Csató József publicisztikai írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám.

Május 1.
A munka ünnepe

     Május elseje a munka ünnepe. Ezen a tavaszt köszöntő szép napon emlékeznünk kell a régi május elsejékre.
     Május 1., szerte a világban a munka ünnepe.
A munkáé, amely nemesebbé teszi az embert. Sokan úgy mondják: addig van értelme az emberi életnek, amíg van munkája, elfoglaltsága és tennivalója mindenkinek.
A rendszerváltás előtt május elsején hazánkban mindenhol felvonult a tömeg, hogy tánccal és énekszóval köszöntse a tavaszt. A vállalatok, intézmények dolgozói zászlók alatt éltették az ünnepet. Bemutatták transzparenseiken az elért munkasikereket. Elvonultak a dísztribünök előtt, azután pedig jöhetett, a hagyományos, a jól megérdemelt virsli és a sör.
     Ma már nincs felvonulás, szakszervezeti virsli és sör sem május elsején!
     Majálisokat persze azért még most is tartanak, de mindenki maga vásárolja meg a virslit, a sört, a gyereknek meg a lufit és a vattacukrot. A hagyomány tehát tovább él. Éljen május elseje, a munka ünnepe!



MOST BÚCSÚZUNK...
BALLAG MÁR A VÉN DIÁK

     "Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt." "Ballag már a vén diák." "Gaudeamus igitur." Énekelik a diákok május elején ismét. Eljött az idő, amikor a vén diákoknak menniük kell szeretett középiskolájukból. Elhagyják az alma matert, amelyhez rengeteg élmény kötődik, jó és rossz, kellemes és kellemetlen egyaránt.
     A ballagáskor azonban a fájó emlékek is megszépülnek. Lányok, fiúk kéz a kézben, tanáraikkal együtt körbejárják az oktatási intézmény öreg falait. A még néhány évig az iskolában maradó társaik sorfala között ballagva átveszik a szebbnél szebb virágcsokrokat, az ajándékokat.
     Elindulnak a csupa nagybetűs életbe. Még teli hittel és lelkesedéssel. Ezt kell megtartaniuk az elkövetkezendőkben is, hogy ne érje őket kudarc és csalódás.
     Lelkükben meg kell maradniuk örökkön örökké nemes, szabadlelkű, törekvő diáknak. Olyan öregdiáknak, aki sohasem felejti el, hogy mit is kapott elbocsájtó iskolájától.
     Most búcsúznak, várja őket az érettségi, az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, a munka.
     Most ünnepelnek, azután pedig jönnek a dolgos hétköznapok.



Nyolcvan év távlatából
Vajon mi történhetett Balatonszárszón 1937.december 3-án?
JÓZSEF ATTILA A MI KÖLTŐNK

       "...édes Hazám, fogadj szívedbe,
        Hadd legyek hűséges fiad!"

(JÓZSEF ATTILA: HAZÁM)

     "Íme, hát megleltem hazámat..." - írta a nagy költő élete utolsó hetében Balatonszárszón. Valóban itt lelte meg hazáját 1937. december 3-án egy tehervonat kerekei között. Meghalt, hogy tovább élhessen közöttünk.
     Abban a házban, amelyből utolsó útjára indult, ma múzeum található. Először 1955-ben nyílt kiállítás 2 szobában. Ezt l966-ban bővítették. Az épület magánház volt, több család lakott benne. A Horváth Józsefné tulajdonában levő épületet 1970-ben vásárolta meg a Somogy Megyei Tanács. 1972. július 15-én nyitották mg az ország akkori legszebb, legmodernebb kiállítását, a József Attila Emlékmúzeumot.
     A megnyitó beszédet Juhász Ferenc költő mondta: "Minden nemzedéknek, amely az erőszakosság, a részvétlenség, az önzés, a cinizmus leküzdésével a társadalom és önmaga tökéletesítésén fáradozik, törvényhozói, tanácsadói, jó barátai között lesz József Attila."
     A megnyitás körülményeire nemcsak azért emlékezem ilyen jól, mert balatonszárszói születésű vagyok, hanem azért is: több alkalommal is cikket írtam a Kisalföldben, a Fejér Megyei Hírlapban és a veszprémi Pannon Naplóban is a József Attila Emlékmúzeumról, Kiss Ernő nyugalmazott igazgató-tanítómról, aki személyesen is ismerte a nagy proletárköltőt. Ernő bátyánk l962-től 1976-ig a múzeum gondnoka, vezetője volt.
     Nagy szakértelemmel, tudással és lelkesedéssel vezette végig a múzeum hét szobáján keresztül a látogatókat.
     "Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret." Igen, ezt is József Attila írta, aki sajnos csak krisztusi kort megélve, egész életében szeretetre, emberségre vágyott. Ebből azonban nem sok adatott meg neki a 32 esztendő alatt!
     Azonban, hogy korunkban mennyien ismerik, költészetét hogyan szeretik és tisztelik, azt mutatja a múzeumi látogatók számának növekedése is. Számos vendégkönyv telt már meg szebbnél szebb bejegyzésekkel.
     Igen. József Attila a mi költőnk. Hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk, amelyet óvni, ápolni szükséges napjainkban is!
     Bronzszobra sokáig a balatonszárszói vasútállomás melletti parkban állt, azután évekkel később átkerült az általános iskola melletti szép parkba. Az 1956-os forradalom idején Balatonszárszón felelőtlen emberek a költő szobra nyakába kötelet hurkoltak és ledöntötték. De vajon kinek ártott szegény József Attila?

