Csató József publicisztikai írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2020. Hetedik évad/4. szám.

OKTÓBER TE CSODÁS!

Ferenczy Károly: Október című festménye ihlette írás

      Nézem Ferenczy Károly: Október című csodálatos festményét. A magyar festészet kiemelkedő alakjának, a nagybányai iskola megteremtőjének képe gyermekkoromat idézi elém.
      A balatonszárszói októbereket, amikor a siófoki Perczel Mór Gimnáziumból haza érkezve, a vasútállomásról egyből a szárszói strandra mentünk, hogy megmártózzunk a magyar tenger, a Balaton kellemes vízében. Ugyanis abban az időben nagyon jó volt az őszi időjárás és még javában tudtunk fürdeni a tóban. Néztük a Naplementét, a gyönyörű aranyhidat, a csodálatos visszatükröződést a kristálytiszta víz felületén.
Aztán családi házunk kertjében a fáról leszedve ehettünk finom almát, körtét, szilvát, szőlőt. Akkoriban meg sem kellett mosni ezeket a gyümölcsöket, nyugodtan elfogyaszthattunk, nem lett semmi bajunk!
Csodálatos hónap az október! Az ember egész évi munkájának megérik a gyümölcse, jöhet a betakarítás. Rengeteg élmény fűződik ezekhez az októberekhez, amelyek sajnos már sohasem jönnek vissza.
De emlékezetemben máig is kristálytisztán látom szeretett Édesanyámat, Édesapámat, amint nap mint nap tüsténkednek a kertben, az udvarban. És két bátyámmal egyetemben természetesen mi is segédkezünk nekik a napi feladatok megoldásában.
      Szinte filmszerűen peregnek le előttem a régmúlt eseményei.
A szüret a kerti lugasban, majd pedig az öreghegyi szőlőnkben: a hordómosás, készülődés a nagy eseményre. A szőlőben már megérettek a gyönyörű fürtök, az őszi barack is hívogatóan várta, hogy végre kosárba kerülhessen. Megkóstoltuk természetesen ezeket a gyümölcsöket, a diófáról lehullott friss diót, amelyet megtörve kenyérrel elfogyasztottunk. Nincs is ennél csodálatosabb uzsonna a földkerekségen!
Miután haza szállítottuk a szőlőt, hozzáláttunk a ledarálásához, aztán a présbe került. A prést jól meghúzva a csatornán megindult a must, amelyet szintén azonnal megkóstoltunk néhány pohárral. A mézédes nedű ízét máig itt érzem a számban. Hordókba került a must, hogy azután megforrva fehér és vörös borrá váljék.
      Csodálatos hónap az október. Mily véletlensége a sorsnak, Géza bátyám és én is októberben születtünk. Lehet, hogy talán ezért még jobban szeretjük, mint mások.
A kukorica betakarítását, a káposzta savanyítását sem lehet elfelejteni. Októberben még lehet paprikát és paradicsomot, uborkát is szedni. A föld megannyi kincsét mondhatjuk magunkénak, amelyet Édesanyám és Nagymamám szakszerűen feldolgozva eltett a téli hónapokra, hogy akkor is legyen majd mit tenni a családi asztalra.
Csodálatos hónap az október, mint láthatjuk Ferenczy Károly festményén is. A kertben még nyílnak a virágok, pompázik a sokszínű őszi rózsa. Október végén pedig sárga és barna színben pompáznak az erdők. Ilyenkor nagyon jó kirándulni. Az 1970-es 80-as években feleségemmel, dr.Varga Zsuzsannával, aztán később Katalin lányunkkal és József fiúnkkal többször is üdültünk szeptember végén október elején és közepén a Mátrában és a Bakonyban. Felejthetetlenek ezek az októberi kirándulások, erdőjárások. Mátrafüredről és Mátraházáról kiindulva bebarangoltuk a környéket, felmentünk gyalogosan egészen a Galyatetőig.
Ugyanezt megtettük a Bakonyban, Vinye környékén is.
Azokban az időkben az október általában nagyon verőfényes hónap volt. Persze a Nap sugarai már nem perzselték az ember bőrét. Mostanában is szükségünk lenne ilyen szép októberi hónapokra.
Életem első munkahelyén, a Somogy Megyei Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) siófoki irodájánál is októberben végeztük a zártkert rendezéseket, földméréséket. Az 1966-os esztendő októberi különösen csodálatos volt. Öröm volt dolgozni a terepen, majd pedig Balatonszárszóra érkezve újból megmártózni a magyar tenger hűs hullámaiban.
      Ferenczy Károly az Október című festményében az erdők, a hegyek monumentális környezetéből az otthon szelídebb, meghittebb részletei közé helyezi alakját. Az Október színtere a nagybányai családi otthon kertje.
Ezért is érzem magaménak a festő e képét, alkotását. Háttal állva egy újságot olvasó alakot láthatunk. Bizony mi is szoktunk a szárszói udvarban, kertben újságot és könyvet olvasni- Az érettségi vizsgákra készülve különösen. Sokkal jobb volt kint a madárcsicsergést hallgatva tanulni a magyart, a latint, az orosz nyelvet, a történelmet és a matematikát tanulni, mint bent a szobában.
Amikor a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára jártam, bizony a vizsgaidőszakokban szintén szívesen tanultam kint a szabadban. Meg is lett az eredménye, a jeles diploma!
      A nyár végével lassan újból közeleg az október. Október Te csodás! Várunk, vágyunk rád és szeretünk mindhalálig.

      CSATÓ JÓZSEF


Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/4. szám.

A mandalák világa
Pásztor Judit kiállítása Kincsesbányán

      Június 22-én, szombaton az Ősfehérvár (Ősfalköz) Alkotóközösség tagjai útra keltek, hogy Kincsesbányán részt vegyenek Pásztor Juditnak, az ŐsfAlköz alapító tagjának, Cserhát Art-díjas mandalaművészek "A mandalák világa" című kiállításának a megnyitóján.

      A nagy hőség ellenére sokan eljöttek a kincsesbányai IKSZT kulturális klubjába, hogy szem és fültanúi lehessenek. Szépvölgyi Krisztina, a kincsesbányai IKSZT vezetője köszöntötte a kiállító művészt és a megjelenteket.
Az Ősfehérvár (ŐsfAlköz) Alkotóközösség vezetője, a többszörös Cserhát-díjas festő, költő, író, Sipos Mari megnyitójában elmondta, hogy 2016 nyarán ismerte meg a most kiállító alkotót, Pásztor Juditot. Székesfehérváron mutatkozott be abban az időben Pásztor Judit mandaláival.
Hangsúlyozta. korábbi életemben nem láttam mandalákat, magával a szóval sem találkoztam, de amióta kinyílt a világ előttem nagyon sok tehetséges alkotót megismertem, akik hobbyművészetükkel, a szabad idő hasznos eltöltése mellett, bemutatkozhattak az Ősfehérvár Alkotóközösség rendezvényein. Így találkoztam a mai kiállítóval is, egy alkotótársunk mutatta be őt. 2016-ban én lehettem az a szerencsés ember, aki megnyithatta Pásztor Judit szivárványszínben pompázó mandala kiállítását az ősi koronázó városban. A tárlaton Fedor Istvánné Kincses Kati, az ŐsfAlköz tagja, Cserhát Harmónia irodalmi díjas költő saját verseivel köszöntötte kincsesbányai polgártársát, a kiállító Pásztor Juditot.
Gyömörei Szilvia ugyancsak verset mondott. Ezután T. Tamás Ferenc mesterpedagógus, informatikus, költő, író, többszörös Cserhát-díjas, az ŐsfAlköz oszlopos tagja, a Római Sas Birodalma és Rend lovagja, Quaestor Priorja, a rendezvény meglepés vendége saját írása felolvasásával köszöntötte művésztársát, Pásztor Juditot. Rigó Kata gitárjátékával tette még hangulatosabbá a kulturális eseményt.
Sipos Mari bemutatta a kiállító alkotót: - Pásztor Judit mandala és selyemfestő Székesfehérváron született, de gyermekkorában Várpalotán és Inotán is lakott. A családalapítás után 28 évig Székesfehérváron élt majd 2006-ban Lovasberénybe költözött, 2018 májusától pedig Kincsesbányán él és alkot, saját maga és mások, mindannyiunk örömére. A festési technikát Budapesten Majlát Tolnai Erzsébettől, Horváth Erzsébettől sajátította el. Majd később videóról is fejlesztette tudását, hogy mára már önálló tervezésű munkái is legyenek. Egy új irányzatot is kipróbált, a neve zenfirka. Az alkotó elmondása szerin: a festés, a kreatív alkotó munka ellazítja, kikapcsolja a hétköznapok szürkeségéből. Judit alapító tagja az Ősfehérvár Alkotóközösségnek, tagja a Cserhát Művészkörnek, ahol pályázati munkáira Art-díjat kapott. A szakmai zsűri két alkalommal is megnézte munkáit a Cserhát gála ünnepi programjában, amely munkákat jónak, kiállításra alkalmasnak értékelte, találta. Sipos Mari kérdésire Pásztor Judit válaszolt, ismertette művészi technikáját, terveit.
A résztvevők megcsodálgatták mandaláinak színes világát, a különböző motívumokkal készített alkotásait. Nekem különösen a törökös mintákkal, az élénk színekkel készült mandalái tetszenek. Judit tehetséges mandalaművész, akinek szebbnél szebb munkáit minden bizonnyal hamarosan láthatjuk más alkalommal is Székesfehérváron, Budapesten, vagy éppen újból itt Kincsesbányán. A kiállításon az ŐsfAlköz "csapata" szép számmal képviseltette magát: ott volt lovag T. Tamás Ferenc költő, író, Szemenyei Éva, lovag Szintal Katalin festőművész párjával, Krisztiánnal, Bene Edit költő, író fotós párjával, Józsival, lovag Mudrony Alojzia, az ŐsfAlköz énekes pacsirtája, e sorok írója, az ŐsfAlköz krónikása, lovag Csató József újságíró, író. Eljött Székesfehérvárról Csanádi Mária festőművész, aki számos tanítványt tudhat magáénak.

