B.B.Nala versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/2. szám

B. B. Nala: Nap-talizmánt őriz tenyerem

Hogyan valljam meg a vágyam, az én dalom az örök szerelem,
Telihold fénylő sugarában Nap-talizmánt őriz tenyerem.
Rád gondolok, amikor egyesül a nappal és az éj,
Dallá válik a szélben, az elfojtott szó szívem rejtekén.
Örök imádód vagyok, ki álmaiban magához ölel,
Vágyakozó szívemnek a varázslat órája jön el.
Eldalolnám Szerelmem, hogy Sorsom fénylő talizmánja vagy,
Örök szerelem hajnalán oly tüzes flamencót jár a Nap.
Megvallanám vágyamat, hisz dalom az örök szerelem,
Az én dalom, hogy várjalak; te vagy számomra a tűz elem.
Szívem hangszere csendítette álmok közt a dalba írt mesét,
Örök szerelem hajnala a vágy vérvörös szirmát bontja szét.
Szerelmesen ölelnélek, száz és száz elvarázsolt percen át,
Titka a dal végtelenjének, hogy a szívemet perzselje vágy.
Csöndes jóslat minden álom, mit a varázslat felhőkbe ír,
Úgy halad a tűnő perc vágyak útján, mint ekhósszekér.
Te vagy végtelen dalom, hisz folyton a csodát keresem,
Ébredező hajnalon, Nap-talizmánt őriz tenyerem.

sorkoz

B. B. Nala: Kitárul a szerelem csipkés legyezője

Imádatom tündérdalként hatja át a völgyet,
Tiéd az álom, melyet csipkés legyező rejt.
Titka a felkelő Nap tüzes sugarának,
Szerelmes vallomásaim szív-virágú ágak.
Az én csodám, ha az arcodban gyönyörködöm én,
Szenvedélyem kitárul csipkés legyezőként.
Örök vágyam tündérdalként hatja át a hajnalt,
Megérintve a Napot szerelmes szárnyakkal.
A vágyak madarával a szélben útra kélek,
Te vagy a virágzó völgyben felcsendülő ének.
Álmok csipkés legyezője rejti a csodámat,
Megremegnek a szélben a szív-virágú ágak.
Egy perc gyönyöre jelent nekem minden álmot,
Örök szerelem hajnalán, az aranyhídon állok.
Hogy soha nem szűnő vágyam megvalljam ezerszer,
Halk gyönyörben, amikor a szél útján a Nap felkel.
Te vagy titka a szerelem tündérdalának,
S az álom, mit az éjek szívvirágba zártak.
Megérinti lelkem a vágy hajnali szellője,
Kitárul a szerelem csipkés legyezője.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám

B. B. Nala: Nap-talizmánt őriz tenyerem Hogyan valljam meg a vágyam, az én dalom az örök szerelem, Telihold fénylő sugarában Nap-talizmánt őriz tenyerem. Rád gondolok, amikor egyesül a nappal és az éj, Dallá válik a szélben, az elfojtott szó szívem rejtekén. Örök imádód vagyok, ki álmaiban magához ölel, Vágyakozó szívemnek a varázslat órája jön el. Eldalolnám Szerelmem, hogy Sorsom fénylő talizmánja vagy, Örök szerelem hajnalán oly tüzes flamencót jár a Nap. Megvallanám vágyamat, hisz dalom az örök szerelem, Az én dalom, hogy várjalak; te vagy számomra a tűz elem. Szívem hangszere csendítette álmok közt a dalba írt mesét, Örök szerelem hajnala a vágy vérvörös szirmát bontja szét. Szerelmesen ölelnélek, száz és száz elvarázsolt percen át, Titka a dal végtelenjének, hogy a szívemet perzselje vágy. Csöndes jóslat minden álom, mit a varázslat felhőkbe ír, Úgy halad a tűnő perc vágyak útján, mint ekhósszekér. Te vagy végtelen dalom, hisz folyton a csodát keresem, Ébredező hajnalon, Nap-talizmánt őriz tenyerem.

