Cserős Mária versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám

Tavaszi gondolatok

Most éppen tavasz bizsergeti a lelkem,
Örülök, hogy dolgozhatok a kertben.
A madarak a fejem fölött csicseregnek,
Minden örül újra a kikeletnek.
Virágba borulnak a gyümölcsfák,
Ontják a tavasz üde illatát.
Aki csak teheti, kint a szabadban,
Jaj de jó, hogy megint tavsz van.
A tulipán is szírmot bontott a fán,
Látványa pompás, nagyon csodás.
Megújúl minden, életre kel.
A szerelem is felébred a szívekben.
Melegséggel lesz tele a szívünk,
Ha meglátjuk drága kedvesünk.
Mosolyogva indulunk feléje,
Ránk ragyog a magas ég kékje.
A nap is szelíden ránk pillant,
A tél már messze nyargal.
Csak az emléke él a hidegnek,
Örülünk a szép madár éneknek.
Szívjuk a tavasz friss illatát,
Elűzi életünk búját baját.

sorkoz

Csalódás

Nem nyúlik felém a karod,
Látom már nem is akarod.
Nem mondod halkan a nevem,
Lehet, hogy már nem szeretsz.
Mond meg, de őszintén,
Mit jelentettem neked én?
Azt hittem, hogy igazán akarsz.
Vagy csak hamis kártyás vagy.
Terítsd ki a lapodat, had lássam,
Hogy ezután még mire várjak.
Lehettél volna fényes csillagom,
Aki az égről csak nekem ragyog.
Mivel nem osztassz lapot,
Így most csalódott vagyok.
Mondtam, hogy boldogságot keresek,
Mert boldogtalan voltam eleget.
Remélem, hogy megérted kérésem,
Irántad elmúlt minden érzésem.
Ha boldoggá nem tudsz tenni,
Jobb lesz mindent elfeledni.
Megpróbálok nem gondolni rád,
Remélem rám még boldogság is vár.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám

ÚGY SZERETLEK

Úgy szeretlek, mint mikor a napfény simogat,
Mikor a szél száz levelet borzolgat.
Mikor ösvényen át visz az utam,
Megtalálom szomjoltó kutam.
Ha néha napot felhő takar,
A szívem akkor is csak téged akar.
Azt mondom, hogy kellesz nekem,
Mikor a hold az égről üzen.
Amikor testem a párnára hull,
Teste a te testedhez simul.
Egyedül az ember csak bolyong,
Nem látja, merre van a hon.
Ha nincs szíved, ami utat mutat,
Gondolj rám, bíztasson a tudat,
Mindig várni fogok rád,
Remélem, hozzám visszatalálsz.

sorkoz

MAGÁNY

Csalódott ember magába zárkózik,
Mindig csak az az egy után vágyódik.
Többször is csalódtam, de nem hiszem el,
Hogy ne lenne, aki tiszta szívből szeret.
Nem a csillogás, nem a pompa,
Nincs jelen az én otthonomban.
Szerény kis lakás ahol lakom,
Csak fény süt be az ablakomon.
Elszenvedett sebek előjönnek,
Fájó könnyeim is feltörnek.
Szívem nyugtalan,
Mégis szeret untalan.
Vergődök, mint szárny szegett madár,
Egy lombos fa magasán.
Kérdem én, hol van a boldogság,
Lehet, hogy nem is lesz igazán.
Szívem állandóan menedéket keres,
A sok csalódás csak játszik velem.
Szegény szívemen már akkora rés lesz,
Betömni már senki sem lesz képes.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december