     Néhány évvel ezelőtt a budapesti szobrát is eltávolították a Kossuth térről, amely éppen a Parlament épületére nézett. Vajon kinek állt útjában koszorús költőnk, a magyar és a világirodalom kiemelkedő személyiségének a szobra?
     Miféle, eszeveszett ötlet volt ez? Tán félnek tőle még halálában is? Mert ő ki merte mondani a nagy igazságot: "Nem középiskolás fokon fogom népemet tanítani!"
     József Attila egyik nagyon szép gondolata a következő: "Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magam és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek fel. Félek a játszani nem tudó emberektől, és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."
     Micsoda magvas, máig ható és jelenleg is érvényes, időszerű gondolatok ezek! Ma sem írhatna különbet.
     Igen, és mi is félünk a játszani nem tudó emberektől!
     "Jó szóra oktasd játszani is engedd szép, komoly fiadat."

     Vajon mi történhetett azon a borongós napon, 1937. december 3-án? Miért lelte a nagy költő a halálát egy tehervonat kerekei között?
     Öngyilkosságot vélnek sokan felfedezni e szörnyűség kapcsán. József Attila szanatóriumi kezelésre érkezett Balatonszárszóra nővére és sógora jóvoltából. Az igaz, hogy nem éppen a legjobb fizikai és idegi állapotban volt akkoriban, hiszen sok méltánytalanság érte. Az én véleményem szerint /mások is osztják ezt/, nem öngyilkosságot követett el. Kiss Ernő, Édesapám, Zsirai Sándor bácsi és Gamauf Pákozdi Jolán néni is ezen a véleményen volt. Hanem át akart menni a Balaton partjára, egy vendéglőbe. A költő sógora és nevelőapja szárszói házában gyűlt össze a Szép Szó című irodalmi újség szerkesztősége. Az idő előreladtával elfogyott a bor. József Attila vállalkozott, hogy hoz egy újabb üveggel. A vendéglő a vasúti sínek túlsó oldalán volt. A vágányon egy szerelvény vesztegelt éppen. A költő nem akarta megkerülni a teehervonatot, hanem a kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra /gyermekkorában a Józsefvárosi pályaudvaron ezt gyakorta megtette, pajtásaival együtt/. A kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra, de szerencsétlenségére, éppen akkor zöld jelzést kapott a szerelvény és elindult. Szétroncsolt, meggyötört holttestét Magyarország vasúti térképével takarták le.
     Ignotus Pál intézte a temetést Siófokon. Az orvosnak átadta a halott költő szükséges iratait, amelyen szerepelt, hogy József Attila többször követett el öngyilkossági kísérletet, mire a halottkémi jelentésbe a doktor beírta, a halál oka: öngyilkosság.
     Mivel öngyilkosságot feltételezve, a pap sem temette el Balatonszárszón, igazgató-tanítónk, Kiss Ernő, búcsúztatta a szárszói temetőben. Akkoriban sajnos sokan még fel sem fogták, hogy milyen nagy költőt veszített el az ország.
     A régi temető Balatonszárszón, a Petőfi Sándor utca elején ma már védett sírkertnek számít. Itt található nagyszüleim sírja is. Amikor Balatonszárszóra megyek, mindig felkeresem a régi temetőt is. Tehát nemcsak Mindenszentekkor és Halottak Napján helyezek el virágot a sírokra. Apai Nagyapám, Csató Károly nyughelyétől nem messze található József Attila első sírja. Később ugyanis Budapestre vitték a hamvait. Kovácsoltvasból készült kerítés őrzi a helyet. Márvány emléktábla hirdeti, hogy ez a nagy költő első nyughelye.
     Amikor ott vagyok, mindig meggyújtok egy mécsest, vagy gyertyát, reá emlékezve. Természetesen ezt sokan mások is megteszik. Nyáron elég sokan elzarándokolnak ide és a József Attila utcában lévő József Attila Emlékmúzeumba.
     Nemrég európai uniós támogatásból teljesen felújították, korszerűsítették. A felújított múzeumban már többször jártam. Igazán remek lett, méltó a nagy poétához!
     Születésnapján, április 11-én tartjuk a Magyar Költészet Napját.
     Jó volna, ha a mai irodalomoktatás az iskolákban ugyanolyan reflektorfénybe helyezné alakját, munkásságát, mint a mi időnkben.
     Ebben bízom!
     József Attila költészete máig is élő és időszerű! Meglelte hazáját a balatonszárszói földben és a szívűnkben!


Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/1. szám.

AZ ÉLET HORDOZÓI

     Az anyák köszöntésére már sok méltató szó elhangzott, költőink halhatatlan verssorokból fontak gyöngykoszorút. Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Ez az az ünnep, amelynek fénye nem halványult el az utóbbi években sem. Ilyenkor anyák napján észre kell vennünk, hogy milyen sokat vállaltak, vállalnak értünk, gyermekekért.
     De ne csak az év egy napján jusson eszünkbe, hogy mit is tettek értünk. Az édesanyák áldozatvállalása ugyanis határtalan. Az utolsó falatot is inkább megvonják maguktól gyermekeik számára. Ki gyűlölné náluk jobban a háborút, a békétlenséget? Az anyák fájdalma a legnagyobb, ha gyermekeiket szenvedni látják. De vajon ki vesz észre az ő kínjaikat? Az édesanyák példát adtak és adnak emberségből, szeretetből. Kísérje hát őket is az év 365 napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet!
     Azt kívánjuk, hogy még sokáig leljék örömüket gyermekeikben, unokáikban és dédunokáikban. Ők pedig ne feledjék soha, hogy mivel tartoznak az élet hordozóinak!



MÁRCIUS IDUSA

     Március 15-e legfényesebb nemzeti ünnepünk. Próbálták a fényét elhalványítani, elszürkíteni, eszmeiségét nem nemzeti célra kisajátítani, de nem sikerült ezt a szép napot elvenni tőlünk.
     Volt piros betűs ünnep a naptárban, azután fekete betűs, majd néhány éve ismét piros betűs a kalendárium fehér lapjain. De nem a betűk színe a fontos, hanem a szabadság eszméje, amelyet 159 évvel ezelőtt a márciusi ifjak képviseltek.
Azon az esős, borongós napon a magyar nép legjobbjai megmutatták a világnak, hogy képesek letörni a rabláncaikat.
Kivívták a sajtószabadságot, amelyre régóta oly hőn áhítoztak. A márciusi ifjak példát mutattak hazaszeretetből, helytállásból. Ebből kell merítenünk napjainkban is, amikor ma békében élhetünk.
A magyar forradalom és szabadságharc 1849-ben a túlerővel szemben végül is elbukott, de megmutatta, hogy nem tűrjük a rabigát és a megaláztatást.
     Március idusának igen fontos üzenete, hogy jól kell sáfárkodnunk a kivívott szabadsággal, és össze kell fognunk hazánk, népünk, nemzetünk érdekében.