      A hagyományos csoportkép elkészítése, az emlékkönyvbe beírás után, a fehér asztalnál sütemények és üdítő italok mellett baráti beszélgetésre is lehetőség nyílt. Sipos Mari tájékoztatást tartott a következő programokról is: Július 1-jén, hétfőn 17 órakor a székesfehérvári Bányató Galériájában az SMV Festő Tanoda tagjai, köztük az ŐsfAlköz Art-díjas alkotója, Szemenyei Éva kiállítására kerül sor. Július 8-án, hétfőn 17 órakor a székesfehérvári Árpád Fürdő Galériájában Virág Lajos győri fényvadász kiállítása lesz. Július 11-én, csütörtökön 17 órai kezdettel a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében N. Sebestyén Katalin festőművész kiállítását láthatják az érdeklődők.

CSATÓ JÓZSEF


Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/3. szám.

Emberarcú magasságok
Lovag Bornemisza Attila költői estje Székesfehérváron

      Az Ősfehérvár (ŐsfAlköz) Művészeti Alkotóközösség meghívására február 28-án a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7, szám alatti patinás olvasótermében Lovag Bornemisza Attila, az országos Cserhát Művészeti Társaság elnöke, költő, író, esztéta, kritikus, a Délibáb című irodalmi magazin főszerkesztője volt a vendég.

      A költői esten Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője köszöntötte Bornemisza Attilát. Nagy örömének adott hangot, hogy a neves költő új verseskötetét, amely a napokban jelent meg Emberarcú magasságok címmel, bemutathatják. Bornemisza Attila nem először jár Székesfehérváron, hiszen már régebben is vendégül láthatták az ősi koronázó városban az ŐsfAlköz összejövetelén, programján.
A Római Sas Birodalma és Rendje vezetője, Janus Maximus Imperium Maius et Pontifex Maximus elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen. Levélben köszöntötte a résztvevőket és egyben felhatalmazta Lovag Bornemisza Attila Quaestor Priort, Sipos Mari és Csató József Quaestort, hogy képviseljék a lovagrendet.
A Vörösmarty Mihály Könyvtár részéről Lászlóné Lakner Lilla olvasószolgálatos könyvtáros üdvözölte a budapesti vendéget.
Bornemisza Attikával Bartók Anikó költő beszélgetett új verseskötete megjelenésének az apropóján.

      A verseskötet előszavában Takács Tibor Nagy Lajos díjas költő, író így jellemzi az alkotót:"Bornemisza Attila tehetséges költő. Ezt a rangot nem ő adta magának, hanem versei. Évtizedek óta jelen van a csodák világában, hiszen a költészet az Univerzum egyik, kitüntető csodája. A lélek szavakba öltöztetett legszebb kifejezésmódja. Attila beleszületett a költészetbe. Édesanyja, Ihász Kovács Éva ez az érzékeny lelkű költőasszony, önmaga legféltettebb kincsét adta fiának az anyatej mellé: a szavak édességét. A kincs akkor igazi, ha gyarapítják. És Bornemisza Attila mindent megtanult, amit megtanulhatott. De ha másképp versel, mert másfajta lélekkel adja tovább lelke fényes kincseit, más is lesz, több is lesz. Ahogyan rendelték az istenek, hiszen vonzódik a görög-latin örökséghez, mert tanulta, vonzódik az előtte járt lírikusok formai hagyományaihoz, tudván csak azokon át- és túllépve alakíthatja ki a maga költői világát. Ez a kötet tanúbizonyság a leírtakra." Mivel a vendég annak idején bányász is volt, Kincses Kati, az ŐsfAlköz tagja bányász témájú saját versével köszöntötte Bornemisza Attilát. Dabóczy Gergely Cserhát Art-díjas festőművész, költő, író, kiváló versmondó nagy átéléssel tolmácsolta a szerző költeményét. Bartók Anikó is felolvasta a költő néhány versét. Természetesen Bornemisza Attila maga is tallózott kötetében, egy-egy verse elmondásával. Lovag Németh-Nyiba Sándor , költő, zeneszerző CD-lemezzel ajándékozta meg Bornemisza Attilát. Majd gitárkísérettel előadta néhány költeményét.. Dáma Semes Bogya Eszter ugyancsak néhány csángó népdal eléneklésével járult hozzá a költői est sikeréhez.
Lovag Bornemisza Attilát megihlette Szintai Kati Art-díjas festőművész Vízió című alkotása. A festmény hatására megírta a vízió című költeményét, Szintai Kati festménye alá címmel,amelyet elő is adott. A vers és a festmény természetesen helyet kapott a most megjelent Emberarcú magasságok című kötetében is. A költői esten bemutatkozott Orosz Margit,Cserhát-díjas költő is, aki nagy átéléssel mondta el néhány versét. Sipos Mari költő, festőművész ugyancsak hozzájárult az est sikeréhez egy vers előadásával.
Az eseményen festmény átadására is sor került a Vörösmarty Mihály Könyvtár javára. Gál Mihály kiskunhalasi festőművész a Cserhát pályázatán díjat nyert alkotását, Ihász Kovács Éva portréját Bornemisza Attila felajánlotta a székesfehérvári könyvtárnak. A festményt Lovag Bornemisza Attila és az alkotó, Gál Mihály adta át Lászlóné Lakner Lillának.
Az est részvevői zenei élmény részesei is lehettek:Berényi Attila előadóművész szintetizátor játékával, Török-Szabó Ottilia pedig énekével kápráztatta el a nagyérdemű közönséget. A rendezvényen Lászlóné Lakner Lilla könyvtáros nyújtotta át az ŐsfAlköz és a Vörösmarty Mihály Könyvtár díszes oklevelét bemutatkozása alkalmából, Lovag Bornemisza Attilának. Szőcs Sarolta Art-díjas képzőművész, költő saját alkotásával megajándékozta Bornemisza Máriát. Igaz Gyöngyi Art-díjas festőművész pedig gravírozott poharával lepte meg a vendég művészeket. T.Tamás Ferenc költő, író a nemrég megjelent Fehérvár János, A Don-kanyar irodalmi kisregénye című kötetével ajándékozta meg Lovag Bornemisza Attilát.
Az esten Lovag Bornemisza Attila és Orosz Margit költő dedikálta köteteit.

      A rendezvényen Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője tájékoztatást adott a következő rendezvényeikről. Az est a fehér asztal mellett baráti beszélgetéssel zárult.

CSATÓ JÓZSEF


Délibáb virtuális művészeti lap 2019. Hatodik évad/1. szám.

