Deák Éva versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Kedvenc virág Angyel néninek!

Zsúpfedeles házikó volt dédnagymamám háza,
Emlékként őrizem szívem pitvarában,
Szegénység lakott ott, nem pompa tanyázott,
Mégis szépnek láttam a nyiladozó világot.

Agyaggal mázolt padló, faragott a szekrényajtó,
Vizespad vödörrel, tele szeretettel,
Nagyapám a priccsen nagyokat pöfékel.
Középen az asztal gyolccsal letakarva,
Sparhelt a sarokban, stelázsi a kamra,
Kredencen a zsétár, benne kecsketejjel,
Unoka a lócán játszik, csuhé babát ölel.
Rőzse lángja meleget ád a piciny szobában,
Cica tejecskéje tökhéj tálkában,
Fejkendős nagyikám ül kicsi sámliján,
Pereg az orsó, fon a guzsalyán,
Surcos köténykéje borítja törékeny testét,
Majd imára kulcsolja dolgos, ráncos kezét,
Petróleumlámpa gerendáról lógva pislákol este,
Szalmával tömött nyoszolyában pihen megfáradt teste.

Ó, ha élne még, nemcsak szeretgetném,
Nap minden percében kényeztetném,
Szép ruhában járna, nem csak sötétben,
Finom falatokat kapna mindig délben,
Egész nap csak hintaszékben pihenne,
Megérdemelt boldogság ragyogna szemében.

Sírjára most kedvenc virágát viszem,
Régi időkre hálával emlékezem.

Dédi mamám: Angyel néni (Deák Angéla)
2014.06.27.


sorkoz

lap tetejére