Csató József írásai

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.


Születésnapi köszöntő
SIPOS MARINAK A 65.-DIKRE!

Kedves Mari!


     A mai map összegyűltünk itt jó néhányan a Vörösmarty Mihály Könyvtár patinás olvasótermében, hogy Téged köszöntsünk a 65. születésnapodon! Abban a teremben, amelyben az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség évek óta általad szervezett kulturális programjai nagyon sok embert vonzanak.
     Sokan feltehetnék nekem a kérdést, hogy elsőként vajon miért én köszöntelek Téged ezen a jeles napon?
     A válaszra kicsit vissza kell mennünk az 1960-as évek végére. Népművelés-könyvtár szakosként pályám egyik fontos állomása volt Lovasberény, ahol az 1969-70-es esztendőben én voltam a Lovasberényi Művelődési Ház igazgatója.
     Abban az időben igen élénk kulturális életet teremtettünk a szorgos svábok lakta, tehetős községben.
     Sipos Marit, bocsánat Sipos Máriát ekkor ismertem meg, aki középiskolásként aktívan részt vett a lovasberényi ifjúsági klub és az irodalmi színpad munkájában, amelyet a Siófoki Perczel Mór Gimnáziumban végzett iskolatársam, Lasky Gyula magyar-történelem szakos középiskolai tanár vezetett. Sipos Mari, ahogyan akkor szoktam mondani, minden lében kanál volt. Már akkor kitűnt az agilitásával és a szervezőkészségével. Irodalmi színpadunk akkor jelentős eredményeket ért el, ott voltunk a megyei és az országos versenyen, vetélkedőn is. Két évi lovasberényi áldásos és eredményes (ahogyan még mai is emlegetik a faluban) közművelődési tevékenységem után azonban Győrbe szólított a kötelesség. A győri Kisalföld Szerkesztőségébe kerültem főállású újságírónak. Majd két év után, feleségem, dr. Varga Zsuzsanna révén visszatértem Székesfehérvárra, ahol a Fejér megyei Hírlapnál folytattam újságírói tevékenységemet.      Mondhatnám, hogy közben Sipos Marit elvesztettem a látókörömből, és természetesen ő is engemet.
     Az élet azonban érdekes és sokszor váratlan fordulatokat hoz.
     A Facebookon, a sokak által áldott és egyben szidott közösségi hálón bukkantunk azután ismét egymásra, néhány évvel ezelőtt. Azután felgyorsultak az események, megtudtam, hogy Mari verseket és prózát is ír. Ezen persze én nem lepődtem meg, hiszen tudtam, hogy a magyar nyelv és irodalom tanára a középiskolában a legendás, nagytudású dr. Mohácsi Károly volt. Mari később említette, hogy meg akarja alakítani az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösséget. Három évvel ezelőtt siker is koronázta tenni akarását. Létrejött az ŐsfAlköz, amely tömöríti soraiban a költőket, írókat, festőket, fotósokat kézműves alkotókat. Nos tehát nagyon jól láttam én 1970-ben, hogy Mari jó szervező, irányító tehetséggel van megáldva!
     Ahogyan Ő szokta mondani: néhány évvel ezelőtt "elnyerte végleges szabadságát", amikor a Nemzeti-Adó és Vámhivataltól nyugállományba vonult. Most már nem száraz adóügyi határozatokat kell hoznia, hanem végre a művészetnek, az irodalomnak szentelheti az életét és irányíthatja, vezetheti az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösséget. Irodalmi esteket, könyvbemutatókat. kiállításokat szervezhet, mindannyiunk örömére és épülésére!      Mindezt önzetlenül, minden fizetség és honorárium nélkül! Közben 2016. karácsonyára megjelent első verseskötete "A szeretet ajándéka"- címmel.
     Az Ősfehérvár Alkotóközösségnek emléket állítottam a 2017-ben megjelent Égi ösvényeken, Miénk a határ című könyvemben is.
     De szerencsére ma sem az emlékeinkből élünk, hanem nap mint nap dolgozunk: verset, prózát írunk, festményeket, grafikákat, rajzokat, mandalákat, kézműves alkotásokat készítünk. A budapesti székhelyű Cserhát Művész Kör pályázatain és művészeti gáláin is minden esztendőben szép eredményeket érnek el az ŐsfAlköz tagjai. Az ŐsfAlköz ma már elismertté vált az ősi koronázó városban. Egyre többen a közösséghez akarnak tartozni, és velünk együtt alkotni, dolgozni!
     Az egykori minden lében kanál középiskolásból komoly családanya, nagymama, művészeti csoportot irányító alkotó lett. Unokái: Boglárka és Domonkos is nagyon tehetségesek, örökölték ezt a nagymamájuktól.
     Kedves Mari!

     Ezen a jeles napon az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség tagjai nevében sok szeretettel, a régi barátsággal köszöntelek!
Minden kornak meg van a sajátossága. Idézőjelben mindig "irigyelted" a nálad néhány évvel idősebb alkotótársaidat, hogy ingyen utazhatnak már a vonaton, buszon és a metrón. Nos holnaptól ezt már Te is megteheted majd! De persze nem ez a lényeg!
A lényeg az, hogy jó erőben és egészséggel tovább tudjad áldozatos munkádat folytatni Székesfehérvár közművelődése, kulturális élete javára! Ehhez kívánunk mi minden jót, főleg további jó erőt és egészséget, töretlen alkotókedvet, és még jó néhány saját verses kötet, festményalkotás megálmodását és megvalósítását!
     Még egyszer sok szeretettel köszöntelek, köszöntünk!
     Isten éltessen a születésnapodon, még sokáig legyél közöttünk!

Székesfehérvár, 2018. augusztus 30.
Tisztelettel és köszönettel: Csató József
                       ny.főtanácsos, újságíró, író



Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/3. szám.


Klubnap az Ősfehérvár Alkotóközösségben
Dabóczy Gergely festőművész-író bemutatkozása


