Csuka Magdolna versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. negyedik évad/2. szám.

TOVATŰNTEK...

Tovatűntek ifjúságom lázas álmai,
Isten által, szívemből jött a szeretet,
Mit átültetni szántam, hogy legyen,
Mindenki szívében, gyűlölet helyett,
Egy igaz, hű szívű, Hazát szerető.

Tovatűntek ifjúságom, lázas álmai,
De bízva, bízok, nem volt hiába való,
A biztatás, mely szívemből fakadt,
Megfogadják, s követik szavam,
A szeretet, oly sokat ér, sokat takar.

Tovatűntek ifjúságom lázas álmai,
Az évek elszálltak felettem, öregebb,
S tán még bölcsebb lettem.
Átéltem jót, rosszat, a szeretet volt,
Mi újra és újra erőt adott, a sors csapásain.

Tovatűntek ifjúságom lázas álmai,
Terveket már nem szövök, csak élem,
Elviselem, mit az Úr rám mért a végzetig,
Ihletet is ritkán kapok, kissé megkopott
Lelkem pitvara, csak az igaz szeretet mi maradt.

Tovatűnő ifjúságom lázas álmai,
Vissza-visszatérő, emlékek hada,
Erőt ad, hogy tovább bízva éljek,
Nem volt hiába élnem, ha, az utókor,
Nem felejti intő szavamat:
Szeretve, hittel élni,
S győz a jó a rossz felett!

Bagod:2017.01.18.

sorkoz

VIHART KAVAR

Szívemnek minden dobbanása,
Lelkemnek legszentebb vágya,
Földkerekségen élő minden ember,
Mindegy, hogy szőke, barna, fekete,
Mindegy, hogy gazdag vagy szegény,
Csak, tisztán, igazul, szeretve, élje életét.

Napjainkban, vihart kavar az igazság szava,
Együtt, tiszta szívvel, önzetlenül, őszintén,
Kéz a kézben kell az igazságért kiállni, küzdeni,
Az igazság győz, ha tiszta szív vezérli!
Becsület, az igazság "mozgatórúgója"
Ki abban él, nem fél, becsülve éli életét.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016 harmadik évad/4. szám.

JÖTT AZ ŐSZ

Megszokott valóság,
Így van ez már rég,
Elmúlik a nyár, s jő,
A hűvöset hozó Ősz.

Már nem kél korán a Nap,
Sugara, már nem ontja melegét,
S korán megy nyugovóra,
S korábban jő el az est, a sötét.

Olyan ez, mint éveink száma,
Múlnak felettünk az évek,
Hajunk fehér lesz őszbe, fordul,
Szívünk üteme, gyengébben dobog.

Évszakok változása, életünk üteme,
Oly sok a hasonlat, éveink száma,
S az évszakok eljötte között,
A természet, áthatja életünk ütemét.

Minden évszaknak meg van a maga,
Maga szépsége, mint éveink múlása,
Legszebb, a tavasz, a nyár, mint az ifjúság,
Az ősz, s a tél, komorabb, mint eltűnt ifjúságunk.

Bagod:2016.10.08.

sorkoz

VOLT EGY ÚT…

Volt egy út, egy cél, melyen elindultunk valaha,
Elindultunk, céljaink felé, néha rögös volt az út,
De kitartással, reménnyel telve, hittük,
Hogy egyszer a rögös út végére érünk,
S céljaink, ha igaz szívvel, akarjuk, elérjük.

Bizakodva, mentünk az úton, tettük dolgaink,
S reméltük, ha, az ifjúság már elszáll felettünk,
Egy biztos, nyugodt öregkor elé nézünk, de nem,
Egyre rögösebbé váltak utjaink, s nehéz a lépés,
Nehéz a rögös úton haladni, testünkből fogy az erő.

Volt egy út, egy cél, mely csak remény maradt mára,
Az út, már nem csak rögös, de gazossá vált,
S a gazos, göröngyös úton, csak bukdácsolunk,
Nem haladunk előre, a gaz indás, körbe fonja lelkünk,
Testünk belefáradt a nehéz, kilátástalan küzdelembe.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016 harmadik évad/2. szám.

ÉDESAPÁM HEGEDŰJE

Már húsz éve, elnémult a hegedű,
Mely sokszor ontott, csodás dallamot.
Elővettem, s emlékeim peregni kezdtek,
Ahogy Apám, a hegedűt maga elé vette,
Gondosan, az álla alá helyezte, s a vonót
Lágyan a húrokra tette, s játszott-játszott,
Szebbnél szebb dallamot, s arca ragyogott.

Oly lágyan érintették ujjai a húrokat,
Mint szellő a sima víznek tükrét.
Nyári estéken, ha kiültünk a padra,
Édesanyám nótáját, mindig eljátszotta,
S együtt dúdoltuk, a csodás dallamot.
Mily boldog is volt az-az idő,
Emlékeimben örökre megmarad.

A sors, mit nekünk szánt életünkben,
Hol keserű, hol édes, hol kegyetlen.
Most, ha a hegedű szólni tudna,
S eljátszaná, mit szívemben érzek,
Minden húrja szinte sírna,
Minden dallam keserűen szólna,
De nincs, ki játsszon rajta.

Elteszem a hegedűt, s bezárom tokjába,
S szívem mélyén őrzöm, csodás játékát,
A régi dallam, örökre fülembe cseng,
Mit Apám varázsolt a hegedű húrján.
Emlékét örökre szívembe zártam,
Feledni nem fogom soha!

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015 második évad/4. szám.

ÁLMODNI HÍVLAK

Álmodni hívlak, jöjj velem,
S hunyd le két szemed,
Álmodjunk együtt, kedvesem.