Az ŐsfAlköz újabb rendezvénye
Szintai Kati kiállítása a Vörösmarty Könyvtárban

      Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség idei első székesfehérvári programját január 10-én, csütörtökön tartotta a Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7. szám alatti olvasótermében.
Az új évben, január 3-án már Budapesten, a sashalmi könyvtárban, a Krúdy Gyula Irodalmi Körrel volt közös rendezvényük, amikor is Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője dr. Tóth Katalin és Mónos Jenő festőművészek kiállítását nyitotta meg.
      A székesfehérvári könyvtár olvasótermében ezúttal "Emberek és sorsok"címmel Szintai Kati, Cserhát Art-díjas festőművész önálló kiállítására került sor.
A Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasószolgálati osztályvezetője, Kihal Zita köszöntötte a kiállító művészt és a szép számmal megjelent érdeklődőket, látogatókat.
A tárlatot Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője nyitotta meg bemutatva az alkotó életútját, munkásságát.
Hangsúlyozta: Mi emberek mondhatunk bármit bárkiről, vagy bármiről. A téma az utcán hever, van aki meglátja, van aki elmegy mellette és azt gondolja, ha nem lát, akkor az nem is létezik. Van, aki lefesti, van, aki megírja és van, aki kritizálja. Azonban ez mind rólunk, emberekről szól. Az emberközpontú valóságról.
Azt is az ember dönti el, hogy egy-egy alkotásban mi a lényeg és a lényegtelen. Mint ahogyan azt eldöntötte Szintai Kati Cserhát Art-díjas festőművész a zsűri különdíjasa, az Ősfehérvár Alkotóközösség fiatal tehetséges alkotója. Ő tudja, hogy mi a lényeg, vagy a lényegtelen, hogy számára mi a fontos. Egyedi stílusa, egyéni alkotásai megosztóak, néhány embernek visszataszítóak.
A közösség vezetője feltette a kérdést: De kérdezem én, amikor nap, mint nap leül a család a televízió elé, vagy elmegy egy színházba, moziba, múzeumba, ott mindig csak a fényt, a csillogást, a jót és a szépet látja, ott nem lát árnyoldalakat?
A válasz természetesen az, hogy sajnos nap, mint nap láthatunk szörnyű dolgokat, eseményeket.
Szintai Kati művészetéről kiemelte: Egy alkotáson nemcsak a színek, a fények, az árnyékok is ott vannak. Amikor a világhálón megismerkedtem Szintai Katival és láttam, hogy nem kuncogó színeket, hanem a siralmas szürkét, feketét, árnyékot fest, akkor napokig töprengő, mélyen elgondolkodtató nyomást helyezett rám, feladatot adott nekem, hogy kutassam a lelkét, hogy válaszokat kaphassak arra: miért? Miért pont így, és miért ilyen sötét színeket vitt a vászonra, hiszen elég sötét, szürke és borús a hétköznapi élet egyébként is.
Miért pont a nyomorúságos sorsokat ábrázolja, miért nem fest színes virágokat egy ilyen fiatal tehetség?
Miért a ráncokat, a rút, cigarettafüsttől bűzös emberi arcokat ábrázolja, és nem a fényt, a pompát?
      Újságíróként ezt már én fűzöm hozzá, miután már több kiállításán láttam Szintai Kati képeit: Festményein megjelenik a kegyetlen sors, a kitaszítottság, az emberi gyarlóság, a magány és a hite vesztettség. Az emberi sors, a végzet. Sajnos az emberi élet valóban nemcsak fényből és pompából áll. Vannak olyan embertársaink, akik a perifériára kerültek, segítségre, támogatásra szorulnának!
Jó néhány képéről azt lehet leolvasni: emberek segítsetek! Egy nagy felkiáltójel!
Kín és gyötrelem a sötét vásznakon.
Ez tehát Szintai Kati egyéni látásmódja, amely sok kiállítás látogatót meghökkent és elgondolkodtat egyben. Azonban a katarzis is a látótérben lebeg, hogy talán nekik is eljön egy jobb élet?
Biztosak vagyunk abban, hogy Szintai Kati még nagy jövő előtt áll.
      A Cserhát Művész Társaság budapesti gáláján is nagy sikerrel mutatkozhatott be, a szakmai bírálóbizottság mind a tíz alkotását jónak, dicséretesnek, kiállításra alkalmasnak találta. A tavalyi őszi gálán pedig kiérdemelte a szakmai zsűri különdíját is, az Art-díja mellett.
A kecskeméti Montázsmagazin "A nyár varázsa" című 2018.évi Antológiájában is több képe megjelent Katinak, Sipos Mari versével fűszerezve.
Eddig bemutatkozott a székesfehérvári Árpád Fürdő Galériájában, az ősi közösségi házban, Győrben, Turán, Budapesten és az idei évben is több helyre meghívták már kiállítani, munkásságát megismertetni.
Az ŐsfAlköz költői számos verssel tették még emlékezetesebbé alkotásait. Lovag Bornemisza Attila, költő, író, esztéta, a Cserhát Művész Társaság elnöke most megjelent új verses kötetében is szerepeltette Szintai Kati "Vízió" című festményét, versével együtt.
Sipos Mari fel is olvasta ezt a költeményt.
      Az esten Szintai Kati válaszolt Sipos Mari kérdésire munkásságával, terveivel kapcsolatosan.
      Mudrony Alojzia, az ŐsfAlköz dalos pacsirtája, a többszörösen díjazott Iglice Népdalkör oszlopos tagja ezúttal is énekével tette még hangulatosabbá a rendezvényt. Dabóczy Gergely festőművész, költő pedig a saját versével köszöntötte az alkotót, akárcsak Sipos Mari költő, festőművész.
Kihal Zita, a VMK olvasószolgálati osztályvezetője átadta kiállítása alkalmából a könyvtár és az ŐsfAlköz díszes oklevelét Szintai Katinak.
Szintai Kati "Emberek és sorsok" című kiállításáról riportot készített az alkotóval és Sipos Marival a Fehérvár Televízió, cikk jelent meg a Fejér Megyei Hírlap 2019. január 11-i számában és a FEOL online kiadásában is. Sipos Mari elmondta, hogy az ŐsfAlköz következő összejövetelét január 21-én, hétfőn rendezik a Fő utcai Európa klubban.
      Január 31-én, csütörtökön 17 órakor pedig T.Tamás Ferenc író, költő, mestertanár Fehérvár János című új kisregényének a bemutatója lesz a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében.
      A kiállítás egy hónapig látható az olvasóteremben. Az összejövetel ezúttal is, a fehér asztal mellet, baráti beszélgetéssel zárult.

CSATÓ JÓZSEF


Az ŐsfAlköz újabb vendégszereplése Budapesten
A Krúdy Kör rendezvénye a sashalmi könyvtárban