     Az Ősfehérvár Alkotóközösség augusztus 21-én tartotta legutóbbi összejövetelét a Fő utcai klubban. SIPOS MARI, az ŐsfAlköz vezetője köszöntötte a klubtagokat, a résztvevőket. Tájékoztatót tartott az alkotóközösség időszerű rendezvényeiről, eseményeiről. Elmondta, hogy a fehérvári közösség 33 tagja vesz részt a Cserhát Művészeti Közösség idei pályázatán. A pályázatokat elküldte a jelzett határidőig. Lovag Bornemisza Attila, a Cserhát elnöke is nagy örömének adott hangot, hogy Székesfehérvárról ennyi pályázat érkezett / vers, próza, festmény, fotó, kézműves alkotás/, A pályázaton sikerrel szerepelő alkotók majd a Cserhát őszi gáláján, szeptember 9-én Budapesten, az Erzsébetligeti Színházban vehetik át az odaítélt díjaikat. A hagyományos őszi gálára az ŐsfAlköz tagjai közül is számosan elutaznak majd.
     A klubnapon bemutatkozott DABÓCZY GERGELY festőművész-író. Sipos Mari elmondta, hogy Gergellyel a kecskeméti Montázsmagazin idei rendezvényén találkozott. A véletlen találkozás alkalmával kiderült, hogy az alkotó a Fejér megyei Zámolyon él. Informatikusként, szoftverfejlesztőként dolgozik. Több festménye is szerepelt a magazin jubileumi számában. A kapcsolat ezután létrejött és Dabóczy Gergely csatlakozott az ŐsfAlköz tagságához, alkotói közösségéhez, tovább gazdagítva és színesítve azt.
     Dr. Killy Ferencné /művésznevén. Maár Helga/ írásával köszöntötte a fiatal alkotót, amelyben méltatta munkásságát. Dabóczy Gergelynek nemrég megjelent első kötete, amelyhez ezúton gratulálunk! További jó munkát kívánunk! Bemutatta néhány rajzát és festményét a közösségnek, amelyek b nagy sikert arattak! Felolvasott egy írást és elmondta egyik versét, amelyek benne vannak könyvében. Az eseményen részt vett Gergő kedves felesége és két fia is.
     Sipos Mari ezután felolvasta GALAMBOS SÁNDORNÉ MUDRONY LUJZI költeményét, aki sajnos nem tudott részt venni ezen az összejövetelen.
     Igen. József Attila a mi költőnk. Hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk, amelyet óvni, ápolni szükséges napjainkban is!
     Az összejövetelen T.TAMÁS FERENC középiskolai mestertanár, az ŐsfAlköz informatikusa, oszlopos tagja, költő és író örömmel jelentette be, hogy „ÚJ HANG” címmel megjelent első kötete, amelyben költeményeit, elbeszéléseit gyűjtött egybe. A kötetet majd egy későbbi időpontban, könyvbemutató alkalmával is megismerheti a szélesebb közönség. Természetesen ebből az alkalomból sok szeretettel gratulálunk alkotótársuknak és további eredményes munkát kívánunk T.Tamás Ferencnek BENE EDIT írótársunk pedig felolvasta legutóbbi alkotását, amelyet fiatalkori első találkozása ihletett a magas hivatallal /járásbírósággal, amikor is tanúként szerepelt egy perben/. A humoros írás természetesen elnyerte a hallgatóság tetszését. Sipos Mari szólt a következő ŐsfAlköz programokról is. A Vörösmarty Mihály Könyvtár patinás olvasótermében folytatódik a rendezvénysorozat: szeptember 7-én, csütörtökön 17 órai kezdettel KŐ CECÍLIA, az Ősfehérvár Alkotóközösség tagja „A festőnő harmóniája” – címmel állítja ki alkotásait. Az Art-díjas festővel Sipos Mari beszélget. Vendégelőadó: ERDŐSI ILDIKÓ Art-díjas előadóművész lesz.
     Szeptember 28-án, csütörtökön 17 órai kezdettel a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében pedig LOVAG BORNEMISZA ATTILÁT, a Cserhát Művészkör elnökét, költőt és írót látjuk vendégül. Egy festő is bemutatkozik majd ezen a napon.
     DROTLEFF ZOLTÁN barátunk, alkotótársunk pedig elmondta, hogy szeptember 13-án, szerdán este a Szent István Művelődési Házban bemutatkozik, az író-olvasó találkozó keretében. A könyvbemutatón szeretettel várja az ŐsfAlköz tagságát.

FEHÉRVÁR, 2017.08.22.



Dr.Gamauf András előadása az ŐsfAlközben
Thököly Imre és Zrínyi Ilona Törökországban


     AZ Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség december 4.én, hétfőn este egy újabb rendezvényt szervezett a Székesfehérvári Képzési Centrum Jáky József Szakgimnáziumának könyvtárában.
     Ezúttal dr.Gamauf András ügyvéd, történész tartott előadást "Thököly Imre magyar fejedelem és Zrínyi Ilona törökországi tartózkodási helyének felkutatása" - címmel. Az előadót Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője köszöntötte és mutatta be a hallgatóságnak.
     Dr. Gamauf András számos alkalommal járt Törökországban. Kocaeli tartományban, Izmit környékén végzett kutatásokat, hogy megtalálja Thököly Imre magyar fejedelem emlékművének maradványait.
Ez az emlékmű az örmény temetőben az első világháború és földrengés miatt szinte teljesen megsemmisült.
Thököly Imre és felesége, Munkács várának hős védője, Zrínyi Ilona, velük tartó híveivel együtt a török szultántól kapott menedéket miután a Habsburg udvar leverte a kuruc szabadságharcot. Gamauf András felkutatta a magyar bujdosók helyeit, az úgynevezett virágmezőt, ahol száműzetésüket töltötték. Zrínyi Ilona a sok virág miatt nevezte el a szép környéket virágmezőnek. A birtokot a török uralkodó adományából tudták a magyarok megvásárolni. Ma már semmi sem található az egykori kolóniából. Egy török falu, Karatepe található a környéken, ahol nagy szeretettel ápolják a magyar emigránsok emlékét.
Gamauf András 2003-ban, feleségéve, dr. Kóbor Évával együtt ismét Törökországba utazott, hogy megkeressem Thököly emlékművének megmaradt részét.
Fáradozását végül is siker koronázta, mert megtalálta, a helyiek segítségével az emlékmű egy részét, a magyar címerrel.
Kutatásairól beszámolt több újságban is. A törökök nagy becsben tartották Thököly István fejedelem emlékét. Ezért az emlékművet, a megtalált régi résszel együtt újra felállították Izmitben. A magyar fejedelemről utcát neveztek el. A török és a magyar kormány támogatásával elkészült a Thököly Emlékház is, amelyet 2008-ban a török és a magyar kulturális miniszter avatott fel ünnepélyesen. Dr.Gamauf András a 200-es évek elején kezdeményezte, hogy Székesfehérvár Megyei Jogú Város vegye fel a testvérvárosi kapcsolatot Kocaelivel.
A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének küldöttsége, amelynek elnöke Warvasovszky Tihamér polgármester volt 2006-ban látogatást tett Törökországban. A küldöttség tagja volt e sorok írója is. Dr. Gamauf András a Kocaeli Főpolgármesteri Hivatalban átadta Warvasovszky Tihamér fehérvári polgármester levelét, amelyben magyarországi látogatásra hívta meg a főpolgármestert és kíséretét. A következő évben ötven tagú török üzletemberekből álló küldöttség látogatott a királyok városába.
Majd pedig Warvasovszky Tihamér polgármester és néhány fehérvári önkormányzati képviselő delegációja Kocaeliben aláírta a testvérvárosi együttműködési szerződést. A küldöttség tagja volt dr.Gamauf András is.      Az előadó részletesen szólt a magyar-török kapcsolatok történelmi eseményeiről, eredményeiről, a magyar emigránsok / Thököly, II.Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos/ törökországi tartózkodásáról. Az előadó, aki évek óta tagja a Magyar-Török Baráti Társaságnak Szabadbattyán nagyközség delegációjával is járt Törökországban, az ottani testvértelepülésen.
Dr. Gamauf András kutatásairól több lapban, így a Fejér Megyei Hírlapban, a Magyar Nemzetben, a Demokratában és a HVG-ben is publikált.
     A Magyar Tudomány című szaklapban pedig Hóvári János, ankarai magyar nagykövet tanulmányában szól az ügyvéd, történész eredményes kutató munkájáról. Ezen kívül magyar és török nyelvű könyvekben is megemlítik fáradozását a magyar-török kapcsolatok fáradhatatlan kutatásában és ápolásában. Dr.Killy Ferencné költő Kosztolányi Dezső „Karácsony” című versével köszöntötte dr. Gamauf Andrást.
     Az ŐsfaAlköz programja baráti beszélgetéssel zárult.
     Sipos Mari elmondta, hogy a legközelebbi programjukat december 7-én, csütörtökön 17 órakor tartják a Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7. szám alatti olvasótermében.