AZ ÖRÖK NŐ

     Március 8-a tavaszváró szép ünnepi nap a kalendáriumban. A nőket köszöntjük ekkor.
     A nemzetközi nőnap alkalmából már sok méltató szó elhangzott, az emberi érzésvilág hárfáján számos dallam felcsendült.
A férfitársadalom évről évre feleleveníti a régi hagyományt, virággal, ajándékkal kedveskedik a lányoknak, asszonyoknak.
A nőknek, akik nélkül igen nehéz és sivár lenne az életünk Hiszen ők mellettünk állnak mindig és mindhalálig.
Szükségünk van rájuk minden reggel, délben, este és éjszaka.
Örökkön örökké.
     Átnyújtjuk a megbecsülés és a hála szebbnél szebb virágcsokrait. Kényeztetjük, a tenyerünkön hordozzuk őket ezen a tavaszváró márciusi napon.
Ők példát adnak szeretetből, emberségből. Simogassuk meg munkában elfáradt kezüket. Kísérje őket az év minden napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet!
Akkor is, amikor a nőnapi virágok már régen elhervadtak!



A 2018-as esztendő elé
Karácsonyi és újévi gondolatok

     Lassan leperegnek a napok a 2017-es évi kalendáriumban. Közeledik a Karácsony, a családok ünnepe.
     Sok piros betűs ünnep van már a mostani naptárban, de a karácsonyi mindenképpen kitűnik a többi közül. De miért is tűnik ki? Elsősorban azért, mert ezt tartjuk igazán a legnagyobb családi ünnepnek. Ilyenkor mindenki nagy várakozással készülődik december 24-e estéjére. Amikor is a fenyő illatú szobában összejön a család apraja-nagyja. Kigyúlnak a fények ilyenkor nemcsak a karácsonyfán, hanem a szívünkben is. Egy kicsit mindenki magába száll és számvetést készít, hogy vajon mit is hozott ez a 2017-es esztendő. A számvetést elkészíteni nem könnyű feladat, de mindenki a saját lelkiismerete tükrében láthatja: mit tett annak érdekében, hogy családja előrébb jusson. Hogy megőrizhesse a családi békét, egymás megbecsülését, tiszteletét. Ha a mérleg pozitív, akkor egy kicsit nyugodtan hátra dőlhet az ünnepek alatt és kipihenheti a rohanó napok bizony sokszor idegesítő fáradalmait is. Természetesen nem lehet minden csodaszép az életünkben. Magunkat csapnánk be, ha így gondolkodnánk! Bizony voltak és lesznek még nehéz , küzdelmes napok, amelyek feladatait meg kell majd oldanunk. De a Karácsony fényében egy kicsit bizakodóbbak vagyunk és leszünk! A csillagszóró fényei megvilágítják a karácsonyi áhítattal tekintő gyermekeink, unokáink arcát. Ők mindig izgatottan várják ezt a napot, és örülnek az ajándékoknak. De talán mégsem az ajándékok a legfontosabbak ilyenkor. Az összetartozás ereje, egymás megbecsülése mindennél többet ér. A közös ünnepi vacsora elfogyasztása utáni beszélgetés emlékezetes marad. Ezt a hangulatot kell megőriznünk, még akkor is, ha az ember élete nem csak ünnepekből, hanem leginkább a dolgos, szürke hétköznapokból tevődik össze. Városunk, az ősi Alba Regia az idén igazán nagyszerűen felkészült a karácsonyi és az újévi ünnepekre. A belváros és a környező utcák ünnepi dekorációi nagyon szépek. Eddig ilyent főleg csak Bécsben, a német, a svájci, és a francia nagyvárosokban láthattunk. A karácsonyi fények bevilágítják az egész várost. Az ünnepi forgatagot szemlélve láthatjuk, hogy a város polgárai készülnek az ünnepre az adventi időszakban. Arra az ünnepre, amely összehozza a családokat, hirdeti az együvé tartozást. A békességet és a szeretetet. Ne aludjanak ki ezek a fények, ezt kívánjuk! Maradjon meg a lelkesedés, a békesség, egymás tisztelete a 2018-as esztendőben is. Mert e nélkül nem juthatunk előrébb az új esztendőben sem!
     E gondolatok jegyében boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és eredményes, békés új esztendőt kívánok a, a családtagoknak, a barátoknak és az ismerősöknek, Székes fehérvár Megyei Jogú Város polgárainak egyaránt! De egyben egész magyar nemzetünknek, határon belül és határon túl!



lap tetejére