      Az Ősfehérvár (ŐsfAlköz) Művészeti Alkotóközösség a 2019-es évet budapesti vendégszerepléssel kezdte meg. Január 3-án, csütörtökön a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XVI. kerületi sashalmi könyvtárában folytatódott a "Kortárs festők - kortárs költök a könyvtárban"- című rendezvénysorozat.
      A hat éves Krúdy Irodalmi Kör meghívta az ŐsfAlköz két festőművészét, hogy állítson ki a közművelődési intézményben. Már tavaly, december 6-án is bemutatkoztak a székesfehérvári alkotók: Kő Cecília, Szintai Kati és dr. Tóth Katalin, valamint T. Tamás Ferenc költő-író, novellista, mestertanár. Most dr.Tóth Katalin bővítette ki kiállítási anyagát és bemutatkozhatott Mónos Jenő festőművész is, mindketten Cserhát Art-díjas alkotók. Kanizsa József, a Krúdy Kör titkára köszöntette a résztvevőket, és ismertette a következő irodalmi programokat. Az est házigazdája M.Jankó János költő volt.
A fehérvári festőművészeket Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője mutatta be. Hangsúlyozta: dr. Tóth Katalin festőművésznek különlegesek a selyemképei, rajzai. Az akvarell munkái csodálatosak, szívet lelket melengetőek. A színeit, a formáit, néhány alkotását már megismerhette a közönség itt a sashalmi könyvtárban. Azonban most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a már meglévő alkotások mellé újabb festmények kerültek, kiegészült a tárlat.
Az alkotó nyugdíjas háziorvos, aki most a testek mellett művészetével a lelkeket is gyógyítja.
      A másik fehérvári alkotó Mónos Jenő szürrealista festőművész. Mónos Jenő szerint a szürrealista festészet nagyon sokat megenged a vászonnak, de vigyázni szükséges, mert az álomszerű festészet nem azt jelenti, hogy csak úgy össze-vissza kenjük a festéket.
Példaképe a szürrealista festőművész, Salvador Dali. A most kiállító Mónos Jenő több mint negyven éve foglalkozik már képzőművészettel, de a saját stílusát csaknem húsz év elteltével találta meg. Sikeres művész, azt láthatják most a rendezvény résztvevői is. A művész Izlandon is élt és alkotott. Számos külföldi kiállításon vett részt alkotásaival. Mindkét festőművész szólt munkásságáról Sipos Mari kérdései kapcsán. Ezután Sipos Mari megnyitotta "A mi világunk, a mi színeink" című kiállítást.
A rendezvényen az ŐsfAlköz több alkotó tagja is megjelent, a kiállítókon kívül: Szintai Kati, Bene Edit, Brasnyó Veronika, Csató József.
A rendezvényt Zsuzsa Mihály énekművész színesítette fellépésével.
Az irodalmi részben Kanizsa József költő-író, kritikus mutatta be G.Szabó Árpád költő Az év története című kötetét. A verseskötetben az év 12 hónapja apropóján olvashatunk nagyon érdekes, szellemes költeményeket. A kötetből több vers is elhangzott a szerző, M.Jankó János és Zsuzsa Mihály tolmácsolásában az irodalmi délutánon. A kötet szerzője elmondta: Igazából egy irodalmi vagy költészeti alkotás nem tudományosan, hanem lelkileg, hangulatilag világít rá az évszakok, hónapok különböző világára és én is ilyen módon próbálom bemutatni érzéseimet.
      A jól sikerült rendezvény a fehér asztal mellett baráti beszélgetéssel zárult. Az ŐsfAlköz alkotóinak a tárlata február 5-éig látható a sashalmi könyvtárban.
Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség következő programja január 10-én, csütörtökön 17 órakor kezdődik a Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7. szám alatti olvasótermében. Ekkor "Emberek és sorsok" címmel Szintai Kati Cserhát Art-díjas festőművész önálló tárlatát nyitja majd meg Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője.

CSATÓ JÓZSEF


Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.

A 2019-es esztendő elé Újévi köszöntő

      Lassan magunk mögött hagyjuk az idei évet. Elfogynak a lapok a kalendáriumban, már bekészíthetjük a 2019-es naptárakat.
      Új év, új remények! Mindig ez jut eszünkbe az adventi időszakban. Az ünnepekre történő várakozás során szinte lepereg előttünk a 2018-as év filmje. Vajon mit hozott nekünk az idei év, és mit várunk a következőtől, az újtól, a 2019-es esztendőtől?
A mérleget mindenkinek magának kell elkészíteni! Az lehet pozitív, negatív, avagy a kettő közötti.
Az arany középút lenne a legjobb, amit már a régi rómaiak is kerestek, kutattak több mint kétezer évvel ezelőtt. De azt nagyon nehéz megtalálni.
Elsősorban a tisztességes, becsületes élet vihet el bennünket erre az arany középútra. Az emberbaráti szeretet, amely Karácsony táján mindig egyre jobban előtérbe kerül. A család megbecsülése, a barátság ápolása, helytállás az élet minden területén.
De erre nem csak a karácsony ünnepi hangulatában, az illatos fenyőfa, a kigyúló fények, a csillagszórók tündöklése, az ajándékozás öröme közepette lenne szükség, hanem az év minden napján!
Ugyanis ebben az elanyagiasodott, felgyorsult világban bizony nagyon sokszor nem figyelünk egymásra. Nem vesszük észre embertársaink nehéz helyzetét, betegségét és szenvedését. Nem gyújtunk eléggé segítő kezet a rászorulóknak!
Az egoizmus, az anyagi javak harácsolása nagyon rossz emberi tulajdonság! Jóra nem visz, csak a nagy nihil, az elidegenedés felé vezet.
Tehát még időben vissza kellene térni nekik a helyes útra. De ez az út nagyon göröngyös és hosszú. De mindig van kiút a zűrzavarból, a rossz emberi tulajdonságok elhagyásával.
Legyen tehát az adventi készülődés, a várakozás fő vezérvonala az igazi keresztényi, emberbaráti szeretet, az emberi értékek megbecsülése és továbbvitele. Ezt kívánjuk minden jóakaratú embernek és annak is, aki megbocsátásra vár!
Közeleg az új esztendő, már ajtónkon kopogtat a 2019-es év.
Új év, új remények! A régi latin mondás szerint „Dum spiro, spero !”, azaz „Amíg élek, remélek!”
Reménykedjünk tehát egy jobb és boldogabb újesztendőben, mint az idei volt. Mert a remény hal meg utoljára!
      E gondolatok jegyében boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog, eredményes és sikeres új esztendőt kívánok az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség, a Cserhát Művész Társaság, a Montázsmagazin valamennyi tagjának és családjának, jó erőben és egészséggel!

CSATÓ JÓZSEF


Élet és halál

     Mindenszentekkor és a halottak napján elhunyt családtagjainkra, hozzátartozóinkra, barátainkra és ismerőseinkre emlékezünk.
Járjuk a temetői parcellákat október utolsó napjaiban és november elején.
Kezünkben virágcsokrok, mécsesek és gyertyák.
     A sírokra helyezzük az emlékezés virágait és meggyújtjuk a mécseseket és a gyertyákat. Az őszi alkonyban messziire világítanak.      Gyermekkoromban nagyon szerettem ezeket a fényeket, amikor szüleimmel kimentünk a balatonszárszói temetőbe. Ma természetesen már egészen mást érzek.
Akkor egészen mást jelentett nekem a halál, az elmúlás. De most, amikor már nagyon sok családtagomra, rokonomra, barátomra kell emlékeznem,sajnos mást érzek. A fájdalmat elmúlásuk miatt.
     Élet és halál, két egymástól elválaszthatatlan lét. Az örök körforgás az orbis terrarumon, a földkerekségen. Mindannyian részesei vagyunk ennek a körforgásnak. Már a rómaiak megmondták: „Mors certa, hora incerta!”, azaz A halál biztos, órája bizonytalan. Igen azzal tisztában kell lennünk, hogy egyszer majd mi is elmúlunk. De jó, hogy azt nem tudhatjuk, hogy kinek-kinek ez mikor következik majd be. Most az emlékezés perceire, óráira koncentrálunk. Mert nekünk élőknek szükséges megemlékeznünk az égi ösvényekre távozottakról.
     Évről évre, mindaddig amíg mi még bírjuk ezt a manapság igazán nem könnyű életet.
     Azután majd egyszer talán találkozni fogunk elhunyt szeretteinkkel és barátainkkal odaát!

2018. július 21.


Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/3. szám.

Sipos Mari köszöntője

Írta:dr.Killy Ferencné (Maár Helga). Elhangzott 2018. augusztus 27-én Székesfehérváron, az ŐsfAlköz klubnapján. Elmondta:Maár Helga és Ideiné Pintér Mária.