Ötven éves érettségi találkozó Siófokon


     Régi kedves szokás, hogy az érettségi vizsga után ötévenként újra találkoznak az egykori diáktársak. Az első ötéves találkozó előtt, mintha kissé lassan telt volna. Azután egyszer csak azt veszed észre, hogy újabb és újabb öt évek teltek el: a postás hozza a meghívót immár az ötvenéves érettségi találkozóra. Pontosabban érkezik a számítógépen az e-mail meghívó a lelkes szervezőtől.
     Így történt, hogy a Siófoki Perczel Mór Gimnázium 1965-ben érettségizett /1961-1965./ IV/C osztályának öregdiákjai összegyűltek augusztus 22-én, hogy közösen emlékezzenek az egykori felhőtlen, szép és tudással kellőképpen ötvözött esztendőkre.
     Dr. Győrfi István balatonszárszói barátunk, az egykori pénzügyminisztériumi főosztályvezető, majd egészségügyi miniszterhelyettes, államtitkár, egyetemi főigazgató vállalta magára a nem kevés munkával járó szervezést, köszönet Neki ezért. Persze ő szívesen eleget tett a kérésnek, mert ma is nagyon szeret nyüzsögni, szervezni. Anno ötvenketten végeztünk a IV/C osztályban 1965-ben. Ma már el sem képzelhető egy ilyen létszámú gimnáziumi osztály! És mégis rend és fegyelem uralkodott az iskolában, az osztályban, köszönhetően kiváló tanárainknak, különös tekintettel Erdős Albin latin tanárunkra, aki immár legendává vált Siófokon, termet is elneveztek róla az alma materben. Körüljárod hajdani iskolád falait. A környékre már alig ismersz rá. Tíz emeletes házak nyúlnak az ég felé, az üres telkek helyén, villák parkok. Ott emelkedik a gimi mellet a Polgármesteri Hivatal, a városháza hatalmas épülete. A mi időnkben Siófok még csak egy Balaton-parti nagyközség volt!
     A gimnázium épülete nem sokat változott, ugyanúgy sárga a színe, csak időközben kibővítették, felújították. Blényesi Panni /Monori Csabáné/ osztálytársunk, aki diákból tanárrá vált közben az iskolában gondoskodott róla, hogy bemehessünk az épületbe, sőt előkerítette a tablónkat és a negyedikes osztálynaplónkat is. Panni nagyon sok találkozót szervezett nekünk, hála Neki ezért.
     Győrfi Pista sorra szólítja a megjelenteket, az osztálynaplóba beírt névsor alapján. Mindenki elmondja, hogy az utóbbi időben mi is történt vele és családjával. A hajdani osztálytársak közül most huszonnégyen jöttek el a találkozóra. Mintha kevesebben lennénk most. Néhányan nem jöttek el, pedig megígérték fő szervezőnknek. S van, aki már soha többé nem tud eljönni közénk. Tizennégyen már elköltöznek az örök vadászmezőkre! Íme a szomorú névsor: Ács Ervin, dr. Balogh László, Czár Margit /Őt vesztettük el elsőként, a tízéves érettségi találkozónkon már csak a sírjához tudtunk kimenni és emlékezni Rá/, Kovács Éva, Kovács Gyöngyi, Mayer Sándor, Németh György, Pesti Sándor, Szabó Anna, Szende László, Tóth Anna, Váradi László, Vörös György, dr. Zsolnay László.
     A Balaton felől friss levegőt hoz a szél. Megkönnyebbülsz, a fájó emlékek elmosódnak, csak a kellemes, szép marad meg benned. Az arcok sokat változtak, persze nem mindenkinél! Nézed az arcokat. A hajtincsek őszebbek lettek. Újra nézed az arcokat. Mindegyik láttán eszedbe jut valami. A latinórák, a dolgozatírások, a gyakorlati foglalkozások, az építőtáborok, a közös kirándulások, a labdarúgó, kosárlabda, kézilabda és teniszmérkőzések. A tervek valóra váltak. Nem hiába mondta egykor osztályfőnököd, Dávid Tibor, hogy amennyire nehezen kovácsolódott össze az I/C, olyannyira lett belőle átlagon felüli közösség. Hát igen! A huszonhét jeles érettségi nem volt véletlen eredmény!
     A pohárköszöntők ünnepélyesek. A meghatódottság mindig magával hozza a pátoszt. Előkerülnek a családi fényképek. Mindenki büszke a szebbnél szebb unokákra! Bizony egy kicsit eljárt felettünk az idő, lassan majd már hetvenkedünk!
     Dr. Szakács László, a kiváló állatorvos anekdotázik, dr. Gamauf András úgyszintén előhozza a régmúlt történéseit. Dömsödi Feri ugyancsak elemében van. Pajor Árpi az orosz órákat említi, felidézzük kedves Tanárnőnk, Fitosné Editke arcát, akibe szinte minden fiú szerelmes volt.Ódor Attila, Győrfi Pista közgazdászként szakmázik. Fejes Gabival, a Videoton és a magyar labdarúgó válogatott egykor kiváló hátvédjével a fociról beszélgetünk Fia, András, apja nyomdokain haladva, a Videoton FC-ben játszik. Eljött a találkozóra dr. Tóth Jenő, a siófoki kórház nyugalmazott sebész főorvosa is, aki hosszú ideig nem jött el közénk. Palaczkos Zoliból tekintélyes úriember lett, anno alig ütötte meg a hatvan kilót. A lányok immár komoly családanyák, nagymamák. Dónucz Margit, Blényesi Panni, Sajni Kati, Solti Vera, Pozsár Ili, Lukács Erzsi, Francia Marika, Gazda Marika most is kedves, mint régen. László Hugit még néha visszahívják dolgozni az Országos Széchényi Könyvtárba, dr. Mencz Zsuzsi kiváló gyermekorvosként még mindig praktizál Keszthelyen. Szincsák Margit is dolgozik még. Győrfi Pista is tanácsadó céget vezet. Számba vesszük a hiányzókat, reméljük, jövőre majd is ők is eljönnek. Mert most már nem lehet öt évet várni az újabb találkozóra! Én közben dokumentálok, fényképezek.
     A Kálmán Étteremben gyorsan múlik az idő, lassan-lassan oszlik a társaság. Újabb és újabb kis találkozókat szervezünk majd. Nemsokára Balatonszárszón Győrfi Pistánál a szárszóiak jönnek össze. Nem az első és nem is az utolsó ilyen balatonszárszói rendezvény lesz ez.
     Az ÉLET megy tovább. De nekünk sohasem szabad elfelejtenünk, hogy szívünkben örökké nemes, küzdő, szabad lelkű diáknak szükséges maradnunk és ismét ott kell lennünk majd minden újabb érettségi találkozón!



Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/2. szám.