Örök szerelem völgyében a madár a vágy forrására lel,
Virágzó akácfa ágán szüntelenül rólad énekel.
Lelkemben vágy dala szól, amióta téged megláttalak,
Vonuló felhőkön át szív-mandalát hordoz a Nap
Nem szűnő vágyamról mesél az illatozó akácvirág,
Dallá vált a szenvedély a virágzó völgy útjain át.
Egy szót suttog a lilaakác, amikor a szirma megremeg,
Megérintem a szívmandalát, hisz ébren is álmodom veled.
Örök szerelem völgyében szirmokat hordoz a nyári szél,
Te vagy nekem a gyönyör, hisz az útjaimon vágy kísér.
A lilaakác ágai a csodaforrásba hajlanak,
Vonuló felhők között szívmandalát hordoz a Nap.
Madár dala hatja át a szerelem virágzó völgyeit,
Amikor a szél az útra halványlila szőnyeget terít.
Egy szót suttog a lilaakác, amikor a szirma megremeg,
Átélve a szél sóhaját, a dal áthatja a végtelent.
Mit mondhatnék Szerelmem, hisz neked mesél a dalosmadár,
Ölellek képzeletben, amióta a Nap hordoz szívmandalát.

sorkoz

B.B. Nala: Száz és száz nimfa dalolja énekem

Tűzlánggal egyesülnek az álmok és a halk szavak,
Sorsom, hogy talizmánként a szívemen hordozzalak.
Mit tehetnék, hiszen oly halkan kél a láng,
Ám dallá válik az éji meséken át.
Elvarázsolsz, mint csillag az éjek Egét,
Felébresztve száz és száz nimfa énekét.
Szenvedélyem csoda-talizmánként hordozom,
Vágyam csillag-eső a jázminbokrokon.
A Hold ezüstösen fénylik a talizmánon át,
Simogatnálak, mint szél a szirmok bársonyát.
Hiszen a szálldosó illat te vagy nekem,
Száz és száz nimfa dalolja énekem.
Szenvedélyem csoda-talizmánként hordozom,
Vágy éjében neved csendül a húrokon.
Elvarázsolsz, mint csillag az éjek Egét,
Te vagy nekem a dal, mely a lelkemhez ért.
Rólad mesél a harmatkönnyes jázminbokor,
A csillagfátyol lágy selyemként rám borul.
Rólad mesélnek az elhalkuló szavak,
Sorsom, hogy talizmánként a szívemen hordozzalak.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/2. szám

B.B. Nala: Szárny a Napkorongon át

Te jelented nekem a virágzó nyár titkait,
Kelő Nap sugarából az álom sző baldachint.
Aranyhúron csendül a vágy, dallá téve sóhajom,
Te vagy az én gyönyöröm, mely virágként nyílt hajnalon.
Úgy ittalak magamba, mint tearózsák illatát,
Neked adom Sorsomat, mint titokzatos mandalát
Mely álomként egyesít száz és száz aranyszívet,
Szerelmes vágyam dala a Sors varázsigéinek.
A virágzó tearózsa száz szirmot a völgybe szór,
Nem szűnő szenvedélyem úgy csendül fel, mint a húr.
Dallá téve elmerengő szívem lázas sóhaját,
Egyetlen perc gyönyöre, mit számomra a Sors megáld.
Érintsd meg a lelkemet, mint vágy szele a baldachint,
Tiéd álmaim völgye, hol száz tearózsa nyílt.
Mint vágyak elixírcseppjét, úgy ittam az illatát,
Kincskereső lettem én, ki álom-csillagot talált.
Amikor a tearózsa kibontja a szirmait,
Egyetlenegy a vágyam, hogy láthassalak megint.
Álmok mandalaszívében Nap tükrözi arcodat,
Vágy szele kavarja fel a táncoló szirmokat.
A gyönyör perce úgy röppen, mint szárny a Napkorongon át,
Dallá teszi a hajnal a szívembe rejtett csodát.

