Csató József publicisztikai írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.

Élet és halál

     Mindenszentekkor és a halottak napján elhunyt családtagjainkra, hozzátartozóinkra, barátainkra és ismerőseinkre emlékezünk.
Járjuk a temetői parcellákat október utolsó napjaiban és november elején.
Kezünkben virágcsokrok, mécsesek és gyertyák.
     A sírokra helyezzük az emlékezés virágait és meggyújtjuk a mécseseket és a gyertyákat. Az őszi alkonyban messziire világítanak.      Gyermekkoromban nagyon szerettem ezeket a fényeket, amikor szüleimmel kimentünk a balatonszárszói temetőbe. Ma természetesen már egészen mást érzek.
Akkor egészen mást jelentett nekem a halál, az elmúlás. De most, amikor már nagyon sok családtagomra, rokonomra, barátomra kell emlékeznem,sajnos mást érzek. A fájdalmat elmúlásuk miatt.
     Élet és halál, két egymástól elválaszthatatlan lét. Az örök körforgás az orbis terrarumon, a földkerekségen. Mindannyian részesei vagyunk ennek a körforgásnak. Már a rómaiak megmondták: „Mors certa, hora incerta!”, azaz A halál biztos, órája bizonytalan. Igen azzal tisztában kell lennünk, hogy egyszer majd mi is elmúlunk. De jó, hogy azt nem tudhatjuk, hogy kinek-kinek ez mikor következik majd be. Most az emlékezés perceire, óráira koncentrálunk. Mert nekünk élőknek szükséges megemlékeznünk az égi ösvényekre távozottakról.
     Évről évre, mindaddig amíg mi még bírjuk ezt a manapság igazán nem könnyű életet.
     Azután majd egyszer talán találkozni fogunk elhunyt szeretteinkkel és barátainkkal odaát!

2018. július 21.


Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/3. szám.

Sipos Mari köszöntője

Írta:dr.Killy Ferencné (Maár Helga). Elhangzott 2018. augusztus 27-én Székesfehérváron, az ŐsfAlköz klubnapján. Elmondta:Maár Helga és Ideiné Pintér Mária.

     Kedves Marikánk, művész neveden, kedves Sipos Mari!
     Az általad vezetett Ősfalköz jelenlevő és okkal távol maradó tagjai nevében nagyon sok szeretettel köszöntünk.
     Úgy számoltuk, három éve annak, hogy életre hívtad ezt a közösséget egy nagyon szép augusztusi délután. Legtöbb alapító tagunk, itt, e szép belvárosi lakóház udvarán felállított széksorokban figyelt Rád, valamint az éppen szép mandaláival bemutatkozó Pásztor Juditra, majd azt követően töltöttük ki a jelentkezési lapokat.
A meghatódásunkat szeretném tolmácsolni neked, ugyanis szeretnénk megköszönni azt az áldozatkész, fáradhatatlanul lelkesítő munkádat, amit e közösség kialakításáért teszel. Páran itt voltunk a csoport indulásakor, de azóta folyamatosan bővül létszámunk. Olyan személyeket sikerült megnyerned, akikhez közel áll a folytonos művelődés iránti igény, akik nyitottak a művészetek megismerésére, és ihletettséget éreznek a szépség láttán annak megformálására, legyen az vers, vagy írásainak könyvbeli feldolgozása, vagy festővászon életre keltése, de a selyem, az üveg finom festése, a textil képzőművészeti termékké nemesítése, valamint a fotózás is sokakat rabul ejtett.
Ezt a kis közösséget tartod egyben, rendszeres találkozásokat biztosítasz számunkra, folyamatos alkotásokra bátorítasz, biztatsz bennünket. Különleges élményt adó festmény kiállítások és könyvbemutatók sikeres megszervezése, sokasága bizonyítja és igazolja kiváló munkádat. Önzetlenül felkaroltál bennünket, bekerültünk a város kulturális vérkeringésébe, művelődési intézményekben fordulunk meg, irodalmi pályázatok lehetőségeit teremtetted meg. Mi ezek által olyan siker élményekkel gazdagodunk, ami életünknek napfényes oldalához tartozik.
Megismertetsz a miénkhez hasonló csoportokkal, sőt megnyersz tagjaink sorába képzett, számos mestervizsgával rendelkező művészeket, tagjaink sorában több írni szerető olyan tag van, akiknek egyre több könyvbemutatót szervezel. Lehet mondani, hogy tanulunk és egymásra felnézünk, osztozunk sikerélményében.
Egymás inspirálói vagyunk, ezáltal olyan élmények megélői leszünk, aminek létrehozója, mozgató rugója, bátorítója, megrendezője, egy szóval vezetője Te vagy. Vendégül hívsz olyan nagy tudású személyeket, akik a maguk területén kiemelkedőt alkottak, kiváló mestere szakmájának, amit önzetlenül végez a városnak, nekünk a nyitott szemmel járóknak, az olvasóknak, az irodalom a történelem, a művészetek iránt fogékonyaknak. Ezt a ránk szánt idődet szeretnénk most mindannyiunk nevében megköszönni Neked. Márai Sándor írja egy helyütt:”… a legnagyobb ajándék, ha életedből az idődet adod másnak, s ha az nem adott akkor magasztost, szépet, azt már soha vissza nem kapod!”
Köszönjük, hogy mosolyt, jó érzést, kellemes estéket, és önbizalmat adsz számunkra. A közösség pozitív hatása nálam személy szerint a korábbi éveknél intenzívebb versírás és a prózaírás iránti igényben, a magyar költészet iránti folyamatos érdeklődésben teljesedik ki.
Megszerettem verset írni és prózában is egyre inkább kedvem telik. Keresem a szép, irodalmi szavakat, örömforrás számomra. A folyamatos olvasás ad még olyan impulzusokat, amibe bele tudok kapaszkodni és érzem az irodalom lüktetését, a mindentudás vágyát, a szellemi gazdagság egyfajta fokát, amit mindenkinek kívánok, neked pedig nagyon köszönök!
     Szívből kívánunk neked egyéni életedben nagyon jó egészséget, kicsit önző módon ahhoz, hogy a mi kis csapatunk vezetőjeként tovább tudj vinni bennünket, legyen ezáltal sok sikerélményben részed.
Köszönetünk jeléül fogadd szeretettel tőlünk ajándékunkat.
Kívánunk Neked sok boldogságot, erőt és egészséget!