A Mátra és a Bükk-hegység csodálatos tájait járva



     A Balatonon kívül kedvenc turisztikai helyem a Mátra és a Bükk-hegység. Az 1960-70-es években nagyon sokszor volt szerencsém e csodás tájékon barangolni. A Siófok Perczel Mór Gimnázium III./C. osztálya az írásbeli érettségi szünetben négy napos kirándulásra indult, Dávid Tibor osztályfőnökünk vezetésével. Az akkor igen korszerűnek számító farmotoros Ikarus busszal utaztunk. A balatonföldvári kemping gondnoka, Sanyi is velünk jött, ő gondoskodott a sátrakról és az alváshoz szükséges gumimatracokról.
     Ekkor 1964. májusát írtunk a naptárban.      Bükkszentkereszten ütöttünk tanyát, vagyis itt állítottuk fel sátrainkat. Abban az időben az írásbeli érettségi vizsgák általában a fagyos szentek idejére estek. Nos mi is kifogtunk egy jó kis fagyos időszakot: Szervác, Pongrác ugyancsak megrázta a szakállát. Bizony éjszaka mínusz fokok voltak. Fáztunk is rendesen! Pesti Sanyi barátunk mentett meg bennünket a "fagyhaláltól"! Ugyanis hozott n magával az útra egy liter portoricói rumot. Ezt kóstolgatva már jobban átvészeltük a hideg éjszakákat. De a csodás táj mindenért kárpótolt bennünket. Dávid Tibor osztályfőnökünk biológiai-kémiai szakos középiskolai tanárként nagyon szeretette a természetet. Minden érettségi szünetben többnapos országjáró kirándulásra elvitt bennünket. Így szinte megismertük szép hazánk valamennyi nevezetességét. Gamauf Bandival, Dömsödi Ferivel, Pesti Sanyival, Győrfi Pistával, Pajor Árpival – a balatonszárszói brigáddal- és a többiekkel jól szórakoztunk a buszon ment az örökös kártyaparti, a poénkodás.
     Sokat gyalogoltunk a Bükk és a Mátra csodálatos tájain, megnéztük a Szeleta-barlangot, ahol már az ősember is felütötte tanyáját.. Osztályfőnökünk volt a gimnáziumi fotó szakkör vezetője, így elég sok fényképet is készítettünk élményeinkről. Megnéztük Eger nevezetességeit, megkóstoltuk az akkor még valóban sűrű és kiváló minőségű egri bikavért a vár bejáratánál lévő kis borozóban. Elmentünk a Szalajka-völgybe, ahol pisztrángok úszkáltak a kristálytiszta patakban / most már csak a kimondott pisztráng tenyészetben láthatóak! /, megnéztük Lillafüredet, a csodálatos panorámát a Palota Szállóval és a Hámori-tóval. A Mátrában megjártuk Mátrafüredet. Mátraházát, Galyatetőt és a Kékestetőn, hazánk legmagasabb csúcsán, 1015 méterről letekintettünk a csodálatos tájra. Máig is csodálatos emlék ez a kirándulás.
     Néhány év kihagyás után azután 1973 novemberében, nászutunkat a Mátrában töltöttük, feleségemmel, dr. Varga Zsuzsannával. Amikor megérkeztünk a vasutas SZOT üdülőbe, mindjárt elindultunk túrázni, közben szépen hullani kezdett a hó. Egy órán belül már jelentős hótakaró borította a tájat. Nagyon szép látvány volt, amelyben manapság nincs része az embernek. Hiszen évek óta nincs fehér karácsonyunk sem. Akkor is bejártuk a téli Mátra csodálatos helyeit, gyalog felmentünk Galyatetőre és Kékestetőre. Átruccantunk Egerbe, a vár alatt még mindig jó minőségű volt az egri bikavér és a medoc. A két kedves vendéglátós néni, kacsazsíros kenyeret is prezentált a bor mellé, lila hagymával. Kisvasúttal végigmentünk a Szalajka-völgyén. Olyan hideg volt akkor, hogy befagyott a forrás. Azután 1974 és 1975. szeptembere végén, októbere elején újabb két-két hetet eltölthettem feleségemmel Mátrafüreden. Akkor készült el az új, korszerű SZOT Szálloda Mátrafüreden és mi abba kaptunk beutalót teljes ellátással. /reggeli, ebéd, vacsora/. Akkor még tényleg mindenki számára elérhető volt az üdülés, a szakszervezeti tagoknak, nem úgy, mint manapság.
     Hol vannak már a kedvezményes üdülések, a SZOT Szállodák. Szinte valamennyit privatizálták és a legtöbbjük wellness szállodaként üzemel, magánkézben van! Tehát bánhatja, aki akkor nem vette igénybe a kínálkozó, kedvezményes üdülési, pihenési lehetőséget! Így van ezzel sajnos, szárszói Feri barátom is. No, de ahogyan a magyar mondás tartja:"Késő bánat, ebgondolat!"
De mi akkor kihasználtuk a csodálatos, szép őszi, napsütéses időt és rengeteget túráztunk a Mátrában. Az üdülő konyhai dolgozói már "majdnem hülyét kaptak", mert mi az ebédünket mindig hideg csomagba kértük, mivel a reggeli után azonnal egész napos gyalogos kirándulásra indultuk. Mátrafüredről gyalog felmentünk Mátraházára. Galyatetőre, Kékestetőre, ami kb. 12-14 kilométeres utat jelentett. Nos ezt ma már nem tudtám megtenni, a térdműtétem miatt. De akkor Zsuzsával ez még természetesnek tűnt.
     Csodálatos volt a kék túra útvonalán haladva gyönyörködni az őszi erdő pompás szín kavalkádjában. Az 1974-es üdülésünk során Gamauf András barátom és felesége, dr. Kóbor Éva a szomszédban, Mátraházán üdült. Így azután akkor közösen túráztunk a hegyvidéken és elmentünk Egerbe, a Szalajka-völgyébe és Lillafüredre is. Mátrafüreden feleségem kedvenc helye, a Akadémiai Üdülője mellett vezető erdei ösvény volt, a fákon vörös bundájú, nagyfarkú mókusok ugrándoztak. A patak partján haladva, a Máriácskáig, egészen föl lehetett kapaszkodni Mátraházáig. Kedvenc időtöltésünk volt, hogy Zsuzsával papírból csónakot hajtogattunk, és azokat úsztattuk a gyors sodrású, kristály tiszta patakban. De ugyanezt megtettük a félbe vágott dióhéjjal is, azok is szépen úszkáltak a vízben.
     Tehát nagyon sok szép élmény fűz bennünket ehhez az évekhez, a tájhoz, a varázslatos környékhez!
     Utána, gyermekeink születése kapcsán, egy ideig nem tudtunk elmenni a Mátrába. De azután, amikor Joci és Kati már 4-5 éves lett rendszeresen elautóztunk hazánk szép helyeire, a Bakonyba, Sopronba, Harkányba, Pécsre, Dombóvárra, és a Mátrába is. Érdekes megemlíteni, hogy 1996-ban, amikor a Fehérvár Rugby Club a Mátrában edzőtáborozott, Buze Pista barátommal meglátogattuk őket, én riportot írtam róluk. És ugyanabban a szállodai épületben laktunk akkor, mint Zsuzsával 1975-ben. Ez egy téli időszakban volt, természetesen Pistával felmentünk Mátraházára, a Galyatetőre és Kékestetőre is, ahol a kilátóban gyönyörködtünk újfent a tájban. Ekkor is elég hideg volt és Kékestetőn jól esett egy kis forralt bor!