sorkoz

B.B. Nala: Sugaraidban vulkán vagyok

Éji álmok gyönyörében egyetlenegy perc varázsol el,
Tiéd az éj mandalája, mit szerelem tűzszárnya ölel.
Vágyak szele ébreszti Hold fényében a varázslatot,
Oly gyönyörű arcod lesni, sugaraidban vulkán vagyok.
Éji láng, mely fellobban a csillagokkal átszőtt Ég alatt,
Vágyam, hogy szüntelen daloljak, ha az álom bont tűzszárnyakat.
Ezerszer eldalolnám soha nem szűnő szerelmemet,
Áthatod lelkem, mint a vulkán a csillagokkal átszőtt Eget.
Álmom tükröződő holdfény az elvarázsolt éji mandalán,
Amikor úgy száll az ének, mint a csillagok felé szárny.
Az én Sorsom szenvedély, mely a szívemnek gyönyört adott,
Halkan suttogó a szél, fel-fellobbanó vulkán vagyok.
Hisz vágyam, hogy elmondhassam a titkot, mit a Sors szívembe rejt,
Álmok szárnya érinti a csillogó, arany boltíveket.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2016. Harmadik évad/1. szám.

B.B.Nala: A csillag-vándorok útrakelnek

Vágyam dalba írt szava az örök szerelemnek,
A csillag-vándorok az éjben útrakelnek.
Imádatom Hold fénye az Ég bársonyán át,
Dallá teszi a szívem csöndes, éji álmát.
Rád gondolok, amikor a szavak elhalkulnak,
Érted követem útját a csillag-vándoroknak.
Álmok végtelenjében csak téged kereslek,
Vágyam dalba írt szava az örök szerelemnek.
Érints meg, mint éji szél a vadrózsa ágát,
Elmerengő szívem a holdfényben talál rád.
Rólad mesélnék álmokon át, merengő gyönyörben,
Végtelen az én dalom, ám a perc elröppen.
Elsuttogom vágyamat halkuló szavak közt,
Az én szerelmem örök láng, szívem téged tükröz.
Rád gondolok, amikor a szavak elhalkulnak,
A vadrózsaágak a völgy-útra hajolnak.
Hisz amikor a csillag-vándorok útrakelnek,
Imádatom halk szava lesz a bűvöletnek.
Vágyam áthatja az idő múlhatatlanságát,
Éji álmok gyönyörében szerelmem dallá vált.
A csillag-vándorok újra s újra visszatérnek,
A szerelem völgy-útján a vadrózsák mesélnek.

sorkoz

B.B.Nala: Megcsillan a holdfény az aranyhidakon

Csillagokkal egyesülnek a halkuló szavak,
Szenvedélyem nem látja más, csak a holdsugarak.
Fahéjvirág meséje csöndes sóhajom,
Megcsillan a holdfény az aranyhidakon.
Melyen csöndes éjben a vágy zarándoka jár,
Ki sodródó szirmok közt egy perc csodára vár.
Fahéjvirág titka a nem szűnő szenvedély,
Lázas szívem felsóhajt a tűnő percekért.
Dallal egyesül a vágy égő ajkamon,
Szerelmem, én neked csak az álmot adhatom.
Mely csillaggá válik az éj vándorútjain,
Megcsillan a holdfény a vágy aranyhídjain.
Hol merengő gyönyörben az éj zarándoka jár,
Éjek suttogó szelében fahéj illata száll.
Dallal egyesíti lázas sóhajomat,
Nem látni mást a holdfényben, csak a lágy szirmokat.
A fahéjvirág szirmával halkan táncol a szél,
A vágy csöndes éje forró, akár a vér.
Az aranyhidakon a vágy zarándoka jár,
Egyetlenegy perc gyönyört fahéjvirágba zár.
Csillagokkal egyesülnek a halkuló szavak,
A zarándok álmát tükrözi a patak.
Megcsillan a holdfény az aranyhidakon,
Nem éltet engem semmi más, csak egy perc jutalom.
Nincs nekem más vágyam, csak, hogy újra lássalak,
Dalra kelti az örök vágy égő ajkamat.
Aranyhidakon járva csak kereslek én,
Égő szívem felsóhajt a tűnő percekért.
Álmodó csillagok közt mesél a holdsugár,
Elsuttogja, mit a Sors fahéjvirágba zár.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám.