Az Ősfalköz mosolygós alkotó gárdája.

2018. augusztus


Szintai Katalin kiállítása Ősiben
Immár a második alkalommal önálló tárlat

     Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség tagjának, Szintai Katalin festőművésznek egy hónapon belül már a második önálló kiállítására voltunk hivatalosan július 5-én, csütörtökön.
     A székesfehérvári Árpád Fürdő Galériája után most az Ősi Közösségi Házban mutatkozott be a tehetséges alkotóművész.      A Veszprém megyei községbe az ŐsfAlköz tagjai közül többen is ellátogattak, hogy szemtanúi, résztvevői legyenek az eseménynek, művésztársuk kiállításának. Szintai Katalin festőművészt, a vendégeket, a szép számú érdeklődő helyi közönséget a házigazdák nevében Andrási Attiláné Erika köszöntötte. Örömének adott hangot, hogy megrendezhették ezt a tárlatot. Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője, Cserhát Art-díja költő író, festőművész köszöntötte Szintai Katalint és a kiállítás valamennyi résztvevőjét. Balogh Benedek és Németh Norbert szintetizátoros játékával, zenéjével örvendeztette meg a közönséget. Erdélyi Tibor pedig szavalatával járult hozzá a rendezvény sikeréhez Sipos Mari külön köszöntette Ősi Kovács Imre festőművészt, akitől bevallása szerint annak idején sokat tanult.
Elmondta, hogy Ősibe mindig szívesen jön, hiszen néhány évvel ezelőtt éppen itt mutatkozhatott be Nagyon sok barátot tudhat magáénak Ősiben. Jónás Zsikével heti kapcsolatban van, támogatják egymást szakmai tanácsokkal és biztató szavakkal. Megemlítette Brilló Erzsikét, Andrásiné Erikát és Ősi település és az ŐsfAlköz büszkeségét, tagját a magyar rekorder Vajda Ferenc Gézát, aki remekműveivel gazdagítja közösségét. Nagyon örül annak, hogy ő nyithatta meg Vajda Ferenc Géza alkotóművész, szobrász győri és székesfehérvári kiállítását. Ősi Kovács Imre, Ősi díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja sok művészet kedvelő barátjának és neki is megmutatta az első ecsetvonásokat, megtanította a színek és formák, az ecsetkezelés írott, vagy íratlan szabályait. Szintai Katalin művészetéről kiemelte: Egy alkotáson nemcsak a színek, a fények, az árnyákok is ott vannak. Amikor a világhálón megismerkedtem Szintai Katival és láttam, hogy nem kuncogó színeket, hanem a siralmas szürkét, feketét, árnyákot fest, akkor napokig töprengő, mélyen elgondolkodtató nyomást helyezett rám, feladatot adott nekem, hogy kutassam a lelkét, hogy válaszokat kaphassak arra: miért? Miért pont így és miért ilyen sötét színeket vitt a vászonra, hiszen elég sötét, szürke és borús a hétköznapi élet egyébként is. Miért pont a nyomorúságos sorsokat ábrázolja, miért! nem fest színes virágokat egy ilyen fiatal tehetség? Miért a ráncokat, a rút cigarettafüsttől bűzös emberi arcokat ábrázolja, és nem a fényt a pompát? Képein megjelenik a kegyetlen sors, a kitaszítottság, az emberi gyarlóság, a magány és a hite vesztettség. Az emberi sors, a végzet. Sajnos az ember élete valóban nemcsak fényből és pompából áll. Vannak olyan embertársaink, akik a perifériára kerültek, segítségre, támogatásra szorulnának! Kín és gyötrelem a sötét vásznakon. Ez tehát Szintai Kati egyedi látásmódja, ábrázolása. De egyben a katarzis a látótérben lebeg, hogy talán nekik is eljön egy jobb élet?
Biztosak vagyunk abban, hogy Szintai Katalin még nagy jövő előtt áll. A Cserhát Művész Kör budapesti gáláján is nagy sikerrel mutatkozhatott be, a szakmai zsűri mind a tíz alkotását jónak dicséretesnek, kiállításra alkalmasnak találta. Első önálló kiállítása június elején hatalmas sikert aratott Székesfehérváron, az Árpád Fürdő Galériájában, most pedig itt, Ősi teleülésen mutathatja be alkotásait Andrásiné Erika meghívására. Néhány napja Turán mutatkozhatott be, több alkotótársával együtt, az Ősfehérvár Alkotóközösség színeiben a kiállító festőművész a Cserhát Művész Kör meghívására, ahol Vajda Ferenc Géza is tiszteletét tette és büszkén mutatkozott be remek grafikáival, alkotásaival.
     A tárlat az Ősi Közösségi Házban jó ideig látható lesz. Úgy véljük, hogy lesz miről beszélni majd a községben! A tárlat a fehér asztal mellett baráti beszélgetéssel zárult.