EZ SZINTE EGY KRIMIBE ILLŐ TÖRTÉNET
A SEUSO- KINCS MEGTALÁLÁSA ÉS ELRABLÁSA



     A Seuso-kincs a 350 és 450 között a Római Birodalom Pannonia Valeria nevű dunamelléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet (kancsók, tálak, kézmosó készlet, illatszeres doboz) összefoglaló neve. A gondosan elrejtett, páratlan történeti információkat is hordozó régészeti lelet az 1970-es évek közepén került elő a Balatonhoz közeli, Fejér megyei Polgárdi környékéről.
     A kincslelet nevét a tálaló készlet egyik darabjának, egy aranyozott ezüsttál laton nyelvű verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki egy gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő volt. A Seuso személynév eredetéről az egyik vélekedés a római névkutatás elismert szaktekintélyének Mócsy Andrásnak egy tanulmányából származik, amely szerint az a pannoniai kelta őslakosság névadásából eredeztethető nem latin személynév.      A felirat érdekessége, hogy a szöveg kezdete és vége közé koszorúval keretezett korai keresztény jelképet, egy Krisztus-monogramot véstek, ami a kincs eredetének időontjára utaló jelkép és a pontos kormeghatározást segítheti. Dr. Nagy Mihály és Dr.Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai szerint a Krisztus-monogramot az i.sz. 4. század előtt nem véshették fel a tálra, mivel az csak I.Constantinus római császár uralkodása (i.sz.306-337) alatt keletkezett.
Szilágyi György művészettörténész lokalizálta a lelet feltételezhető helyét, mikor felfedezte, hogy a tál vésetei között szerepel a Pelso felirat, ami latinul a Balaton elnevezése.      A latin körfelirat:                         HEC SELVO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA POSTERIS VT PROSINT                         VASCVLA DIGNA TVIS
     Magyar fordítása:

     Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképp hasznára váljanak.      A kincs művészi és anyagi értékét tekintve is, a ma ismert és fennmaradt, ezüstből készített ötvösművészeti tárgyak között a legértékesebbnek számít a késő római császárkorból. A tizennégy ismert darab összsúlya csaknem 68,5 kilogramm ( a „polgárdi ezüstállvány” elnevezésű kinccsel együtt 88,5 kg). A leletek többsége mitológiai alakok és történetek (Akhilleusz, Meleagrosz, Hippolütosz) domborműves ábrázolásaival díszített edény.      A kincs legjellegzetesebb darabja a vadásztál, amelynek a domborművén lakomázó rómaiak előtt az asztalon hal van feltálalva, két rabszolga ételt és italt kínál nekik, más alakok vadászaton elejtett állatokat dolgoznak fel. A kincsek mérete, az ezüstedények díszítésének művészi kvalitása, egyedisége és a nemesfém mennyisége miatt is értéke felbecsülhetetlen.      A leletet valószínűleg 1976-ban titokban találta meg Sümegh József, akinek 1980-as rejtélyes halála után az ezüsttárgyaknak nyoma veszett. Bécs és London után 1990-ben New Yorkban tűnt fel a kincs, azután hosszú pereskedés következett a leletek eredetének bizonyítására. Mivel a tárgyak tulajdonjoga így bizonytalanná vált, a kincset nem lehetett eladni, illetve megvenni. 2014-ben a magyar állam 15 millió eurót /csaknem 4,5 milliárd forintot), majd 2017-ben 8,6 milliárd foront kompenzációs díjat fizetett ki a kincsek őrzési jogáért, ezzel a Seuso-kincs összes ismert darabja Magyarországra került.

PANNÓNIA TARTOMÁNY, GORSIUM

     A Seuso-kincs Magyarországra kerülése után a kutatók feladat a kincslelettel kapcsolatos tudományos összefüggéseket vizsgálva, a kincs feltételezett létrejöttének időszakának és elrejtésének időpontját meghatározni és a késő római császárkor emlékeit elemezni, kifejezetten a pannoniai vonatkozásaiban. Szerintük a kincs keletkezése a késő negyedik, illetve a korai ötödik századra tehető. Az akkor még Illyricumnak nevezett területet Pannoniát, hosszú és véres harcok után Augustus és Tiberius római császár uralkodása alatt foglalták el a Római Birodalom légiói. Hivatalos okmányban csak később, először Vespasianus uralkodása alatt, 71-ben jelent meg a Pannonia elnevezés. Traianus császár idején, 106-ban a tartományt kétfelé osztották. Pannonia Inferior (Alsó-Pannonia) székhelye Aquincum lett, míg Pannonia Superior (Felső-Pannonia) székhelye Carnuntum maradt., Pannonia Valeria provinciát (tartományt) 296-ban alapították. Főbb városai Sopianae ( a mai Pécs), Gorsium (a mai Tác), Brigetio ( a mai Szőny) és Aquincum ( a mai Óbuda) voltak. Az antik forrásokban és irodalmi alkotásokban Pannonia tartományát és lakóit negatívan festették le, a vidéket pedig zordnak és kellemetlennek, lakóit egyszerűnek tartották, de jelentőségét Itália és a Római Birodalom védelmében elismerték.
     Ha a tudományos vizsgálatok igazolják azt a feltételezést, hogy a Seuso-kincs tárgyai a Fejér megyei Polgárdi-Szabadbattyán környékén kerültek elő, a feltárás alatt álló szabadbattyáni épületegyüttes és a közeli Gorsium romváros intenzívebb kutatása elengedhetetlenné válik a kincs pontos régészeti azonosításához. A Seuso-kincs feltételezett lelőhelyének közvetlen közelében fekvő Gorsium szakrális vallási központ volt. Amikor 202-ben Septimius Severus római császár Pannoniában járt, jelenlétében avatták fel a császár költségén újjáépített gorsiumi Augustus-templomot. 260-ban egy szarmata törzs, a roxolánok pusztították el, majd később az újjáépült város új nevet is kapott: Herculiának hívták. Herculia már nem vált a vallási ünnepek központjává. Az épületek feltárása alapján a tartomány kormányzati székhelye lett. Aquincumból ide költözött a tartományi helytartó és vele tartományi hivatalok és tisztségviselők is. ( A Tác-gorsiumi nagy jelentőségű régészeti feltárást dr. Fitz Jenő archeológus, a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója vezette a XX. század közepén és második felében. A kutatások tudományos eredményeit tanulmányában és könyvében publikálta.
     Érdemes felkeresni az itt létesített szabadtéri múzeumot. A szerző)

A SEUSO-KINCS MEGTALÁLÁSA

     Magyarország 1998-ban ratifikálta az UNESCO illegális műkincs-kereskedelm visszaszorítása érdekében létrehozott Unidroit-egyezményét, amely kimondta, hogy a lopott kulturális értékű tárgyak birtokosan köteles a műkincset visszaadni a tulajdonos országnak, ha azt jogellenesen külföldre vitték. Angol szakemberek által később Seuso-kincsnek (Seuso treasure) elnevezett római kori lelet megtalálása után a lefolytatott nemzetközi nyomozás ellenére, keveset tudott a közvélemény a kincsről és sorsáról. Először 1990. február 9-én egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban mutatták be a nyilvánosságnak, amikor mai értéken 100 millió eurós kikiáltási áron próbálták értékesíteni minden idők egyik legjelentősebb késő római kincsleletét.      A kincs nem szerepelt egyetlen magyarországi múzeum leltárkönyvében sem, egyetlen ásatási naplóban sem. Megtalálásról és külföldre kerüléséről később jutott információkhoz a közvélemény. A lelőhely nem azonosítható egyértelműen, annyi derült ki, hogy a kincset Pannonia eddig ismert legnagyobb, 13 ezer négyzetméteres, késő római kori oszlopcsarnokos villájában, a Szabadbattyán határában, a kőszárhegyi mészkőbánya egyik üregében találhatták. A mai Polgárdi, Szabadbattyán és Tác környékén, az egykori Gorsium közelében fekvő római villa feltárását a székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársai 1993-ban kezdték meg. A múzeum régésze, Nádorfi Gabriella Szabdbattyánban 1998 és 2006 között végzett ásatásokat a hatalmas palotának a romjainál. A 374 körül elpusztult villa a Sárvíz mellett állt.