Daloljatok szerelmemről flamenco-gitárok

Halk gyönyörök éjjelén csillagot számolnék,
A rózsák már alszanak, ám a dal tovább szól még.
A szívbe rejtett szavak a lángokba merülnek,
Csillagokból szőtte az éj hálóját a ködnek.
Az alvó rózsa szirma olyan, mint a bársony,
Végtelen mesém szól a flamenco-gitáron.
Melynek aranyszín húrját az éj csendítette,
A szerelem harmatkönnyét lágy sziromba rejtve.
A tűnő perc az éji ködön pereg lágy sziromként,
Égre kelt a telihold, ám a dal tovább szól még.
Hiszen csillagokba szökni látom én a lángot,
Daloljatok szerelmemről flamenco-gitárok.
Aranyszínű húrokon vágyam csendítsétek,
A szenvedély számomra áldás, ám szüntelen éget.
Az én vágyam örök tűz, mit eső sem olthat,
Imádatom végtelenje lett a flamencónak.
Száz és száz szó hangzik a szerelem dalán át,
Számomra a tiltott perc jelent könnyet, s áldást.
Felsóhajt a szél, amikor a rózsák ébredeznek,
Nem szűnő szenvedély adott gyönyört életemnek.

sorkoz

Nap kél a tó felett

Tündérrózsa, melyet az álmok kibontanak,
A csöndes varázsigét fülembe súgja majd.
Hisz dallá vált bennem, mit át nem élhetek,
Hajnal gyönyörében Nap kél a tó felett.
Szitakötő-szárnyak titka, halk szenvedély,
A te nevedet hallom, ha Nap korongja kél.
Te jelented az én végtelen álmomat,
Szerelem taván a vágy szirmot bontogat.
Bársonyos szirmok a szerelem taván,
A hajnal meséje olyan, akár a tánc.
Elvarázsolt csillag az aranyszárnyakon,
Lelkemet átjárja a gyönyör hajnalon.
A vágy tündérrózsái könnycseppet rejtenek,
Szerelem hajnalán Nap kél a tó felett.
Napsugarak húrján dalt kelt a szenvedély,
Álmok dala hangzik, ha nappalra vált az éj.
Álmot ébreszt bennem a gyönyör hajnala,
Arcodat tükrözi a szerelem tava.
Áthatottad lelkem csendülő dallamát,
Nevedet suttogom, ha az éj nappalra vált.
Bársonyos szirmok, melyet az álmok kibontalak,
Elmerengő szívem csendülő húrja vagy.
A vágy tündérrózsái könnycseppet ejtenek,
Szerelem hajnalán Nap kél a tó felett.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/2. szám.

Arany talizmánt hordoz az Ég

Vágyak szelében forog a szélmalom,
Hogy mondjam el, hogy te vagy a felkelő Napom?
Te vagy álmom, amikor a szél suttog nekem,
A szenvedély illattá vált ébredésemen.
Vágyam örök, mint a Föld, mely a Nap nyomába jár,
Halkuló szavak közt merengő szívem csodára vár.
Csöndes a vallomás, mit szerelmes gyönyörben suttog a szív,
Felhők vonulnak, ám arany talizmánt hordoz az Ég.
Szélmalom forgása az én vágyam a kelő hajnalon,
Szenvedélyem aranyszárnnyá vált a tüzes sugarakon.
Hiszen oly halk gyönyörben szítod a véremet,
Édes illat csalogat álmodozó méheket.
Vágyódón tárják ki aranyszínű szárnyukat,
Hogy gyönyörködve érintsék a tearózsa-szirmokat.
Szenvedélyem dallá vált a hajnalok bűvöletén,
Vágy szelében szálldosom örök szerelem méheként.
Halkuló szavak közt merengő szívem csodára vár,
Sugaradban Szerelmem soha nem múlik a nyár.
Csöndes álmokon át Sorsom adom neked,
Egyetlen perc gyönyöre kelő Nap a Föld felett.
Rád gondolok, amikor dalként szállnak az imák,
Percek váltakoznak a malom forgásain át.
Terólad mesélnek a hajnali szelek,
Minden vágyam, hogy Sorsod talizmánja legyek.
Hiszen neked én csak álmom adhatom,
Imádatom oly örök, mint a szélmalom.
Szenvedélyem áthat, mint napsugár az Eget,
Kereslek, mint a méh a virágzó völgyeket.
Mely a perc bűvöletében tearózsára száll,
Felhők vonulnak, ám a Föld a Nap nyomába jár.

