Magyar Ary versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/3. szám.

Molnár József prímás emlékére

Hat éve múlt,
már távolinak tűnik,
mégis oly közel.
Az utolsó perceinket
nem felejtem el.

Néztél rám kérdőn,
fogtad a kezem.
Miben bíztál?
Hogy tudok változtatni
a végzeten?

Lásd, e téren én
tehetetlen vagyok!
De szívemben élsz
mindörökké...
S ha rág gondolok,
fényesebben ragyognak
fenn a csillagok.

És a szférák zenéje
halkan szól felém.
Hegedűd hangjába
takarózom én.

Éltet és táplál,
szívem oly hálás neked...
hogy mindörökké
küldöd felém
lágy hegcdüszóval
a mindennapi üzeneted.

Pesthidegkút, 2017.08.04.

sorkoz

Hosszú, forró nyár

Hosszú forró nyár,
nem ciripel a szöcske sem már!
Elfáradt a természet.
Perzselő léptekkel érkezik
a tikkasztó enyészet!

De a természet
mindig észbe kap.
Rossz ez a Föld,
környezeteddel együtt EMBER
PUSZTÍTOD ÖNMAGAD!

De a megújulást hordják
a TERMÉSZET GÉNJEI!
Ébredj EMBER!
Vigyázz a FÖLDRE,
és segíts a természetnek
az életet újra életre kelteni!

Pesthidegkút, 2017.08.04.


sorkoz

Skerlák Ibolyának

Kortalan korú,
lelkes és kedves,
ecsettel virágokat,
tájakat fest és csak
fest, fest!

Kívánok néked.
Ibolya kedves...
további sikereket,
és maradj sokáig ily
kedves és lelkes,
gondozd a virágaid,
és csak fess,
fess, fess, fess!

Pesthidegkút. 2017.08.04.


sorkoz

Krúdy Gyula Irodalmi Kör laudációja

Találkozók,
irodalmi randevúk...
formálni gondolatot, érzést...
cs tanitani a múlt
szellemi történését.

A költészet papjai,
fáradtan néha tán,
de hisznek a szóban, a szépben,
a költészet nevelő erejében,
és megújulnak mindig
egy-egy találkozás után.

A művészet művelőinek lenni
nem könnyű dolog...
ezért íródtak most
ezek a sorok

Csak így tovább!
- ne aludjon ki a költészet lángja!
hisz a világ a múltból merített
megújulását várja...

"világot" gyújtani azoknak,
kiknek a jelen szellemi posványa
táplálja lelkét,
a múlt ismerete nélkül
jövőképük nincsen,
a jelenük nihil,
tengődő jelen-lét!

Krúdysok, kedves rimelők,
írók, szerzők és könyvkedvelők,
csak így tovább, ne csüggedjetek!
Hadd tanuljanak meg olvasni újra
az emberek TŐLETEK!

Pesthidegkút, 2017.08.04.

sorkoz

Bohém élet

Ma is az emlékeimet pergetem,
milyen is voltál - Kedvesem?
Külsőleg komoly, tekintélyt követelő
de lelked lángoló, vidám,
kártyát és engem kedvelő!

Fürödtem mosolyodban
és a fanyar kis cigányhumor
a legnagyobb bánatomban is
felvidított engem bármikor.

Sziámi ikrek - jártuk a világot,
mint a sátoros cigány,
szépséget, élményt gyűjtve
kalandoztunk át Kanadán,
Krímen, Bohémián.

Közben tanultunk! Én festeni,
te gyötörted magad,
hogy hegedűdből előcsald
a legtisztább hangokat.

Felelősséggel gyakoroltál,
Sarazátet, Hubait, Chopent
és az örökbecsű Liszt Rapszódiát,
és túljátszottad olykor a Pacsirtát magát!

A még fiatal "Vén cigány" voltál, ki szeretett,
dolgozott és mindig fegyelmezett!
A kártya néha járt nálunk hajnalig - mígnem
a rigó füttyét lehetett a kertünkből hallani.

De tudja az ég, ki kell neki...
egy vidám, okos, kedves cigány...
mert a jó Isten is a művészetét
közelről szeretné hallani.

És most, mit mondhatnék, nincs arra szó...
jó cigány voltál... éppen nekem való.
Búcsúzni most tőled, botor dolog...
mert velem vagy, még élek,
és boldog vagyok.

Pesthidegkút, 2017.07.08.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/2. szám.

Chopcn dallama sír

Véget ért egy nyár.
Vele együtt a szerelem!
Jöhet több még talán,
De csak azt a régit keresem.
Nem volt az több a többinél.
Csak annyi volt csupán,
Hittük, hogy mi ketten
El nem válunk, soha tán!
Te elmentél hosszú égi útra,
s én itt bolyongok árván, egyedül.
Lelkemben érted vágy honol.
És Chopen dallama sir
Egy elárvult hegedűn.

Torremolinos, 2017.06.13.

sorkoz

Az álmok mégis valóra válnak

Az álmokat úgy szerettem,
reggel, mikor felébredtem,
még tündökölt körülöttem
egy álomvilág, szivárványködben.

- hogy felnőttem, nagylány vagyok,
és egy királyfi vár valahol,
nem gazdag, nem szegény,
de csupa szív, kedves és szerény.

- és csillogó szemekkel jön felém,
karját nyújtja gáláns-könnyedén,
átölel, a boldogság oly közel,
beteljesült a vágyam, hogy
a hétköznapi szürke magányban...
nem vagyok egyedül a végtelen világban.

- szivárvány ölel át bennünket ezer fénnyel,
angyalok dalát hallottam, gyönyörű égi zenével.
bárányfelhők úsztak lomhán mellettünk el...
nem cseréltem volna el az érzést én semmivel.

S jött, nem királyfi, csak egy kedves lény,
az első csókot tőle kaptam én,
de Júdás csókja volt bizony, mert
kín-keserves dolgokkal múltak el napjaim,
és mint a porszemet taposta szét az álmaim.

Nem fájt, csak tűrtem, tűrtem...
álmaim köröttem összetörten,
mint értéktelen semmik...
Ez lenne hát az álmok valós világa?
Mindahány földi pokollá válva!

S mint mindennek, egyszer csak vége,
előttem állt egy cigányprímás, mint a mesében,
a magyar nótáit fülembe húzta,
a hitem és az álmaim visszaadta újra!
Szivárványt adott, és fényt az éjben,
földöntúli szeretet kíséretében,
s úgy éltünk, mint a mesében.

Még egy égi dallam elhívta őt egy végtelen útra,
de szerelmi vallomását a fülembe súgta,
mely máig, éjszakánként visszatér újra...
és szép az éjszakám is, nem sötét, de bájos,
madárcsicsergéses, szivárványos,
és hallom Chopen dalát hegedű átiratában,
amit ott fenn csak nekem játszik...
és tudom ez így lesz már mindhalálig.

Pesthidegkút, 2017.05.31.

sorkoz

Délibáb virtuális művészeti lap 2017. Negyedik évad/1. szám.

Még érzem illatod

Meg érzem az illatod,
szivemet melegség lengi át.
Félek, ha ez az érzés idővel megkopik,
fagyos lesz nékem c világ.

Még ragyog a szemed fénye,
ha éjszaka rám tör a magány,
int felém, légy nyugodt,
veled vagyok mindörökre már.

Tudom, jól tudom
hisz minden ígéreted
betartottad nékem.
Őrzöm kitartón
a hozzád kötődő
minden szép emlékem.
A múló idővel harcot vívok én.
mert csillag voltál
az életem egén.

Pesthidegkút 2017.01.22.


sorkoz

lap tetejére