Bergmann Balázs versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/3. szám

Dráma

Szívedre fújom-tintám a betűim,
Szétfoszlik a forma egykoron,
És atyám lészen belőle,
Megjelent szeretet fényben.

Rózsa vagy a nap szívében,
Szív vagy az emberek lelkében,
Néha szégyellem azt, hogy ember
vagyok, lennék inkább tünde.

Mikor a fák adnak nékem erőt
az leírhatatlanul finom csók,
Életem a tenger mélyén fekszik,
Mert dráma érzései érintik azt.

2017. április 29.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/2. szám

Mikor búcsúzunk

Azt érzem búcsúzni jöttem magához,
Búcsúzni jöttem az élet lelkéhez,
Fénylő folyónál fújták rám a véget,
Nem értem az életem igaz értelmét.

Most aggódik értem, hogy örökre
elhagyom a gyönyörű kék szemét,
Azt érzem, hogy vége a szivárványos
szenvedő napoknak, aranyló csillagoknak.

Sokat szenvedtem én itt ezen a helyen,
A kéklő forgó gyönyörűségen,
Mit ért az életem, ha nem szeretett senki?
És ha szeretett, én nem érinthettem.

Mondja hát miért harcoljak már?
Maga is csak repülni szeretne
vélem a csillagok erdejében,
De most búcsúzni jöttem magához.

2017. május 11.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám

Azt súgják

Keserű élet könnyei csordulnak rajtam,
Most rozsdás páncélom törték ketté!
És kifog most megvédeni már?
Szakad az eső és félig térdelek a sárban.

Támadnak mint démonok az éjszakában,
Halk hangok keringenek körülöttem,
Nem szabad feladnod atyád ereje
száll beléd most és mindörökre.

Azt súgják állj fel és ne félj,
Harcolj tovább a sötét dombok
mögül, hirtelen fényáradat bomlik ki,
Mindenki megriad és megáll.

Alászállnak angyalok a démonok
csatájába utolsó háború titkon
Támad fel bennem hirtelen ma,
Azt súgják ne add fel soha sem.

2016. június 28.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/4. szám

Mikor megjöttek

Felhőkön is virágok növekedtek
illatoztak bódultan mikor megjöttek,
A fák is ajándékozták őket levelükkel,
Állatok odagyűltek hirtelen örömükben.

Emberek pedig érezték ők mások,
Talán atyánk lehet és isteni anyánk?
Nagy zene szólt a szekér mögött,
Szeretet energiája ölelt át mindent.

Növekedett az energia és szeretet,
Aranykor vette kezdetét mikor
eljöttek hatalmas szeretet uralkodott,
Szólt az isteni zene mikor megjöttek.

Körül vették a szekeret és mikor
leszállt a szekérről atyám,
Léptei után virágok nőttek a földből,
Oly béke lett mikor megjöttek.

2015. november 17.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/3. szám

Hold fénye

Csillagok arcodon tündökölnek,
Szőke fürtjeid közt kacag a hold
fényének harmonikus varázslata,
Fák tánca színes fuvallattal csókol.

Bódult illat szálldogál körülöttem,
Felriadok hirtelen ezüstös álomból,
És mint félig holtan kelt ölelésből,
Újjászületve a rózsás szürke jelenbe.

Nincs idő sem gyötrelem a jelen van,
Egy összeroskadt házban falevelek
szerte szét, kopott óra kattog még,
Festmény a szőke tündöklő leányról.

Álmomban jött el hozzám váratlanul,
Hold fényével érkezett úgy is távozott,
Titkot súgott nékem és szívembe nézett,
Megfogta kezem mosolygott és ellibbent.

2015. augusztus 3

sorkoz

Levél

Olyan keserű az életem mert minden perce
Méreg, remegő kézzel írom ezt a levelet,
Nem tudom mit hoz a holnap,
De azt kívánom legyen nagyon boldog,
Ne féltsen engem kérem és ne legyen szomorú!
Mikor rám gondol csak mosolyogjon,
Csak egy száraz falevél vagyok amit el fúj
majd a szél távoli vidékekre sodródva!
A betegségem mélységesen legyengített,
Nincsenek már álmaim és céljaim sincsenek,
A végét várom mindennek és csak remélni
tudom hogy hamar eljön és átölel a fény,
Nem akarom hogy ez elszomorítsa magát,
Csak szeretném ha érezné mindennek
az őszinte kis levélnek a súlyát,
Mivel oly nagy a távolság ezért tudom
találkozásunk oly reménytelen,
De jobb ha tudja maga egy fantasztikus nő!
Hiszek benne hogy magára talál egy
jóravaló férfi aki nagyon sok szeretetet ad majd,
Mélységesen hálás vagyok magának,
Mindent köszönök, örökre bennem él.