sorkoz

Elvarázsolt csillag a tündércsipkében

Beszökik a Nap a tündércsipkés ablakon át,
Úgy éltetsz, mint a dal az aranyhárfa húrját.
Te vagy nekem az a szó, mely felcsendül százszor,
Vágyam a rózsák meséje, hisz Napként sugárzol.
Rejtett csodát tükrözöl az álom-szentélyen,
Vágyam elvarázsolt csillag a tündércsipkében.
Éji imám egyesül a lázas pillanattal,
Amikor illatozó rózsát bont a nyári hajnal.
Elhalkuló szavakon át gyönyörködve nézlek,
Úgy kelted bennem a dalt, akár a meséket.
Te vagy nekem az a szó, mely szívemen áthat,
Álmom tündércsipkéje a Nap-szentély falának.
A rózsaszirom játéka a suttogó szeleknek,
Szívem rejtett álmai a csöndbe tűnő percek.
Aranylángokat keltesz a szívem tükrében,
Vágyam elvarázsolt csillag a tündércsipkében.
Rád gondolok Szívem, a hajnali órákon át,
Úgy éltetsz, akár a dal az aranyhárfa húrját.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám.

Amikor dalom száll

Az én szerelmem tiltott, ám megvallanám én,
Illatával méhet csalogat a nyíló jázmin.
Mint a szálldosó illat, olyan merengésem,
Napsugarakat egyesít az aranyszárny a szélben.
Mit mesél a halvány szirom a hajnalokon túl?
Szerelem könnycseppje hullik a jázminbokorról.
Illata az aranyszárnyú méhet csalogatja,
Életemnek gyönyörét a létezésed adja.
Olyan szenvedélyem, mint a jázminbokor álma,
Napsugarak közt röppen a méh aranyszárnya.
Hisz amikor elloptam egy sugarat tőled,
Vágy hajnalán csillaggá változtak a könnyek.
Szenvedélyemet a Sors napsugarakba írta,
Aranyszárnyú méh szállt a nyíló jázminra.
Illatot hordoz a szél, amikor dalom száll,
Egyetlen perc többet mond ezeregyszáz szónál.
Imádatom akár a jázminbokor álma,
Illatozó szirmok közt rejtőzik csodája.

sorkoz

Lágy szirmokra hullatja csillagát az éj

Fahéjvirág meséi, halkuló szavak,
Rólad mesél a sziklák közt sodródó patak.
Vágyam dallá válik az éj múló percein,
Az álmos telihold körül aranyszárny kering.
Harmatkönnyes éjeken csak rád gondolok,
A tűnő perc lágy szirom, mit a szél elsodort.
Mit mesél a Hold fénye a sziklákon át?
Te jelented nekem az egyetlen csodát.
Csillaggá válik az álom a harmatcseppeken,
Megvallanám százszor, hogy dal vagy nekem.
Álmokat ébresztenek a halkuló szavak,
Egyetlen vágyam, hogy újra láthassalak.
Túl a csöndes perceken, s a tűnő éj dalán,
Elvarázsolt csillagok közt arany lesz a szárny.
Hisz az álmos telihold terólad mesél,
Lágy szirmokra hullatja csillagát az éj.
Ám szirmait becsukja a fahéjvirág,
Feléd szállnék az álmok csöndes szikláin át.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december.

Lehoznám az Égről a Napot neked

A vágyak ösvénye oly illatozó,
Álmok gyönyörében elhalkul a szó.
Vérvörös szirmok bontják szenvedélyemet,
Illatuk áthatja az ösvényeket.
Vágy szelében szálldos az aranyszárnyú méh,
Nem hallani mást, csak a végtelen mesét.
Az örök szerelem olyan, mint a láz,
Felkelti a szélben a hajnalok dalát.
Szívem álmodozón csak téged keres,
Lehoznám az Égről a Napot neked.
Amit érzek, a szemedbe mondanám,
Hisz téged tükröz a szív a mandalán.
Álmodó lelkem tiltott ösvényre ért,
Egy illatot követve szálldos, mint a méh.
Nevedet suttogja a szél elhalkulón,
Merengő gyönyörben rólad álmodom.