     Kedves Marikánk, művész neveden, kedves Sipos Mari!
     Az általad vezetett Ősfalköz jelenlevő és okkal távol maradó tagjai nevében nagyon sok szeretettel köszöntünk.
     Úgy számoltuk, három éve annak, hogy életre hívtad ezt a közösséget egy nagyon szép augusztusi délután. Legtöbb alapító tagunk, itt, e szép belvárosi lakóház udvarán felállított széksorokban figyelt Rád, valamint az éppen szép mandaláival bemutatkozó Pásztor Juditra, majd azt követően töltöttük ki a jelentkezési lapokat.
A meghatódásunkat szeretném tolmácsolni neked, ugyanis szeretnénk megköszönni azt az áldozatkész, fáradhatatlanul lelkesítő munkádat, amit e közösség kialakításáért teszel. Páran itt voltunk a csoport indulásakor, de azóta folyamatosan bővül létszámunk. Olyan személyeket sikerült megnyerned, akikhez közel áll a folytonos művelődés iránti igény, akik nyitottak a művészetek megismerésére, és ihletettséget éreznek a szépség láttán annak megformálására, legyen az vers, vagy írásainak könyvbeli feldolgozása, vagy festővászon életre keltése, de a selyem, az üveg finom festése, a textil képzőművészeti termékké nemesítése, valamint a fotózás is sokakat rabul ejtett.
Ezt a kis közösséget tartod egyben, rendszeres találkozásokat biztosítasz számunkra, folyamatos alkotásokra bátorítasz, biztatsz bennünket. Különleges élményt adó festmény kiállítások és könyvbemutatók sikeres megszervezése, sokasága bizonyítja és igazolja kiváló munkádat. Önzetlenül felkaroltál bennünket, bekerültünk a város kulturális vérkeringésébe, művelődési intézményekben fordulunk meg, irodalmi pályázatok lehetőségeit teremtetted meg. Mi ezek által olyan siker élményekkel gazdagodunk, ami életünknek napfényes oldalához tartozik.
Megismertetsz a miénkhez hasonló csoportokkal, sőt megnyersz tagjaink sorába képzett, számos mestervizsgával rendelkező művészeket, tagjaink sorában több írni szerető olyan tag van, akiknek egyre több könyvbemutatót szervezel. Lehet mondani, hogy tanulunk és egymásra felnézünk, osztozunk sikerélményében.
Egymás inspirálói vagyunk, ezáltal olyan élmények megélői leszünk, aminek létrehozója, mozgató rugója, bátorítója, megrendezője, egy szóval vezetője Te vagy. Vendégül hívsz olyan nagy tudású személyeket, akik a maguk területén kiemelkedőt alkottak, kiváló mestere szakmájának, amit önzetlenül végez a városnak, nekünk a nyitott szemmel járóknak, az olvasóknak, az irodalom a történelem, a művészetek iránt fogékonyaknak. Ezt a ránk szánt idődet szeretnénk most mindannyiunk nevében megköszönni Neked. Márai Sándor írja egy helyütt:”… a legnagyobb ajándék, ha életedből az idődet adod másnak, s ha az nem adott akkor magasztost, szépet, azt már soha vissza nem kapod!”
Köszönjük, hogy mosolyt, jó érzést, kellemes estéket, és önbizalmat adsz számunkra. A közösség pozitív hatása nálam személy szerint a korábbi éveknél intenzívebb versírás és a prózaírás iránti igényben, a magyar költészet iránti folyamatos érdeklődésben teljesedik ki.
Megszerettem verset írni és prózában is egyre inkább kedvem telik. Keresem a szép, irodalmi szavakat, örömforrás számomra. A folyamatos olvasás ad még olyan impulzusokat, amibe bele tudok kapaszkodni és érzem az irodalom lüktetését, a mindentudás vágyát, a szellemi gazdagság egyfajta fokát, amit mindenkinek kívánok, neked pedig nagyon köszönök!
     Szívből kívánunk neked egyéni életedben nagyon jó egészséget, kicsit önző módon ahhoz, hogy a mi kis csapatunk vezetőjeként tovább tudj vinni bennünket, legyen ezáltal sok sikerélményben részed.
Köszönetünk jeléül fogadd szeretettel tőlünk ajándékunkat.
Kívánunk Neked sok boldogságot, erőt és egészséget!

Az Ősfalköz mosolygós alkotó gárdája.

2018. augusztus


Szintai Katalin kiállítása Ősiben
Immár a második alkalommal önálló tárlat

     Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség tagjának, Szintai Katalin festőművésznek egy hónapon belül már a második önálló kiállítására voltunk hivatalosan július 5-én, csütörtökön.
     A székesfehérvári Árpád Fürdő Galériája után most az Ősi Közösségi Házban mutatkozott be a tehetséges alkotóművész.      A Veszprém megyei községbe az ŐsfAlköz tagjai közül többen is ellátogattak, hogy szemtanúi, résztvevői legyenek az eseménynek, művésztársuk kiállításának. Szintai Katalin festőművészt, a vendégeket, a szép számú érdeklődő helyi közönséget a házigazdák nevében Andrási Attiláné Erika köszöntötte. Örömének adott hangot, hogy megrendezhették ezt a tárlatot. Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője, Cserhát Art-díja költő író, festőművész köszöntötte Szintai Katalint és a kiállítás valamennyi résztvevőjét. Balogh Benedek és Németh Norbert szintetizátoros játékával, zenéjével örvendeztette meg a közönséget. Erdélyi Tibor pedig szavalatával járult hozzá a rendezvény sikeréhez Sipos Mari külön köszöntette Ősi Kovács Imre festőművészt, akitől bevallása szerint annak idején sokat tanult.
Elmondta, hogy Ősibe mindig szívesen jön, hiszen néhány évvel ezelőtt éppen itt mutatkozhatott be Nagyon sok barátot tudhat magáénak Ősiben. Jónás Zsikével heti kapcsolatban van, támogatják egymást szakmai tanácsokkal és biztató szavakkal. Megemlítette Brilló Erzsikét, Andrásiné Erikát és Ősi település és az ŐsfAlköz büszkeségét, tagját a magyar rekorder Vajda Ferenc Gézát, aki remekműveivel gazdagítja közösségét. Nagyon örül annak, hogy ő nyithatta meg Vajda Ferenc Géza alkotóművész, szobrász győri és székesfehérvári kiállítását. Ősi Kovács Imre, Ősi díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja sok művészet kedvelő barátjának és neki is megmutatta az első ecsetvonásokat, megtanította a színek és formák, az ecsetkezelés írott, vagy íratlan szabályait. Szintai Katalin művészetéről kiemelte: Egy alkotáson nemcsak a színek, a fények, az árnyákok is ott vannak. Amikor a világhálón megismerkedtem Szintai Katival és láttam, hogy nem kuncogó színeket, hanem a siralmas szürkét, feketét, árnyákot fest, akkor napokig töprengő, mélyen elgondolkodtató nyomást helyezett rám, feladatot adott nekem, hogy kutassam a lelkét, hogy válaszokat kaphassak arra: miért? Miért pont így és miért ilyen sötét színeket vitt a vászonra, hiszen elég sötét, szürke és borús a hétköznapi élet egyébként is. Miért pont a nyomorúságos sorsokat ábrázolja, miért! nem fest színes virágokat egy ilyen fiatal tehetség? Miért a ráncokat, a rút cigarettafüsttől bűzös emberi arcokat ábrázolja, és nem a fényt a pompát? Képein megjelenik a kegyetlen sors, a kitaszítottság, az emberi gyarlóság, a magány és a hite vesztettség. Az emberi sors, a végzet. Sajnos az ember élete valóban nemcsak fényből és pompából áll. Vannak olyan embertársaink, akik a perifériára kerültek, segítségre, támogatásra szorulnának! Kín és gyötrelem a sötét vásznakon. Ez tehát Szintai Kati egyedi látásmódja, ábrázolása. De egyben a katarzis a látótérben lebeg, hogy talán nekik is eljön egy jobb élet?
Biztosak vagyunk abban, hogy Szintai Katalin még nagy jövő előtt áll. A Cserhát Művész Kör budapesti gáláján is nagy sikerrel mutatkozhatott be, a szakmai zsűri mind a tíz alkotását jónak dicséretesnek, kiállításra alkalmasnak találta. Első önálló kiállítása június elején hatalmas sikert aratott Székesfehérváron, az Árpád Fürdő Galériájában, most pedig itt, Ősi teleülésen mutathatja be alkotásait Andrásiné Erika meghívására. Néhány napja Turán mutatkozhatott be, több alkotótársával együtt, az Ősfehérvár Alkotóközösség színeiben a kiállító festőművész a Cserhát Művész Kör meghívására, ahol Vajda Ferenc Géza is tiszteletét tette és büszkén mutatkozott be remek grafikáival, alkotásaival.
     A tárlat az Ősi Közösségi Házban jó ideig látható lesz. Úgy véljük, hogy lesz miről beszélni majd a községben! A tárlat a fehér asztal mellett baráti beszélgetéssel zárult.