Árpád Fürdő Galériája
SZINTAI KATALIN FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

     Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség tagjának, Szintai Katalin festőművésznek nyílt kiállítása Székesfehérváron, az Árpád Fürdő Galériájában.
     A szép számú érdeklődőt Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője köszöntötte. Megnyitó beszédében hangsúlyozta: mindannyian vágyunk a sikerre, hogy elismerjenek bennünket. De nem mindenki képes arra, hogy kitartó munkával, leküzdve az akadályokat, véghez vigye, amit eltervezett az életben. Pedig a lehetőség mindenki számára adott, csak el kell hinni, hogy többre vagyunk képesek, mint amivel a civil életben foglalkozunk. Amit csinálunk az különleges és maradandó. Példaértékű, hogy hasznosan töltjük el a szabad időnket a kultúra, a művészet ápolása, fenntartása érdekében. Felszínen tartjuk a magunkban rejlő tehetséget, a tudást.
A mostani tárlaton a tudást, a tehetséget megmutatja Szintai Katalin festőművész, az ŐsfAlköz tagja, aki nem csak személyében különleges, de az alkotásai is egyediek, különlegesek. Sipos Mari szerint amolyan Szintaiasak.
Az alkotó képes volt áttörni a korlátait, nem törődve az esetleges kritikákkal. Ugyanis valljuk be őszintén, amit a mostani kiállításon látunk az egyedi, különleges és talán megismételhetetlen.
A mostani tárlat bizonyítja, hogy az életnek sajnos v annak szürke és árnyoldalai is. Nem csak fényből, pompából és ragyogásból áll az életünk. Szintai Katalin képein emberi sorsokat mutat be. A koldusbotra jutott, de egykor talán reményekkel teli férfiakat, nőket megörökítő, nagyon is valós, szinte az utcán heverő témákat. A tehetséges, fiatal alkotóművész megörökítette nekünk, az utókornak ezeket a sokszor meghökkentő és elgondolkodtató képeket. Szintai Katalin lenyűgöző, elképesztő bátorsággal nyúl az ecsethez, a színekhez. Palettáján megjelenik a fény és az árnyék játéka. Szinte hátborzongató ahogyan a sötétségből, a szürke és a barna árnyalatokból megvillantja a lélek tükrét, az élettel teli vibráló szemeket, amelyek arról árulkodnak, hogy az embernek csak az arca ismerhető, de az nem ő. Az arc mögött van a láthatatlan, a szinte megfoghatatlan. Mégis nekünk nagyon is látható válik a sötét vásznakon maga az ember, a gyötrelmeivel, félelmeivel és gyarlóságával! Egy rendkívüli kiállítást láthatunk, rendkívüli alkotóval.
     Szintai Katalin, az Ősfehérvár Alkotóközösség tehetséges tagjaként bizonyítja látásmódjával, hogy bizony sokszor kegyetlen is tud lenni az élet embertársainkkal szemben. Szintai Katalin már Győrben is bemutatkozott alkotásaival. A tavaszi budapesti Cserhát Művész Kör gálájára tíz festményét vitte magával és rendkívüli elismerést kapott a zsűritől. Előtte még az ŐsfAlköz egyik irodalmi napján megismerhettük a munkásságát, mindenkit lenyűgözve tehetségével és különleges ábrázolás módjával. A tárlat megnyitón T. Tamás Ferenc, az ŐsfAköz többszörösen díjazott tagja, mesterpedagógus írása elmondásával tette még színvonalasabbá az estet. Galambos Lujzi pedig kis énekműsorával kedveskedett a festőművésznek, és a jelen lévő közönségnek.
A tárlaton a 29 alkotás június végéig látható az Árpád Fürdő Galériájában.
     Legközelebb július 2-án, hétfőn 17 órakor az Árpád Fürdő Galériájában Dabóczy Gergely festőművésznek, az Ősfehérvár Alkotóközösség ugyancsak többszörösen díjazott, tehetséges tagjának a kiállítását nyitja majd meg Sipos Mari. Június 16-án, szombaton pedig a Cserhát Művész Kör turai összejövetelén mutatkozik be az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség, Sipos Mari vezetésével.
     Szintai Katalin kiállítása a fehér asztal mellett baráti beszélgetéssel zárult.