sorkoz

Szívemben csendül a szerelem húrja

Te vagy a szívemben felcsendülő dallam,
Szirmok sodródnak az éji patakban.
Te vagy a csillag, mely elbűvöl százszor,
Vallomásom az álmok húrján szól.
Lágy szirmok tánca az én szerelmem,
Melyet szél sodor halk bűvöletben.
Szívemben csendül a szerelem húrja,
Vallomásom éji szél sodorja.
Hold tükröződik a vágy patakjában,
A dal tovább szól a gyönyör hajnalában.
Hogy mondjam el, hogy bűvölsz régen?
Varázsige hangzik a csönd esküjében.
Te vagy titka a felcsendülő dalnak,
Az álmok csillagát nekem te adtad.
Lágy szirmok sodródnak a patak tükrén,
Álmok szárnyán a Napot megkerülném.
Te jelented nekem az álmok csillagán át,
Hajnalokon túl a lágy szirmok táncát.
Az életem vagy, hisz bűvölsz engem régen,
Napsugárrá válik a húr szívem hangszerében.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október.

Halkan kísért a láng

Álmok gyönyörében suttogom a neved
Sorsom a szerelem csillagfüggönye lett
Mely alkonyon szövődik, ám fellebbenti az éj
Száz csillagon át a csönd álmokat ígér
Szívembe zárta a Sors a varázslatot
Vágy hangszerén csendítve a lázas dallamot
Aranyhúr meséje, mit nem élhetek át
Álmok gyönyörében fel-feléled a láng
Hogyan mondjam el, hogy a szívem a tiéd
Eleven tűzként égek én az ajkaidért
Lopva nézem arcod csillagfüggönyön át
Álmok gyönyörében halkan kísért a láng
Száz csillag hálózza be az éjt s az alkonyatot
S a lázas érintést, mit Sorsom megtagadott
Merengő gyönyörben suttogom a neved
Mit az aranyhúrok fel-felcsendítenek
Neked adom én az éjt s a hajnalokat
Te vagy nekem Szívem, a tűzsugarú Nap

sorkoz

Hennával rajzolt szív szerelem-csillaga

Örök imádatom, mit neked adhatok
S az álmok hennaszívében a szerelemcsillagot
Túl a csöndes álmon s a perc bűvöletén
Nem ölelhetlek át, ám sugarad enyém
Hennával rajzolt szív szerelemcsillaga
Áruld el, miért végtelen a csönd sivataga
A vágy szele táncot jár fellobbanó tüzén
Merengő lelkemben arcod tükrözöm én
Dal kél a szívemben, ha tüzet szít a vágy
Olyan a sivatag, akár az éjszakák
Hiszen az éj csöndje lázas és végtelen
Egybeforr a tűzben a vágy és a rejtelem
Hennával rajzolt szív szerelemcsillaga
Végtelen álmokat ébreszt a csönd szava
Olyan vagy nekem, mint a hajnali szél
Meg nem szűnő vágyak halk sóhaja kísér
Érintsd meg Szerelmem vágyam sivatagát
Merengő szívemet a gyönyör járja át
Terólad mesél az éj és a nappalok
Örök imádatom, mit neked adhatok
Vágyam sivataga lázas és végtelen
Elfojtott a tűz, ám éget elevenen
Hiszen a szépséged úgy bűvöl, mint a láng
Neked adom a hennaszív szerelemcsillagát

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július

Aranykönny a pálmalevélen

Hogyan mondjam el Szerelmem, hogy örökké várlak,
Az elfojtott szenvedélyek tűzsugárrá válnak,
A vágy dallá változtatja lázas szenvedélyem,
Megcsillan az aranykönny a pálmalevélen.
Egyetlen perc gyönyöre tűnő, mint a harmat,
Ám sugaraddal szívemet tűzzé változtattad,
Aranykönnyek varázsa hajnalokon ébreszt,
Az örök vágy nyílvesszőként áthatja a szívet.
Hogyan mondjam el, Szerelmem, hogy örökké várlak,
Szenvedélyem titka a Nap tüzes sugarának,
Örök vágyam titka az elhalkuló szónak,
Szívem örökre tiéd, mit a perc tűzzé változtat.
Megcsillan az aranykönny a pálmalevélen,
Szerelmem, a Sorsomat csak neked ígérem,
Harmatcseppként csöndbe tűnnek a hajnali órák,
Örök vágyam tűz, melyet a perc változtatott át.