Árpád Fürdő Galériája
SZINTAI KATALIN FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

     Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség tagjának, Szintai Katalin festőművésznek nyílt kiállítása Székesfehérváron, az Árpád Fürdő Galériájában.
     A szép számú érdeklődőt Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője köszöntötte. Megnyitó beszédében hangsúlyozta: mindannyian vágyunk a sikerre, hogy elismerjenek bennünket. De nem mindenki képes arra, hogy kitartó munkával, leküzdve az akadályokat, véghez vigye, amit eltervezett az életben. Pedig a lehetőség mindenki számára adott, csak el kell hinni, hogy többre vagyunk képesek, mint amivel a civil életben foglalkozunk. Amit csinálunk az különleges és maradandó. Példaértékű, hogy hasznosan töltjük el a szabad időnket a kultúra, a művészet ápolása, fenntartása érdekében. Felszínen tartjuk a magunkban rejlő tehetséget, a tudást.
A mostani tárlaton a tudást, a tehetséget megmutatja Szintai Katalin festőművész, az ŐsfAlköz tagja, aki nem csak személyében különleges, de az alkotásai is egyediek, különlegesek. Sipos Mari szerint amolyan Szintaiasak.
Az alkotó képes volt áttörni a korlátait, nem törődve az esetleges kritikákkal. Ugyanis valljuk be őszintén, amit a mostani kiállításon látunk az egyedi, különleges és talán megismételhetetlen.
A mostani tárlat bizonyítja, hogy az életnek sajnos v annak szürke és árnyoldalai is. Nem csak fényből, pompából és ragyogásból áll az életünk. Szintai Katalin képein emberi sorsokat mutat be. A koldusbotra jutott, de egykor talán reményekkel teli férfiakat, nőket megörökítő, nagyon is valós, szinte az utcán heverő témákat. A tehetséges, fiatal alkotóművész megörökítette nekünk, az utókornak ezeket a sokszor meghökkentő és elgondolkodtató képeket. Szintai Katalin lenyűgöző, elképesztő bátorsággal nyúl az ecsethez, a színekhez. Palettáján megjelenik a fény és az árnyék játéka. Szinte hátborzongató ahogyan a sötétségből, a szürke és a barna árnyalatokból megvillantja a lélek tükrét, az élettel teli vibráló szemeket, amelyek arról árulkodnak, hogy az embernek csak az arca ismerhető, de az nem ő. Az arc mögött van a láthatatlan, a szinte megfoghatatlan. Mégis nekünk nagyon is látható válik a sötét vásznakon maga az ember, a gyötrelmeivel, félelmeivel és gyarlóságával! Egy rendkívüli kiállítást láthatunk, rendkívüli alkotóval.
     Szintai Katalin, az Ősfehérvár Alkotóközösség tehetséges tagjaként bizonyítja látásmódjával, hogy bizony sokszor kegyetlen is tud lenni az élet embertársainkkal szemben. Szintai Katalin már Győrben is bemutatkozott alkotásaival. A tavaszi budapesti Cserhát Művész Kör gálájára tíz festményét vitte magával és rendkívüli elismerést kapott a zsűritől. Előtte még az ŐsfAlköz egyik irodalmi napján megismerhettük a munkásságát, mindenkit lenyűgözve tehetségével és különleges ábrázolás módjával. A tárlat megnyitón T. Tamás Ferenc, az ŐsfAköz többszörösen díjazott tagja, mesterpedagógus írása elmondásával tette még színvonalasabbá az estet. Galambos Lujzi pedig kis énekműsorával kedveskedett a festőművésznek, és a jelen lévő közönségnek.
A tárlaton a 29 alkotás június végéig látható az Árpád Fürdő Galériájában.
     Legközelebb július 2-án, hétfőn 17 órakor az Árpád Fürdő Galériájában Dabóczy Gergely festőművésznek, az Ősfehérvár Alkotóközösség ugyancsak többszörösen díjazott, tehetséges tagjának a kiállítását nyitja majd meg Sipos Mari. Június 16-án, szombaton pedig a Cserhát Művész Kör turai összejövetelén mutatkozik be az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség, Sipos Mari vezetésével.
     Szintai Katalin kiállítása a fehér asztal mellett baráti beszélgetéssel zárult.

Fantázia és valóság
Igaz Gyöngyi festőművész kiállítása

     Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség augusztus 9-én, csütörtökön újabb programot szervezett a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7. szám alatti olvasótermében. SIPOS MARI, az ŐsfAlköz vezetője nyitotta meg IGAZ GYÖNGYI festőművész Fantázia és valóság című kiállítását:
     -Amikor néhány évvel ezelőtt a Vörösmarty Könyvtár olvasótermébe elkezdtem szervezni a kulturális programokat, még nem gondoltam arra, hogy kincseket, igaz gyöngyöket találok.
Azt meg végképp nem gondoltam hogy éppen Igaz Gyöngyii lesz az egyik alkotó, akinek a Fantázia és valóság című kiállítását nyithatom meg.
Elmondta, hogy Igaz Gyöngyi Szabadbattyánban él és alkot. Nagy örömére szolgáét, hogy ilyen sokan eljöttek a mai tárlatra, az ŐsfAlköz tagjának a kiállítására a nagy nyári m hőségben is.
A Vörösmarty Mihály Könyvtár részéről LÁSZLÓNÉ LAKNER LILLA olvasószolgálati koordinátor köszöntötte a kiállító művészt és a szépszámú közönséget.      Sipos Mari így folytatta:
     -De nemcsak igazgyöngyök, kincsek vannak közöttünk, hanem olyan értékes alkotók, tollforgatók, akik egy-egy alkalommal megörvendeztetnek bennünket, hogy a látványban egyébként gazdag délutánt még színesebbé, varázslatosabbá tegyék. Köszöntöm és egyben felkérem T.TAMÁS FERENC író, költő barátunkat, a Cserhát Art-díjas, többszörösen díjazott ŐSFAL-tagot, aki a nyári szünetben az iskolapad és a katedra helyett a Vörösmarty Könyvtár olvasótermében adja elő saját, az Új hang címmel megjelent kötetéből az egyik a írását.
     Igaz Gyöngyi munkásságát ekképpen méltatta:
     - Finomlelkű, érzékeny, előzékeny alkotó és óriási tehetség. Mindez látszik az alkotásain, a finom olykor visszafogott színeken, a színeken való játékán. A témaválasztásban, a formákban mindig valami meglepő dologgal áll elő a nagyérdemű közönség elé, kitárja érzékeny, néha sebezhető lelkét. Megmutatja nekünk, hogy ő mit képvisel, mit érez, mit érez, hogyan látja a világot. Különleges, egyedi alkotásai vannak, mint ahogyan azt5 a Fantázia és valóság című mostani kiállításán is megtapasztalhatjuk. Vászonra festve, vagy grafittal rajzolva, amikor elénk tárja és megmutatja mit érez, mit is gondol a körülöttünk lévő világról.
Igaz Gyöngyi fiatal kora óta szeret rajzolni és festeni. Mégis felnőtt korában, néhány éve végzett el egy jobb agyféltekés tanfolyamot. Elmondása szerint élete részévé vált az úgynevezett ABO ART festészet, amelyet PAKSI ÉVA kreatív stúdiójában tanult meg.
A most kiállított 32 alkotása között is láthatunk ilyeneket.
A művésznő Sziluett című alkotását az ŐsfAlköz Art-díjas és József Attila-emlékdíjas költője, írója dr. Killy Ferencné (művésznevén Maár Helga) „felöltöztette” a Sziluett című versével, akkor nagyon örült neki. A vers bekeretezve itt olvasható a tárlaton. Maár Helga közkívánatra el is mondta, a szépszámú közönség előtt ezt a versét.
Az alkotó beszélt még arról is, hogy mi foglalkoztatja, milyen tervei vannak a jövőt illetően.
Biztosak vagyunk abban, hogy még számos kiállításával örvendezteti meg majd a képzőművészetet kedvelő, hozzáértő közönségét!
T.TAMÁS FERENC még egy írását felolvasta az esten.
Lászlóné Lakner Lilla ajándékkal kedveskedett Igaz Gyöngyi festőművésznek. A kiállítás még hosszú ideig látható lesz az olvasóteremben.
Sipos Mari tájékoztatást adott az ŐsdfAlköz következő programjairól.
     Augusztus 14-én kedden Győrben lesz kiállítás. Augusztus 27-én, hétfőn a Fő utcai Európa klubban lesz a szokásos klubnapjuk. Szeptember 6-án pedig Budapesten a sashalmi Szabó Ervin Könyvtárban mutatkoznak be az ŐsfAlköz képzőművészei és Sipos Mari költő. író, festő. Szeptember 27-én, csütörtökön 17 órai kezdettel pedig Csató József újságíró, író immár ötödik kötetének (Az arany középút, Az antik bölcsesség diadala címmel) lesz a bemutatója a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében .
     A rendezvény a fehér asztal mellett ezúttal is baráti beszélgetéssel zárult.

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám.