A SEUSO-KINCS KIÁSÁSA

     Pereczes Ferenc nyugdíjas 1974 tavaszán felfedezte az ókori Pannonia eddig ismert legnagyobb, 110X120 méter alapterületű késő római kori lakóépületét Szabadbattyán és Úrhida határában a Sárvíz partján. Egy domborművekkel díszített hatalmas ólomüstöt szolgáltatott be a múzeumnak. A megőrzött egykori átvételi elismervény szerint pénzérméket is beszolgáltatott, amiért ezer forintot kapott. Pereczes Ferenc szerint az általa azonosított ókori villa volt a Seuso-kincs eredeti helye, más információk szerint azonban a kincset feltehetően a villa helyétől többszáz méterre lévő Kőszár-hegyen 1976-ban Sümegh József és Kolonics György találta meg. Sümegh Józsefről, aki a helyi kőbányában segédmunkásként dolgozott, Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-76-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált. Lelkes Ferenc később a nyomozás során azt állította, hogy segített Sümegh Józsefnek lovaskocsival Polgárdiba befuvarozni az előkerült ezüsttálakat, amikor két üstben 41 nagyobb tárgyat látott. Pár év múlva, 1980. december 14-én a Pápán katonáskodó leszerelés előtt álló Sümegh József felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Különös véletlen, hogy a pince bejáratától körülbelül három méterre állt az a szilvafa is, amely alól 1878-ban gyökerének kiásása közben fordította ki egy gazda a páratlan értékű összecsukható állvány töredékeit és küldte be a Nemzeti Múzeumba. Az ügyészség akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet. 2014-ben Vukán Béla, a nyomozást irányító rendőr alezredes arról nyilatkozott, hogy a Suso-ügy megoldásáról továbbra sem mondanak le: "Sümegh József halála ügyében a nyomozás jelenleg is folyamatban van nyereségvágyból elkövetett emberölés bűncselekményének gyanúja miatt. A nyomozás során keletkezett adatok azt támasztják alá, hogy Sümegh József talál rá az 1975-76-os évek időszakában Polgárdi környékén a Seuso-kincs néven ismertté vált késő római kori leletre, és éveken keresztül birtokolta a kincslelet tárgyait."
     A Seuso-kincsek megtalálása, kiásása és a múzeumnak be nem szolgáltatása, további birtokolása okozta tehát minden bizonnyal a polgárdi fiatalember erőszakos halálát.

A KINCS KALANDOS ÚTJA ÉS MEGKERÜLÉSE

     Az illegálisan kiásott kincsleletnek Sümegh József honvéd máig felderítetlen halála után veszett nyoma. Ezzel a kincs származási helyed eltitkolhatóvá vált és a kincset birtoklók bármely új helyet megjelölhettek a Római Birodalom területén. 1991-ben egy angol műgyűjtő, lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját ( a kincs ismert helyen lévő hnyada 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez, amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akadt aukciósház,amelyik vállalta volna a kincs adásvételének lebonyolítását. 2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümegh Józseffel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket egy két méter mély gödörben találtak, két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
     Borbély István, Polgárdi város polgármestere így emlékezett vissza a történtekre: Amikor 1990-ben polgármester lettem, akkor találkoztam először az üggyel, azért, mert az 1980-ban elhunyt Sümegh József – aki a kincseket találta- édesapja keresett meg azzal, hogy fia nem felkötötte magát, hanem megölték, méghozzá a legmagasabb katonai körökből. Az 1980-ban miniszterként működő Czinege Lajos neve is felvetődött, mint érintett, de nem mint elkövető”. A polgármester véleménye szerint Sümegh József honvéd halálesete csak következménye volt egy jóval korábban kezdődő ügynek, amelynek középpontjában a Seuso-kincs állt.
     A magyar állam 1993-94-ben négy pert indított Lord Northampton ellen tulajdonjoga bizonyítására, de minden per a lord javára dőlt el. 2006-ban már az angoloknak sem kellet az ezüst étkészlet. 2013-ban a Seuso-kincsről megjelent Visy Zsolt és Mráv Zsolt szerkesztésében „A Seuso kincs és Pannonia” címmel, egy megyar-angol nyelvű, régész-történész szerzők nyolc tanulmányát tartalmazó tudományos igényű mű. A tanulmányok szerzői: Visy Zsolt, Hajdú Éva, Nagy Mihály, Tóth Endre, Mráv Zsolt, Mócsy András, Nádorfi Gabriella.

A KINCS HAZAHOZATALA

     2012 őszén kapta meg azt a feladatot a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda, hogy jogszerű megoldást találjon, illetve egy olyan szerződési struktúrát alkosson meg, amely alapján a Seuso-kincsnek nevezett műtárgyegyüttes Magyarországra kerülhessen. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója 2013 decemberében írta alá a szerződést a magyar állam nevében, de a brit hatóságok csak 2004 márciusában adták meg a kiviteli engedélyt. A kincslelet első hét darabja 2014 márciusában visszakerült Magyarországra, majd a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban ki is állították a műkincseket. A lelet vissza hozatalával kapcsolatos ügy részleteit, nemzetbiztonsági okok miatt, pedig 30 évre titkosították.
     A magyar állam a kincsek őrzési jogáért 15 millió eurót (csaknem 4,5 milliárd forintot fizetett. 2017. július 12-én dr.Orbán Viktor miniszterelnök bejelentete, hogy hazakerült a Seuso-kincsek további 7 darabja. A Magyarországra visszakerült hét , még hiányzó műtárgy, az Achilles- és Meleagros-tál, az állatokkal díszített kancsó, az amfora, a Hippolytos-kancsó és két, díszítésében a Hippolytos-kancsóval rokon vödör volt. Az Országházban történt bejelentés alkalmával a miniszterelnök kijelentette: „Kötelességünket teljesítettük és visszaszereztük a Seuso-kincsek páratlan fontosságú, felbecsülhetetlen értékű lelet együttesnek második hét darabját.”      A magyar kormány 8,6 milliárd forint kompenzációs díjat fizetett a Seuso-kincsek újabb hét darabjáért a lelet együttes birtokló személynek.

VÁNDORKIÁLLÍTÁS 2017-2018

     Az egyetemes antik kultúra egyik legnagyobb értékű leletének magyarországi bemutatására az 1634/2017.(IX.11.) számú kormányhatározat szerint vándorkiállítást szerveztek, ennek keretében Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon, Nyíregyházán, Zalaegerszegen és Székesfehérvárott ( az utóbbi Fejér megyei székhelyen immár a második alkalommal) megtekinthető a lelet együttes. A Seuso-kincs vándorkiállítása 2017. október 29-én , a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében indult el, elsőként a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban (jelentős biztonsági intézkedés mellett) állították ki hatalmas sikerrel a visszaszerzett műtárgyakat. Több ezren tekintették meg a székesfehérvári tárlatot..
     Ez tehát a Seuso-kincsek megtalálásának, elrablásának és hazatérésének a hiteles története!