Mennyei áldás

Közeleg az év vége, vele a karácsony.
Levél egy sem maradt a termő faágon.
De a fenyő tele tűlevéllel.
Dacol a széllel télen, nyáron,
nincs szebb nála a világon.
Karácsony táján sok a dísz rajta,
s játék is bújik meg alatta.
Melegséggel tölti el szívünk,
hogy megmaradt igaz hitünk.
Szereteteben együtt szeretteinkkel,
akkor az életben sem tévedünk el.
Bármilyen siralmas is ez a világ,
hittel az ember mindent kiáll.
Csak legyünk mindig jók,
és tegyünk sok-sok jót.
Urunk észreveszi, és úgy ítél,
nem lesz szívünkbe sohase tél.
Mindig melegséget árasztunk,
elmondhatjuk,hogy életünk során,
kísért bennünket a boldogság.
Mint most is karácsony táján,
szeretet legyen mindenki karácsonyfáján.
Melegséget adjon a fán égő gyertya,
világítsa meg elménk a lángja.
Hogy szeretet nélkül nem lehet élni,
lesz még a világon valamit remélni.
Hisz olyan szép, ha szeretjük egymást,
a mennyből is áldás száll reánk.

sorkoz

Változó világ

Kell lenni a világban sok olyan embernek,
kiket nap, mint nap éltet a szeretet.
Hisz maga a világ olyan hideg,
olyan a szív is , ha nincs benne szeretet.

Sajnos manapság luxusnak mondható,
sokkal több a rossz, mint a jó.
Mindig van valami, ami nem kellene,
de az ember csak elmegy mellette.

Most van igazán szükség egymásra,
mikor sok borzalom van a világba.
Ha mind több ember harcolna a rosszal,
nem maradna senki gonosznak.

Az élet újra értelmet nyer,
ha az ember másokkal is figyelmes.
Nem csak a saját élete a fontos,
hanem másnak is nyújt segítő jobbot.

Lehet, hogy én itt csak prédikálok,
pedig jó lenne fontolóra venni a dolgot.
Talán változna a világ,
ha az ember a jó mellet kiáll.

Van még a földön sok egyéb kincs,
szebb nem lehet mint az igaz hit.
Szeretetben élni, míg létezünk,
míg ezen a földön békében élhetünk.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október

A sors jutalma

Nem tudom a sorstól mit kapok jutalmul,
Kezem által a tollamból sok szó kihull.
Megáldott a sors, eme képességgel,
elfogadtam tőle nagy szerénységgel.

Amíg az eszem, kezem ép, alkotok.
Ha nincs másom, amit adhatok.
Lehet valakinek hasznára válik.
Talán másképp fordul a világ is.

Sorsokban emberek keresik a szépet,
Élhetőbb lehetne ez a földi élet.
Sokat tegyünk mi magunk is érte,
Elmondhatjuk akkor, élni megérte!

Tűzzünk ki célt magunk elé!
Soha ne nézzünk visszafelé!
Minden napunk úgy lesz teljes,
A jövőnk is egyre szebb lesz.

Alkossunk mindig valami újat,
Az ember holtig is tanulhat.
Tudását átadva másoknak,
Így érzi magát mindig hasznosnak.

sorkoz

Hangtalan szavak

Honnan jönnek énbelőlem a szavak,
amit, csak én, mások nem hallanak?
Amint a kezembe toll akad,
életre kelnek a hangtalan szavak.

Lehet valami szép, valami jó,
minden ami papírra írható.
szinte sietnek úgy tódúlnak,
hogy az embereknek valamit mondjanak.

Miattuk sokszor nem alszom éjjel,
mert a szavak elfutnak szerte széjjel.
Összefogni a képzelet segít,
ami fel a magasba repít.

Ott fogdosom össze őket sorba,
hogy összekössem egy csokorba.
Már azt hittem el is felejtettek,
mint anyjukat a hűtlen gyermek...

Mint amikor a katonák sorba állnak,
a szavak maguknak rímet úgy találnak.
Mikor már elfogynak elül az ihlet,
a szavak is álomra szenderülnek.

Fájna, ha már nem játszhatnék velük,
szeretem leírni a szót, a betűt.
Ami hol vidít, hol szíven üt,
végül versbe rendezi a derűt.


sorkoz

lap tetejére