a napom gondolom,
Ha álmomban arcod selymét csókolom.


sorkoz

Március idusán

Szirmot bontó barackfának
Hószín fehér
Ezer apró virága,
Por-nektárját
Szerteszórja
A szomjazó világba.

Kelő napnak gyémánt színű,
Melengetőn
Ölelő fénysugára,
Tavaszt csenve, csókot hint le
Bíztatón az
Ébredező határra.

Mély álmából, újra ébred,
Természetnek
Milliónyi csodája,
Szabadságot, békét vágyva,
Zászlók lengnek,
Március idusára.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám.

Esti homály

Pókhálót ringat szürke fonálból,
Az esti homály,
Elül a nyüzsgés, álmos a vágyunk,
Már semmi se fáj.
Csillagsugáron, hűs szellő lebben,
Súg éji mesét,
Álomittasan sok fáradt lélek,
Becsukja szemét.
Éjjel álmunkban, minden mesés lesz,
És csupa varázs,
Holnap, ha virrad, hamvad a fényben,
Az éji parázs.
Új napon talán, lesz még sok öröm,
És csupa remény,
Ragyogó napfényt, boldogan nézünk,
Majd éltünk egén.


sorkoz

Napfény játszik

Napfény játszik az árnyas fák között,
Homály dereng, s búsul szép szeme,
A tűnő idő a létbe költözött.

Pillanat varázsa az öröm, a szépség,
Mely tovaillan éltünk tengerén,
Játszva leng, mint álmot festő kékség.

Némán, botladozva gördül életünk,
Ködfolyamba fúltak sok ifjú csodák,
Már hajnaltájt fájva, nyögve ébredünk.

Bár ezüst palástként csillog ősz fejünk,
Remény hintójában még várunk csodát,
Unokák körében vígan nevetünk.

Szemünk, szívünk fárad, kezünk megremeg,
De bízva vágyunk még kicsiny jobb után,
Hol szél fútta fákon, csalfa fény nevet.

Napfény játszik az árnyas fák között,
Derengő homályban, csillan még szeme,
Múló időnk a létbe költözött.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám.

Hamvadó lángolás

Szemed íriszétől
lelkem húrja pendül
tündér mosolyodtól
bűvös dallam zendül
vágyban éledt izzás
tűnik a homályba
elmerülten álmok
tengernyi fodrába
elmúlt szép emlékként
varázsa oly csodás
tűnt időt idéző
szerelmes lángolás
mint lenge illatot
pajkos szellő sodor
titkok rejtekében
hamvadón szétomol.


sorkoz

Téli talány...

Dércsipkés fákon,
zúzmara rezzen,
fagyos lehelet
míg alászáll,
éji homályból
előtűn csendben,
felborzolt szárnyú
sok éhes madár.

Hófödte-tájon,
fázik az élet,
ül szenderegve,
árva magány.
Lesz-e jobb holnap?
Boldogabb élet,
víg kacajokkal ?
ez még talány...

Horizont szélről,
ha halvány fénnyel,
mindünkhöz elér,
csepp reménysugár,
megfáradt lelkünk
kenyér illatú
meleg szobában
vigaszt talál.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október

Ábrándozásaim...

Kusza halom,
rozsdás levelek,
töppedt avaron,
lassan lépkedek.
A szél tombol,
zúgva mesél,
őszi lombból,
sárgult levél,
keringve száll,
majd földet ér.
Időm pereg,
ábrándozom:
miért éltem,
vagyok vajon?
Tettem-e jót,
érdemeset,
tán nem késő,
még tehetek?
Csak hullnak
a rozsdás levelek,
múlt, jövő, jelen,
köddé feslenek,
töppedt avaron,
lassan lépkedek...

sorkoz

Reméljünk életünk alkonyán
Szonett 16.

Napok, hetek múlnak, rohannak tova,
Mesés tavaszunkból lesz téli hideg,
Melyben lelkünk fájón, fázva didereg,
Mert boldogságunkat nem leljük soha.

Csodás ifjúságunk, remények hona,
Vidám kacagásunk régen messze tűnt,
Többször könnyes bánat maradt csak nekünk,
Arcunkon árnyat szőtt éltünk alkonya.

De jöhet még napfény, millió csoda,
Csupa jót remélve, ne sírjunk soha,
Boldogságunk egyszer biztos ránk talál.

Sötét felhők mögül, mindig süt még nap,
Könnyes alkonyunk tán, új erőre kap,
Eljön mit a szívünk oly rég várva vár.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Alkonyat

Horizont szélén simít
A bíbor alkonyat,
Színes virág szirmán pihen
Lenge illatfonat.
A nap sápadt fénye
Búcsúzást fontolgat.
Tűnő idő megáll,
Néma csend bent fülel
Illó sóhajokat.
Már neszez a sötét,
Hálót sző múltra, jelenre,
Fénylőn rásimítva
Ezüst szálakat fejekre,
Arcokon érzékin
A gond barázdát szánt.
Mindennapok árnya
Némán, sikoltva bánt,
Felette győzve int
Megbocsátó közöny,
Mely éj leple alatt,
Álomként elköszön.

sorkoz

Ha itt lennél

Pajkos szélben
napsütésben
rád gondolok
kedvesem
árnyas fák közt
sétálgatnánk
ha itt lennél
énvelem.

Talán egyszer
megérkezel
átölelsz majd
kedvesen
kéz a kézben
sétálhatunk
boldogan
szerelmesen.

Együtt ketten
legyőzzük majd
sorsunk fájó
viharát
és kacagva
keressük a
boldogság
kék madarát.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

Álmodozzunk…

Álmodozzunk, s szebb az élet,
Várnak ránk még új remények,
Csodák mind, keringve szállnak,
Bánatunkban megtalálnak.

Álmodozva szebb az élet,
Vágyak lánggal bennünk égnek,
Éljünk vígan, minden napot,
Remélve a jobb holnapot.

Álmodjunk még szebb jövőket,
Szél fújja el bú felhőnket,
Éltünk egén nap ragyogjon,
Arcunk sokszor mosolyogjon.

Szívünk boldogan dobogjon,
Fájó könnyünk sose hulljon,
Álmodozzunk új reményre,
Lelkünkben így lesz majd béke.

sorkoz

Rád gondolok...

Téli éjben,
zúgó szélben,
hóesésben,
rád gondolok, Kedvesem.
Már nem alszom,
oly jó lenne,
ha itt lennél énvelem.

Összebújva,
karjaidba
átkarolva,
boldog lenne életem.
Úgy örülnék,
ha itt lennél
már örökre énvelem.

Talán egyszer
megérkezel,
velem leszel,
nem válunk el már sosem.
Szeretetben,
együtt ketten,
élhetünk majd, Kedvesem.

sorkoz



lap tetejére