Ádám Orsolya Mária versei:

Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.

Tisztelt Délibáb Szerkesztősége!
Ádám Orsolya Mária vagyok, és szeretném néhány versemet megjelentetni az Önök folyóiratánál.
Rövid bemutatkozásom: Ádám Orsolya Mária vagyok, feminista butch. Szárligetről származom, a középiskolát Tatán végeztem, majd diplomát szereztem az ELTE magyar szakán. Jelenleg a Fernuniversitat in Hagen hallgatója vagyok, amihez a némettudásomat fejlesztem. Érdekel szinte minden művészeti ág, vallások, és mostanában a gender-studies is vonz. Szúfinak tekintem magam.

Tisztelettel: Ádám Orsolya Mária

Csillagos vágyálom

A csillagok tejfehér csendje csak,
mi fényt s látást csal álmodó,
tágra zárt szememre.
Rólad szól álmom, látomásom,
rád s húsodra vágyom.

sorkoz

Édesség

Fény-képpé lett hangod,
s te szívemre varrod,
kit-űz(eked)ő lett, vagy
s én vadad vagyok.

sorkoz

Vallomás

Illatod, mosolyod,
mint isten lehellete
csókod, mint a mézédes nyári este
jácint illata zeng rólad dalokat,
szeretlek kedves,
mind zsendülő fű az esős napokat.

sorkoz

Garbo

Mint a sivatagi napfelkelte,
mint a homok végtelen csendje
érzem, de nem értem csendedet.

Szerelmem nem érint meg
de értem Petrarcát, s tudom, mi volt Dantének Beatrice.
Holdam vagy, és napom
éjízű, titokzatos asszonyom

Magamat hitemmel elvarázsolom
magamnak szerelmed álmodom
magammal, és álmommal maradok,
édes kínnal marcangolok
játszok Garbót, és áldozatot.

sorkoz

Szerelmes tánc

Eltáncolnám Neked a Holdat, a Napot,
felragyogtatnék szívedben minden csillagot.
Szelíden ölelnélek,
mint a csillagpettyes este
fényt csókolnék gyönyörű szemedbe.

sorkoz

lap tetejére