sorkoz

Csillagok meséje a halk szerenád

Rád gondolok elvarázsolt perceken át,
Csillagok közt felszökik a halk szerenád.
Átölelnélek szerelem szárnyaival,
Áthatottál szenvedély vulkánjaival.
Érezd, Szívem, hogy szerelem szárnya ölel,
Amikor a gyönyörök órája jön el.
Virrasztok, hisz sugaradban lángol az éj,
Szerenád szól, ha csillagok zápora kél.
Átölelnélek szerelem szárnyaival,
Halkuló tűzlángok között kél a vihar,
Rólad mesél az éjben a halk szerenád,
Egyetlenegy perc, melyet a Sorsom megáld.
Amikor tűz sugarában lángol az éj,
Illatozó, lágy szirmokat hordoz a szél,
Szívem izzó vulkánját a vágy hevíti,
A szerelem szirmát a szél repíti,
Hisz csillagok meséje a halk szerenád,
Sugaradban lelkem titkos kincsre talált.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május

A gyönyör hajnalán

A te nevedet suttogom a gyönyör hajnalán
Álmodó esőcseppként a gránátalmafán,
Melyet álomként hatott át az éji fény,
A vágy démona talizmánt hordoz a szívén,
Kit a gyönyör áthatott csöndes éjszakán,
Tündércsipkét rajzolva az álom ködfalán.
Vallomásom halk gyönyör, hisz csak suttoghatom,
Hogy teérted ébredek minden hajnalon.
Átélem álmaimban a tiltott szenvedélyt,
Csöndes hajnal elvarázsolt esőcseppjeként.
Te vagy az én életem, a felkelő Napom,
A tündércsipke arannyá vált a ködfalon,
Hisz a vágyak rabságából nincs szabadulás,
Nyíló rózsák díszítik a gyönyör kapuját.
Kapu, mit más nem nyit meg, csak a varázsigém,
A vágy démona talizmánt hordoz a szívén,
Mely az arcodat tükrözi, ha felkél a Nap,
Terólad álmodom a gránátalmafák alatt.

sorkoz

Vágyak forráskútja tükrözi az álmot

Elfojtott vágyak elixírcseppje,
Kitárja szárnyai bársonyát a lepke.
Minden vágya, hogy mesékbe szálljon;
Nyíló rózsa a szív, csodakút az álom.
Gyönyör kísérti, szálldos a csendbe,
Álmok útjain át elmerengve,
Szüntelen mereng hosszú úton át,
Vágya virágzó völgy, hol nyílnak a rózsák.
Elfojtott vágyak elixírcseppje,
Rád gondolva folyton dal kél a szívembe,
Kék lepke száll a szivárványon át,
Megérintve az Ég bársonyát.
Túl a felhőkön, s a szivárványon
Arany virágpor csillag a kék szárnyon,
Kísérti lelkét a csöndes naplemente,
Rózsaszirmokra száll a kék szárnyú lepke.
A gyönyör perceit átálmodja,
Vágyódva merül el a bársonyba,
A gyönyört kereste hosszú úton át,
Szikla fakasztja a vágy forráskútját.
Túl az álmokon arcodat nézem,
Áldott merengésben megdobban a szívem,
Olyan vagyok, akár a kék szárnyú lepke,
Ki napsugarakon át szállt a hegyekbe,
Hol szikla fakasztja a vágy forráskútját,
Mely álom-elixírként öntözi a rózsát.
Én egyetlen percet szüntelenül áldok,
Vágyak forráskútja tükrözi az álmot,
Tükröz egy álmot, a naplementét,
Úgy ittalak, mint rózsák a vágy elixírcseppjét.

sorkoz

lap tetejére