Fantázia és valóság
Igaz Gyöngyi festőművész kiállítása

     Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség augusztus 9-én, csütörtökön újabb programot szervezett a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7. szám alatti olvasótermében. SIPOS MARI, az ŐsfAlköz vezetője nyitotta meg IGAZ GYÖNGYI festőművész Fantázia és valóság című kiállítását:
     -Amikor néhány évvel ezelőtt a Vörösmarty Könyvtár olvasótermébe elkezdtem szervezni a kulturális programokat, még nem gondoltam arra, hogy kincseket, igaz gyöngyöket találok.
Azt meg végképp nem gondoltam hogy éppen Igaz Gyöngyii lesz az egyik alkotó, akinek a Fantázia és valóság című kiállítását nyithatom meg.
Elmondta, hogy Igaz Gyöngyi Szabadbattyánban él és alkot. Nagy örömére szolgáét, hogy ilyen sokan eljöttek a mai tárlatra, az ŐsfAlköz tagjának a kiállítására a nagy nyári m hőségben is.
A Vörösmarty Mihály Könyvtár részéről LÁSZLÓNÉ LAKNER LILLA olvasószolgálati koordinátor köszöntötte a kiállító művészt és a szépszámú közönséget.      Sipos Mari így folytatta:
     -De nemcsak igazgyöngyök, kincsek vannak közöttünk, hanem olyan értékes alkotók, tollforgatók, akik egy-egy alkalommal megörvendeztetnek bennünket, hogy a látványban egyébként gazdag délutánt még színesebbé, varázslatosabbá tegyék. Köszöntöm és egyben felkérem T.TAMÁS FERENC író, költő barátunkat, a Cserhát Art-díjas, többszörösen díjazott ŐSFAL-tagot, aki a nyári szünetben az iskolapad és a katedra helyett a Vörösmarty Könyvtár olvasótermében adja elő saját, az Új hang címmel megjelent kötetéből az egyik a írását.
     Igaz Gyöngyi munkásságát ekképpen méltatta:
     - Finomlelkű, érzékeny, előzékeny alkotó és óriási tehetség. Mindez látszik az alkotásain, a finom olykor visszafogott színeken, a színeken való játékán. A témaválasztásban, a formákban mindig valami meglepő dologgal áll elő a nagyérdemű közönség elé, kitárja érzékeny, néha sebezhető lelkét. Megmutatja nekünk, hogy ő mit képvisel, mit érez, mit érez, hogyan látja a világot. Különleges, egyedi alkotásai vannak, mint ahogyan azt5 a Fantázia és valóság című mostani kiállításán is megtapasztalhatjuk. Vászonra festve, vagy grafittal rajzolva, amikor elénk tárja és megmutatja mit érez, mit is gondol a körülöttünk lévő világról.
Igaz Gyöngyi fiatal kora óta szeret rajzolni és festeni. Mégis felnőtt korában, néhány éve végzett el egy jobb agyféltekés tanfolyamot. Elmondása szerint élete részévé vált az úgynevezett ABO ART festészet, amelyet PAKSI ÉVA kreatív stúdiójában tanult meg.
A most kiállított 32 alkotása között is láthatunk ilyeneket.
A művésznő Sziluett című alkotását az ŐsfAlköz Art-díjas és József Attila-emlékdíjas költője, írója dr. Killy Ferencné (művésznevén Maár Helga) „felöltöztette” a Sziluett című versével, akkor nagyon örült neki. A vers bekeretezve itt olvasható a tárlaton. Maár Helga közkívánatra el is mondta, a szépszámú közönség előtt ezt a versét.
Az alkotó beszélt még arról is, hogy mi foglalkoztatja, milyen tervei vannak a jövőt illetően.
Biztosak vagyunk abban, hogy még számos kiállításával örvendezteti meg majd a képzőművészetet kedvelő, hozzáértő közönségét!
T.TAMÁS FERENC még egy írását felolvasta az esten.
Lászlóné Lakner Lilla ajándékkal kedveskedett Igaz Gyöngyi festőművésznek. A kiállítás még hosszú ideig látható lesz az olvasóteremben.
Sipos Mari tájékoztatást adott az ŐsdfAlköz következő programjairól.
     Augusztus 14-én kedden Győrben lesz kiállítás. Augusztus 27-én, hétfőn a Fő utcai Európa klubban lesz a szokásos klubnapjuk. Szeptember 6-án pedig Budapesten a sashalmi Szabó Ervin Könyvtárban mutatkoznak be az ŐsfAlköz képzőművészei és Sipos Mari költő. író, festő. Szeptember 27-én, csütörtökön 17 órai kezdettel pedig Csató József újságíró, író immár ötödik kötetének (Az arany középút, Az antik bölcsesség diadala címmel) lesz a bemutatója a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében .
     A rendezvény a fehér asztal mellett ezúttal is baráti beszélgetéssel zárult.

