Domokos Kázmér versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december

Karácsonyfa

Meszelt falú házhoz fenyőfa érkezett,
– nem gyantásan, kérges lábain lépkedett –,
vállra nehezülve suhant, libegett,
készül kiszolgálni a téli ünnepet.

Már nem reszket ködben, nem a téli fagyban,
zúzmarás hajnalon, hózivatarban.
Gúzsba kötve őrt áll széles talpazaton,
arra vár csupán, hogy kitárulkozhasson.

Vár ő, vár – illatot hintve szerte –
az isteni gyermek megszületésére,
s arra, hogy széttárja madzagolt ágait,
miként égi madár, repítő szárnyait.

Jászolban pihen már a Megváltó Kisded.
Szent Karácsony estjén boldogságot hirdet:
felnőttnek, gyermeknek, tűlevelű fának,
ágain hintázó, fénylő sokaságnak.

Lám, óhajok, álmok valóssággá válnak,
dermedt fenyő dísze már a pici szobának.
Sárga fénypalást száll zöldtüskés hátára,
gyertyaláng ügyel majd szentéji álmára.

Szunyókálós idő távolinak tűnik,
álmot hozó tündért dallamok elűzik.
Zeng: “Mennyből az angyal” – s “Csordapásztorok"
– szépen szól az ének, csipetnyi magyarok.

2002. szeptember hó


Emőd Tamás: Karácsonyi ének
Zeneszerző: Domokos Kázmér
Ének: Tatár Szidónia
Klarinét: NP.Sebastian



Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.



sorkoz

ÁMEN
Kmetz Mihály emlékére,
Szénatér – Zsámbék, 1956

A temetőben sétáltam,
s egy sír mellett megálltam.
Az évszámot nézve kérdeztem magamtól:
ki nyugszik itt? Egy Hős?
És ha igen, milyen az emléke:
múló vagy erős?

Nem tudom,
nem tudjuk,
nem ismerjük,
igaz hőseinket
ilyen könnyen
elfelejtjük?

A vörös köd nem elég mentség,
s a félelem sem, amely gyakori vendég
nálunk e szelíd, békés honban:
városainkban, falvainkban.

Ezt szívták magukba tömérdek sejtjeink,
Ettől remegnek itt - még ma is - lelkeink.

A nyomok mélyek,
kellenek a biztató, bátor fények.

Gondoljunk együtt a fényt adókra,
ne hallgassunk népbutító népirtókra,
kik idegen érdeket szolgálva,
belügyi bandákba beállva
gyilkoltak nappal, éjjel,
szadista, kommunista kéjjel.

Ezek ma is élnek, hazudnak,
éberek, sohase alusznak.
Azt mondják: tűrjetek!
Erre neveltek a kemény ütlegek.

A szabadabb nyolc év is kevés,
hogy bátrabb légy,
hogy hőseid sírjára egy-egy szál
virágot tégy?

Változnod, változnunk kell!
Ébredj már! Ébredjünk fel!

Az ébredés jegyében emlékezzünk
az 56-ban megölt forradalmárra,
kinek igaz, földi harcát a mennyben
az Isten is megáldja.
Ámen!

Zsámbék, 1998. október 20.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október

Véletlenül, avagy készakarva?
A nagykátai Kovács Mária Magdolna emlékére
Élt: 18 évet

A Lány a Mennybe távozott,
bár e hosszú útra lelke
nem kívánkozott,
egy lőfegyver mégis
angyallá tette...

Ha véletlenül: baleset.
Ha rossz szándékkal:
gyilkosság!
Mi az igazság?
Van-e igazság?

És jött a toprongy,
aki ítélkezett.
A Lány erre már
nem figyelhetett,
Göncöl-szekéren ült,
repült, repült, repült,
s mint kit elűztek
az élet elől,
helyet foglalt Istennek
jobbja felől.

Segíteni indult hajdan
- 1956-ban -
oda, ahol követ
színez a vér,
ahol a hazafi
fegyvert kér.
És őt is elérte
véres végzete.

Ma is siratják:
"Meggyilkolták!
Meggyilkolták!"
- Kiáltják.

Elszenderült örökre
az áldozat, a segítő hős,
és szellőn hordatta világgá
érette imáját
az októberi ősz.

Baleset vagy gyilkosság?
Kellene az aprócska gyertyaláng!

Akkoron mindegy volt,
hogy véletlen,
avagy tudatos a tett,
hisz vörös bírák hazudtak
büszkén pártos ítéletet.

Elmarasztalták a vétlent,
felmentették a vétkest.
Így parancsolták...
Parancsolták, parancsolták!

Vigasztalan élet,
világvezérlésnél olykor
a Mindenható is téved?

Isten nevét szádra
hiába ne vegyed!

A Lány,
angyali türelemmel,
ma is ott ül
Istene
jobbja felől,
s töretlen hittel hiszi,
hogy minden hamis, földi ítélet
a Mennyben megsemmisül.

2001.december 25.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Gyurgyalag, a rozsdafarkú

Nem csak a veréb,
a rigó, és a fecske,
a gyurgyalag is madár.
Mily szerencse!
Száz színben
tündöklő tollas,
s hittel mondható:
a gyurgyalag -
csodálni való.

Olykor didergő
csavargó.
Télen itt nem melegíti
se csárdás,
se tangó.
Már ránk se fütyül,
és ősszel
Afrikába repül.

Tavasszal hazatér ő
az innen eredő,
a löszlyukban fészkelő,
nagy hangú,
magyar madárdalt
fütyülő
rozsdafarkú.

Zsámbék, 2014.július 20.


sorkoz

Tudós béka?

A kirándulás
egy jó szokás.
A hátizsákod már tömött,
s követ a hátad mögött.

Ballag a bakancsos turista
völgybe le,
majd fölfele,
elől, ki élvezi, s hátul ki lusta.

Csörgedez a sziklák alatt
egy kis ér,
- vize tóba ér -,
s lát benne ebihalat.
Béka lesz belőle.
Kuruttyol,
mert így dalol,
s hallhatsz majd felőle.

Ő lehet ezek egyike,
s ha zöld,
ha üzenetet költ:
"Hullani fog eső cseppje!"

Tekintsük kétéltű jósnak
őkelmét,
a kicsikét,
s a békák közt tudósnak.

Zsámbék, 2014. július 19.


sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

Leselkedni tilos – csillagok!

Szökkent az est kis házak fölé,
Elbújt a hold rongyfelhők mögé.
Legelőről bejött már a nyáj,
Tilinkózik halkan a bojtár.

Mit üzenhet a bojtárlegény?
Szívet kínál füttyös hangszerén.
Aki érti, gyorsan válaszol:
Jöjj be hozzám az ablak alól.

Ott áll már a szűk szobában Ő,
A nótás kedvű, csókos szerető.
Rejtőzködő hold is előbújt,
A csillagoknak takarodót fújt.

„Átlátszóak lent az ablakok,
Leselkedni tilos – csillagok!”

Zsámbék,2006.december 27.

sorkoz

lap tetejére