Május 1.
A munka ünnepe

     Május elseje a munka ünnepe. Ezen a tavaszt köszöntő szép napon emlékeznünk kell a régi május elsejékre.
     Május 1., szerte a világban a munka ünnepe.
A munkáé, amely nemesebbé teszi az embert. Sokan úgy mondják: addig van értelme az emberi életnek, amíg van munkája, elfoglaltsága és tennivalója mindenkinek.
A rendszerváltás előtt május elsején hazánkban mindenhol felvonult a tömeg, hogy tánccal és énekszóval köszöntse a tavaszt. A vállalatok, intézmények dolgozói zászlók alatt éltették az ünnepet. Bemutatták transzparenseiken az elért munkasikereket. Elvonultak a dísztribünök előtt, azután pedig jöhetett, a hagyományos, a jól megérdemelt virsli és a sör.
     Ma már nincs felvonulás, szakszervezeti virsli és sör sem május elsején!
     Majálisokat persze azért még most is tartanak, de mindenki maga vásárolja meg a virslit, a sört, a gyereknek meg a lufit és a vattacukrot. A hagyomány tehát tovább él. Éljen május elseje, a munka ünnepe!



MOST BÚCSÚZUNK...
BALLAG MÁR A VÉN DIÁK

     "Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt." "Ballag már a vén diák." "Gaudeamus igitur." Énekelik a diákok május elején ismét. Eljött az idő, amikor a vén diákoknak menniük kell szeretett középiskolájukból. Elhagyják az alma matert, amelyhez rengeteg élmény kötődik, jó és rossz, kellemes és kellemetlen egyaránt.
     A ballagáskor azonban a fájó emlékek is megszépülnek. Lányok, fiúk kéz a kézben, tanáraikkal együtt körbejárják az oktatási intézmény öreg falait. A még néhány évig az iskolában maradó társaik sorfala között ballagva átveszik a szebbnél szebb virágcsokrokat, az ajándékokat.
     Elindulnak a csupa nagybetűs életbe. Még teli hittel és lelkesedéssel. Ezt kell megtartaniuk az elkövetkezendőkben is, hogy ne érje őket kudarc és csalódás.
     Lelkükben meg kell maradniuk örökkön örökké nemes, szabadlelkű, törekvő diáknak. Olyan öregdiáknak, aki sohasem felejti el, hogy mit is kapott elbocsájtó iskolájától.
     Most búcsúznak, várja őket az érettségi, az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, a munka.
     Most ünnepelnek, azután pedig jönnek a dolgos hétköznapok.



Nyolcvan év távlatából
Vajon mi történhetett Balatonszárszón 1937.december 3-án?
JÓZSEF ATTILA A MI KÖLTŐNK

       "...édes Hazám, fogadj szívedbe,
        Hadd legyek hűséges fiad!"

(JÓZSEF ATTILA: HAZÁM)

     "Íme, hát megleltem hazámat..." - írta a nagy költő élete utolsó hetében Balatonszárszón. Valóban itt lelte meg hazáját 1937. december 3-án egy tehervonat kerekei között. Meghalt, hogy tovább élhessen közöttünk.
     Abban a házban, amelyből utolsó útjára indult, ma múzeum található. Először 1955-ben nyílt kiállítás 2 szobában. Ezt l966-ban bővítették. Az épület magánház volt, több család lakott benne. A Horváth Józsefné tulajdonában levő épületet 1970-ben vásárolta meg a Somogy Megyei Tanács. 1972. július 15-én nyitották mg az ország akkori legszebb, legmodernebb kiállítását, a József Attila Emlékmúzeumot.
     A megnyitó beszédet Juhász Ferenc költő mondta: "Minden nemzedéknek, amely az erőszakosság, a részvétlenség, az önzés, a cinizmus leküzdésével a társadalom és önmaga tökéletesítésén fáradozik, törvényhozói, tanácsadói, jó barátai között lesz József Attila."
     A megnyitás körülményeire nemcsak azért emlékezem ilyen jól, mert balatonszárszói születésű vagyok, hanem azért is: több alkalommal is cikket írtam a Kisalföldben, a Fejér Megyei Hírlapban és a veszprémi Pannon Naplóban is a József Attila Emlékmúzeumról, Kiss Ernő nyugalmazott igazgató-tanítómról, aki személyesen is ismerte a nagy proletárköltőt. Ernő bátyánk l962-től 1976-ig a múzeum gondnoka, vezetője volt.
     Nagy szakértelemmel, tudással és lelkesedéssel vezette végig a múzeum hét szobáján keresztül a látogatókat.
     "Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret." Igen, ezt is József Attila írta, aki sajnos csak krisztusi kort megélve, egész életében szeretetre, emberségre vágyott. Ebből azonban nem sok adatott meg neki a 32 esztendő alatt!
     Azonban, hogy korunkban mennyien ismerik, költészetét hogyan szeretik és tisztelik, azt mutatja a múzeumi látogatók számának növekedése is. Számos vendégkönyv telt már meg szebbnél szebb bejegyzésekkel.
     Igen. József Attila a mi költőnk. Hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk, amelyet óvni, ápolni szükséges napjainkban is!
     Bronzszobra sokáig a balatonszárszói vasútállomás melletti parkban állt, azután évekkel később átkerült az általános iskola melletti szép parkba. Az 1956-os forradalom idején Balatonszárszón felelőtlen emberek a költő szobra nyakába kötelet hurkoltak és ledöntötték. De vajon kinek ártott szegény József Attila?

     Néhány évvel ezelőtt a budapesti szobrát is eltávolították a Kossuth térről, amely éppen a Parlament épületére nézett. Vajon kinek állt útjában koszorús költőnk, a magyar és a világirodalom kiemelkedő személyiségének a szobra?
     Miféle, eszeveszett ötlet volt ez? Tán félnek tőle még halálában is? Mert ő ki merte mondani a nagy igazságot: "Nem középiskolás fokon fogom népemet tanítani!"
     József Attila egyik nagyon szép gondolata a következő: "Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magam és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek fel. Félek a játszani nem tudó emberektől, és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."
     Micsoda magvas, máig ható és jelenleg is érvényes, időszerű gondolatok ezek! Ma sem írhatna különbet.
     Igen, és mi is félünk a játszani nem tudó emberektől!
     "Jó szóra oktasd játszani is engedd szép, komoly fiadat."

     Vajon mi történhetett azon a borongós napon, 1937. december 3-án? Miért lelte a nagy költő a halálát egy tehervonat kerekei között?
     Öngyilkosságot vélnek sokan felfedezni e szörnyűség kapcsán. József Attila szanatóriumi kezelésre érkezett Balatonszárszóra nővére és sógora jóvoltából. Az igaz, hogy nem éppen a legjobb fizikai és idegi állapotban volt akkoriban, hiszen sok méltánytalanság érte. Az én véleményem szerint /mások is osztják ezt/, nem öngyilkosságot követett el. Kiss Ernő, Édesapám, Zsirai Sándor bácsi és Gamauf Pákozdi Jolán néni is ezen a véleményen volt. Hanem át akart menni a Balaton partjára, egy vendéglőbe. A költő sógora és nevelőapja szárszói házában gyűlt össze a Szép Szó című irodalmi újség szerkesztősége. Az idő előreladtával elfogyott a bor. József Attila vállalkozott, hogy hoz egy újabb üveggel. A vendéglő a vasúti sínek túlsó oldalán volt. A vágányon egy szerelvény vesztegelt éppen. A költő nem akarta megkerülni a teehervonatot, hanem a kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra /gyermekkorában a Józsefvárosi pályaudvaron ezt gyakorta megtette, pajtásaival együtt/. A kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra, de szerencsétlenségére, éppen akkor zöld jelzést kapott a szerelvény és elindult. Szétroncsolt, meggyötört holttestét Magyarország vasúti térképével takarták le.
     Ignotus Pál intézte a temetést Siófokon. Az orvosnak átadta a halott költő szükséges iratait, amelyen szerepelt, hogy József Attila többször követett el öngyilkossági kísérletet, mire a halottkémi jelentésbe a doktor beírta, a halál oka: öngyilkosság.
     Mivel öngyilkosságot feltételezve, a pap sem temette el Balatonszárszón, igazgató-tanítónk, Kiss Ernő, búcsúztatta a szárszói temetőben. Akkoriban sajnos sokan még fel sem fogták, hogy milyen nagy költőt veszített el az ország.
     A régi temető Balatonszárszón, a Petőfi Sándor utca elején ma már védett sírkertnek számít. Itt található nagyszüleim sírja is. Amikor Balatonszárszóra megyek, mindig felkeresem a régi temetőt is. Tehát nemcsak Mindenszentekkor és Halottak Napján helyezek el virágot a sírokra. Apai Nagyapám, Csató Károly nyughelyétől nem messze található József Attila első sírja. Később ugyanis Budapestre vitték a hamvait. Kovácsoltvasból készült kerítés őrzi a helyet. Márvány emléktábla hirdeti, hogy ez a nagy költő első nyughelye.
     Amikor ott vagyok, mindig meggyújtok egy mécsest, vagy gyertyát, reá emlékezve. Természetesen ezt sokan mások is megteszik. Nyáron elég sokan elzarándokolnak ide és a József Attila utcában lévő József Attila Emlékmúzeumba.
     Nemrég európai uniós támogatásból teljesen felújították, korszerűsítették. A felújított múzeumban már többször jártam. Igazán remek lett, méltó a nagy poétához!
     Születésnapján, április 11-én tartjuk a Magyar Költészet Napját.
     Jó volna, ha a mai irodalomoktatás az iskolákban ugyanolyan reflektorfénybe helyezné alakját, munkásságát, mint a mi időnkben.
     Ebben bízom!
     József Attila költészete máig is élő és időszerű! Meglelte hazáját a balatonszárszói földben és a szívűnkben!


Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/1. szám.

AZ ÉLET HORDOZÓI

     Az anyák köszöntésére már sok méltató szó elhangzott, költőink halhatatlan verssorokból fontak gyöngykoszorút. Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Ez az az ünnep, amelynek fénye nem halványult el az utóbbi években sem. Ilyenkor anyák napján észre kell vennünk, hogy milyen sokat vállaltak, vállalnak értünk, gyermekekért.
     De ne csak az év egy napján jusson eszünkbe, hogy mit is tettek értünk. Az édesanyák áldozatvállalása ugyanis határtalan. Az utolsó falatot is inkább megvonják maguktól gyermekeik számára. Ki gyűlölné náluk jobban a háborút, a békétlenséget? Az anyák fájdalma a legnagyobb, ha gyermekeiket szenvedni látják. De vajon ki vesz észre az ő kínjaikat? Az édesanyák példát adtak és adnak emberségből, szeretetből. Kísérje hát őket is az év 365 napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet!
     Azt kívánjuk, hogy még sokáig leljék örömüket gyermekeikben, unokáikban és dédunokáikban. Ők pedig ne feledjék soha, hogy mivel tartoznak az élet hordozóinak!



MÁRCIUS IDUSA

     Március 15-e legfényesebb nemzeti ünnepünk. Próbálták a fényét elhalványítani, elszürkíteni, eszmeiségét nem nemzeti célra kisajátítani, de nem sikerült ezt a szép napot elvenni tőlünk.
     Volt piros betűs ünnep a naptárban, azután fekete betűs, majd néhány éve ismét piros betűs a kalendárium fehér lapjain. De nem a betűk színe a fontos, hanem a szabadság eszméje, amelyet 159 évvel ezelőtt a márciusi ifjak képviseltek.
Azon az esős, borongós napon a magyar nép legjobbjai megmutatták a világnak, hogy képesek letörni a rabláncaikat.
Kivívták a sajtószabadságot, amelyre régóta oly hőn áhítoztak. A márciusi ifjak példát mutattak hazaszeretetből, helytállásból. Ebből kell merítenünk napjainkban is, amikor ma békében élhetünk.
A magyar forradalom és szabadságharc 1849-ben a túlerővel szemben végül is elbukott, de megmutatta, hogy nem tűrjük a rabigát és a megaláztatást.
     Március idusának igen fontos üzenete, hogy jól kell sáfárkodnunk a kivívott szabadsággal, és össze kell fognunk hazánk, népünk, nemzetünk érdekében.



AZ ÖRÖK NŐ

     Március 8-a tavaszváró szép ünnepi nap a kalendáriumban. A nőket köszöntjük ekkor.
     A nemzetközi nőnap alkalmából már sok méltató szó elhangzott, az emberi érzésvilág hárfáján számos dallam felcsendült.
A férfitársadalom évről évre feleleveníti a régi hagyományt, virággal, ajándékkal kedveskedik a lányoknak, asszonyoknak.
A nőknek, akik nélkül igen nehéz és sivár lenne az életünk Hiszen ők mellettünk állnak mindig és mindhalálig.
Szükségünk van rájuk minden reggel, délben, este és éjszaka.
Örökkön örökké.
     Átnyújtjuk a megbecsülés és a hála szebbnél szebb virágcsokrait. Kényeztetjük, a tenyerünkön hordozzuk őket ezen a tavaszváró márciusi napon.
Ők példát adnak szeretetből, emberségből. Simogassuk meg munkában elfáradt kezüket. Kísérje őket az év minden napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet!
Akkor is, amikor a nőnapi virágok már régen elhervadtak!



A 2018-as esztendő elé
Karácsonyi és újévi gondolatok

     Lassan leperegnek a napok a 2017-es évi kalendáriumban. Közeledik a Karácsony, a családok ünnepe.
     Sok piros betűs ünnep van már a mostani naptárban, de a karácsonyi mindenképpen kitűnik a többi közül. De miért is tűnik ki? Elsősorban azért, mert ezt tartjuk igazán a legnagyobb családi ünnepnek. Ilyenkor mindenki nagy várakozással készülődik december 24-e estéjére. Amikor is a fenyő illatú szobában összejön a család apraja-nagyja. Kigyúlnak a fények ilyenkor nemcsak a karácsonyfán, hanem a szívünkben is. Egy kicsit mindenki magába száll és számvetést készít, hogy vajon mit is hozott ez a 2017-es esztendő. A számvetést elkészíteni nem könnyű feladat, de mindenki a saját lelkiismerete tükrében láthatja: mit tett annak érdekében, hogy családja előrébb jusson. Hogy megőrizhesse a családi békét, egymás megbecsülését, tiszteletét. Ha a mérleg pozitív, akkor egy kicsit nyugodtan hátra dőlhet az ünnepek alatt és kipihenheti a rohanó napok bizony sokszor idegesítő fáradalmait is. Természetesen nem lehet minden csodaszép az életünkben. Magunkat csapnánk be, ha így gondolkodnánk! Bizony voltak és lesznek még nehéz , küzdelmes napok, amelyek feladatait meg kell majd oldanunk. De a Karácsony fényében egy kicsit bizakodóbbak vagyunk és leszünk! A csillagszóró fényei megvilágítják a karácsonyi áhítattal tekintő gyermekeink, unokáink arcát. Ők mindig izgatottan várják ezt a napot, és örülnek az ajándékoknak. De talán mégsem az ajándékok a legfontosabbak ilyenkor. Az összetartozás ereje, egymás megbecsülése mindennél többet ér. A közös ünnepi vacsora elfogyasztása utáni beszélgetés emlékezetes marad. Ezt a hangulatot kell megőriznünk, még akkor is, ha az ember élete nem csak ünnepekből, hanem leginkább a dolgos, szürke hétköznapokból tevődik össze. Városunk, az ősi Alba Regia az idén igazán nagyszerűen felkészült a karácsonyi és az újévi ünnepekre. A belváros és a környező utcák ünnepi dekorációi nagyon szépek. Eddig ilyent főleg csak Bécsben, a német, a svájci, és a francia nagyvárosokban láthattunk. A karácsonyi fények bevilágítják az egész várost. Az ünnepi forgatagot szemlélve láthatjuk, hogy a város polgárai készülnek az ünnepre az adventi időszakban. Arra az ünnepre, amely összehozza a családokat, hirdeti az együvé tartozást. A békességet és a szeretetet. Ne aludjanak ki ezek a fények, ezt kívánjuk! Maradjon meg a lelkesedés, a békesség, egymás tisztelete a 2018-as esztendőben is. Mert e nélkül nem juthatunk előrébb az új esztendőben sem!
     E gondolatok jegyében boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és eredményes, békés új esztendőt kívánok a, a családtagoknak, a barátoknak és az ismerősöknek, Székes fehérvár Megyei Jogú Város polgárainak egyaránt! De egyben egész magyar nemzetünknek, határon belül és határon túl!



lap tetejére