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám.

Május 1.
A munka ünnepe

     Május elseje a munka ünnepe. Ezen a tavaszt köszöntő szép napon emlékeznünk kell a régi május elsejékre.
     Május 1., szerte a világban a munka ünnepe.
A munkáé, amely nemesebbé teszi az embert. Sokan úgy mondják: addig van értelme az emberi életnek, amíg van munkája, elfoglaltsága és tennivalója mindenkinek.
A rendszerváltás előtt május elsején hazánkban mindenhol felvonult a tömeg, hogy tánccal és énekszóval köszöntse a tavaszt. A vállalatok, intézmények dolgozói zászlók alatt éltették az ünnepet. Bemutatták transzparenseiken az elért munkasikereket. Elvonultak a dísztribünök előtt, azután pedig jöhetett, a hagyományos, a jól megérdemelt virsli és a sör.
     Ma már nincs felvonulás, szakszervezeti virsli és sör sem május elsején!
     Majálisokat persze azért még most is tartanak, de mindenki maga vásárolja meg a virslit, a sört, a gyereknek meg a lufit és a vattacukrot. A hagyomány tehát tovább él. Éljen május elseje, a munka ünnepe!



MOST BÚCSÚZUNK...
BALLAG MÁR A VÉN DIÁK

     "Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt." "Ballag már a vén diák." "Gaudeamus igitur." Énekelik a diákok május elején ismét. Eljött az idő, amikor a vén diákoknak menniük kell szeretett középiskolájukból. Elhagyják az alma matert, amelyhez rengeteg élmény kötődik, jó és rossz, kellemes és kellemetlen egyaránt.
     A ballagáskor azonban a fájó emlékek is megszépülnek. Lányok, fiúk kéz a kézben, tanáraikkal együtt körbejárják az oktatási intézmény öreg falait. A még néhány évig az iskolában maradó társaik sorfala között ballagva átveszik a szebbnél szebb virágcsokrokat, az ajándékokat.
     Elindulnak a csupa nagybetűs életbe. Még teli hittel és lelkesedéssel. Ezt kell megtartaniuk az elkövetkezendőkben is, hogy ne érje őket kudarc és csalódás.
     Lelkükben meg kell maradniuk örökkön örökké nemes, szabadlelkű, törekvő diáknak. Olyan öregdiáknak, aki sohasem felejti el, hogy mit is kapott elbocsájtó iskolájától.
     Most búcsúznak, várja őket az érettségi, az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, a munka.
     Most ünnepelnek, azután pedig jönnek a dolgos hétköznapok.



Nyolcvan év távlatából
Vajon mi történhetett Balatonszárszón 1937.december 3-án?
JÓZSEF ATTILA A MI KÖLTŐNK

       "...édes Hazám, fogadj szívedbe,
        Hadd legyek hűséges fiad!"