2015. április 5

sorkoz

Esik

Fa alatt az esőben ülök,
Éjjel a temetőben sírva,
Kapuk már rég zárva,
Túlvilág illata járja át
a jázmin illatú lelkem.

Lehunyt szemmel,
Szinte csak az ő arca
villan fel előttem,
Pedig rég megöltem,
Mért kísért még is?

Nyári kóborló szél
egy hervadt rózsát
Fújt oda hozzám,
Olyan magányosan,
Csend van nagy csend.

Sötétlő árnyak tánca,
A szerelem gyilkosai
körülöttem nevetnek,
Én csak ölük vizesen
megfáradva a fák alatt.

Esik a szomorú eső,
Itt most nincs semmi,
Csend van nagy csend,
A legdurvább katona
az élet maga az élet.

Most kellene eltűnnöm
a fekete árnyakkal,
Volt egy gondolás bennem,
de hirtelen egy fehér galamb
Rázta meg szárnyait felettem.

2015. június 19.

sorkoz

Gyógyító fény

Szeretlek atyám mert tudom nem létezik
halál, nem létezik elmúlás mert te
meg én mi egyek vagyunk örökre,
Szeretlek mert tudom hogy ki vagyok,
Tudom hogy szeretsz és mindig is szerettél,
Tudom mikor haza megyek te ott leszel,
Adj minden embernek bölcsességet
erőt a minden napokhoz
adj erőt hogy megélhessék a jelent,
Megélhessék az igazi őszinte szerelmet,
Én mégis látlak a sötét felhők között is!
Látom és érzem hogy bennem vagy!
Jézus üzente: Eltörlök minden törvényt
szeressétek egymást, szeressétek örökre!
Nem hiszek az egyházban
a bibliában sem a vallásokban!
Én Jézusban hiszek és a jóságos Teremtőben,
Hisz ők azt mondták: Ti vagytok a világ világossága!
Én benned vagyok és te bennem vagy!
Gyógyító örök fény, köszönöm hogy itt lehetek,
köszönöm ezt a sok leckét amit itt tanulhattam,
A szeretet fényem öleljen át minden embert.

2015. március 28.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/2. szám

Földillatú istennő

Ezüstös csillagos csókos omlós
Pillanat szemébe néztem,
És éreztem minket oly nagyon
Szeretnek ha ennyire tud fájni.

Nincs könny arcán csak
Vidámság simul át rajta,
Megértésből születő hatalmas
Erőforrásból ölelős est.

Este lehunyja szemeit,
Nappal pedig kinyitja,
Tündöklőm látod?
Vedd észre a csodákat.

Egy száraz megtört levélkén
Pihenhet egy vidám esőcsepp,
És mellette két cinege énekel,
Énekli az élet szárnyalásait.

Szívd magadba a föld illatát,
És érezd hogy most élsz,
Istennő köszönöm hogy
Itt lehetek amíg itt lehetek.

2015. október 26.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/1. szám

Utolsó versem Önnek

Én többet magának nem írok,
Mert maga hűtlen volt hozzám,
Kopár lett szívem és keserves,
Azt mondja nem érez semmit,
Hogy ezt az ősi fájdalmat
Csak én látom és érzem minden
Porcikámmal szüntelen örökké.

Akkor magának nincs szíve kérem,
Kértem alássan jöjjön el hozzám,
Vártam és azóta is várom én,
De megértettem hogy reménytelen,
Ajkára vágyom finom meztelen
Érintésére bársonyos hangjára,
A csókra ami messzi tájakra visz.

De maga olyan kegyetlen vélem,
Segítsen rajtam hisz tudja jól,
Hogy halva éltem a szomorú
Létem és ebbe belefásultam,
Az érintésével a pillantásával
Gyógyított meg engem akkor,
Amikor itt volt csendben velem.

