Drotleff Zoltán versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október

Miről suttog a szél

Hallgasd! Miről suttog a szél,
Milyen hírt hoz messzi tájról?
Fenyves erdő tán útra kél,
Elindul szép Hargitáról...

Nézd, mily felhőt hajt az égen,
Amely sok apró könnyet ejt,
Hontalan már ő is régen,
De soha-soha nem felejt...

Bús kis felhő, s szép, zöld fenyves,
Ha ők is kezdik unni már,
Hogy sok magyar szeme könnyes,
E drága nép még mire vár?!

Zengje szét Európába:
Egy test volt, és lesz Hazája!

sorkoz

Kérdezz egy virágot

Kérdezz meg egy szép virágot,
Mit érez, hogyha letépik?
Kérdezd meg tőle, hogyan sír,
Hisz’ csak harmatot könnyezik?

Kérdezd-kérdezd, sosem jajgat,
Csak adja finom illatát?
És nem hajtja le kis fejét,
Ily büszkén adja meg magát?

Mondd! Mit tudhat e kis virág?
Tán ismeri a titkokat?
Hogy elmúlik e szép világ,
S hiába szórna szitkokat?

Mily bölcs egyetlen kis virág!
Arra tanít sok-sok embert,
Akár szegény, akár király,
Ki megszületik, elmehet...

Szól; csak élj, dolgozz rendesen!
És közben biztos ő is sír,
De elfogadja csendesen,
Sőt megtesz mindent, amit bír...

Ám ő is egyszer elfárad,
És ősszel hajtja meg fejét,
Urának adva meg magát,
Illattá sóhajtva életét...

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Amikor csendesség...

Amikor csendesség ül a tájra,
Boldogság, béke nyaldossa szívem.
Elült sok viszály s háború mára,
Szemem szép, bíbor felhőkön pihen.

Repül lelkem, s szárnyán a gondolat,
Szép, színes szivárvány jut eszembe,
Mely elfedi a napi gondokat,
S beszínezi alkonyat fellege...

E bódító, csodás álomvilág
Megnyit számomra mesés titkokat,
Egy végtelenbe ívelő hidat,

Melyen illatot nevet sok virág,
Elűzi a bút, trágár szitkokat,
S valahol boldog életnek hívnak...

sorkoz

Széthinteném...

Széthinteném verseimet
E gyönyörű, szép világon,
Érintsen meg minden szívet
Harmatzsenge, kis virágom,

Bódítsa el csillagporral,
Édes álmot hozzon rájuk,
Ébredjenek illatokkal,
Nyerjék vissza régi bájuk...

Tán kevesebb rossz születik,
Kivirulna egy kis jóság,
Sokan-sokan ezt sürgetik,
Tűnjék végleg bűn, gonoszság!

Kössék őket szép csokorba,
Hátha egyszer csodát hozna...

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1 szám, április-május

Őszi szemlélődés

Ámulva állok a csend közepén,
Érzem a táj színes leheletét,
Átnézek egy fa lyukas köpenyén,
Keresve életnek csöppnyi jelét…

Búcsúzó Nap az ég pereméről
Aranyló csókját még visszaküldi,
Remény sugárzik lágy melegéből,
Ám az ősz, halál virágát szüli…

Oly némán, csendesen, zokszó nélkül,
Az élet ezer szála pattan el,
S egy haldokló levél fejemre pottyan

Miközben örök álomba szédül…
Rózsáktól ékes égre nézek fel,
S szívem esdőn e Végtelenbe dobban…

sorkoz

Békülj! Testvér!

Életünk kusza homálya
Oly pengeélesen sikít,
Sorsunk fekete fonákja
Reánk szégyenfoltot pirít.

Évszázados viharfelhők
Bántják, gyötrik Hazánk egét,
Leigázó, ólmos esők
Lelkünkben sercegő pecsét.

Hová jut e drága Nemzet,
Hol barátságnak nyoma sincs?!
Egy nyúz százat, tíz rúg egyet,

Hol vagy béke!? Te drága kincs!
Békülj! Testvér! Tedd, míg lehet!
Hulljon le ez átkos bilincs!!!

sorkoz

lap tetejére