(JÓZSEF ATTILA: HAZÁM)

     "Íme, hát megleltem hazámat..." - írta a nagy költő élete utolsó hetében Balatonszárszón. Valóban itt lelte meg hazáját 1937. december 3-án egy tehervonat kerekei között. Meghalt, hogy tovább élhessen közöttünk.
     Abban a házban, amelyből utolsó útjára indult, ma múzeum található. Először 1955-ben nyílt kiállítás 2 szobában. Ezt l966-ban bővítették. Az épület magánház volt, több család lakott benne. A Horváth Józsefné tulajdonában levő épületet 1970-ben vásárolta meg a Somogy Megyei Tanács. 1972. július 15-én nyitották mg az ország akkori legszebb, legmodernebb kiállítását, a József Attila Emlékmúzeumot.
     A megnyitó beszédet Juhász Ferenc költő mondta: "Minden nemzedéknek, amely az erőszakosság, a részvétlenség, az önzés, a cinizmus leküzdésével a társadalom és önmaga tökéletesítésén fáradozik, törvényhozói, tanácsadói, jó barátai között lesz József Attila."
     A megnyitás körülményeire nemcsak azért emlékezem ilyen jól, mert balatonszárszói születésű vagyok, hanem azért is: több alkalommal is cikket írtam a Kisalföldben, a Fejér Megyei Hírlapban és a veszprémi Pannon Naplóban is a József Attila Emlékmúzeumról, Kiss Ernő nyugalmazott igazgató-tanítómról, aki személyesen is ismerte a nagy proletárköltőt. Ernő bátyánk l962-től 1976-ig a múzeum gondnoka, vezetője volt.
     Nagy szakértelemmel, tudással és lelkesedéssel vezette végig a múzeum hét szobáján keresztül a látogatókat.
     "Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret." Igen, ezt is József Attila írta, aki sajnos csak krisztusi kort megélve, egész életében szeretetre, emberségre vágyott. Ebből azonban nem sok adatott meg neki a 32 esztendő alatt!
     Azonban, hogy korunkban mennyien ismerik, költészetét hogyan szeretik és tisztelik, azt mutatja a múzeumi látogatók számának növekedése is. Számos vendégkönyv telt már meg szebbnél szebb bejegyzésekkel.
     Igen. József Attila a mi költőnk. Hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk, amelyet óvni, ápolni szükséges napjainkban is!
     Bronzszobra sokáig a balatonszárszói vasútállomás melletti parkban állt, azután évekkel később átkerült az általános iskola melletti szép parkba. Az 1956-os forradalom idején Balatonszárszón felelőtlen emberek a költő szobra nyakába kötelet hurkoltak és ledöntötték. De vajon kinek ártott szegény József Attila?

     Néhány évvel ezelőtt a budapesti szobrát is eltávolították a Kossuth térről, amely éppen a Parlament épületére nézett. Vajon kinek állt útjában koszorús költőnk, a magyar és a világirodalom kiemelkedő személyiségének a szobra?
     Miféle, eszeveszett ötlet volt ez? Tán félnek tőle még halálában is? Mert ő ki merte mondani a nagy igazságot: "Nem középiskolás fokon fogom népemet tanítani!"
     József Attila egyik nagyon szép gondolata a következő: "Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magam és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek fel. Félek a játszani nem tudó emberektől, és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."
     Micsoda magvas, máig ható és jelenleg is érvényes, időszerű gondolatok ezek! Ma sem írhatna különbet.
     Igen, és mi is félünk a játszani nem tudó emberektől!
     "Jó szóra oktasd játszani is engedd szép, komoly fiadat."