De tudja mit, többet én nem írok,
Többet nem kérek semmit sem,
Én szeretem magát és szeretni
Fogom örökre mert amit érzek,
Az őszinte és tiszta volt ön felé,
De így döntött őt választotta!
Akkor legyen vele boldog kérem.

2015. június 22.

sorkoz

Romos világ

Szétfestett szavak keverednek
Egy ázott szomorú papíron,
Igazat hirdetnek egy magányos
Sorsról mely tudja hogy itt
Mindenek kezdte és vége van.

Holló szárnyú idő harcol
Az emlékekkel oly hevesen,
Kell neki a színes virág,
De megszürkült ez a világ,
Nevető falak vesznek körül.

Utolsóban az utolsó lehelet,
Ázott hajamon gördülő
Fájdalom fájón esik a szent földre,
Csillagok királya vágtat belém,
Hogy ne haljon ki belőlem a remény.

2015. május 8.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/4. szám

Kérem Mondja ki

Nem tagadhatjuk le
Ami köztünk volt,
Maga is pontosan tudja,
Minden porcikámmal
Csak is egyedül magára
Vágyom és magával
Álmodom reszketve
Fázva egyedül minden
Percben a forróságban
Fázom a holdnak véres
Csókot adván könnyeimmel
Takarva takarnám a tegnapot!
Kérem jöjjön el és mondja ki!
Fáklyával járom a temetőket,
Magára gondolva kialszik
Mindegyik de én tudom mért,
Mert a szerelmem átkozott
Hamuja oltja ki a lángot szívemben,
Sötét kopott szobámban ellebben
Az igazság fátyla nevetve ostobán,
Ha egy felhőben élnék akkor most
Nevetnék az élet percein azokon,
A rozsdás napokon mikor az esőben
Vártam hívásának csókját de elmarasztalt,
A pillanat édes szárnyas átkozott valósága!
Mondja ki kérem hogy szeret engem,
Talán háborús lelkem megnyugszik
A véres büdös romok között és lehunyja
Két kisírt szomorú gyönyörű szemét,
Tudja, nincs semmim csak maga volt nékem.

2015. július 28.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Érzem

Érzem selymes érintésed lelki erejét,
Bódultan fekszem egy vidám diófa alatt,
Ez a nyár bennem járja végtelen táncát,
Ragyogó csillagok alatti szivárvány szeretetben.
Ó, te nő, te érzéki szirén énekeddel gyógyítasz,
S közben föld illatával keveredik az élet nedűje,
Szárnyalunk egy széllel felkapott levélkén,
Felhőkőn Lovak tánca minket igazol.
Nagyon mély fájdalommal élünk mi itt,
Egy sötét erdőben
Az őrület poharát ittuk ki mi ketten,
Olyan szépen csendben,
És mégis látjuk a csodát a világban.
A csodát, mely felragyog minden nap.
Könnyeim felkapja egy színben pompázó lepke,
Miközben a földre szeretett volna hullani,
És egybeolvadni a föld szívével.
Érzem, érezlek.

2014. június 25.

sorkoz

Mély világból

Azt álmodtam,
Egy csillag tetején ülök,
És téged nézlek,
Ahogy hosszú hajad
Megpihen vállamon.
Túl mély az árok,
Nem tudok kimászni,
Az élet fáj maga,
Lassan elfogy erőm,
Nem ér el a fény már.
Eső utáni föld illata
Fonja körbe sebzett lelkem,
Ahogy leteszem a fejem,
Behunyom vörös szemem,
S csak táncolunk, táncolunk.
Nincs tiszta szó, mely
Enyhítené ezt a fájdalmat.
Nincs ölelés, sem csók,
Nincs ember, ki elfeledtetné,
Csak a hűvös halál tudja.
Nincs semmim, csak
Az arcod mosolya,
S most hogy itt fekszem,
Két feketerigó egyszerre
Kezdte énekét.
Kicsit vártak, s mintha
Nevetnének, hogy eggyek,
Hálásak Istennek,
Együtt vannak ők,
Együtt a fák szeretetében.

2014. június 14.

sorkoz

lap tetejére