Klubnap az Ősfehérvár Alkotóközösségben Dabóczy Gergely festőművész-író bemutatkozása

     Az Ősfehérvár Alkotóközösség augusztus 21-én tartotta legutóbbi összejövetelét a Fő utcai klubban. SIPOS MARI, az ŐsfAlköz vezetője köszöntötte a klubtagokat, a résztvevőket. Tájékoztatót tartott az alkotóközösség időszerű rendezvényeiről, eseményeiről. Elmondta, hogy a fehérvári közösség 33 tagja vesz részt a Cserhát Művészeti Közösség idei pályázatán. A pályázatokat elküldte a jelzett határidőig. Lovag Bornemisza Attila, a Cserhát elnöke is nagy örömének adott hangot, hogy Székesfehérvárról ennyi pályázat érkezett / vers, próza, festmény, fotó, kézműves alkotás/, A pályázaton sikerrel szerepelő alkotók majd a Cserhát őszi gáláján, szeptember 9-én Budapesten, az Erzsébetligeti Színházban vehetik át az odaítélt díjaikat. A hagyományos őszi gálára az ŐsfAlköz tagjai közül is számosan elutaznak majd.
     A klubnapon bemutatkozott DABÓCZY GERGELY festőművész-író. Sipos Mari elmondta, hogy Gergellyel a kecskeméti Montázsmagazin idei rendezvényén találkozott. A véletlen találkozás alkalmával kiderült, hogy az alkotó a Fejér megyei Zámolyon él. Informatikusként, szoftverfejlesztőként dolgozik. Több festménye is szerepelt a magazin jubileumi számában. A kapcsolat ezután létrejött és Dabóczy Gergely csatlakozott az ŐsfAlköz tagságához, alkotói közösségéhez, tovább gazdagítva és színesítve azt.      Dr. Killy Ferencné /művésznevén. Maár Helga/ írásával köszöntötte a fiatal alkotót, amelyben méltatta munkásságát. Dabóczy Gergelynek nemrég megjelent első kötete, amelyhez ezúton gratulálunk! További jó munkát kívánunk! Bemutatta néhány rajzát és festményét a közösségnek, amelyek b nagy sikert arattak! Felolvasott egy írást és elmondta egyik versét, amelyek benne vannak könyvében. Az eseményen részt vett Gergő kedves felesége és két fia is.
     Sipos Mari ezután felolvasta GALAMBOS SÁNDORNÉ MUDRONY LUJZI költeményét, aki sajnos nem tudott részt venni ezen az összejövetelen.
     Az összejövetelen T.TAMÁS FERENC középiskolai mestertanár, az ŐsfAlköz informatikusa, oszlopos tagja, költő és író örömmel jelentette be, hogy „ÚJ HANG” címmel megjelent első kötete, amelyben költeményeit, elbeszéléseit gyűjtött egybe. A kötetet majd egy későbbi időpontban, könyvbemutató alkalmával is megismerheti a szélesebb közönség. Természetesen ebből az alkalomból sok szeretettel gratulálunk alkotótársuknak és további eredményes munkát kívánunk T.Tamás Ferencnek BENE EDIT írótársunk pedig felolvasta legutóbbi alkotását, amelyet fiatalkori első találkozása ihletett a magas hivatallal /járásbírósággal, amikor is tanúként szerepelt egy perben/. A humoros írás természetesen elnyerte a hallgatóság tetszését. Sipos Mari szólt a következő ŐsfAlköz programokról is. A Vörösmarty Mihály Könyvtár patinás olvasótermében folytatódik a rendezvénysorozat: szeptember 7-én, csütörtökön 17 órai kezdettel KŐ CECÍLIA, az Ősfehérvár Alkotóközösség tagja „A festőnő harmóniája” – címmel állítja ki alkotásait. Az Art-díjas festővel Sipos Mari beszélget. Vendégelőadó: ERDŐSI ILDIKÓ Art-díjas előadóművész lesz.
     Szeptember 28-án, csütörtökön 17 órai kezdettel a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében pedig LOVAG BORNEMISZA ATTILÁT, a Cserhát Művészkör elnökét, költőt és írót látjuk vendégül. Egy festő is bemutatkozik majd ezen a napon.
     DROTLEFF ZOLTÁN barátunk, alkotótársunk pedig elmondta, hogy szeptember 13-án, szerdán este a Szent István Művelődési Házban bemutatkozik, az író-olvasó találkozó keretében. A könyvbemutatón szeretettel várja az ŐsfAlköz tagságát.