     Vajon mi történhetett azon a borongós napon, 1937. december 3-án? Miért lelte a nagy költő a halálát egy tehervonat kerekei között?
     Öngyilkosságot vélnek sokan felfedezni e szörnyűség kapcsán. József Attila szanatóriumi kezelésre érkezett Balatonszárszóra nővére és sógora jóvoltából. Az igaz, hogy nem éppen a legjobb fizikai és idegi állapotban volt akkoriban, hiszen sok méltánytalanság érte. Az én véleményem szerint /mások is osztják ezt/, nem öngyilkosságot követett el. Kiss Ernő, Édesapám, Zsirai Sándor bácsi és Gamauf Pákozdi Jolán néni is ezen a véleményen volt. Hanem át akart menni a Balaton partjára, egy vendéglőbe. A költő sógora és nevelőapja szárszói házában gyűlt össze a Szép Szó című irodalmi újség szerkesztősége. Az idő előreladtával elfogyott a bor. József Attila vállalkozott, hogy hoz egy újabb üveggel. A vendéglő a vasúti sínek túlsó oldalán volt. A vágányon egy szerelvény vesztegelt éppen. A költő nem akarta megkerülni a teehervonatot, hanem a kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra /gyermekkorában a Józsefvárosi pályaudvaron ezt gyakorta megtette, pajtásaival együtt/. A kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra, de szerencsétlenségére, éppen akkor zöld jelzést kapott a szerelvény és elindult. Szétroncsolt, meggyötört holttestét Magyarország vasúti térképével takarták le.
     Ignotus Pál intézte a temetést Siófokon. Az orvosnak átadta a halott költő szükséges iratait, amelyen szerepelt, hogy József Attila többször követett el öngyilkossági kísérletet, mire a halottkémi jelentésbe a doktor beírta, a halál oka: öngyilkosság.
     Mivel öngyilkosságot feltételezve, a pap sem temette el Balatonszárszón, igazgató-tanítónk, Kiss Ernő, búcsúztatta a szárszói temetőben. Akkoriban sajnos sokan még fel sem fogták, hogy milyen nagy költőt veszített el az ország.
     A régi temető Balatonszárszón, a Petőfi Sándor utca elején ma már védett sírkertnek számít. Itt található nagyszüleim sírja is. Amikor Balatonszárszóra megyek, mindig felkeresem a régi temetőt is. Tehát nemcsak Mindenszentekkor és Halottak Napján helyezek el virágot a sírokra. Apai Nagyapám, Csató Károly nyughelyétől nem messze található József Attila első sírja. Később ugyanis Budapestre vitték a hamvait. Kovácsoltvasból készült kerítés őrzi a helyet. Márvány emléktábla hirdeti, hogy ez a nagy költő első nyughelye.
     Amikor ott vagyok, mindig meggyújtok egy mécsest, vagy gyertyát, reá emlékezve. Természetesen ezt sokan mások is megteszik. Nyáron elég sokan elzarándokolnak ide és a József Attila utcában lévő József Attila Emlékmúzeumba.
     Nemrég európai uniós támogatásból teljesen felújították, korszerűsítették. A felújított múzeumban már többször jártam. Igazán remek lett, méltó a nagy poétához!
     Születésnapján, április 11-én tartjuk a Magyar Költészet Napját.
     Jó volna, ha a mai irodalomoktatás az iskolákban ugyanolyan reflektorfénybe helyezné alakját, munkásságát, mint a mi időnkben.
     Ebben bízom!
     József Attila költészete máig is élő és időszerű! Meglelte hazáját a balatonszárszói földben és a szívűnkben!


Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/1. szám.

AZ ÉLET HORDOZÓI

     Az anyák köszöntésére már sok méltató szó elhangzott, költőink halhatatlan verssorokból fontak gyöngykoszorút. Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Ez az az ünnep, amelynek fénye nem halványult el az utóbbi években sem. Ilyenkor anyák napján észre kell vennünk, hogy milyen sokat vállaltak, vállalnak értünk, gyermekekért.
     De ne csak az év egy napján jusson eszünkbe, hogy mit is tettek értünk. Az édesanyák áldozatvállalása ugyanis határtalan. Az utolsó falatot is inkább megvonják maguktól gyermekeik számára. Ki gyűlölné náluk jobban a háborút, a békétlenséget? Az anyák fájdalma a legnagyobb, ha gyermekeiket szenvedni látják. De vajon ki vesz észre az ő kínjaikat? Az édesanyák példát adtak és adnak emberségből, szeretetből. Kísérje hát őket is az év 365 napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet!
     Azt kívánjuk, hogy még sokáig leljék örömüket gyermekeikben, unokáikban és dédunokáikban. Ők pedig ne feledjék soha, hogy mivel tartoznak az élet hordozóinak!



MÁRCIUS IDUSA

     Március 15-e legfényesebb nemzeti ünnepünk. Próbálták a fényét elhalványítani, elszürkíteni, eszmeiségét nem nemzeti célra kisajátítani, de nem sikerült ezt a szép napot elvenni tőlünk.
     Volt piros betűs ünnep a naptárban, azután fekete betűs, majd néhány éve ismét piros betűs a kalendárium fehér lapjain. De nem a betűk színe a fontos, hanem a szabadság eszméje, amelyet 159 évvel ezelőtt a márciusi ifjak képviseltek.
Azon az esős, borongós napon a magyar nép legjobbjai megmutatták a világnak, hogy képesek letörni a rabláncaikat.
Kivívták a sajtószabadságot, amelyre régóta oly hőn áhítoztak. A márciusi ifjak példát mutattak hazaszeretetből, helytállásból. Ebből kell merítenünk napjainkban is, amikor ma békében élhetünk.
A magyar forradalom és szabadságharc 1849-ben a túlerővel szemben végül is elbukott, de megmutatta, hogy nem tűrjük a rabigát és a megaláztatást.
     Március idusának igen fontos üzenete, hogy jól kell sáfárkodnunk a kivívott szabadsággal, és össze kell fognunk hazánk, népünk, nemzetünk érdekében.