Álmodni hívlak, jöjj velem,
S szálljunk képzeletben, együtt,
Szerető karjaid közt, boldogan.

Álmodni hívlak, jöjj velem,
Álmodjunk együtt kedvesem,
S repüljünk, szabadon, boldogan,
Az álom szigetén, a szeretet lágy ölén.

sorkoz

HITBEN - SZERETETBEN

Legyen, áldott, minden napunk,
Mit az Úr nékünk adott.
Hittel éljük életünk, minden napját,
S a szívekből nem hal ki a szeretet.
Ki hitben, szeretetben él, az tudja igazán,
Mi a szeretet, s a szeretet ereje!
A szeretet lelkünkből fakadó,
S szemünkben csillogó fény,
Mutatja, szívünk érző húrját.
Legyen hitünk, s igaz szeretet
Vezérelje szívünk ritmusát,
Napjaink, szeretetben teljenek,
S a szeretet elviselhetőbbé,
Könnyebbé teszi a sors által
Ránk rótt terheket, megoldásokat.
Napjainkban, oly sok a feladat,
a megoldásra váró kérdés,
Az igazság felé vezető út.
Ki hittel él, s tud szeretni,
Egymásért felelősséget vállalni,
Szembe tud nézni az Úr által,
Hirdetett igékkel, megoldást,
Igazságos döntést tud hozni,
A földi lét egy állapot,
Mely, egyszer véget ér,
S az örök élet "mezsgyéjét"
Csak a jók nyerhetik el,
E ténnyel ki szembe néz,
Dönteni, ítélkezni, nem,
Nem is lenne oly nehéz.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014 első évad/4. szám, november-december

ADVENT NÉGY GYERTYÁJA

Adventi koszorú, négy gyertyája,
Négy vasárnap jelképe, ma az elsőt,
Meggyújtva, valljuk hitünk büszkén.
Várjuk az eljövendőt, az igék szerint,
Mert hiszünk, az Úrban, az igazságban.
Gyertyának fénye, fényessége,
Lángjának fénye, erősíti szívünket,
Lelkünkbe béke költözik.

Adventi koszorú, második gyertyáját,
Egy hét múlva, meggyújtjuk,
Lángja, s fénye büszkén ível magasba,
Reményt sugallva majd szívünkbe,
Lelkünk mélyén szeretet s béke honol,
Angyalok serege vesz bennünk körül,
Hit, remény, s szeretettel várjuk,
Szent Karácsony Ünnepét.

Adventi koszorú, harmadik gyertyája
Advent harmadik vasárnapján gyújtjuk,
Fénye a szeretet fényével égjen,
Íveljen magasan az ég felé,
Urunknak hirdetve, hit, remény s szeretet
Költözött szívünkbe, lelkünkbe,
Úgy várjuk Karácsony Ünnepét,
Jézusunk születését ünneplő napot.

Negyedik gyertyát, Karácsony éjjelén,
Advent negyedik vasárnapján gyújtjuk,
Fénye, büszkén ível az ég felé, angyalok,
Viszik a fényt egyre magasabbra,
Viszik szívünkből s lelkünkből áradó hitet,
Szeretetet, reményt, s Jézus újra eljön közénk,
Szent Karácsony Éjjelén, Születését ünneplő napon,
Hitünket erősítve, szeretetét, békéjét küldve Reánk!

sorkoz

ÁDVENT NÉGY HETE

Minden hívő lélek, készül ünnepelni,
Karácsony napjára bűntől szabadulni.
Ádvent négy hete, mely előttünk áll,
Ad időt, s reményt lelkünknek,
Hogy a bűn, mi rá tapadt,
Mélységes alázattal, megbánjuk azt.

Tévelygéseink megbánva, kérünk Istenünk,
Bocsássad meg vétkeink, s térj be otthonunkba,
Szent Karácsony Éjjel, lelkünk tisztán, szeretettel,
Téged vár, s erősítsd meg lelkünk hitben,
Hogy a bűnök útvesztői, kerüljenek minket,
Szeretetben, békességben éljük életünket.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

EGYMAGAMBAN

Csendben ülök egymagamban, s hallgatok,
Nem beszélek, csak elgondolkodom,
Mit hoz a holnap, mit hoz a jövő,
Szebb vagy jobb lesz-e életünk?
Sok volt a bánat, mit átvészeltünk,
Volt, hogy könnyekkel küszködve
Arcunkra mosolyt erőltettünk,
Elrejtve mosolyunk mögé bánatunk.

Csendben ülök, egymagamban, s hallgatok,
Próbálok bízni, hogy eljön egy szebb,
Egy biztosabb jövő, mely boldogabb,
Biztosabb holnapokat hoz majd felénk,
Nem lesz könny, s bánat az arcokon,
Vidám mosollyal, szeretetben élünk,
S öröm lesz minden napunk, s évünk.

sorkoz

KÖLTŐKÉNT ÉLNI

Költőnek lenni felemelő,
érzések,vágyak írója,
boldog, ha boldogít,
bánatot, ha elűz,
arcokon mosolyt lát,
szívében öröm száll.

Költőként élek Én is,
érzések hajtják gondolatom,
látom, ki boldog, ki elhagyott.
Szívembe markol a tétlen világ,
mételyként terjed a fájdalom,
költőként mindezt fájlalom.

Úgy szeretnék élni, míg élek,
mint tiszta tó vizében tündöklő
napnak sugara, fényt, melegséget,
arcokra mosolyt varázsló óriás!
– a Magyar Nép, Biztos, boldog létéért,
áttörném, akár az óceán vad habját, ha kell! –


sorkoz

lap tetejére