INTERMEZZO A TÖRÖK FÜRDŐBEN
"Ruszki cselovek zabral"
Avagy Recsi Bácsi bosszúja

CSATÓ JÓZSEF SZILVESZTERI PAMPLETTJE

     Jó sorsunk úgy hozta, hogy 2015. október elején nyolc kellemes napot eltölthettünk a napsütötte Törökországban, még az ankarai robbantgatások előtt, amelynek számos emberáldozata is volt!
     Idegenvezetőnk, Mehmed /alias Meki/, aki elmondása szerint már látott tehenet, feketét, fehéret és tarkát egyaránt, így nem húzta meg a tehén farkát, megúszva ezzel felrúgását. Mehmed vezetésével feltérképeztük a tüneményes Kappadókiát, megcsodáltuk a tündérkéményeket, a fölalatti barlangokat, a Göremei Nemzeti Parkot, a csodálatos Antalyat, a Földközi-tengert, amelynek vize még októberben is 26 Celsius fokos volt.
     Egyesek a kora hajnali órákban, fejenként potom 160 Euróért léghajóba ülhettek és a magasból láthatták Kappadókia csodálatos tájait.
     Kappadókiában idegenvezetőnk unszolására meglátogattuk Recep, azaz Recsi Bácsi sziklába vájt több évtizedes barlang lakását és nagyon ötletes Moulen Rouge elnevezésű kávézóját. A francia mintájú kávézó ugyancsak elnyerte tetszésünket.
     Meki Recsi Bácsi meglátogatását említette nekünk. Azt hittük, hogy majd egy aggastyán vár bennünket. Meglepetésünkre Recsi Bácsiról kiderült, hogy alig múlt ötven éves, de már nyolc unokája van Mehi szerint náluk az ötven éves ember már bácsi! Rugalmas léptekkel hozta nekünk a kiváló török Efes sört és a kávét, majd megmutatta háromszintes lakását, amelyben minden szinten sok-sok török szőnyeg található.
     Apropó szőnyeg: meglátogattunk egy híres szőnyegfonó manufaktúrát, ahol egy Egerből származó hölgy, Mária /janicsár/ kalauzolt bennünket nagy szakértelemmel és kedvességgel.
     Itt láthattuk, hogy hogyan dolgozzák fel a selyemgubót a szőnyeg fonásánál. Három-négy évig is dolgozik egy-egy török asszony mire elkészül a csodálatos mű.
     Nos fel is ajánlották nekünk, hogy 80 ezer Euróért vásárolhatunk is úgynevezett befektetési szőnyeget. Le is alkudtuk ötvenezerre, de sajnos a bankárunk éppen akkor nem volt elérhető, így nem tudtuk megvenni és hazahozni, dacára a nekünk felszolgált bornak, sörnek, kávénak, rakinak és üdítőknek. Pedig nagyon jól mutatott volna egy kis befektetési szőnyeg, hiteles tanúsítványával a lakásunkban. Igaz az örökösök biztosan hajba kapnának, hogy kié is legyen ez a selyem szőnyeg?
     Kappadókia után Antalya következett. De még feltétlenül meg kell emlékeznünk a keringő dervisek bemutatójáról, amelyet ősi helyükön, egy szintén barlang épületben mutattak be nekünk egy kis maniért.
     Olyan hófehér ruhákat még nem is látott senki közülünk, amiben a dervisek táncoltak, a csodálatos relaklációs zene kíséretében, teljesen átszellemülten. A csodálatos, andalító zene és dervisek körbe-körbe forgása minket is elszédített, és majdhogy nem álomba ringatott. Különösen dr,Gamauf András barátunkat, a hatalmas török barátot és nagy iszlám szakérőt. És persze sorok íróját is, aki mindössze talán egy méterre ült a bemutatónk a dervisekről.
     Ha valaki Törökországban jár, akkor feltétlenül fel kell keresnie egy igazi török fürdőt. Ennek nagy hagyománya és kultusza van Törökországban. Nos, Bandi barátunk feleségével, Évával együtt jelentkezett az idegenvezetőnél, hogy elmehessenek a török fürdőbe.
     Egy kis busszal néhányan a csoportból tehát bementek jó borsos áron egy ilyen fürdőbe. És itt kezdődtek a bajok. Az öltöző szekrények kódszámokkal voltak ellátva, a több diplomával rendelkező társaság alig tudta megfejteni, hogyan is működik ez. Az egyik mérnök össze-vissza beírta a számokat, sorra nyíltak ki a z üres szekrények.
     Törökországban rengeteg az orosz turista, de üzlet és bolttulajdonos is. Ennek a fürdőnek is valószínű orosz volt a tulajdonosa, mert a személyzet is a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságaiból verbuválódott össze. Bandi barátunk különösen egy csinis kirgiz lányra lett figyelmes, aki kalauzolta őket.
     A fürdő tele volt orosz állampolgárokkal. Ez még nem lett volna baj! De az egyik tag úgy berúgott a sok vodkáról, hogy alig tudott járni. Össze vissza dülöngélt, ma beesett a sarokba.
     Amikor egyik helyiségből átmentek egy másikba, Bandi barátunk keresni kezdte a papucsát, de sehol sem találta. Egyszer csak azt vette észre, hogy a részeg orosz lábán van a papucsa. Megpróbálta tehát visszaszerezni a mártós vendégtől. Mérgesen mondta neki:”ruszki cselovek zabrál” - emlékeztetve arra, hogy az egykori felszabadítók milyen nagy sikerrel tulajdonították el a magyarok különböző vagyontárgyait.
     Nos nagy nehezen sikerült is neki, mert különben mezítláb mehetett volna vissza az ötcsillagos szállodánkba. Előtte azonban még nagyobb kalamajkájuk volt az öltöző szekrényekkel. A szállodába érve Bandi felfedezte, nagy mérgére, hogy a szálloda alsó szintjén is van egy kiváló török fürdős, amelyet ingyen igénybe vehettünk volna. Még aznap este be is mentünk, de sajnos másnap már vége lett törökországi utazásunknak.
     A kappadókiai Recsi Bácsi nagy druszája, a török államelnök Recep Bácsi azonban alapos bosszút állt ezért a galád tettért: Bandi Barátunk papucsának elzabrálásáért.
     Lelövette a török légteret megsértő orosz bombázót. Béke poraikra!
     Mi ebből a tanulság: soha ne vett el a másét!
     Mi pedig szépen hazarepültünk az Onuair légitársaság új gépével Budapestre. Szerencsénk volt, minket nem lőttek le bosszúból az oroszok!



SIPOS MARI "A SZERETET AJÁNDÉKA" CÍMŰ VESESKÖTETE ELÉ

     Nagy örömömre szolgál, hogy SIPOS MARIT köszönthetem "A szeretet ajándéka" című új verseskötete megjelenése, bemutatása alkalmából.

     Az 1969-70-es években a lovasberényi művelődési ház igazgatójaként dolgoztam. Akkor ismertem meg Sipos Marit, aki a Lasky Gyula középiskolai tanár barátom által vezetett irodalmi színpadunk aktív tagja volt. Már akkor kitűnt versmondó képességével. Több alkalommal sikerrel szerepelt irodalmi színpadunk országos bemutatón is.
     Lovasberényből Győrbe, majd újra Székesfehérvárra vezérelt jó sorsom. Így tehát elvesztettük egymást, de nem örökre.
     Néhány évvel ezelőtt megtudtam, hogy Mari verseket ír. Gratuláltam Neki, hiszen örültem, hogy fiatalságom régi kedves barátja így bukkant fel újra.
     Ezután már gyakrabban beszélgettünk. Elmondta, hogy tervezi verseinek egy kötetbe való gyűjtését kiadását.
     Ez szerencsére valóra vált! Most új verseskötetét, "A szeretet ajándékát" tarthatom a kezemben.
     Szép ez a könyv, de nemcsak formailag, hanem tartalmilag is!
     A több mint ötven év történései is frissen élnek Sipos Mariban.
     A varázslatos emlékek, az élmények felidézik benne a falusi élet örömeit a család szeretetét, a gyermekkori karácsonyok ünnepi hangulatát.
     Így Advent és Karácsony felé közeledvén nagyon időszerűek ezek a szép gondolatok.
     Különösen azért, mert a mai egyre embertelenebb és elidegenedett világunkban óriási szükség van a tiszta, igaz emberi szóra.
     Ezeket megtalálhatjuk "A szeretet ajándéka" című verseskötetében. Felidézi Édesanyja szeretett alakját, aki nagyon sokat dolgozott családjáért. A kemencében sült friss falusi kenyér illatát, a karácsonyi ünnepi vacsora mennyei ízeit.
     A kötetet Mari két tehetséges unokája, Horváth Boglárka és Horváth Domonkos rajzai díszítik. De a szerző maga is rajzol és fest. A kötetben kézműves alkotásai találhatók, amelyek most itt láthatóak az adventi kiállításon is.
     A 78 oldalas kötet a székesfehérvári Polus Press Nyomda kiváló munkáját dicséri.
     Sipos Mari nemcsak verseket ír, hanem kiváló szervező is. Létrehozta, megalakította az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösséget. A szervezetet, amelynek a vezetője, szeretné hamarosan egyesületté alakítani. Fáradhatatlanul szervezi a különböző programokat, mindannyiunk javára, épülésére.
     Sipos Mari élete egy nyitott könyv, amely most újabb tartalmas lapokkal gazdagodik és reményeink szerint nem csukódik be mostanában.
     Kedves Mari!
     Barátaid, tisztelőid nevében sok szeretettel köszöntelek új versesköteted megjelenése, bemutatása alkalmából! További jó és eredményes, sikeres alkotói, szervezői munkát kívánok, erőben és egészséggel!
     Fogadják, fogadjátok tehát szeretettel Sipos Mari kötetét. Egy olyan alkotó társunk verseit, aki írásaival szebbé és jobbá akarja tenni a világot és benne a saját életünket!



lap tetejére