AZ ÖRÖK NŐ

     Március 8-a tavaszváró szép ünnepi nap a kalendáriumban. A nőket köszöntjük ekkor.
     A nemzetközi nőnap alkalmából már sok méltató szó elhangzott, az emberi érzésvilág hárfáján számos dallam felcsendült.
A férfitársadalom évről évre feleleveníti a régi hagyományt, virággal, ajándékkal kedveskedik a lányoknak, asszonyoknak.
A nőknek, akik nélkül igen nehéz és sivár lenne az életünk Hiszen ők mellettünk állnak mindig és mindhalálig.
Szükségünk van rájuk minden reggel, délben, este és éjszaka.
Örökkön örökké.
     Átnyújtjuk a megbecsülés és a hála szebbnél szebb virágcsokrait. Kényeztetjük, a tenyerünkön hordozzuk őket ezen a tavaszváró márciusi napon.
Ők példát adnak szeretetből, emberségből. Simogassuk meg munkában elfáradt kezüket. Kísérje őket az év minden napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet!
Akkor is, amikor a nőnapi virágok már régen elhervadtak!



A 2018-as esztendő elé
Karácsonyi és újévi gondolatok

     Lassan leperegnek a napok a 2017-es évi kalendáriumban. Közeledik a Karácsony, a családok ünnepe.
     Sok piros betűs ünnep van már a mostani naptárban, de a karácsonyi mindenképpen kitűnik a többi közül. De miért is tűnik ki? Elsősorban azért, mert ezt tartjuk igazán a legnagyobb családi ünnepnek. Ilyenkor mindenki nagy várakozással készülődik december 24-e estéjére. Amikor is a fenyő illatú szobában összejön a család apraja-nagyja. Kigyúlnak a fények ilyenkor nemcsak a karácsonyfán, hanem a szívünkben is. Egy kicsit mindenki magába száll és számvetést készít, hogy vajon mit is hozott ez a 2017-es esztendő. A számvetést elkészíteni nem könnyű feladat, de mindenki a saját lelkiismerete tükrében láthatja: mit tett annak érdekében, hogy családja előrébb jusson. Hogy megőrizhesse a családi békét, egymás megbecsülését, tiszteletét. Ha a mérleg pozitív, akkor egy kicsit nyugodtan hátra dőlhet az ünnepek alatt és kipihenheti a rohanó napok bizony sokszor idegesítő fáradalmait is. Természetesen nem lehet minden csodaszép az életünkben. Magunkat csapnánk be, ha így gondolkodnánk! Bizony voltak és lesznek még nehéz , küzdelmes napok, amelyek feladatait meg kell majd oldanunk. De a Karácsony fényében egy kicsit bizakodóbbak vagyunk és leszünk! A csillagszóró fényei megvilágítják a karácsonyi áhítattal tekintő gyermekeink, unokáink arcát. Ők mindig izgatottan várják ezt a napot, és örülnek az ajándékoknak. De talán mégsem az ajándékok a legfontosabbak ilyenkor. Az összetartozás ereje, egymás megbecsülése mindennél többet ér. A közös ünnepi vacsora elfogyasztása utáni beszélgetés emlékezetes marad. Ezt a hangulatot kell megőriznünk, még akkor is, ha az ember élete nem csak ünnepekből, hanem leginkább a dolgos, szürke hétköznapokból tevődik össze. Városunk, az ősi Alba Regia az idén igazán nagyszerűen felkészült a karácsonyi és az újévi ünnepekre. A belváros és a környező utcák ünnepi dekorációi nagyon szépek. Eddig ilyent főleg csak Bécsben, a német, a svájci, és a francia nagyvárosokban láthattunk. A karácsonyi fények bevilágítják az egész várost. Az ünnepi forgatagot szemlélve láthatjuk, hogy a város polgárai készülnek az ünnepre az adventi időszakban. Arra az ünnepre, amely összehozza a családokat, hirdeti az együvé tartozást. A békességet és a szeretetet. Ne aludjanak ki ezek a fények, ezt kívánjuk! Maradjon meg a lelkesedés, a békesség, egymás tisztelete a 2018-as esztendőben is. Mert e nélkül nem juthatunk előrébb az új esztendőben sem!
     E gondolatok jegyében boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és eredményes, békés új esztendőt kívánok a, a családtagoknak, a barátoknak és az ismerősöknek, Székes fehérvár Megyei Jogú Város polgárainak egyaránt! De egyben egész magyar nemzetünknek, határon belül és határon túl!



lap tetejére